Rövid visszatekintő írásainkban felidézzük a 2005-ös esztendő (szerintünk) legfontosabb eseményeit kategóriánként lebontva, a teljesség igénye nélkül.

Mozgalmas évet tudhatnak maguk mögött a processzorgyártók. A bejelentések sorát idén az AMD nyitotta meg, amikor a januári Consumer Electronics Show keretében beharangozta noteszgépekbe szánt, a mobil Athlon 64-nél energiatakarékosabb Turion 64 processzorát. A rendezvény fényét a vállalat szponzorációját élvező többszörös Tour de France-bajnok, Lance Armstrong is növelte, műszaki specifikációkat azonban ekkor még nem tettek közzé. Az új mobil processzorok első csapata ténylegesen csak márciusban került piacra. A Turion 64 chipek ML szériája 35, MT sorozata pedig 25 watt maximális fogyasztású, így ebben a tekintetben versenyképesek a konkurens Pentium M processzorokkal. Ráadásul támogatják a 64 bites kiterjesztést, valamint – a sors fintora – a Dothanokkal ellentétben az Intel által kifejlesztett SSE3 utasításkészletet is.

Természetesen a notebookokra különösen igaz, hogy a rendszer teljesítménye és energiatakarékossága nem pusztán a processzoron múlik, hanem a többi komponensen is. Az Intel jó érzékkel tapintott rá, hogy gyártópartnereinek életét megkönnyítheti, ha néhány kulcselemet (processzor, chipset, WLAN-vezérlő) csomagban szállít, a vásárlókat pedig könnyebben megfoghatja a megbízhatóságot, minőséget és problémamentes működést jelképezni hivatott Centrino márkanévvel. A platformszemlélet (és persze a kampányba ölt vaskos dollárkötegek) olyannyira eredményesnek bizonyultak, hogy a gyártó épp azon fáradozik, hogy az asztali gépek szegmensében is bevezesse ezt a fajta értékesítési gyakorlatot – de ne vágjunk a dolgok elébe.

Az Intel januárban újította meg Centrino platformját; a Sonoma kódnéven emlegetett platform újítása kevésbé a processzorokban, mint inkább a PCI Express interfészt és DDR2 memóriákat kezelni tudó, illetve GMA900 grafikus vezérlővel is ellátott chipsetekben állt. A CPU változatlanul a Dothan magra épül, de rendszerbusz-sebessége 533 MHz-re gyorsult. A 64 bites üzemmód bevezetését az Intel ebben a szegmensben olyannyira nem tartotta fontosnak, hogy még a 2006 januárjában érkező Yonah is 32 bites lesz.

Noha az AMD és a Unix/Linux operációs rendszerek családja révén a 64 bites üzemmód már régebb óta elérhető asztali PC-ken is, az Intel mindaddig nem akarta aktiválni ezt az opciót, amíg a Microsoft el nem készül megfelelő Windows-verziójával. Végül február második felében került sor a Pentium 4 család 600-as szériájának bevezetésére, melynek tagjai nem csupán az Intel által EM64T-nek nevezett kiterjesztést kapták meg, hanem az 500-as processzorokhoz képest duplájára nőtt másodszintű gyorsítótáruk, valamint továbbfejlesztett energiamenedzsmentet kaptak a fogyasztás mérséklése érdekében. Május folyamán egyébként az 500-as Pentium 4-eket is bővítették az EM64T-vel, bár később gazdaságossági okok miatt ebből a termékcsaládból több típust is kiemeltek.

A 64 bites üzemmód a belépőszintű processzorok esetében egyelőre egyik gyártónál sem került fel a funkciólistára, de június végén mégiscsak megérkeztek a 64 bites Celeron D-k, melyeket két héten belül követtek a megfelelő Sempronok is.

Időközben a két vetélytárs már egy jóval nagyobb horderejű csatára készült a kétmagos processzorok körül. Az AMD szakmai fórumokon már 2004 nyara óta haknizott kétmagos Opteron, később pedig Athlon 64 processzorai működőképes prototípusaival, de februárban már az Intel is igyekezett megnyugtatni befektetőit: jól halad a kétmagos processzorok tömeggyártásának előkészítése, a tavaszi IDF pedig lényegében a kétmagos chipek bővöletében telt, nem mentesen a fejlesztési kódnevek egész záporától.

Smithfield mag

A fordulat április 18-án következett be, amikor váratlan módon elsőként az Intel jelentette be első kétmagos processzorát – igaz, a Smithfield magra épülő Pentium Extreme Edition 840-et csak egy szűk közönségnek szánták. Néhány nappal később, csaknem pontosan az Opteron szerverprocesszorok második születésnapján az AMD is bejelentette kétmagos CPU-it, bár piacra ekkor még csak a többutas szerverekbe szánt 800-as sorozat került, a kisebb szerverprocesszorokra és az Athlon 64 X2 néven kibocsátott asztali chipekre még várni kellett.

A játszma következő lépése már május végét idézi: az Intel Pentium D néven piacra dobta a Smithfield magos, de a Pentium EE-vel ellentétben Hyper-Threadinget nem biztosító kétmagos processzorait, valamint az őket kiszolgáló 945G/P chipseteket. Néhány napon belül megkezdődött az Athlon 64 X2-k szállítása is, amelyek egyebek mellett azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy listaáruk nagyjából ott kezdődött, ahol a Pentium D-ké tetőzött: 530 dollár tájékán. A teljesítményt meg kell fizetni – mondták az AMD illetékesei, de azért augusztusban piacra került a szerényebb teljesítményű Athlon 64 X2 3800+ 354 dolláros listaáron.

A nyári állóvízbe hozott némi mozgást az AMD bejelentése: minden szegmensben befejezték a 90 nm-es csíkszélességű SOI gyártástechnológiára történő átállást, amely egyúttal a K7 architektúra kihalását is jelentette. A vállalat időközben megkezdte a tesztgyártást a drezdai Fab 36 üzemben is, ahol már 65 nm-es csíkszélességű processzorokat fognak előállítani. E tekintetben az Intel tart előrébb, hiszen ez év utolsó negyedében már folyt a 65 nm-es Presler magos CPU-k tömeggyártása, melyek első típusának, a Pentium Extreme Edition 955-nek a bejelentése az idei év utolsó nagy dobása – bár a kereskedelmi forgalmazás kezdetéig még néhány hetet várnunk kell.

Júliusban az IBM is elkészült kétmagos PowerPC 970 processzorával, de ugyanígy PowerPC architektúrára alapoz a Microsoft Xbox 360 játékkonzola, valamint a jövőre megjelenő PlayStation 3 is. Utóbbi az IBM, a Sony és a Toshiba együttműködésében készült Cell processzort tartalmazza, melyet alkotói a játékkonzolon kívül különféle célszámítógépekben és munkaállomásokban is viszontlátnának, és ennek érdekében többféle program keretében segítik azokat a feljesztőket, akik erre a platformra alapoznának új hardvereket vagy készítenének szoftvereket. Az IBM nem mellesleg Blue Gene rendszereivel tarolt a szuperszámítógépek világversenyében is, azonban egy kellemetlen fricskát is kénytelen volt elszenvedni az Apple részéről: Steve Jobs júniusban bejelentette, hogy vállalata 2006-ban valamennyi számítógépénél átáll az Intel processzorok használatára.

Futó pillantást vetve a szerverek világára, megállapítható, hogy az AMD igen egyenletes teljesítménnyel zárt, zökkenőmentesen lebonyolítva a kétmagos Opteronok bevezetését. Sikerét egyebek mellett az is mutatja, hogy a legnagyobb szervergyártók igen hamar piacra dobták újabb modelljeiket, és a Sun is útjára indította Opteron-alapú Galaxy termékcsaládját. A Sun egyébként ősszel többször is magára vonta a figyelmet: elkészült UltraSparc IV+, majd nem sokkal később a Niagara kódnéven emlegetett UltraSparc T1 processzorával, miközben további részletek láttak napvilágot a Fujitsuval való együttműködésről is. A Unix-alapú szerverek piaca idén ismét jelentősen bővült, nem csoda, hogy konkurenseihez hasonlóan az IBM is ismét bővítette Power processzorainak választékát.

Az Intellel kapcsolatban a hivatalos források is arról tudósítottak sokáig, hogy kétmagos szerverprocesszor nem várható 2006 eleje előtt. Az Opteron sikerét látva azonban a gyártó nem várta meg a 65 nm-es modellek elkészültét, inkább piacra dobta Paxville magra épülő kétmagos Xeon DP, majd pedig Xeon MP processzorait. Az új, Montecito magos Itanium bemutatóját viszont kénytelenek voltak 2006 közepére halasztani, ráadásul az órajel generálásában és az energiamenedzsmentben kulcsszerepet játszó Foxton technológiát is ki kell spórolniuk a chipből, ami a tervezettnél kisebb teljesítményű processzorokat eredményez.