A befektetési tanácsadással és értékpapírkereskedelemmel foglalkozó A. G. Edwards & Sons múlt heti konferenciáján Pat Gelsinger, az Intel elnökhelyettese beszélt vállalata középtávú stratégiájáról. A prezentáció kapcsán érdemes alaposabban körülnézni a félvezetőgyártó óriás háza táján, ugyanis a napokban számos új információ látott napvilágot a jövőben megjelenő processzorokkal, platformokkal kapcsolatban.

Gyártósorok

Október második felében adtunk hírt arról, hogy az Intel megkezdte a 300 mm-es szilíciumszeletek feldolgozásával készülő, 65 nm-es, kétmagos processzorok kereskedelmi célú gyártását. Ez év végéig több százezer mikroprocesszor szállítását tervezik, ily módon lehetővé téve, hogy 2006 elején, a hivatalos bejelentésekkel egyidejűleg megkezdődhessen az új chipek értékesítése. A friss technológia első képviselői a Bensley kódnevű, a Xeon termékcsalád tagjaként érkező szerverprocesszor, a Cedar Mill és a Presler kódnevű asztali processzorok, valamint a notebookokba kerülő Yonah.

Nem sokkal ezután tajvani gyártói források arról számoltak be, hogy néhány típussal stabilitási problémák adódtak, ami egyes asztali processzorok csúszását okozhatja, de más források szerint ez összességében nem fogja meggátolni a 65 nm-es csíkszélességű processzorok bevezetését egyik szegmensben sem. Ezt erősítette meg Gelsinger is, aki rámutatott, hogy a CPU-szállításokban 2006 második negyedévének végén, harmadik negyedévének elején a 65 nm-es processzorok aránya eléri, majd le is hagyja a 90 nm-es chipek részarányát.

[+]

Az Intel időközben a következő nagy váltásra is felkészül: Arizonában mintegy 3 milliárd dolláros beruházással egy új üzemet (Fab 32) létesítenek, amely 2007 második felétől fogja ontani a 45 nm csíkszélességű technológiával készülő chipeket, majd nagyjából egy évvel később az izraeli Fab 28-ban kezdik meg az ugyancsak 45 nm-es csíkszélességű processzorok sorozatgyártását.

Mindkét üzemben 300 mm-es szilíciumlapokat fognak feldolgozni, ám az EE Times értesülései szerint felmerült egy 450 mm átmérőjű ostyákat feldolgozó üzem építésének a terve is. Az úgynevezett Fab D1E a 65 nm-es chipek készítésében, illetve a 45 nm-es technológia fejlesztésében kulcsszerepet játszó oregoni D1D mellett kaphatna helyet. A nagyobb ostyaméret az egy chipre eső fajlagos költségek mérséklését teszi lehetővé – nemcsak a kihozatal javítása révén, hanem maguknak az előállítási költségeknek a csökkentésével is. A nagy szilíciumlapokat feldolgozó gépsorok telepítése ugyanakkor csillagászati összegeket emésztene fel, így a D1E-ben alkalmazott ostyák méretét a piaci viszonyok alakulásától teszik függővé.

Mindemellett Gelsinger újra megerősítette, hogy a vállalat tartani szeretné korábban nyilvánosságra hozott ütemtervét, vagyis 2009-re meg kívánja teremteni a 32 nm-es csíkszélességű technológiával előállított (azaz mindössze 20 nm kapuszélességű) lapkái sorozatgyártásának feltételeit. A struktúraméretek csökkenése miatt a fotolitográfiai eljárás alkalmazása mind több akadályba ütközik, hiszen a fény hullámhossza bizonyos esetekben már nagyobb, mint a kialakítani kívánt alkatrészek mérete. A megfelelő gyártóberendezések beszerzése és üzemeltetése ennek megfelelően egyre nagyobb költségekkel ját, az Intel azonban bízik abban, hogy a technológia még jó ideig alkalmas lesz a bonyolult integrált áramkörök előállítására.

Maghasadás

Az Intel útitervében az áll, hogy a processzorértékesítésekben 2006 harmadik negyedévében előzi meg a többmagos processzorok aránya az egymagosokét. A "kétmagos" szó kerülése nem véletlen, hiszen – akárcsak a konkurens AMD – a Santa Clara-i vállalat már javában dolgozik négy és több független végrehajtó egységgel rendelkező processzorai fejlesztésén – de ne szaladjunk ennyire előre!

[+]

A mobil számítógépek 2006 elején a Yonah processzorcsaládra épülő, Napa kódnevű platformra települhetnek át. A Yonah1 a Dothan örököse lesz, egyetlen 32 bites magja 1 vagy 2 MB másodszintű gyorsítótárat kap. A Yonah2 kétmagos processzor 2 MB L2 cache-sel; ez a chip nem csupán notebookokban jelenhet meg, kissé átdolgozott (más tokozást kapó) változata Sossaman kódnéven energiatakarékos szerverekben is felbukkan majd. A Tom's Hardware Guide egy további változatról is tud: a Stealey kódnevű CPU eszerint néhány hónappal a Yonah után érkezne, és főként kisebb, mindössze 512 kB-os másodszintű gyorsítótára különböztetné meg nagyobb testvéreitől.

Az asztali processzorok szegmensében 2006 elejének új termékei, a kétmagos Presler és az egymagos Cedar Mill még mindig a NetBurst mikroarchitektúrára alapoznak. Az igazi újdonságok 2006 második felében érkeznek, amikor is a Merom kódnevű mobil, a Conroe kódnevű asztali, valamint a Woodcrest kódnevű szerverprocesszor egy új – a Pentium M- és a NetBurst-vonal előnyös tulajdonságait egyesíteni hivatott – architektúrával lép színre.

A Merom 2 vagy 4 MB megosztott L2 cache-t kap, a Conroe és a Woodcrest egyaránt 4 MB-tal gazdálkodhat, mindegyik két maggal bír, de emellett lesznek butított változatok is. Hogy – újfent – teljessé tegyük a kódnévturmixot, meg kell említenünk, hogy Allendale néven érkezik a Conroe feleakkora L2-cache-méretű változata, és Millville-nek fogják hívni az Allendale tovább felezett (egymagos) verzióját.

Az osztás mellett az Intel mérnökei a szorzást is segítségül hívják az újabb modellek fejlesztésekor. 2006 végén mutatkozhat be és 2007 elején-közepén kerülhet piacra az első négymagos asztali processzor, a Kentsfield. A magok itt sem egyetlen szilíciumlapkára kerülnek, hiszen ez a gyártás folyamán elkerülhetetlenül fellépő hibák miatt jelentősen ronthatná a kihozatalt, ehelyett feltehetően két Allendale(-szerű) vagy négy Milville(-szerű) mag kerül közös tokozásba. A THG szerint a Kentsfield tervezését már befejezték, vagyis valamennyi szükséges paraméter megvan a tesztpéldányok elkészítéséhez.

A Kentsfield szerverváltozata Clovertown kódnéven fut. Még mindig 65 nm-es csíkszélességgel készülhet a Whitefield, egy szerverchip, amely 8 vagy 16 MB másodszintű gyorsítótárat kap, és állítólag egyetlen szilíciumlapkára kerül mind a négy magja.

Amint fentebb említettük, 2007 második felétől számíthatunk a 45 nm-es csíkszélességű CPU-kra, melyek a jelenlegi tervek szerint még mindig a Merom architektúrájára alapoznak. A kisebb struktúraméretek kisebb magméretet vagy – a gyártási költség növekedése nélkül – több gyorsítótár integrálását teszik lehetővé. A Penryn kódnevű kétmagos processzor így a hírek szerint 3 vagy 6 MB L2 cache-t kap, miközben magmérete csupán 50 százalékkal nő. A Penryn egyúttal két asztali processzor alapját fogja képezni: a Wolfdale a kisebb, a Ridgefield a nagyobb gyorsítótárral gazdálkodik majd.

A 45 nm-es technológia 2008-ban nyolcmagos processzorok készítésére is módot fog adni. Az asztali Yorkfield és a szerverekbe szánt Harpertown nyolc magja mellé 12 MB L2 cache jár, bár ezen chipek felépítését illetően még nem állnak rendelkezésre biztos adatok.

[+]

A fenti útitervet szemügyre véve tehát minden bizonnyal érdekes küzdelemnek nézünk elébe – ebben a szegmensben természetesen az AMD lesz a legerősebb vetélytárs. Mostanában mindkét vállalat a számítási teljesítmény és a fogyasztás arányára helyezi a hangsúlyt; míg e tekintetben az Intel a mobil processzorok mezőnyében eddig is igen jól muzsikált, addig hátrányba került az asztali CPU-k terén, sőt a legtöbb alkalmazásban a belépőszintű és középkategóriás szerverek szegmensében is. Ezen a helyzeten változtathatnak a jövő év második felében érkező Intel termékek, és egyebek mellett nem szabad elfeledkeznünk még egy fontos tényezőről: az Intel a processzorokról egyre inkább a platformokra helyezi a hangsúlyt, miközben az AMD-nek – bármilyen erős szövetséget alakít is ki partnereivel – nehéz elfogadtatnia magáról egy kulcsrakész megoldásokat szállító vállalat képét.