AMD 780G: nyerő chipset integrált grafikával

Az AMD újradefiniálja az integrált chipset fogalmát

Az elmúlt két-három évben egy-egy friss lapkakészlet bemutatása során legtöbbször nem tudtunk igazán lelkesedni, a gyártók nem tudtak alapvetően újat mutatni. Az új chipset magasabb rendszerbusz-órajelet támogat, több USB-portja van, támogatja a CrossFire-t – na és? Bár ezek a jellemzők a haladást szimbolizálják, mégis unalmasak. Most viszont az AMD végre egy olyan fejlesztéssel rukkolt elő, amire kifejezetten kíváncsiak voltunk.

Most az AMD keményít be... [+]

Az ATI 2006-os felvásárlása után sokan nem értették, mi értelme volt e tranzakciónak, ám hamar kiderült, nem véletlen esett az AMD választása az ATI-ra. Az útitervekkel pedig egyértelművé vált, ezután ő is platformokat próbál majd létrehozni, ahogy tette ezt korábban az Intel is - óriási sikerrel, gondoljunk csak a Centrinóra. Egy márkanevet könnyebb megjegyezni, mint három különböző hardverkomponens kódnevét. Az elmúlt másfél évben megismerhettünk jópár, az AMD nevével fémjelzett, de az ATI által kifejlesztett chipsetet és videokártyát, de a cég csak 2007 végén látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy bemutassa az első komplett AMD platformot, a Spidert. Akik ismerik a Spidert, tudják róla, hogy inkább a tehetősebbeknek szól, egy négymagos AMD processzort, egy AMD chipsetet és opcionálisan egy–négy darab AMD GPU-s Radeon videokártyát tartalmaz. A bejelentések sora ennyivel nem zárult, ugyanis az AMD-nek köszönhetően most egy olcsóbb, a belépőszintre, illetve HTPC-kbe szánt integrált grafikus vezérlős platformmal is gazdagabbak lettünk, amely szintén egy AMD processzort, egy AMD chipsetet és egy (integrált) AMD grafikus processzort tartalmaz. Talán most vált először ténylegesen nyilvánvalóvá, hogy pontosan milyen előnyei is vannak annak, ha az AMD és az ATI összeáll. Ismerkedjünk meg az AMD 780-as platformjával!

Szerencsénkre a 780 nem csak egy újabb olcsó, integrált GPU-s platform, amit egyszerűen leírhatunk. Kifejlesztése során már figyelembe vettek egy sor jellemzőt, melyek az idő előrehaladtával egyre fontosabb szerepet kapnak. A platform ötvözi az ATI lapkakészlet- és VGA-tervezői részlegének tudását, és ezt párosítja az AMD kis fogyasztású Athlon processzoraival. A chipset minden eddiginél kisebb csíkszélességen készül, miközben belsőleg egy asztali GPU-ra épül, ennek következtében sebesség/fogyasztás mutatója radikális változáson ment keresztül. A platform támogat egy ATI Hybrid Graphics névre keresztelt (csak Windows Vista alatt működő) technológiát, amivel az integrált GPU és egy külső Radeon sebessége adható össze (egyfajta CrossFire-ről van szó). Mindeközben a chipset az Avivo révén továbbra is hardveres támogatást nyújt a nagy felbontású videók lejátszásához, ezzel tehermentesítve a processzort, ugyanakkor – mondhatni kötelezően – több periféria csatlakoztatását is lehetővé teszi.

AMD 780G platform diagram [+]

A chipset a 780G északi és SB700-as déli híd párosára épül. Az északi híd felel a processzor és a déli híd összekötéséért és a megjelenítésért. A 780G a Radeon HD szériához hasonlóan már 55 nm-es csíkszélességen készül, 205 millió tranzisztort tartalmaz, és mégis csak 0,95 wattot eszik üresjáratban (az AMD adatai szerint). Összehasonlításképpen az előző generációs 690G 80 nm-en készül, 72 millió tranzisztort tartalmaz, és 1,4 watt a fogyasztása, de vegyük figyelembe, hogy a két chip tudása jelentősen eltér. A 780G már támogatja a HyperTransport 3.0-t és az AM2+ foglalatot (visszafelé kompatibilis). A HyperTransport 3.0-val a link sebessége 1 GHz-ről 1,8 GHz-re növelhető, ehhez persze olyan processzor (Phenom) kell, ami ezt bírja is. Ezidáig úgy nyilatkoztunk, hogy a HT áteresztőképessége egy asztali, diszkrét VGA-s rendszerben alig számít, de a 780G esetében van némi előnye a nagyobb sávszélességnek, ugyanis az integrált VGA ezen keresztül éri el a processzort és a memóriát. Az északi híd az elődnél kettővel több PCIe 2.0-kompatibilis sávot támogat, összesen 26-ot. Ebből 16 a külső videokártya rendelkezésére áll, négy jelenti az összeköttetést a déli híddal, és további hat sáv a különböző perifériák csatlakoztatására használható fel.

Amióta világ a világ, az integrált grafikus vezérlőkkel mindig volt egy probléma: az asztali konfigurációkba szánt chipekhez képest lassúak voltak, általában valamelyik belépőszintre szánt GPU lebutított belsejét örökölték meg. Igaz, mondhatnánk, hogy ennél többre nincs is szükség, hiszen az integrált megoldásoknak nem az a feladata, hogy a diszkrét videokártyát kiváltsák, de mégis, nem rossz az, ha van benne néhány „lóerő”, sosem lehet tudni, mire vetemednek az irodában dolgozók... Sajnos ez jellemezte az AMD előző integrált VGA-s lapkakészletét is, a 690G-t (Radeon Xpress 1250), amely a DirectX 9.0-kompatibilis Radeon X700-ra épült, de mégis csak fele annyi tudás szorult belé (4 pixel és 2 vertex shader). Az idő előrehaladtával az 690G „elavult”, na nem sebessége miatt, hanem az újonnan megjelent DirectX 10 megjelenése okán, azt ugyanis nem támogatja. Ha szigorúan csak azt vizsgáljuk, hogy ebben a szegmensben ki volt a gyorsabb a DirectX 10-re migrálásban, akkor azt kell mondanunk, hogy az AMD, mint több más területen (processzorok, videokártyák), ezúttal is késett a konkurenciához képest, ugyanis az Intel már régóta kínál DirectX 10-re képes integrált 3D-s gyorsítót a G35-ös chipset képében (Intel GMA X3500). Viszont ezzel van egy kis bibi, mégpedig az, hogy a GMA X3500-hoz a mai napig nem létezik DirectX 10-kompatibilis meghajtóprogram, tehát lényegében ez a képessége kihasználatlanul áll. Mivel már a 780G is DX10-es, így ezt figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy az AMD megoldása mégis időben jött.

A fogyasztás csökkenése generációról-generációra [+]

A platform a 780-as kódnevet kapta, miközben az északi híd is 780G néven ismeretes, de a grafikus processzort már Radeon HD 3200-ként ismerhetjük fel. A HD 3200 belsőleg teljesen megegyezik a különálló videokártyaként is megvásárolható Radeon HD 3450-nel, amelynek ismertebb nevén a Radeon HD 2400 Pro, azaz RV610 volt az elődje. A chip, mint már említettük, 55 nm-en készül, és 40 darab stream processzor található benne, csak az órajeleket tekintve van különbség a két megoldás között, a HD 3450 600 MHz-en, az integrált megoldás, a HD 3200 viszont 500 MHz-en ketyeg. Ugyanakkor a legnagyobb teljesítménybeli különbséget nem ez, hanem a dedikált memória hiánya (display cache) okozza, a HD 3200 mellé költségcsökkentési okokból az alaplapgyártók ritkán fognak memóriát társítani, így a GPU-nak a processzor mellett található központi tárra kell támaszkodnia, ami persze lassabb.

Hirdetés

Amit tehát látni kell az az, hogy az AMD felrúgva a tradíciókat az integrált GPU-t teljes egészében egy asztali chipből származtatja, annak minden előnyével együtt. Szándékosan hagytuk ki a hátrányokat (utalva a fogyasztásra és a melegedésre), mert az jelen esetben nincs. Ez annak köszönhető, hogy a kis csíkszélesség, az ebből következő kis magméret és a minimális hőleadás lehetővé teszi, hogy így legyen. Az IGP egy továbbfejlesztett UVD-t (Unified Video Decoder) is tartalmaz, ami az MPEG-2, H.264 és VC-1 tömörítésű, nagy felbontású videók, Blu-ray és HD DVD filmek megjelenítése közben besegít a processzornak. Az Intel ilyesfélét nem kínál, pedig ez egyáltalán nem mellékes és elhanyagolható funkció. A belépőszintű számítógépekben, HTPC-kben, melyeket netezésen kívül éppen filmnézésre használnak, nem ritkán olcsó, egymagos processzor található, ezek pedig gyakran képtelenek megbirkózni egy-egy Blu-ray vagy HD DVD film lejátszásával.

Hybrid Graphics... [+]

Akiknek nem elég a Radeon HD 3200 teljesítménye, létrehozhatnak egy úgynevezett Hybrid Graphics kapcsolatot az IGP és a Radeon 24xx/HD 34xx között, ez egy amolyan mini-CrossFire. A Hybrid Graphics révén nem csak a teljesítmény növelhető, hiszen az integrált chip két megjelenítő egyidejű kezelését teszi lehetővé, ha ezt a Hybrid Graphics-szel (azaz egy külső VGA-val) egészítjük ki, akkor további két monitor kapcsolható a rendszerre (SurroundView). A HG más típusú videokártyával nem használható ki, mert úgy az IGP visszafogná kettejük teljesítményét. Szerintünk ez a funkció egy okos megoldás, de nem a 3D-s teljesítmény növelése miatt, mert egy belépőszintű számítógépben nem lényeges a 3D-s sebesség. A két megjelenítőt összekapcsolva négy monitort köthetünk a számítógépre, ami tekintve hogy egy olcsó rendszerről van szó, nagyon okos gondolat, hiszen ehhez képest azok a videokártyák, melyek négy megjelenítő egyidejű használatát teszik lehetővé, sokkal drágábbak. Először azt hittük, hogy a Hybrid Graphics bekapcsolása után, ha az IGP-re kötjük a monitort, üresjáratban kikapcsol a diszkrét VGA, hogy energiát spóroljunk meg, ez a funkció azonban az AMD-től kapott alaplapon nem működött, talán a korai BIOS miatt (azóta megtudtuk, hogy ezt a funkciót csak a mobilgépekbe szánt 780-as chip támogatja majd).

780G északi és SB700 déli híd [+]

Az SB700 névre hallgató déli híd is okosabb lett az elődhöz, az SB600-hoz képest. Több USB, illetve SATA portot kínál fel, és az Intel ICH9-cel ellentétben még támogatja a PATA interfészt. A hálózati vezérlő, integrált hangkeltő és FireWire kimenetek tekintetében nem történt előrelépés, de így is versenyképes az ICH9-cel összehasonlítva. Állítólag az USB-vezérlő sebessége is változott, ennek utána is jártunk.

Újabb Athlon és a Gigabyte MA78GM-S2H

Kis fogyasztású X2-es: Athlon 4850e 45 wattos TDP-vel [+]

A platform részét képezik még az újonnan bejelentett energiatakarékos Athlon processzorok is. Ezek a kétmagos, K8-as magra épülő chipek a szokásostól (65–90–130 watt) eltérően 45 wattos TDP-vel rendelkeznek. Az AMD már a sokadik elnevezési sémát alkalmazza az Athlon CPU-kra, ami szerintünk nem túl okos dolog, mert lassan már a témával foglalkozók sem ismerik ki magukat. Az AMD a tesztrendszerhez egy Athlon 4850e típusjelzésű processzort csomagolt, ez a kis fogyasztású BE-2400 magasabb órajelű változatának tekinthető. 2,5 GHz-es órajellel rendelkezik, 2 x 512 kB másodszintű gyorsítótára van, és maximális fogyasztása 45 watt (G2 stepping). A processzor egyik érdekessége, hogy a kis fogyasztáshoz nem csökkentették a feszültségét (1,25 V), ami vagy arra utal, hogy az AMD kiválogatja ezeket a példányokat, vagy arra, hogy a 65 nm-es gyártástechnológia végül beérett. A kis fogyasztású chip önmagában nem túl érdekes, de egy kis fogyasztásra tervezett platform részeként már sok mindenre jó lehet. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy az Intel nem kínál energiatakarékos asztali chipet, akkor már érthető, hogy mire fel az igyekezet. Az Athlon 4850e itthon elméletileg 23–24 000 forintba fog kerülni, ezen az áron az Intel a Core 2 Duo E4500-at kínálja, ezért nem véletlen, hogy az AMD ezt a két processzort vetette össze saját belső dokumentumaiban.

Gigabyte MA78GM-S2H [+]

Az AMD a platform bemutatásához egy Gigabyte alaplapot is küldött, melynek típusa MA78GM-S2H. Egy microATX méretű alaplapról van szó, amely az AM2+ processzorok fogadására képes, és 780G északi híddal lett felszerelve. A processzor mellé összesen 16 GB memóriát társíthatunk, hogy erre miként képes, arról a Gigabyte-ot kellene kérdezni. Az alaplapon találunk IDE-csatolót, öt SATAportot, összesen nyolc USB portot és IEEE 1394-es aljzatokat is, illetve van rajta egy gigabites hálózati vezérlő és egy integrált hangkeltő is. Az északi és déli hídon passzív hűtőborda található, tehát a csend garantált.

A hátlap [+]

Talán a hátoldal lett a legérdekesebb, három különböző megjelenítő-kimenetet találunk: van analóg D-Sub, digitális DVI és HDMI egyaránt. A szokásos ki- és bemeneteken felül egy eSATA portnak is jutott hely, viszont a soros és párhuzamos portokat ne keressük, mert nincsenek hátulra kivezetve, de tűk formájában megtaláljuk őket a NYÁK-on.

Kellékek [+]

Az alaplaphoz csak egy leírást, néhány kábelt és meghajtóprogramokat tartalmazó CD-t mellékelt az AMD, a Gigabyte valószínűleg ennél több eszközt csomagol hozzá, csak az AMD nem mindent küldött el.

Főbb paraméterek:

Néhány kép a BIOS-ból [+]

A microATX-es lapokra jellemző, hogy túlhajtásra ritkán alkalmasak. Szerencsére a Gigabyte MA78GM-S2H-ra ez nem igaz, mert tuning szempontjából is jónak tűnik. Igaz, nem annyira kifinonult és sokrétű, mint egy 70 000 forintos Asus Maximus Extreme, de ez nem is várható el tőle, bizonyos keretek között így is bőven elegendő, főleg azokban a gépekben, ahova szánja ezt a típust a gyártó. Pluszpont, hogy a chipsetet már az Overdrive is támogatja (katt és katt), tehát a rendszer sebességét feljebb pöckölhetjük Windows alól is (egyes feszültségek támogatása még hiányosnak tűnik).

BIOS

A többi szereplő és a tesztkonfiguráció

Asus P5E-V HDMI, az első G35-ös lapok egyike [+]

Az AMD a 780-as platformot nem titkoltan az Intel ellen küldi harcba, annak is a G35-ös chipsetje a kiszemelt „áldozat”. Az Intel a grafikus vezérlők piacán vezető pozícióban van, hála az integrált megoldásainak, de ez az elsőség nem annak köszönhető, hogy az Intel annyira funkciógazdag és/vagy minden szempontból felülmúlhatatlan chipeket gyártana, hanem annak, hogy a konkurencia sokkal kisebb piaci részesedéssel, befolyással rendelkezik (VIA, SiS és NVIDIA), másrészt megszokott ebben a szegmensben, hogy Intel processzor alá Intel lapkakészletet raknak. Az AMD-nek tehát valami különlegessel kell kirukkolnia ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet. A G35-ös chipset teljesítményét a létező legelső G35-ös alaplapon, az Asustól származó P5E-V HDMI-n mértük le. Ennek a típusnak létezik egy microATX-es változata is P5E-VM HDMI néven, de azt nem sikerült beszereznünk (és a mi szempontunkból most nem is lényeges, hogy ATX-et vagy microATX-et tesztelünk). A P5E-VM HDMI nagyszerű ellenfele lehet a Gigabyte MA78GM-S2H-nak, hiszen integrált grafikus vezérlője mellett átlagfelhasználói szemmel nézve gyakorlatilag hiánytalan alaplappal van dolgunk. Ezen is találunk USB és IEEE 1394-es portokat, IDE-csatolót, az ATX-es változat támogatja a csonka CrossFire-t is (16+4 PCIe sávon), és még a hűtőbordák is passzívak, igaz kicsit megdöbbentünk, amikor megláttuk, hogy az északi hídon legalább háromszor akkora felületű hőelvezető található, mint a 780G-s Gigabyte-on. A BIOS is alkalmas a túlhajtásra.

A hátlap [+]

A hátlapon is van minden, igaz, DVI-t nem találtunk, de helyette van HDMI, a csomagban pedig találunk egy HDMI/DVI konvertert. A soros és párhuzamos portokat az Asus teljes mértékben elhagyta.

Gigabyte MA69G-S3H [+]

Tesztünkben szerepet kapott az AMD előző generációs integrált VGA-s lapkakészletére épülő, egyébként igen népszerű Gigabyte MA69G-S3H is. Ezen még kevesebb a SATA port, mint az utódon, egyéb tekintetben nagyjából megegyezik vele. DVI kimenetet ezen sem találtunk, de a Gigabyte mellékelt egy HDMI/DVI átalakítót, tehát ez nem lehet gond. A lapkakészleten található hűtőbordák még kisebbek, mint a 780G-s tesón.

Radeon HD 3450, az egyetlen, amellyel jelenleg üzembe helyezhető a Hybrid CrossFire [+]

A Hybrid Graphics leméréséhez szükségünk volt egy a Radeon HD 3450-re is (600/400 MHz, 64 bit), ezt az AMD biztosította számunkra. A Hybrid Graphics jelenleg csak a Radeon 24xx és HD 34xx szériával üzemelhető be.

Az AMD-s platform komponensei adottak voltak, mivel az AMD küldte őket. A letesztelendő Intel chipset esetében nem volt sok választásunk, mert a G35 most a legfejlettebb Intel lapka. A processzort tekintve az AMD ajánlását vettük alapul, ők az Athlon 4850e-t a Core 2 Duo E4500-zal javasolják összevetni. Az érdekesség kedvéért néhány tesztet (HD filmlejátszás) megnéztünk egy-egy egymagos processzoron is.

Platformok sebességviszonya

Az Everest memóriatesztjében a 690G komoly mértékben lemaradt a 780G-től, ennek az oka számunkra is rejtély, talán valamilyen BIOS-probléma lehet. Ettől eltekintve az alkalmazástesztekben a 780G volt a gyorsabb, de nem volt eget rengető a különbség a két rendszer sebessége között. Az inteles konfiguráció minden alkalmazástesztben gyorsabb volt, mint az AMD Athlon 4850e-vel szerelt rendszer, úgy tűnik, hogy az integrált videokártya, illetve az ehhez csatolt memória jobban belassította az AMD-s chipseteket. Szerencsére ezek az eredmények nem olyan lényegesek, mert egy effajta gépnek nem a videókódolás vagy a renderelés a feladata, ilyen célra lehet venni olcsón Phenomot, amely négy maggal sokkal gyorsabb, ha munkáról van szó.

Integrált GPU-k és a Hybrid CrossFire

GPU-Z screenshotok: AMD 780G / HD 3450 / 690G / Intel G35 [+]

Annak ellenére, hogy az IGP-k sebessége nem olyan lényeges, a 780G és a HD 3450 csatája miatt különös izgalommal vágtunk bele a tesztelésbe. Kipróbáltuk azt is, hogy mire megyünk az IGP túlhajtásával. A 780G kis csíkszélessége miatt nagyon jól tuningolható, külföldi tesztekben nem egy helyen elérték a 900–1000 MHz-es órajelet, miközben gyárilag 500 MHz-en üzemel. Mi is elértük a 900 MHz-et, de ott már túl forró volt a hűtőborda (a melegedésről később), ezért végülis úgy döntöttünk, hogy 750 MHz-es órajelen, azaz 50%-os tuning mellett nézzük meg, hogy mire képes a HD 3200.

Ahogyan sejteni lehetett, a 780G a dedikált memória hiányában jóval lassabb, mint a külön videokártyaként megvásárolható Radeon HD 3450, de teljesítménye még így is übereli a 690G-t, nem is szólva az Intel G35-ről, amely siralmas eredményeket ért el. Az IGP-t 50%-kal túlhajtva az fps-ek száma csak 15–20%-ot növekedett, ami arra utal, hogy a memória sebessége nagyon visszafogja a GPU-t. Kipróbáltuk a Hybrid Graphicsot is, elég szép eredményeket értünk el vele, bár jó pár játékban alig volt gyorsabb, mint a szingli HD 3450-es.

AMD 780G + Radeon HD 3450 = Hybrid Graphics [+]

SATA-, USB- és IEEE 1394-sebesség

Következő dolgunk az volt, hogy a déli hidak teljesítményét összevessük. Ehhez a HDTune programot vettük elő. A SATA teszteléséhez a Samsung SpinPoint T166 500 GB-os merevlemezét használtuk, az USB-s és IEEE 1394-es tesztekhez pedig egy mobil rackbe kapcsolt 200 GB-os Samsung merevlemez volt a tesztalany.

SATA: AMD SB700 / AMD SB600 / Intel ICH9 [+]

SATA-olvasásban nem volt lényeges eltérés a chipsetek között, az Intel ICH9-en a burst rate magasabb volt, de ez nem olyan fontos.

USB-olvasás: AMD SB700 / AMD SB600 / Intel ICH9 [+]

USB-írás: AMD SB700 / AMD SB600 / Intel ICH9 [+]

USB-olvasásban az SB700 picit gyorsabb, mint az SB600, de még mindig lassabb, mint az ICH9, átlagban 3 MB/s volt a különbség. USB-írásban is gyorsabb az új déli híd, és itt most az Intel is lemaradt, átlagosan 4 MB/s-mal, igaz, CPU-terhelésben az Intel volt jobb, de elhanyagolható a differencia.

IEEE 1394-olvasás: Gigabyte MA78GM-S2H / Gigabyte MA-69G-S3H / Asus P5E-V HDMI [+]

IEEE 1394-írás: Gigabyte MA78GM-S2H / Gigabyte MA-69G-S3H / Asus P5E-V HDMI [+]

A három alaplapi IEEE 1394-es vezérlőt is leteszteltük. Olvasásban a két AMD-s Gigabyte lap ugyanolyan gyors volt, viszont az inteles Asus jelentősen, 6–7 MB/s-mal maradt le. Ugyanez igaz az írásra is, de ott már csak 1–2 MB/s volt a különbség. Ez nem az Intel hibája, hanem az Asus P5E-V HDMI-n található VIA chipé.

HD filmlejátszás

[+]

Ezután a videolejátszással foglalkoztunk, az 1920x1080-as felbontású filmek már komoly terhet jelentenek a processzornak, ezért nem mindegy, hogy a videokártya támogatja-e valamilyen módon a lejátszást, kitömörítést, hiszen a kisebb terhelés kevesebb villanyszámlát és hűvösebb számítógépházat jelent. Először a kétmagos processzorokat vizsgáltuk meg, a 780G-vel megtámogatott Athlon processzor maximum 25%-osan terhelődött le. A dolog szépséghibája, hogy a C'n'Q-t nem lehet bekapcsolni, ha filmet nézünk. Mi BIOS-ból bekapcsoltuk a funkciót, utána Vista alatt is beállítottuk, amit kell, üresjáratban a processzor szépen vissza is vette az órajelét, de miután elkezdtünk filmet nézni, a C'n'Q egyszerűen kikapcsolt (teljes mértékben). Elképzelhető, hogy ez a PowerDVD hibája, de az is lehet, hogy nem, ugyanis az AMD-től származó dokumentációkban is az áll, hogy filmnézéshez ki kell kapcsolni a C'n'Q-t. Ezzel nem is lenne gond, ha a filmnézés után önmagától visszakapcsolna, de nem így tett, ez egy elég bosszantó negatívum (ezért bátrabbaknak ajánlani tudjuk a Righmark CPU Clock Utilityt, azzal nincs ilyen gond). Az Intel rendszert meg tudtuk vizsgálni ki- és bekapcsolt C1E mellett is. Kikapcsolt C1E-vel (tehát amikor a CPU folyamatosan alapórajelen jár) 30–76%-os terhelés nehezedett a processzorra, ugyanis az Intel G35 nem támogatja a HD filmlejátszást. Amikor a C1E-t bekapcsoltuk, a terhelés feljebb ugrott, hiszen a processzor kisebb terhelésnél megpróbálta visszavenni az órajelét, ezért relatíve nagyobb lett a terhelés. Mindez elméletileg azt jelenti, hogy az Intel lapkakészletes rendszer többet fogyaszt és jobban melegedik videolejátszás közben. Na de lássuk, mi történik akkor, amikor csak egymagos processzorral videózunk.

A 780G-s tesztrendszer az összes filmet le tudta játszani, bár a terhelés már 34–62% között volt. Azt is megnéztük, hogy mi történik, ha a 780G helyett egy X1300-as VGA-val próbálkozunk (ebben még nincs UVD). A gép a VC-1 és H.264-es kódolású filmeket már nem tudta lejátszani, akadozott, tehát élvezhetetlen volt. Az MPEG-2-essel nem volt gond annak ellenére, hogy a CPU-terhelés itt is magasabb volt, mint a 780G-vel. Egymagos Intel processzort használva ugyanezt láthattuk, az MPEG-2-esen kívül a másik két film lejátszhatatlan volt a számítógép számára. Mindebből az a tanulság, hogy egymagos processzort használva csak 780G chipsettel lehet HD felbontású filmeket nézni (ami az Intel-szimpatizánsok számára nem túl jó hír).

Fogyasztás és hőmérsékletek

Talán most jön a leglényegesebb és legvitatottabb kérdés, a fogyasztás. Egy állandóan üzemelő, letöltő, webezésre és filmlejátszásra használt számítógép esetében is fontos ez a tulajdonság, hiszen sok kicsi sokra megy. A táblázat elsőre picit bonyolultnak tűnhet, ezért némi magyarázatot igényel. Üresjáratban az AMD platform viszi a pálmát. C1E/C'n'Q-val 25 watt különbséget mértünk ki, míg simán üresjáratban „csak” 21 wattot, ez egyébként közel 50%-os különbség az AMD platform javára! Film nézése közben szintén az AMD győzedelmeskedett, átlag 30 wattal fogyasztott kevesebbet, mint a Core 2 és G35-ös párosa. Teljes terhelés alatt is az AMD volt a jobb, de a különbség ezúttal már sokkal kisebb. Érdemes egy pillantást vetni az egymagos rendszerek eredményeire is, hiszen annak ellenére, hogy egy régi, még sokat fogyasztó, 90 nm-en készülő Athlon 64-et teszteltünk, az összfogyasztás alacsonyabb volt, mint a korszerű celeronos rendszerrel. Ez inkább a 780G-nek, mintsem a processzorok fogyasztásának tudható be. Esetükben a filmnézéses fogyasztást vehetjük a teljes terheléses (Cinebench és UT3) fogyasztásnak is.

Azt is megvizsgáltuk, hogy különböző szituációkban mennyire melegednek az egyes komponensek. Ez lényeges kérdés ha egy pici számítógépházba szeretnénk beleépíteni leendő videolejátszós konfigurációnkat. A képlet itt is egyszerűen néz ki: az AMD a győztes. A processzorok melegedését tekintve az AMD végig az élen járt. A chipsetek hőmérsékletét a hűtőbordán mértük infravörös hőmérővel, és az összes esetben a 780G volt a jobb. Kicsit meglepett minket az ICH9-es déli híd hőmérséklete, ez volt a legmagasabb. A 780G-t 750 MHz-re húzva 20 fokkal emelkedett a chipseten található hűtőborda hőmérséklete, tehát nem is magáról a lapkáról van szó, ezért mi nem javasoljuk a túlhajtást; kivételt képez, ha ventilátorral megtámogatjuk azt a területet, hogy elhesegesse onnan a meleg levegőt.

Konklúzió

A látottak után az AMD 780-at mint platformot nagyon könnyen értékelhetjük: egyszerűen tökéletes. Az AMD és ATI összeolvadása után kifejlesztett rendszer valóban egy teljes, hibák nélküli egészt alkot, és arra a célra, amire szánják, minden tekintetben jobb, mint bármelyik konkurense. A helyzet pikantériája, hogy nem kell választanunk, ha a teljesítmény, a fogyasztás és a funkciógazdagság hármasára igényt tartunk. A 780G-ben lakozó IGP jelenleg a leggyorsabb integrált 3D-s gyorsító, és ha ez nem elég, akkor ott a Hybrid Graphics kiegészítő opcióként, amivel kicsit felturbózhatjuk a játékok sebességét. Ettől nem kell csodát várni, elvégre mégiscsak belépőszintű videokártyákról van szó, de az eddig ismert megoldásoknál jobb. A chipset és az energiatakarékos Athlon processzor egy olyan párost alkot, ami a fogyasztás tekintetében is konkurencia nélküli. Méréseinkből kiderült, hogy bármire is használjuk a gépet (2D, 3D, filmnézés), az AMD 780-nal járunk a legjobban. És akkor még ott a funkciógazdagság, amibe szintén nincs hol belekötni: a 780G ezen a téren az Intel chipseteket utolérte, sőt, bizonyos esetekben túl is mutat azokon, gondoljunk a több USB portra, de legfőképpen a videolejátszó képességekre.

Nekünk tetszett... [+]

A kevésbé tehetősek számára az egyik leglényegesebb pont, hogy mint tesztünkből kiderült, az olcsóbb, egymagos processzorok használata esetén csak a 780G jöhet számításba, ha nagy felbontású filmeket akarunk lejátszani, igaz, ehhez kell egy megfelelő szoftver is. Az Intel platform nem képes erre, mert még a legfejlettebb integrált chipset sem támogat semmilyen hardveres gyorsítást. Érdekesség, hogy a 780G az AMD hosszabb távú terveiben is központi szerepet kap mint a mobil platformként érkező Puma lapkakészlete. Emellé egy továbbfejlesztett K8-alapú (Griffin kódnéven ismert) processzort társít a gyártó, és ezzel indul harcba az Intel frissített Santa Rosa platformjával szemben. A csata érdekesnek ígérkezik, mert chipsetben az AMD sokkal erősebb, viszont az Intel gyorsabb processzorokat gyárt, és ezeknek a fogyasztásával sincs gond. Azt nem tudjuk, hogy a Griffin ezen a téren mire lesz képes, de az biztos, hogy az AMD-nek egy komplett platformot kínálva nagyobb esélyei vannak az Intel ellen, főleg az RS780-nal megtámogatva.

A Gigabyte MA78GM-S2H szerintünk ugyanolyan jól sikerült, mint maga a chipset. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az alaplap tuningra sem utolsó, könnyen el tudjuk képzelni HTPC-k alapjául. Árát illetően befér 20 000 forint alá.

Az Asus P5E-V HDMI-vel sem volt gondunk, vele csak az a probléma, hogy egy vesztes chipsetre épül. Ha valaki G35-ös rendszerben gondolkodik, akkor a P5E-V HDMI-nek nincs párja, hiszen egyelőre – legalábbis Magyarországon – ez az egyetlen Intel G35-re épülő alaplap. Ha HTPC-ben gondolkodunk, mi a 780G-re épülő rendszert választanánk.

Gigabyte MA78GM-S2H	AMD 780G

fLeSs

Az AMD tesztrendszer az AMD-től származik. Az Intel processzorokat az EndWare Kft. szállította, az Asus alaplapot pedig az HRP Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.