Asus F83T

Aha, még egy tizennégy hüvelykes notebook – gondoltuk nemrég, amikor az Asus laptopos oldalán böngésztük a végeláthatatlan típuslistát, és feltűnt benne az F83-as széria T csoportja. Mit is jelent az Asusnál a T? Hoppá, AMD platformot, abból meg mostanában előkerült pár érdekes! Azt írja a specifikáció, hogy Athlon Neo processzor és elég korrekt Radeon HD 4570 GPU van benne, szóval egy közelebbi ismerkedést megérdemel ez a masina. Még akkor is, ha külsőre nem tűnik olyan érdekesnek, a kis képek alapján az N60Dp-n látott ál-szálcsiszolt műanyagnak tűnik.

Aztán megjött az F83T, kicsomagoltuk, és néztünk egy nagyot. Ilyen borítást még nem láttunk. Sem nem fényes, sem nem matt, valahol a kettő között van. Tényleg műanyag, és tényleg rajta vannak a szálcsiszolást idéző vékony vonalak, így az összhatás nagyon egyedi, szerintünk kimondottan tetszetős. Pedig a masina lényegében egy teljesen átlagos 14 hüvelykes, a megszokott 35 x 24 centiméter körüli alapterülettel, valamivel kevesebb mint két és fél kilós súllyal. Szemből nézve az is látszik, hogy nem éppen vékony jószág. Homlokzatán középre került a kártyaolvasó és a drót nélküli kapcsolatok retesze, a két oldalra pedig hangszórónyílásokat telepítettek. Hátul kedvenc Asus trükkünket találtuk, a felhasználótól jó távolra helyezett szellőzőnyílást, ami mellé egy USB aljzatot is tettek. Kétoldalt látható még az analóg monitorkimenet és a Kensington zár felfogatója.

Jobbról nézve unalmas, balról nézve izgalmas az Asus F83T oldala. Jobbra az optikai meghajtó előtt egy nagy üres tér tátong, amit legalább egy-két USB-vel benépesíthettek volna. Ugyanis a másik oldalon csak két ilyen csatlakozót találtunk, ami a hátsóval együtt összesen hármat jelent. Ráadásul a két oldalsót vészesen közelre tették egymáshoz, könnyen blokkolhatók egyetlen testesebb bővítővel. És még a két hangos aljzat is vészesen közel került hozzájuk, pedig bőven lenne hely a szellősebb elrendezéshez. Például elöl az ExpessCard bővítőhely környékén. Hátul a tápcsatlakozós, Ethernet aljzatos, HDMI-s részt rendben találtuk. Egyesek minden bizonnyal hiányolják majd az eSATA-t, de szerintünk a többség meglesz nélküle.

Teljesen hagyományos zsanéron nyílik az Asus F83T. Mozgása bizalmat gerjesztően stabil, zárt állapotában is elég jól tart. A felső és alsó rész találkozására egy hengeres elemet tettek.

Belül a csuklótámaszon folytatódik a fedél érdekes borítása. Szerintünk sokkal kellemesebb és egyedibb, mint a mára nagyon elterjedt, fényes, festett felületek, ráadásul az ujjlenyomatok is kevésbé látszanak meg rajta. Most végre illenek környezetükbe a tapipad krómos gombjai. Fölöttük egy teljesen átlagos, hagyományos billentyűzettel vált a szín feketére, majd jön egy kis fényes elem, végül megkapjuk a szokásos tükrös keretben a tükrös monitort.

Annak ellenére, hogy hagyományos a zsanérja, és fizikailag semmi sem tűnik gátolni a nyitást, az Asus F83T nem tárható ki teljesen laposra. Azért nyílási szöge elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy az átlagnál magasabb felhasználók is görnyedés nélkül használhassák, ha ölbe veszik. A laptop összeszerelési minőségét rendben találtuk, anyaghasználata is hozza az árkategóriájának – 150- 200 000 Ft közötti gépeknek – megfelelő szintet. Fedele és billentyűzete enyhén horpadt, kijelzője egy kis csavargatástól hullámozni kezdett, de ezek általános notebookos jelenségek.

Alulról a szokásos Asus látvány tárul elénk. A hátra, középre helyezett hűtés miatt előre költözött az akkumulátor, aminek bővíthetősége így lényegében nullára korlátozódott. Be kell érnünk az alap, nem túl nagy hatcellással, melynek kapacitása 46 Wh. Vele átellenes oldalra, külön fedél alá került a merevlemez, amit felső fémburkolattal is megtámogattak. A fennmaradó részen egy jó nagy ajtó mögött rejtőzik a hűtés, az alaplapra integrált CPU – a hőcső végén – és a GPU. Mellettük a jobb szélen látható a Mini PCI Expess aljzatba telepített Wi-Fi adapter, az alsó nyúlványban pedig elérhető a két DDR2 memóriamodul.

Két kiegészítőt találtunk a notebook mellé csomagolva. Az egyik a fekete vezetékes kisegér, a másik pedig egy szolid minőségű válltáska volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!