Acer Aspire 1551
Eseménydús volt az elmúlt pár hónap notebook terén. Május elején beszámoltunk az AMD új mobil és asztali platformjairól, pár nappal később már Nile-lal Danube-bal szerelt Acer laptopokról adtunk hírt, júniustól pedig kisebb AMD-dömpingnek lehettek tanúi szorgalmas olvasóink. Egyre több gyártó dobja piacra az AMD Vision termékvonalára épülő termékeit, ami nem meglepő. Az AMD évekig nem tudott hasonló megoldásokat szállítani, mint az Intel: a Core 2 sorozat tagjai jó választásnak bizonyultak játékosoknak és sokat utazóknak egyaránt, az Atommal pedig egy új szegmenst nyitott a kisfogyasztású laptopok piacán. A Core 2 CULV-nél azonban nem állt le a fejlesztés, pár hónapja jelent meg utódja, a Core iX UM.
Minderre az AMD csak késve reagált. Az első Neo processzorok hiába voltak gyorsabbak, mint az Atom, nagyobb áramfelvétele nem tette igazi ellenféllé, sebességben pedig rendre elmaradtak az Intel CULV-s megoldásaitól. Az Atom és a Core 2 közé ékelődött Neo csak nagyobb hőtermelésével körözte le riválisait.
Hirdetés
Azonban most itt az új platform, melynek képviselőiből elsőként egy hárommagos Danube-ot sikerült tesztelnünk; az alsó-középkategóriás, Vision Premium besorolású laptop kellemes meglepetésnek bizonyult. Most a belépő szintű Nile-t vesézzük ki, ez elvileg elegendő multimédiás teljesítményt nyújt alacsony, 7,5-15 W körüli fogyasztás mellett.
Július lett, mire kézbevehettük az Acer Aspire 1551-et. Az AMD korlátlan internetezést és multimédiás szolgáltatásokat, az Acer kis súlyt és fogyasztást, valamint mélybronzba öntött elegáns külsőt ígér. A PROHARDVER! ezzel szemben nem ígér mást, mint számokat és benyomásokat; megnézzük, sikerült-e az Intel atomos és CULV-s platformjainak kihívóra lelnie, s közben egy idegen életformával is megküzdünk!
A színválaszték: matt ezüst, fekete, vörös és barna. Hmmm, csak a sorrenden lehetne összeveszni – nekünk a bronzbarna jutott, de nem voltunk elégedetlenek. Elkezdtük átrágni magunkat a doboz csekély tartalmán: töltő, töltőkábel, akku, különféle gyorsaságú leírások (Quick Setup Guide az olvasás terén kihívásokkal küszködőknek, Quick Guide a súlyosabb irodalom kedvelőinek), kisebb doboz, fedél, megint doboz, majd valami hirtelen megharap...
A kifejezetten szép külső doboz, katonás rendben sorakozó kiegészítők, dizájnos dokumentációk mellé hogy tehetnek ilyen csúf külsejű és tapintású, hm, izét? Az egyszeri tesztelő bátor, hajtja a megismerés vágya, ezért óvatosan lefejti róla. Óvatosan, hiszen nem tudhattuk, merről harap, ráadásul a lelkére kötötték, hogy a későbbi kísérletekhez elég mintát hagyjon belőle. A lassú huzigálás közben pedig már sejti, hogy még csak most jön a java...
A gép, már amit az alien hagyott belőle
Kézbevétel után azonnal rájövünk: a fehér alien alapos munkát végzett. A sajtófotókon még metálcsillogású bronzbarna a valóságban kiábrándítóan egyszerű, mattosított, kopogós műanyag, a csillogó hatást csak az apró bevágásokkal textúrált felület kelti. A laptop szerkezete nem stabil, nyeklik-hajlik, a kétoldalt elhelyezett csatlakozók elhelyezésén pedig bőven lenne mit javítani.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen van hátulja is. Kerek formák, lyukmentes felület, többé-kevésbé jól illeszkedő elemek, melyek tört vonalát csak elöl töri meg az alig látható három apró LED (és a touchpad két lötyögős gombja).
Bal oldalon a D-Sub (VGA) kimenet mellett található a tápcsatlakozó. A tápkábel vége 90 fokban hajlított, használat közben vagy a VGA-kábelbe, vagy a másik oldalon lévő HDMI-aljzatba ütközik. Mivel a gép leginkább reklámozott képessége a multimédia, meglepő, hogy pont az ehhez szükséges két kábel csatlakoztatását nehezítik meg. A használat közben néha forró levegőt kifújó szellőzőrács tesztünk későbbi része, a gép sarkába suvasztott USB-csatlakozóról viszont már itt is elmondhatjuk: ide ne! A gyenge, hajlékony műanyag váz a csuklótámasz körül elvékonyodik, könnyen hajlik. Az itt tárolt pendrive-val könnyen le lehet törni a felette futó díszcsíkot, ügyesebb kezűek akár a támaszt is elrepeszthetik.
Hasonló a helyzet a jobboldali Ethernet csatlakozóval. Mivel a gépnek nincs belső váza, ez is közvetlenül az alaplapra van forrasztva, nagyobb erő hatására mozog – ilyenkor pedig a hálózati kábel dugója felül beakad, erősebb rántásra lebonthatja a burkolat egy részét.
A zsanérok erősen, lötyögés nélkül tartják a panelt, az egykezes nyitással ne is kísérletezzünk. Nyílásszöge is dicséretes.
Alul minden cserélhető elemet egy takaró alá tettek, szellőzőrácsokkal alaposan megpakolva. Erre szükség is lesz, de a takaróról jut eszünkbe, ez is nagyon puha műanyag. Élvezettel lehetne nyomkodni, ha nem a memóriamodulok tanyáznának mögötte. Csak a matricák alá nem jutott szellőzés – ki lehet találni, a laptop melyik része forrósodik fel legjobban.
Szigetes billentyűzet, multi-gesture (vagy multi-touch, akinek új jobban tetszik) tapipad, egy korrekt webkamera, LED-es kijelző, HDMI-kimenet, Windows 7 Home Premium operációs rendszer és 8-10 hozzáadott program próbál gondoskodni a maximális élményről. Nézzük, milyen eredménnyel!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!