A BIOS (Basic Input/Output System) gyakorlatilag már összeégett a számítógéppel, ezen belül is a PC-vel, hiszen ez az alapvető bemeneti-kimeneti rendszer biztosítja magának a gépnek a helyes működését. Persze az esetek egy kis részében nem alapértelmezetten, így néha szükséges utólagosan is átállítani a felkínált beállításokat, de végeredményben el lehet érni egy olyan konfigurációt, ami mellett az adott számítógép megfelelő stabilitással és szolgáltatássokkal működik, lényegében a telepített operációs rendszerektől függetlenül – nem számolva azzal az amúgy valós lehetőséggel, hogy a BIOS-ban is lehetnek hibák.

Pár éve azonban változások indultak el az iparágon belül, ugyanis a BIOS minden előnye mellett már elavult, ami nem csoda, mivel az alapok gyakorlatilag 30 évnél is idősebbek. Ennyi idő alatt pedig jelentősen fejlődtek és módosultak a hardverek, nem beszélve arról, hogy manapság vannak olyan komponensek, amelyek konkrétan hazudnak a rendszernek, hogy egyáltalán működhessenek. A korlátok miatt érkezett meg az UEFI (Universal Extensible Firmware Interface), ami számos területen megreformálta a BIOS működését, így biztosítva korszerű megoldást a problémákra.

[+]

Az átállás azonban szakaszos volt, így maga az UEFI is képes volt több szinten működni. A nullás szint lett lényegében maga a legacy BIOS, vagyis az így konfigurált hardvereknél az UEFI interfészei nem használatosak. Az egyes szint már használta az új interfészeket, de a futtatási környezet még mindig a legacy BIOS képességeit tette kihasználhatóvá. A kettes szint volt a legelterjedtebb, ugyanis ebben a módban az UEFI és a legacy BIOS interfészei is elérhetők voltak, vagyis a felhasználó kapott pár beállítási lehetőséget, így bizonyos kérdésekben szabadon dönthetett.

Látszólag itt minden rendben van, hiszen akkor a kettes UEFI szint a legjobb megoldás a jövőre nézve, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt a legacy BIOS interfészek elérhetősége bonyolította a hardverek hitelesítését a gyártók számára, elvégre két irányba is ellenőrizniük kellett a megfelelő működést, másrészt bizonyos UEFI technológiák nem voltak visszafelé kompatibilisek, így ezeket le kellett tiltani a legacy BIOS interfészek elérhetősége mellett. Emiatt van egy harmadik szint is az UEFI esetében, ami már csak az UEFI interfészeket teszi használhatóvá, ezzel egyszerűsítve le a gyártók számára ezt a procedúrát, illetve különböző újításokat, kiemelve a Secure Boot szolgáltatást, ami ugyan nem része a harmadik szintnek, de muszáj ebben a módban futnia az UEFI-nek, hogy elérhető legyen.

A mai legmodernebb hardverek szempontjából az UEFI harmadik szintjének a támogatása, illetve ennek a túllépése a Secure Boot funkcióval nem jelent problémát. Olyannyira nem, hogy a legtöbb gyártó megpróbál kedvezni a felhasználóknak, így egyfajta hibrid alaprendszerrel szállítják a hardvereket, vagyis a felhasználó egy CSM (Compatibility Support Module) nevű beállítás be- és kikapcsolásával eldöntheti, hogy kettes vagy hármas szintű UEFI módot szeretne. Nyilván a CSM-et aktiválva a Secure Boot nem érhető el, és ez igaz minden olyan UEFI technológiára, ami nem kompatibilis visszafelé. A lényeg azonban, hogy a döntés manapság többnyire a felhasználó kezében van, a gyártók inkább felvállalják a dupla munkát a hitelesítés oldalán.

[+]

Az Intel ezen szeretne változtatni 2020-tól, amelynek keretében kiveszik a támogatást a legacy BIOS interfészek mögül. Ennek megfelelően az említett céldátum után érkező platformok már csak olyan UEFI-t kaphatnak, ami minimum a harmadik szintet biztosító módban fut.

Ezt azért volt fontos most bejelenteni, mert bizonyos munkafolyamatok ma még működésképtelenek aktív CSM mód nélkül, de az Intel nagyjából két és fél évet adott az érintetteknek, hogy orvosolják ezt a problémát. A cél egyértelműen a legacy BIOS elhagyása, és az UEFI interfészre való teljes átállás felgyorsítása. Az Intel szerint ez számos előnnyel járnak, kiemelve azt a tényezőt, hogy állandóan aktív lehetne a Secure Boot funkció, tehát a kikapcsolás lehetőségét fel sem kellene kínálni az UEFI-ben, illetve a hálózatról való bootolásnál is az UEFI-re képességeire lehetne alapozni. Ilyen formában a hardverek biztonságosabbá válnának. A hátrányok igazából elenyészőek, bár felhasználó válogatja, hogy kinek mennyire fáj például egy régebb óta használt és megszeretett operációs rendszer telepíthetőségének ellehetetlenítése, vagy egy legacy BIOS interfészt használó szoftver működésképtelensége a 2020 után érkező új Intel platformokon.