Teljesítmény
Komolyabb vizek felé haladva, első nekifutásra a U.S. Robotics 802.11g Wireless Router „hagyományos”, kábeles képességeit vettük górcső alá. Lássuk az eredményeket.
Alapmegközelítésben a belső hálózaton két szegmens közti forgalmat mértük, ilyenkor az útválasztó egyszerű switchként funkcionál, ez meg is látszik az eredményeken, LAN–LAN (forrás–cél) irányban majdnem a gyakorlati maximális értékekkel találkoztunk mind TCP-, mind UDP-szinten. Természetesen ilyenkor a csomagokat egyszerű címelemzésen túl csak továbbítani kell, egyéb számításigényes folyamaton nem esnek át.
Hirdetés
Ennél szembeötlőbb a LAN–WAN irányban mért lassabb sávszélesség, melyet a tűzfal bekapcsolt állapota és a NAT eredményez. A szűrés, hozzáférésvezérlés és címfordítás bizony költségesebb műveletek, az így mért eredmények emellett nem számítanak rossznak.
Ugyancsak nem rossz eredményt kaptunk a fordított, külső irányból érkező WAN–LAN forgalomra. Bár ebben az esetben kikapcsoltuk a behatolásvédelmet és a DMZ host megadásával kikerültük a védelmi funkciókat is, ugyanakkor a címfordítás így is jelentősen korlátozza a használható sávszélességet. Ezzel együtt meg vagyunk elégedve a mért eredményekkel, ezt vártuk. (Halkan tesszük hozzá, hogy legtöbb esetben az Internet-kapcsolat jelenti a szűk keresztmetszetet a külső és belső szegmensek között, így a most mért értékek messze kielégítenek minden igényt)
Ezek után a WLAN-on elérhető sebességeket mértük, egy Fujitsu Siemens Lifebook S7010 notebook segítségével. Összehasonlítás végett a Centrino platformhoz tartozó integrált Intel WLAN-vezérlővel is végeztünk méréseket, és természetesen a U.S. Robotics 54 Mbps USB-adapter képességeit is vizsgáltuk.
Éreztette jelenlétét a többutas jelterjedés negatív hatásait csökkentő kettős antenna, az eredmények önmagukért beszélnek. A gyakorlati határ tetejénél muzsikált az eszköz, lepipálva az integrált adaptert, sőt mi több, az átlag ugyan 22,727 Mbps, de maximális értékként 24,540-et is mértünk TCP-szinten. A teljesen korrekt eredmények után kíváncsiak voltunk, mi történik „extra” esetekben. Először is ráeresztettünk a hálózatra egy 802.11b-s eszközt is, ilyenkor mindenki visszavesz a sebességből, mégis az egyedi megoldásoknak köszönhetően sikerült a 13-14 Mbps körüli sávszélességet biztosítani.
A 802.11 b és g szabványok által használt 2,4 GHz-es tartomány igen érzékeny a zajokra, egy vastagabb fal vagy a mikró, és általában is mindenféle légköri zaj erősen rontja az elérhető átvitelt. Az időjósokkal való jó kapcsolatunk következtében sikerült hatalmas, villámokkal dúsított vihart szerveznünk, így a működő mikró ajtajának kinyitása nélkül tudtunk extrém körülmények közt mérni. Az így kapott eredmények szintén jónak mondhatók.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
