Új hozzászólás Aktív témák

• #34721 Parson addikt Parson #34718

  Új Válasz 2020-11-14 13:19:53 #34721

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Parson

  addikt

  válasz Parson #34718 üzenetére

  Nos a széttört LEGO darabok esete (a felhasználó nem rendeltetésszerü felhasználása mellet) igazából több okra is visszavezethetöek. Megértésükhöz egy nagyon minimális mechanika (csak mese, semmi egyenlet) megértése kell.
  Tegyük fel alapból, hogy minden szobahömérsékleten történik.
  Nos elsö körben tegyük fel, h a kész alkatrész (bármelyik) fix (szilárd halmazállapotban) geometriával / alakkal rendelkezik, és az ezt az alakot kitöltö anyag minden irányban azonos mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik (izotróp anyag), és benne nincs belsö feszültség, totál nyugalomban van. Amint ezt a formát megváltoztatni indukáló külsö erörendszer lép fel, az anyagban az erörendszertöl függöen adott helyeken belsö erök (=anyagra értve és számolva feszültségek) lépnek fel (hasonlóan Newton hatás-ellenhatás törvényéhez), amik a megváltozott formát az eredeti alakba, nyugalmi állapotba visszatériteni igyekeznek (rugalmas alakváltozás). Ha a külsö erörendszer túl nagy, és így a belsö feszültség átlép egy, az anyagra jellemzö határt akkor az már nem képes visszatérni a kezdeti állapotba, ún. maradó alakváltozást szenved, még kritikusabb helyzetben az anyagszerkezetben szakadás (alkatrésztörés) következik - na innen magától már végképp nem rugózik vissza.
  Második körben ehhez hozzájön, hogy az alkatrészt le is kell gyártani - LEGO elemek döntö többsége müanyag (=polimer) öntvény, tehát egy negatív formába öntött forró massza, ami kihülés után megkeményedik - ez a müanyagok esetén a fröccsöntés (a fémekhez képest az anyag jóval kisebb sürüsége miatt felhevitve ‚szinte’ befröccsen a formaüreget adó szerszámba a nagy nyomás miatt -> ezért is gyorsabb a sorozatgyártása).
  Na most a hevitett müanyagban (ömledék) ideális esetben nincs semmilyen feszültség, de ahhoz, hogy a szerszámüregbe kerüljön, nagy nyomást kap, ami még a szerszámban történö lehülés során is fennáll egy ideig. Ez a külsö nyomás szintén belsö feszültségeket ébreszt az anyagban, ráadásul a kész forma jellegzetességeitöl függöen hol kisebb hol nagyobb mértékben. A hülés során ráadásul még ezek változnak (csökkenhetnek és nöhetnek) is. Így a szerszámból kiesö darabok soha nem lesznek tökéletesek. Viszont mindezen belsö feszültségek és (geometriai) pontatlanságok ma már nagyon jól szabályozottak, kis hibahatárok közé szorithatóak szép és komplex (=összetett) számitásokkal, vizsgálatok sorával. De mindezek ellenére tökéletes, minden szempontból perfekt termék nem gyártható.

  Eképpen sajnos az otthon kézbevett alkatrész kisebb nagyobb mértékben belsö feszültségeket tartalmaz, ami idövel (a müanyagok fentebb irt természetes viselkedése okán) ún. relaxálódik (lecsökken, elmúlik), és közben vagy kivülröl látható, vagy nem látható, belsö deformáció mehet végbe, szintén nagyon lassan, de(!) túlnyomó többségben ez nem történik meg, csak egy bizonyos fokig (->maradó belsö feszültség).
  Amennyiben idö közben (akár két alkatrész összerakása során is) elég nagy külsö terhelés hatására az anyagban adott helyen fellépö extra belsö feszültség lép fel, az a már anyagban lévö ‚maradó belsö feszültséghez‘ adódva, együttesen már újfent átléphetik az anyag még elviselni képes határértékét, és elöjön a maradó alakváltozás (akár törés is).

  Mindehhez pedig még hozzájön az öregedés is. A polimerek monomerekböl épülnek fel, vagyis a polimer molekulák hosszúláncú szén-vegyületek, amikben idövel a molekulák közötti kötések fellazulnak, feloldódnak, így makro szinten az anyag elöregedik (degradálódik) és repedések jelennek meg, amiket, a maradó belsö feszültségek is tovább ‚gerjesztik‘. (Kicsit továbblépve, ezzel az anyagdegradálódással érhetö el, hogy a müanyagok a környezetbe kerülve könnyebben lebomoljanak, ugyannakkor müszakilag nem is annyira tartósak - ezek egymásnak ellentmondó kívánalmak.) Így fordul(hat) elö, hogy a polc mélyén tárolt elemek maguktól is berepedeznek, kikopnak, eltörnek. Ezt a minöségbeli pontatlanságot igyekszik a LEGO (is) különbözö részletfinomságokkal javitani - ma már elég nagy sikerrel, bár még ma is elöfordul néha ez+az. De mint korábban irtam, tökéletes sajnos sose lesz.

  [ Szerkesztve ]

  ───────────── P r o / E N G I N E E R ─────────────

Új hozzászólás Aktív témák