Antec P5 microATX ház: ha szeretünk rendezkedni

Külső

Lassan hat éve teszteltünk utoljára Antec márkájú házat, azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, a gyártó kínálata pedig igencsak méretesre duzzadt. Ezúttal a P széria legkisebb tagját, a P5-öt vettük alaposabban szemügyre, ugyanis kis mérete ellenére egy olyan tulajdonsággal bír, amit a fórumainkon olvasottak alapján a felhasználók nagy része még mindig hiányol a legtöbb mai gépházból, ez pedig az 5,25 hüvelykes meghajtóhely.

[+]

A ház a tavalyi Computexen mutatkozott be, a nevében megtalálható P betű az angol „performance” kifejezésre utal, vagyis tervezésekor inkább a hatékonyság volt a fő szempont, semmint a csicsás kinézet vagy a világmegváltó újítások. Viszonylag alacsony, 17 000 forint körüli árával még azt is mondhatnánk, hogy rengeteg versenytárssal kell majd szembenéznie, ám ebben a méretben egyáltalán nem jellemző az optikai meghajtó beszerelésének lehetősége, így ezt már előre a pozitívumok közé soroljuk. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy belebotlunk-e bármilyen nehézségbe, mielőtt eljutunk a bekapcsolásig.

A váz alapanyaga ugyanaz a fekete SPCC acél, amit ebben a kategóriában már megszokhattunk, melyet szerencsére csak itt-ott tör meg műanyag, ennek következtében a 475 x 395 x 195 mm kiterjedésű ház tömege 6,5 kg. A fent említett csicsamentesség azt is magában foglalja, hogy egyik oldalon sem találunk üveget, az oldallapok egyszerű acéllemezek, két-két darab kézzel oldható csavarral rögzítve. Leszerelésük szintén nincs túlbonyolítva, nincs se zsanér, se semmi egyéb hókuszpókusz, a csavarok kitekerése után egy egyszerű, hátrafelé irányuló tolómozdulat elvégzése után tudjuk leemelni őket. Az oldallapok előlaphoz közelebb eső oldala mellett négyzetrácsos műanyag elemeket találunk, melyeknek az alsó egyharmada rácsos kialakítású, itt jut be a levegő az első ventilátorokhoz.

[+]

A szálcsiszolt fém hatású, de műanyagból készült előlapon látszólag semmi érdekes nincs a márkajelzésen kívül, a trükk a – szemből nézve – bal oldalon található kivágásban van. Itt benyúlva ugyanis ajtószerűen ki tudjuk nyitni az előlapot, így hozzáférve a kivehető porszűrőhöz, ezzel együtt pedig a mögötte elhelyezkedő ventilátorokhoz, valamint az optikai meghajtóhoz. Ezzel a megoldással a manapság ritkán használt lemezmeghajtó nem csúfítja el a gépház elejét, szükség esetén azonban kéznél lesz, az pedig bizonyára jót tesz a hűtésnek, hogy igény esetén az ajtót kinyitva plusz levegőhöz juthat a beltér.

[+]

Az előlapi csatlakozókat a ház tetőlapjának felső élén találjuk, itt sorakozik a két-két USB 3.0 és 3,5 milliméteres jack csatlakozó, valamint a reset és a bekapcsológomb. Utóbbit egy átlátszó műanyag gyűrű veszi körül, mely alatt a gép bekapcsolása után világítanak a fehér ledek. Ennek különösebb funkciója nincs, hiszen csak a sötétben kikapcsolást könnyíti meg, amit általában szoftveresen végzünk, a gép kikapcsolt állapotában pedig nem világít, így ez csak dizájnelem.

[+]

A hátoldalt valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, de a teljesség kedvéért mégis megtesszük. Alul az ATX szabványú tápegység számára kialakított nyílást találjuk, felette négy bővítőkártyanyílás sorakozik. A fentieken kívül már csak két említésre méltó szereplőt kell megneveznünk, a bal felső sarokban az alaplapi csatlakozóknak fenntartott nyílás, a jobb felsőben pedig a hátsó, 120 milliméteres ventilátornak szükséges szellőzőrács kapott helyet.

[+]

A ház alján a négy darab, gumitappancsokkal ellátott talpon kívül egy sűrűn lyuggatott, kivehető porszűrő várja, hogy ellássa feladatát. A talpak alapanyaga műanyag, amit egy-egy köré hajlított alumínium lemezzel próbáltak feldobni. Ha ez nem tetszene, egy csavar kioldásával akár el is távolíthatjuk a talpakat, lecserélve őket egy általunk jobban preferált darabra – remélhetőleg egyszer ebből az alkatrészből is kapható lesz RGB változat. Az élesebb látással megáldott olvasóknak szemet szúrhat még négy csavar, ezek kitekerésével válik eltávolíthatóvá a tápegység előtt elhelyezett merevlemezkeret.

Belső

A belső oldalukon hangszigetelő szivaccsal ellátott oldallemezek leszerelését követően szembetaláljuk magunkat az egykamrás beltérrel, amiben nincs takarólemez a tápegység felett. A microATX formátumú alaplapok kialakításához illeszkedő helyeken már előre beszerelve várnak ránk a távtartók, az említett méret mellett Mini-ITX szabványú darabok is behelyezhetők. A méretes szerelőablak mellett összesen négy kivágást találunk, ezek a kábelek elvezetésére szolgálnak. Mennyiségükből és elhelyezkedésükből adódóan mindkét méretű alaplap esetében lehetőségünk van közvetlenül a lap jobb széle mellett átbújtatni a vezetékeket, ezek megálmodásánál a gyártó tehát nem állt be egyértelműen az egyik vagy a másik méretkategória mögé. Az alaplapra szerelhető processzorhűtő magasságának felső határa 155 mm.

[+]

Adattárolóból összesen hat darabot szerelhetünk a házba, ebből kettő darab 3,5 hüvelykes is lehet, elhelyezése pedig egyértelmű, a tápegység előtti, kiszerelhető keretben elhelyezett fiókokba tudjuk őket bepattintani. A keret tetejét sem hagyták kihasználatlanul, ide ugyanis egy 2,5 hüvelykes SSD-t tudunk csavarozni. A kisebb méretből további két darab rögzíthető az alaplaptálcán található furatokba, míg a negyedik SSD helye a jobb felső sarokban lévő 5,25 hüvelykes meghajtó keretének alsó oldalán van.

[+]

A ház hűtését gyári állapotban kettő ventilátor biztosítja, egy 120 milliméteres hátul és egy 140 milliméteres az előlap mögött. Léghűtés szempontjából ezzel nagyjából ki is van használva minden ventilátorhely, egyedül arra a módosításra van lehetőségünk, hogy az előlapi 140-es légkavarót kettő darab 120-asra cseréljük. A vízhűtést jobban preferálók végképp nem lesznek boldogok, hiszen mindössze két helyre szerelhetünk radiátorokat, ezek közül a hátsó 120, az előlap mögötti pedig 240 mm hosszú lehet.

[+]

Az első légkavaró kizárólag az előző oldalon feltüntetett, kettő darab oldalsó szellőzőnyíláson kapja a levegőt, ez nagyjából a ventilátor középpontjáig ér fel. A tetőlemez alsó felére nem tudunk hűtőket erősíteni, de ez a kis méret velejárója, az alaplaptól és a processzorhűtőtől nem is férne ide semmi.

[+]

Az alaplaptálca másik oldalán – nem meglepő módon – azt látjuk, amit eddig, csak tükrözve. Innen nézve azonban feltűnőbb a tápegység és a merevlemezek közti nyílás, ez a táp felől érkező kábelek elvezetésére szolgál. Ezt a kialakítást mindenképp kényelmetlenebbnek érezzük, mintha egy külön kamrája lenne a tápegységnek, ennek miértjét viszont csak a következő oldalon részletezzük.

Szerelés, zajszint

Tesztünk során az ASRock Fatal1ty X99M Killer alaplapot használtuk egy NVIDIA GTX Titan grafikus kártyával megtöltve, ami méretét tekintve gond nélkül be is fért a házba. A mellékelt csavarok esetében azonban éreztünk némi zavart az erőben, ugyanis csak a ránézésre a tápegység rögzítésére szolgáló darabok értek át a lapon keresztül a távtartóig, ha viszont azokat használjuk, akkor a táphoz már nem jut. Szerencsére találtunk a szerkesztőségben ugyanilyen csavarokat, így a problémát megoldottuk, de aki nem tart otthon tartalékokat, és esetleg az ő esetében sem jó csavarokat mellékelnek, azt érheti kellemetlen meglepetés.

[+]

Ezen a problémán túllépve nem ütköztünk említésre méltó fennakadásba a hardverelemek beszerelését illetően. Jó pont, hogy a bővítőkártyák rögzítésére való csavarokkal szemben egy-egy lyukat fúrtak az oldallapot is tartó keretbe, így a csavarhúzót pont merőlegesen tudjuk a csavar fejébe illeszteni.

[+]

Az alaplaptálcára kerülő, 2,5 hüvelykes SSD felszereléséhez mindössze négy csavarra van szükségünk, a felerősítés nem igényel keretet, a rögzítés ugyanis közvetlenül az acéllemezhez, pontosabban az abba fúrt lyukakban elhelyezett szilikonbetétekhez történik. Az SSD-t az alaplaptálca bármelyik oldalára helyezhetjük, ebben egyik oldalon sem akadályoz minket semmi, az előlapi ventilátor melletti résbe kényelmesen befér a meghajtó. A HDD-k telepítéséhez még ennyi szerelés sem szükséges, a műanyag fiókokat mindössze rá kell pattintani a merevlemezre, és már tolhatjuk is be a helyére.

[+]

Az alaplaptálca mögött sem bővelkedünk helyben, a gépház összeszerelt állapotában mindössze 11 mm távolság áll rendelkezésünkre a kábelek rendezgetésére, ami valljuk be, nem sok. Érdemes már a bekötés előtt átgondolni, hogy mit hol szeretnénk majd elvezetni, mert ha például a 24 tűs és egy 6 tűs tápkábelt pont úgy sikerül elhelyeznünk, hogy egymáson fekszenek, akkor már csak nagyon nehezen tudjuk a helyére varázsolni az oldallapot. Nekünk viszonylag jól sikerült kihasználni a helyet, de még így sem volt egyszerű a végső összeszerelés, az oldallemez felhelyezése után egy dudor formájában érezhető volt, hogy hol van a kelleténél több vezeték.

[+]

A beépített ventilátorok alapesetben külön 3 tűs csatlakozóval rendelkeznek, de a dobozban találunk egy elosztót, aminek segítségével ahelyett, hogy egyesével az alaplapra kötögetnénk a légkavarókat, erre az adapterre csatlakoztatva őket mindössze egy molex csatlakozós tápkábelre van szükségünk, hogy a lapátok mozgásba lendüljenek. Amennyiben ezt a lehetőséget választjuk, érdemes az adapter helyét is előre kitalálni, hiszen a molex nem épp a kis méretű csatlakozók táborát erősíti. Hamar beletörődtünk, hogy a kábelmenedzsment sehogy sem lesz szép, ugyanis takarólemez nélkül a tápegység elé behajtogatott maradék kábelek gyönyörűen látszódnak az alaplap felől nézve – szerencsére nincs ablak, amin keresztül ez látható lenne, így ezt nem rójuk fel hibaként, viszont a szűkös helyet igen.

[+]

A képeken megfigyelhető még az is, hogy az alaplap processzorhűtő által elfoglalt területének nem minden része látszódik a hátsó szerelőablakon keresztül. Ez a mi alaplapunk esetében nem okozott gondot, hiszen a processzorhűtő felszereléséhez nincs szükség arra, hogy hátul is szerelgessünk, de azért érdemes ezt is előre ellenőrizni, mielőtt nekilátnánk a lap behelyezésének. Ezen a szerelőablakon kívül ráadásul nincs is más út az alaplap felé, leszámítva a jobb felső sarokban található apró nyílást, ami viszont takarásban van, ezért a processzor fölé csatlakoztatandó kábeleket oldalról kell bevezetnünk a memóriamodulokon keresztül – ez sem a legszebb megoldás.

[+]

Nem hagyhattuk ki szokásos zajcsillapítási tesztünket sem. Az Antec P5 belterében elhelyezett zajforrásunk 81 decibeles hangerejét mindkét felszerelt oldallappal és becsukott előlappal 67 decibelre sikerült lecsökkentenünk.

Értékelés

Szinte minden valamirevaló gyártó kínálatában találunk olyan házat, ami microATX vagy annál kisebb méretű alaplapok fogadására lett kialakítva. Ezen modellek között viszont ritka az olyan, ami optikai meghajtó beszerelését is lehetővé teszi, de azért ilyen is létezik. Ott van például az általunk is tesztelt, árban nagyon közel álló Fractal Design Focus G, mely hasonló mérettel és tulajdonságokkal bír, ám több helyet hagytak a kábelmenedzsmentre – bár ott az üveg oldallap miatt erre nagyobb szükség is van.

[+]

Kár ezért a malőrért, hiszen a szűk helykínálatot leszámítva nem találkoztunk olyan egetrengető problémával, ami miatt keserű szájízzel gondolnánk vissza tesztünk főszereplőjére. Emellett viszont kiemelkedőt sem tud mutatni az Antec P5, márpedig ha van olyan szempont, amit figyelembe véve inkább más gyártó háza táján nézelődik a vásárló, akkor nem árt, ha valamilyen előnyt is fel tud mutatni az adott termék. Ezt a különlegességet sajnos mi nem éreztük, egy egyszerű kisméretű házról van szó, ami kompaktsága ellenére több típusú meghajtót képes fogadni, mint sok nagyobb modell, mégis hamar zsúfolttá tud válni.

SidCorky

Az Antec P5 házat a Computer Emporium Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.