ADSL2+ mindenes a Mode Comtól

Mode Com ADSL2+ modem-router és Wi-Fi adapterek

Az utóbbi hónapokban alaposan megerősítette hazai jelenlétét a Mode Com. Az elsősorban számítógépes házairól és tápjairól ismert vállalat más hardveres területeken is jelen van. Gyárt például vezeték nélküli hálózati eszközöket, melyek közül hármat kipróbáltunk. Tesztünk főszereplője az MC-420 mindenes, amely ADSL2+ modem és Wi-Fi router egyben. Nem valami nagy, szögletes, fekete dobozba szerelték, melynek felülete fényesen csillog. Kis mérete azért is praktikus, mert két készüléket – az ADSL modemet és az útválasztót – helyettesít. Egy antennájából sejteni lehet, hogy még nem az új, gyors Draft N szabványt támogatja, hanem csak a korábbi 802.11g-t. Persze ennek sebessége az esetek többségében meghaladja a DSL internetelérés sávszélességét, hatótávolságán pedig egy nagyobb antennával lehet javítani. Praktikus részlet, hogy az MC-420 beépített lábával az élére állítható, így még kevesebb helyet foglal.

Elején a szokásos LED-eket találjuk, és hátulján sincs semmi extra. A hétköznapi útválasztóktól az különbözteti meg, hogy négy Ethernet aljzata mellett az ötödik, RJ11 típusút közvetlenül a telefonhálózatra kell csatlakoztatni. Ezzel spórolunk egy dobozt (az ADSL modemét), viszont másfajta, például kábeles interneteléréseket nem tudunk úgy kezelni, mint egy normál routerrel.

A készülék belsejében a Trendchip áramköreié a főszerep. A nagyobbik TC3162P látja el az útválasztó feladatokat, a telefonvonalon létrejött internetes kapcsolatot pedig a kisebb TC3084 kezeli. A pároshoz mini-PCI aljzaton keresztül csatlakozik egy Ralink Wi-Fi modul, alattuk pedig az IC Plus Ethernet PHY látható. A vezérlőszoftvert rejtő flash ROM és némi memória került a nyomtatott áramkör fonákjára.

Két Mode Com Wi-Fi adaptert is kipróbáltunk. Az egyik a PCI kártya formájú MC-WL01, a másik az USB-s MC-105USB volt. Mindkettőhöz a szokásosnál valamivel bővebb körítés járt. A PCI kártyához az átlagos 2 dB-es antenna mellett kapunk még egyet, amely körülbelül egyméteres dróton lógott, aljára pedig mágnest szereltek. Ezzel jobb vételi pozíciót kereshetünk, ami Wi-Fi-nél nagyon hasznos lehet. Ugyanezt megtehetjük USB-s társával is, melyhez szintén kábeles bölcső jár.

Tesztelés és működés szempontjából jó jel, hogy az adapterekre is Ralink chipek kerültek. Egy azonos gyártótól származó áramkörökből felépített Wi-Fi hálózatnál kisebb esélye van a megmagyarázhatatlan kompatibilitási hibáknak, mint a vegyes rendszereknél.

Kezelőfelület

A Mode Com ADSL modemes routerét is webes kezelőfelületen keresztül lehet konfigurálni. Ez fekete-fehér-narancs színben jelenik meg, menürendszere kétsoros, vízszintes. A felsőben van a hét fő pont, az alsó mindegyiknél más és más. Egyelőre csak angolul beszél, de úgy tudjuk, készül a magyar változat is. Elsőként a Status információs lapját tekinthetjük meg, ahol az eszközről, a LAN, WAN és ADSL állapotáról kapunk visszajelzést.

Mint minden becsületes SOHO routernél, itt is van varázslós gyorskonfiguráló, ahol a készülék jelszavát, óráját és internetkapcsolatát állíthatjuk be. Kár, hogy kimaradt belőle a Wi-Fi.

Az „Interface Setup” pont alatt megtaláljuk a internet – értelemszerűen ADSL –, a vezetékes LAN és a Wi-Fi beállításait. Vezeték nélküli biztonság terén a legmagasabb szint, amit a Mode Com eszköze kínál a WPA2-PSK.

Az „Advanced Setup” részre került a végtelenül egyszerű tűzfal. Csak be- és kikapcsolni lehet, valamint letilthatjuk az internetes adatforgalmat. További érdekesség ezen a részen a QoS szolgáltatás, itt szabályokkal portokat vagy precedenciát rendelhetünk egyes hálózati vezérlőkhöz vagy IP címekhez, sőt a Wi-Fi vagy az egyes Ethernet aljzatok is kiválaszthatóak. Az ADSL-es részen ADSL módot és bizonyos keretek között típust állíthatunk.

A különböző hozzáférésekkel kapcsolatos „Access Management” menübe került az IP címeket alkalmazásokhoz rendelő rész, szűrő, amellyel IP és MAC címeket, legfeljebb 16 URL-t és néhány alkalmazást (ICQ, MSN, Yahoo Messenger, Real Audio/Video) lehet letiltani. Itt van továbbá az UPnP és DDNS beállítása.

Maradt még a karbantartásért felelős rész a jelszó és a pontos idő beállításával, firmware-frissítővel, újraindítóval, egyszerű diagnosztikai résszel, valamint a viszonylag részletes súgó, amely minden menüpontról rövid felvilágosítást ad.

Tesztelés, értékelés

A Mode Com hálózati eszközeit egy vasbetonból épült lakóházban próbáltuk ki, melynek alaprajzát az alábbi ábra szemlélteti. A teszteléshez egy Core 2 Duo processzoros asztali PC-t és egy IBM ThinkPad X40 notebookot használtunk. A környéken még két Wi-Fi hálózat működött. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak tájékoztató jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert a 0. pontba helyeztük, majd a lakáson belüli 1–5. pontokban, fél emelettel feljebb, a 6-os pontban és egy szinttel feljebb, a 7-es pontban mértünk. Tovább teszteltünk egy szinttel a 6-os és 7-es pont felett is, ezekre a mérésekre 6b, illetve 7b néven hivatkozunk.

Legfeljebb 802.11g-s Wi-Fi-t támogató rendszertől 2500 kB/s-hoz közeli csúcssebességre lehet számítani. Ezt a Mode Com termékei hozták is a vezetékes LAN felé, szabad rálátással és egy falon át is. A távolság és az akadályok növekedésével hamar esni kezdett a sávszélesség, és az 5-ös ponttól több száz kB/s-nyit ingadozott. Jó hír, hogy egy emelettel feljebb is fogtuk még a jelet.

Ha a vonal mindkét végén 802.11g-s Wi-Fi eszköz csücsül, akkor 1500 kB/s-nál sokkal többre nem lehet számítani. A Mode Comok tudták ezt a tempót, míg nem volt köztük több mint egy fal. Két fal mögül már visszaesett a tempó, de az egész lakáson belül rendelkezésünkre állt legalább másodpercenként fél megabájt adatot átpumpáló sávszélesség. Két Wi-Fi állomás között a 7-es ponton már nem volt összeköttetés, de a fél emelettel magasabban lévő 6b-ben még élt a kapcsolat.

Az ADSL2+ képességeit jobb híján egy 5 Mbps-os vonallal teszteltük. Ezzel semmi rendelleneset nem fedeztünk fel, az átviteli sebesség a korábbi modemmel elért szintjén mozgott. Egy szerencsétlen véletlen kapcsán a Mode Com gépe (majdnem) életmentőnek bizonyult. Szolgáltatónk elöregedő vezetékei miatt eredeti ADSL modemünk, mely a korábban tesztelt D-Link volt, egyszerűen nem volt képes szinkronizálni. Ugyanígy járt a hiba elhárítására érkező technikus is két eszközével. Végül egy ősi USB-s modell mellett csak a Mode Com MC-420-szal sikerült szinkronizálni a vonalra.

A technikus szerint öregebb vezetékeknél mindennaposak a hasonló helyzetek, és a modemek érzékenysége, szinkronizálóképessége különböző. A szolgáltatók elsősorban a náluk alkalmazott termékekhez igazítják rendszerüket. Ha mondjuk az ő modemjeikkel minden rendben lett volna, csak a mi D-Linkünk nem bír a jellel, akkor valószínűleg patthelyzetbe kerülünk.

Értékelés

A Mode Com MC-420-es modem-routerének seregnyi előnye van a klasszikus, külön modem és külön router felállással szemben, de akad néhány hátránya is. Kezdjük az utóbbiakkal. Csak ADSL kezelésére képes, másfajta internetkapcsolatokkal nem boldogul. Jelenleg már nem tartozik a leggyorsabbak közé, és útválasztós funkciói is lehetnének bővebbek, mondjuk sávszélesség-szabályozással, nyomtató vagy USB-s tárolóeszköz kezelésével, esetleg torrentezéssel.

Emellett viszont spórolunk vele egy kis helyet, nem kell két dobozkát kerülgetni, sőt megfizetni. Átviteli sebességben hozta a 802.11g-s Wi-Fi-től elvárhatót. Kis ADSL-es galibánkból arra következtetünk, hogy a telefondróton érkező jelre sem kényes. További előnye, hogy nem túl drága. Míg a hasonló D-Link vagy USRobotics készülékeket legalább 19 000 forintért mérik, addig a Mode Com MC-420-at már 13 000 forint alatt megkaphatjuk. Összefoglalva nekünk tetszett a kis fekete dobozka.

Mode Com MC-420

rudi

A Mode Com hálózati eszközöket a Mode Com hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.