Bevezetés

Hosszú idő után elérkezettnek láttuk az időt egy nagyobb DDR3-as memóriateszt elkészítéséhez, ugyanis ma már mindkét processzorgyártó ebben a szabványban látja a jövőt. Az Intel már jóval korábban átváltott a magasabb órajelű modulok támogatására, és a ma kapható AMD processzorok újabb modelljeinél is ezt az utat választották, a Phenomon kívül már az Athlon is támogatja a DDR3-at. Alapvetően azért választottuk az 1600-as órajelet, mert az 1066-osok már nemigen tekinthetők korszerűnek, az 1333-ast pedig keveselltük, mert az árkülönbség elenyésző az 1600-ashoz képest, és ha tuningról van szó, akkor hasonló ár mellett inkább a nagyobbat választanánk.

A gyártók és a forgalmazók nagyon erősen propagálják a háromcsatornás kiteket, ami érthető is, hiszen három memóriamodul egyidejű eladásával nagyobb bevételre tesznek szert. Be kell azonban látni, hogy ezek csak a Core i7 tulajok számára jelentenek alternatívát, egy Core 2 vagy Athlon/Phenom processzoros géphez nem fognak hármas szettet vásárolni, és ugyanez elmondható most már a Core i5, illetve az újabb Core i7 tulajdonosairól is. A hármas csomagok nem fogynak jól, mert az első generációs Core i7 köré épülő rendszer drága, ezért aztán nem terjedt el, így most mindenképpen inkább a dual-channel szettekre szerettünk volna koncentrálni. Tesztünkben egy-egy Corsair és Kingston, két Geil és három OCZ modellt vettünk szemügyre.

Mint tudjuk, a memória az egyik legalapvetőbb eleme egy számítógépes rendszernek, mégis, tesztelési szempontból nem olyan érdekes, mint egy videokártya vagy egy merevlemez, mert a memóriákon nincs túl sok tesztelnivaló. Egy memóriamodul jellemzője a mérete, az órajele és az időzítései, esetleg még idesorolhatjuk a feszültségét is. Az már kiderült, hogy a DDR3-1600-asokra esett a választásunk, tehát az órajel kipipálva. Ami a méretet illeti, ezúttal 2 x 2 GB-os memóriapárokkal fogunk foglalkozni, egy korszerűbb rendszerben ez már az alap, az újabb operációs rendszerek sok esetben nagyon lelassulnak 2 x 1 GB memóriával, és akkor még nem indítottuk el játékot vagy alkalmazást. Végül pedig itt van az időzítés és a feszültség, ami a különböző memóriapárok esetében eltérő. Amikor memóriát tesztelünk, két dolgot lehet rajtuk vizsgálni. Egyrészt azt, hogy az a memóriapár maximálisan milyen órajelet képes elviselni (különböző feszültségbeállítások mellett), másrészt pedig azt, hogy mennyire lehet leszorítani az időzítéseket (szintén a feszültség függvényében). Tesztünk is erre a két kérdésre koncentrál. Tehát nem azt mértük, hogy az egyes típusok különböző memóriaórajeleken miként teljesítenek egy memóriabenchmarkban vagy egy-egy alkalmazásban, ugyanis a differencia elenyésző (már ha van egyáltalán), és ez a kérdés csak akkor számít igazán, amikor világcsúcs megdöntésére készülünk, de ahhoz már úgysem 1600-as memóriában kellene gondolkoznunk.

A teszt érdekessége, hogy az egyes memóriapárokat nemcsak egyetlen tesztrendszerben próbáltuk ki, hanem kettőben, egy inteles és egy AMD-s konfiguráció is szerepet kapott. Az AMD esetében értelemszerűen egy AM3-as, phenomos konfigurációra esett a választás, ugyanis csak ez támogatja a DDR3-at. Az Intel esetében viszont vacilláltunk, hogy Core 2 vagy Core i5/i7 legyen-e, de végül a Core 2-re voksoltunk, mert egyrészt sokkal elterjedtebb, másrészt nem Core i5/i7-hez készített memóriákról lesz szó, ezért aztán a párosok alapfeszültsége a legtöbb (sőt az összes) esetben az ezeknél megengedett 1,65 V-os határ felett van. Egyébként is, ha egy memóriapár ebben a két rendszerben hasonlóan viselkedik, akkor igen valószínű, hogy egy Core i5/i7 mellett sem tenne másként (már ha a processzor nem szab korlátot).

Pár szó a tesztelés menetéről. Az egyes memóriapárok bemutatása után egy táblázatban összefoglalva láthatjuk az általunk elvégzett összes tesztkísérletet, órajelről órajelre, feszültségről feszültségre ugorva. A memóriákat minden esetben az FSB-vel szinkronban hajtottuk (mást nem is tehettünk volna). A „Működés” oszlopban rövid megjegyzéseket találunk, ezek értelemszerűen arra utalnak majd, hogy az adott memóriapár az adott beállításokra miként reagált. Az „OK” azt jelenti, hogy stabil volt a gép, Windows alatt sem volt gond, és a Memtest86+ sem jelzett hibát. A „NEM INDUL” azt jelenti, hogy a BIOS beállítása után nem indult el a gép, nyilván azért, mert a memória nem bírta azt a beállítást. A „LEFAGY” arra utal, hogy a Windowsban való tesztelés alatt lefagyott vagy újraindult a számítógép. Az „INSTABIL” annyit jelent, hogy az adott beállítás mellett – bár nem fagyott le/indult újra a Windows – különböző hibaüzenetekkel találkoztunk, ami nyilván arra utal, hogy még mindig nem stabil a gép. Az „ÚJRAINDUL” nem keverhető össze a „LEFAGY”-gyal, ugyanis ez esetben a rendszer már a Windows betöltésének megkezdése előtt újraindult. Összegezve mindezt, egyértelmű, hogy csak az „OK” jelzéssel ellátott kísérleteket tekinthetjük sikeresnek, a többi megjelölés valójában csak a sikertelen próbálkozás rövid leírása.

Tesztkonfigurációk:

Corsair, Kingston

Corsair

A Corsairről nyilván mindenki tudja, hogy nagy név a memóriák gyártásában, rengeteg típust kínálnak, legyen szó DDR-ről, DDR2-ről vagy DDR3-ról. A nálunk járt modell egy XMS3-DHX, ami egy érdekes, magas, alumínium hűtőbordájű DDR3 memória. Ami azt illeti, a DHX valóban csak és kizárólag a „superior” hűtőborda megnevezése, amit olyannyira jól ráragasztottak a modulra, hogy nem sikerült levennünk róla (ez az egyetlen ilyen memória ebben a tesztben). Az XMS3-DHX 1600-as memóriapár alapértelmezés szerint 1,8 V-on 9-9-9-24-es időzítésekre képes, elméletileg Samsung HCF0 chipek vannak rajta, és tesztünkben a kategória egyik legolcsóbb tagja, a 4 GB-os kit ára 28 000 forint körül van. Érdekesség, hogy ebből a memóriapárból létezik egy NVIDIA EPP-t támogató verzió is amivel csak az a baj, hogy elvileg a sima verzió duplájába kerül...

A memóriákat alapórajelen minden esetben az Everesttel ellenőriztük, és mint kiderült, ez az 1600-as kit valójában egy 1066-os memóriapár, legalábbis az SPD alapján, 533 MHz-en (azaz DDR3-1066-on) 7-7-7-20-as időzítéseket visel el, de ki az, aki 1600-as memóriákat 1066-on szeretne hajtani? Ha ez valóban egy 1066-os memóriapár, akkor a magasabb órajeleket a gyárilag megemelt feszültség és a hűtőborda garantálja, de így ki tudja, hogy mennyi benne a tartalék?

AMD

Intel

Mint kiderült, nem túl sok, de a későbbi eredmények ismeretében elmondhatjuk, hogy még egész jól szerepelt. Az Auto beállítás az alaplap Auto beállítására utal, elvileg ez az SPD-ből kiolvasott értékek alapján szokta beállítani a memóriát, úgy tűnik, hogy ez igen változatos eredményekkel kecsegtet. A 9-9-9-24-es időzítéseket az AMD-s konfigban 8-8-8-24-ig le lehet szorítani, de Intel CPU mellett ez nem sikerült. A végső, legmagasabb elérhető órajel az AMD-s tesztrendszerben DDR3-1800 volt, X48-ban azonban csak DDR3-1720-ig jutottunk.

Kingston

A Kingston sem éppen ismeretlen márka a piacon, de ez a gyártó inkább az OEM PC-kbe szerelt ValueRAM családdal tartja fenn önmagát, ebből ugyanis rengeteget adnak el. A HyperX a gyártó egyetlen, nagyteljesítményű PC-kbe szánt modellje, de ebből is rengeteg fajta létezik. A DDR3-1600-as órajelű CL9-es változat járt nálunk, ami 9-9-9-27-es időzítéseken 1,7-1,9 V-nyi feszültség mellett képes futni. Ennek a típusnak létezik egy alacsonyabb feszültség mellett is CL8-on futó verziója, de azt idehaza nem lehet kapni, és egyébként is sokkal drágább. Ez a HyperX ugyanis még elfogadható áron kapható, bár az előbb bemutatott Corsairnél picit drágábban, kb. 31 500 forintért.

A HyperX-eken gyakorlatilag évek óta ugyanolyan hűtőbordát találunk, csak a felirat változott az idők során. A borda alumíniumból készül, kékre van festve és két szoros csipesz fogja rá a modulokra, igaz, egy vékony ragasztó is segít nekik ebben. A hűtőborda alacsony profilú, tehát a Corsair DHX-tól eltérően nem okozhat gondot mellette egy-egy egzotikus CPU-hűtő. A szóban forgó típuson Elpida J1108BDBG-DJ-F feliratú chipek vannak, ami érdekes, ugyanis az Elpida weboldalán csak J1108BABG létezik. Úgy tudjuk, hogy ez a chip korábban számos 1333-as memóriamodulon megtalálható volt, tehát úgy tűnik, hogy a Kingston is egy eredetileg alacsonyabb órajelű modul feszültségének megemelésével alkotott egy magasabb órajelű, drágábban eladható modellt.

AMD

Intel

Ami azt illeti, a tuningeredmények is megerősítik ezt a feltételezést. Ez a memóriapár DDR3-1680-as beállításnál többre nem volt képes AMD processzor mellett, és a Core 2-es tesztrendszerben is csak 1720-ig jutottunk. 2 V-tal talán elment volna 1740-en is, de mi az FSB-t 10-esével emeltük/csökkentettük, ez pedig a memória órajelének esetében plusz/mínusz 40 MHz-et jelent. A tesztelés során sokszor úgy tűnt, hogy minden rendben, de ezek az esetek is DDR3-1800 alatt következtek be. Alapórajelen az időzítéseken nem tudtunk javítani, ez a rampár 9-9-9-nél alacsonyabb értékek mellett már nem működőképes, ráadásul az inteles rendszerben ezt is csak 1,8 V mellett tudta.

GeiL

GeiL Value

A Geil sem szűkölködik DDR3-as memóriákban, a termékpalettáról először az olcsóbb árkategóriába sorolt, Value jelzéssel ellátott kitet teszteltük le. A Value elvileg azt jelenthetné, hogy ez egy olcsó RAM, de mint kiderült, teljesen átlagos árcédulával kelleti magát, sőt ami azt illeti, drágább, mint a Corsair DHX-e (kb. 30 000 forint). A Value ez esetben csak annyit jelent, hogy a többi Geil típusnál olcsóbb. A szintén DDR3-1600-as memóriapár az eddigi legalacsonyabbnak tekinthető, 8-8-8-28-as időzítésekre lett hitelesítve, ráadásul ezt 1,6 V-on tudja, tehát ebből a szempontból nem tűnik rossznak.

Érdekesség, hogy az Everest ezt minden további nélkül képes volt kiolvasni, bár a memóriapárt ezesetben is DDR3-1333-asként azonosította, de a DDR3-1600-as órajelhez tartozó beállításokat is „beprogramozták” a memóriába. A Geil Value-t egy elég szimpla kinézetű alumínium hűtőborda fedi ragasztóval rögzítve, ezalatt ismeretlen eredetű memóriachipek találhatóak, nem is sikerült kiderítenünk, hogy ezek melyik gyártótól származhatnak.

AMD

Intel

Meglepetésünkre a Geil Value egyike volt a jobban tuningolható memóriáknak. Az AMD-s tesztrendszerben DDR3-1760-as beállításig jutottunk el vele, ráadásul ezt 1,6 V-on teljesítette. Érdekességként még annyit, hogy nagyon úgy tűnik, hogy ezek a chipek nem bírják az ennél magasabb feszültséget. (Ez majd a Geil EVO One-nál válik igazán látványossá.) Alapórajelen a gyári 8-8-8-as értéknél nem tudtuk lejjebb csökkenteni az időzítéseket magasabb feszültség mellett sem. Az inteles tesztrendszerben kicsit másként viselkedett a rampár, ugyanis az alapórajeles időzítéseket sikerült 7-7-7-ig csökkenteni, viszont a maximális órajelben csak DDR3-1720-ig jutottunk, ezt is csak magasabb, 1,8 V-os feszültség mellett bírta.

GeiL EVO ONE CL7

A Geiltől egy másik memóriapárt is leteszteltünk, ez a játékosoknak szánt EVO ONE DDR3-1600-asa. Az EVO ONE CL7 jócskán drágább, mint a Value, kb. 46 000 forintba kerül, mert ez a CL7-es változat, de létezik belőle CL9-es változat is, amely jelentősen olcsóbb, alig kerül többe a Value változatnál. A Geil EVO ONE CL7 azért érdekes, mert szokatlannak mondható, alacsony időzítéseken működik, ráadásul egy szintén szokatlannak tekinthető, heatpipe-ot is tartalmazó, radiátorra hasonlító hűtőbordával kerül forgalomba. Ez a hűtőborda a Corsair DHX-en találhatóhoz hasonlóan igen magas, ezért egyes processzorhűtőkkel lehetnek gondjaink. Az MTCD (Maximized Thermal Conduction & Dissipation) technológiával készült alumínium részegység középső részén kialakított bordázat szabad utat enged a számítógépházban kialakult légáramlatoknak, így elvileg több modul egymás mellé helyezésével is jó hűtőteljesítmény érhető el. A DDR3-1600-as EVO ONE 7-7-7-24-es időzítéseket bír 1,6 V-on, a kérdés csak az, hogy ez megéri-e a felárat a Value-hoz képest.

Az Everest az EVO ONE-t ugyanúgy felismerte, mint a Value-t, és DDR3-1333-asként beazonosította, de a DDR3-1600-as beállítást is ki tudta olvasni, az egyedüli különbség az időzítések terén érhető tetten. A Value-hoz hasonlóan az EVO ONE-on is ismeretlen eredetű memóriachipek trónolnak, nem tudtuk megállapítani, hogy ki gyártja ezeket.

AMD

Intel

Hiába a sok hűhó, az EVO ONE CL7 nem szerepelt valami fényesen tesztjeinkben. A gyártó által ígért értékeket csak az AMD-s rendszerben viszi DDR3-1600-as órajelen, az Inteles konfigban csak 8-8-8-24-es időzítések mellett volt stabil, ráadásul 1,7 V-on. Ennél azonban még nagyobb probléma, hogy ez a rampár gyakorlatilag teljesen tuningolhatatlan, még DDR3-1640-es órajelen sem sikerült elindítani, pedig ez mindössze 5 MHz-es tuningot jelent a memória esetében. Megjegyzésként még annyit, hogy az EVO ONE csak és kizárólag a processzortól távolabb eső memóriafoglalatokban hajlandó elindulni (ez az AMD-s és az Inteles rendszerre egyaránt vonatkozik), és amikor tuningra kerül a sor, 1,8 V alatt kell tartani a feszültséget, ugyanis 1,7 V felett már alapórajelen sem működőképes. Mi valami másra számítottunk.

OCZ

OCZ Gold

Ha memóriákról van szó, az OCZ-t sem kell félteni, tizenegy különböző DDR3-as típust készít a gyártó, ráadásul ezek is több alkategóriába oszlanak aszerint, hogy mekkora feszültségen működnek, és hogy milyen rendszerhez (AMD, Intel) szánja őket a gyártó. Ezek közül hármat sikerült letesztelnünk, az OCZ Gold az első, ez még egy olcsóbb modell, bár a többi sem sokkal drágább. Sajnos ezesetben az olcsóság a gyártó többi memóriájával összehasonlítva értendő, ugyanis a Gold DDR3-1600-as kit a riválisok eddig megismert típusainál (a CL7-es EVO-t kivéve) sokkal drágább, 39 000 forintba kerül. De mit kapunk ezért? Az OCZ Gold – mint ahogy nevéből is következik – aranysárga hűtőbordával rendelkezik, ami rácsos, hogy jobban szellőzzön, de persze nem aranyból van... A probléma ezzel csupán annyi, hogy a hűtőbordát kis ragasztócsíkok rögzítik a memóriachipekhez, így aztán az a picike levegő, aminek sikerül átmennie a rácsokon, igen nehezen jut el a memórialapkákig. Az ízléses hűtőborda alatt olyan memóriachipek vannak, melyek 1,9 V-on 8-8-8-as időzítéseket bírnak, ez nem tűnik extrának.

A vicces az, hogy magas árához képest ezt a memóriát DDR3-1066-osként azonosítja az Everest, nyilván azért, mert ez a JEDEC szabvány, de a DDR3-1333-as és a DDR3-1600-as órajelekhez tartozó beállításokat nem közli az SPD. Mindenesetre az OCZ Gold elvileg megbirkózik a DDR3-1600-zal, és a gyártó akár 1,95 V-os feszültséget is engedélyez anélkül, hogy az élettartam-garancia elveszne (az már más kérdés, hogy miként derítik ki garanciáztatás közben, hogy ennél magasabb feszültséget használtunk-e). Az OCZ Goldon 128X8DDR3-X7HT feliratú chipeket találtunk a hűtőborda alatt, de ebből sajnos nem derül ki semmi számunkra a gyártóról.

AMD

Intel

Ami az OCZ Gold tuningját illeti, nem volt túl nehéz dolgunk, ugyanis ez a memória az alapórajeles beállítást leszámítva minden esetben instabil volt, vagy a konfiguráció egyszerűen újraindult a post után. Az AMD-s tesztrendszerrel kezdtük a tesztelést, először az időzítés csökkentésével próbálkoztunk, és némi siker koronázta próbálkozásainkat, ugyanis DDR3-1600-on 7-7-7-24-en is stabil volt a gép. De aztán elkezdtük emelni az FSB-t és ezzel együtt a memória órajelét, de mindhiába, már 210 MHz-en sem jártunk sikerrel. Az inteles tesztrendszer még ennyire sem volt kegyes hozzánk, a memória időzítéseit nem sikerült lecsökkentenünk, az órajelekről nem is beszélve. Egyszer megpróbálkoztunk a 2 V-os feszültséggel, de nem jutottunk vele előrébb. Ha egy DDR3-1600-as RAM nem képes 1640-en elindulni 1,9 V-on, akkor azon legfeljebb csak egy nagy feszültséglöket segíthetne, de annyit meg nem ér meg ez az egész. Összességében az OCZ Gold igencsak gyengén szerepelt.

OCZ Platinum

Második tesztalanyunk az OCZ Platinum volt, ami inkább készül a teljesítményre éhes felhasználók számára, mint a Gold, bár a különbségek nem túl nagyok. A Platinum a Goldnál egy picit drágább, kb. 40 000 forint. Nevéből következően ezen platinaszínű bordát találunk, de ezt leszámítva teljesen megegyezik a Golddal, legalábbis külsőleg: ugyanaz a rácsos-szűrős, levegőáteresztő hűtési megoldás található rajta. Az OCZ Platinum a Goldnál alacsonyabb, 7-7-7-es időzítéseket bír ugyanolyan mértékű, 1,9 V-os feszültség mellett, és erre a típusra is jellemző, hogy a gyártó 1,95 V-os feszültségig vállal garanciát.

Ha az Everestre, illetve az SPD-ből kiolvasható információkra hagyatkoznánk, akkor könnyedén azt hihetnénk, hogy a Gold és a Platinum teljesen megegyezik, ugyanis a két típusra ugyanazokat az információkat „dobta ki" a gép, tehát ettől nem lettünk okosabbak. Ráadásul a Platinumon található memóriachipeken ugyanazt a feliratot találjuk, mint az olcsóbb terméken, az egyedüli eltérés a legyártás hetében érhető tetten, a Goldon található chipek 2009. 34. hetében készültek, míg a Platinumon lévők 2009. 35. hetében.

AMD

Intel

Mégis, a tuningeredmények alapján biztosra vehető, hogy van valami különbség, ugyanis a Platinum – igaz, nem sokkal, de – jobban szerepelt. Az alapértelmezett időzítéseket már nem csökkentettük 7-7-7 alá, de annyit azért kipróbáltunk, hogy Auto beállítással, Auto feszültség (1,5 V) mellett működik-e a memória, és szerencsével jártunk. Az AMD-s tesztrendszerben a Platinum csak egy picivel volt jobban tuningolható a Goldnál, a DDR3-1680-as értéket még vitte, igaz, ezt akár a minimumnak tekinthető 7-7-7-24-es időzítések mellett is, de az DDR3-1720-at már nem bírta. Az Intel rendszerben ugyaneddig jutottunk, de a DDR3-1680-as órajelhez már 1,95 V-ra volt szükség, mert 1,9 V-on instabil volt a konfiguráció.

OCZ Reaper

Az OCZ-től származó harmadik memóriapáros a Reaper nevet kapta, ez az egyik legdrágább és egyben legegzotikusabb típus az OCZ termékpalettáján. A Geil EVO ONE-hoz hasonlóan az érdekessége elsősorban a hűtésében rejlik, ugyanis a memóriamodulokat, illetve magát a NYÁK-ot lefedő hűtőbordát egy heatpipe révén összekötötték egy felső, különálló bordával, így a memóriák alacsonyabb hőmérsékleten működhetnek – már amennyiben van megfelelő szellőzés a számítógépházban. Ez a hőcső egyébként a memóriák eltávolítását is megkönnyíti. Az OCZ Reaper HPC (ami tényleg csak a hűtés elnevezése) gyárilag 7-7-7-24-es időzítéseket garantál 1,9 V-os feszültség mellett (bár a gyártó oldalán 1,7 V áll), ami gyakorlatilag megegyezik az OCZ Platinum specifikációival. Tehát úgy tűnik, hogy ha van is különbség a két típus túlhajthatósága között, akkor az lényegében a hűtésnek köszönhető. Az OCZ Reaper HPC a Platinumnál is drágább, de csak egy kevéssel, kb. 42 000 forintot kérnek el érte.

Az SPD-ből kiolvasott információk és a memóriachipek tekintetében semmi sem változott, ugyanazokat lehet elmondani a Reaperről, amit a Platinumról vagy a Goldról. Az OCZ Reaper az SPD szerint egy DDR3-1066-os memória, ami 7-7-7-17-es időzítések mellett működik. A memóriachipen található típusjelölés ugyanaz, amit már a Platinumnál és a Goldnál is láthattunk, ebből nem tudtuk meg, hogy melyik gyártótól származnak ezek a lapkák.

AMD

Intel

Az OCZ Reaper HPC a Platinumhoz nagyon hasonló eredményeket ért el a tuningolás folyamán. Alapórajelen DDR3-1600-as beállítás mellett a 7-7-7-24-es időzítéseket vitte 1,9 V-on mindkét tesztrendszerben. Az órajeltuningról nincs túl sok mondanivaló, hiszen a Platinummal megegyező eredményeket értünk el vele, az inteles és az AMD-s konfigurációban is maximum DDR3-1680-as értékig volt stabil, ezt 1,9 V-on teljesítette, az AMD-s rendszerben akár 7-7-7-24-es időzítések mellett is, de az X48 mellett csak 9-9-9-28-on volt hajlandó stabilizálódni.

Értékelés

Tesztünkben nem tértünk ki az egyes memóriák különböző órajelek mellett elért teljesítményére, mert egyszerűen kijelenthető, hogy az megegyező. Egy DDR3-as memória – ha azonos órajelet veszünk alapul – 7-7-7-es és 9-9-9-es időzítések mellett is ugyanolyan gyors, csak hajszálnyi különbségeket tudnánk kimérni egy-két, a memória-sávszélességre érzékenyebb alkalmazásban (tipikusan a tömörítőknél). Eltérő órajeleken – attól függően, hogy melyik memóriapár hány MHz-et vitt – viszont nem lenne igazságos a mérés, de régebbi tesztjeinkből már kiderült, hogy még ezekben az esetekben is csak minimális az eltérés. A teszt célja az volt, hogy kiderítsük az egyes memóriapárokról, hogy milyen mértékű tuningot engedélyeznek nekünk. Egy Core 2-es rendszerben a 400 MHz-es FSB elég általános tuningnak tekinthető (akár csökkentett szorzóval), ezért aztán, amikor azt látjuk, hogy egy DDR3-1600-as memóriapár maximálisan 1640-1680-ig bírja a tempót, az nem túl jó jel. Az AM3-as rendszerek esetében a memória órajelének kérdése akkor válik fontossá, amikor szorzólockos, tehát nem Black Edition processzort használunk, ezekkel ugyanis így limitált a tuning.

Tesztünk két győztese a Corsair DHX és a Geil Value, bár tény, hogy ezt egyáltalán nem nevezhetjük nagy diadalnak. Ez a két memóriapár közel azonos áron közel azonos teljesítményt nyújtott. A Corsair órajelben tovább bírta, a Geil viszont az időzítés és feszültség kombinációjában volt jobb. A Kingston HyperX megközelítőleg a Corsairrel egy szinten teljesített, de drágább annál. A Geil EVO ONE nemcsak jóval drágább a Value-nál, de tuningban még gyengébben is teljesített. Az OCZ egy jól csengő márkanév, és a három típus szép hűtőbordájával igen vonzónak tűnik, de érthetetlen számunkra, hogy miért drágábbak, mint a másik három márka, ugyanis semmivel sem mutattak többet azoknál, sőt ami azt illeti, a Gold még az EVO ONE-t is alulmúlta. A gyártók általában kiemelik, hogy ez és ez a típus mennyire stabil, ilyen jó rajta a hűtőborda, ennyire fantasztikus, de ezek nem éppen meggyőző érvek. Ami a stabilitást illeti, egy memória stabil, ha hibátlan, szóval egy OCZ semmivel sem stabilabb, mint egy olcsóbb típus, amíg meg nem hibásodik. A hűtőbordák eltérő kialakítása pedig nem ér meg 10 000 forintos felárat.

Ami a tuningeredményeket illeti, picit csalódtunk, ugyanis mielőtt belefogtunk a tesztelésbe, azt hittük, hogy a DDR3-2000-es beállítás elérése nem lesz gond ezeknek a memóriáknak, elvégre korábban jártak már nálunk olyan olcsó, DDR3-1333-as modellek, melyek vitték az 1800-2000-et, ergo egy DDR3-1600-asnak ez nem lehet gond. Úgy tűnik, hogy mégis. Talán az lehet a baj, hogy hozzászoktunk a 2 x 1 GB-os kitek teljesítményéhez. Márpedig a 2 GB-osak kevésbé túlhajthatók, hiszen a nagyobb méretű memóriamodulokon több a memórialapka, így annak is nagyobb az esélye, hogy valamelyik nem bírja a tempót, és a többinél hamarabb dobja be a törülközőt, ezért végül az egész memóriamodul kevésbé lesz túlhajtható. Végül ezt sikerült kihozni belőlük.

Corsair XMS3 DHX DDR3-1600 GeiL Value DDR3-1600

fLeSs

A Corsair, Kingston és OCZ memóriákat az Expert Computer Kft., a GeiL memóriáit pedig a Computer Emporium Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.