Digitális átállás

2013 a digitális átállás éve Magyarországon, azaz a tévéműsorok analóg földfelszíni sugárzását leváltja a digitális technológia. Ez a gyakorlatban többek közt azt is jelenti, hogy az eddigi három (M1, RTL Klub, TV2) mellett további négy televíziós csatorna (M2, Duna, Duna World, Euronews) és három rádióadás (MR1-Kossuth Rádió, MR2-Petőfi Rádió, MR3-Bartók Rádió) ingyenes vétele válik lehetővé. Emellett jobb kép- és hangminőséget kapunk, valamint olyan kényelmi szolgáltatások lesznek elérhetőek, mint a nyelvválasztás, az elektronikus programmagazin vagy a gyermekvédelmi zár használata. A digitális átállás Magyarországon két ütemben valósul meg: 2013. július 31-én a sárgával jelölt területeken, majd 2013. október 31-én a barnával jelzett térségekben.

Ez a folyamat közelről azokat érinti, akik eddig nem kötöttek egyetlen tévés tartalomszolgáltatóval sem szerződést, vagyis a televíziózáshoz a földfelszíni sugárzást vették igénybe egy antenna segítségével. Amennyiben valaki közülük olyan televíziókészülékkel rendelkezik, amelyet elláttak DVB-T típusú tévétunerrel, akkor semmi különbséget nem tapasztalhat majd, hiszen ezeket a plusz szolgáltatásokat már eddig is megkapta. Ha viszont régi típusú, korszerűtlen tévéje van, akkor azzal kell szembesülnie, hogy a megadott dátumok után csak a hangyafocit tudja behozni. Ekkor két lehetősége nyílik: vagy előfizet valamelyik szolgáltatónál egy csomagra, ami kétéves hűségnyilatkozat esetén is havonta pár ezer forintjába biztosan bele fog kerülni, vagy egyszeri beruházással hozzájuthat egy set-top boxhoz, amely biztosítja számára a digitális földfelszíni adások, tehát a hét tévé- és a három rádióadás vételét.

WayteQ HD-95RF

Set-top boxok gyártásával és forgalmazásával több cég is foglalkozik, például a WayteQ, amely az egyik meghatározó szereplőnek számít ebben a szegmensben. Korábban már teszteltük a márka néhány készülékét; most a közelmúltban bemutatott, abszolút belépőszintű HD-95RF-re is sor került. A termék egy fokkal kisebb, mint korábban megismert rokonai, így Blu-ray lejátszó helyett inkább egy szimpla médialejátszóra vagy smart boxra hasonlít. 22 centiméteres szélességéhez 12,4 centis mélység és 3,4 centiméteres magasság társul, súlya mindössze 40 dekagramm, ennek köszönhetően pedig akár egy közepes méretű táskába is simán belefér

A fényes fekete készülékház nagyon kényes, igen hamar tele lett csúf újlenyomatokkal. Az viszont pozitívum, hogy fémből készült, elég strapabírónak tűnik, azt biztos kibírja, ha egy cica átmászik rajta, és valószínűleg azt is, ha véletlenül leesik a földre, de azért értelemszerűen nem ajánlatos dobálni. A szokásoknak megfelelően a frontfelületre került a monokróm LCD kijelző, itt helyezték el a vezérlőgombokat és a külső adattároló egységek csatlakoztatására szolgáló USB portot is. A többi interfész, tehát a SCART, a HDMI, a digitális audio- és az antennacsatlakozók a hátuljára kerültek. A CI slotot lehagyták róla, azaz a fizetős adások dekódolásához szükséges kártyák fogadására nem képes, így marad az ingyenes kínálat.

A passzív hűtés miatt viszonylag sok szellőzőnyílásra volt szükség, ezeket az oldalára és az aljára pozicionálták. Feladatukat jól ellátják, hiszen a készülék intenzív használat során sem melegedett át. Az rögtön látszik, hogy a doboz nem fog dizájndíjakat besöpörni, ugyanis egy átlagos kinézetű eszközről van szó, de ennek ebben a termékkategóriában nincs sok jelentősége.

Működés közben

Kezelés

A dobozban csak egy SCART kábelt találtunk, HDMI-t nem, ami kicsit fájó, de egy ilyen árkategóriájú készülék esetében ez teljesen megszokott. A bekapcsolás után 16,8 másodpercre van szüksége a készüléknek, hogy felálljon, ami a világbajnok időtől messze van, de azért még mindig egy teljesen vállalható teljesítmény.

A grafikus kezelőfelületen csiszoltak egy kicsit, azonban még így sem lehetne világszépnek nevezni. A rendszer felépítése viszont logikus, a legtöbb tévégyártó által alkalmazott hasábos szisztémát követi. Kellően sekély, és az egyes funkciók, paraméterek elérési útja is logikus. Bár a kislexikon vagy a rövid magyarázatok hiányoznak belőle, kezelésébe egészen hamar bele lehet jönni, amit elősegít, hogy magyarul is kommunikál. A rendszermenüben a csatornakeresés levezénylése után azok tetszőleges sorba rendezhetőek, sőt a kedvencek külön csoportba pakolhatóak, bár értelemszerűen ennek hét adó esetén nincs sok értelme.

Ezenkívül beállítható a megjelenítő eszköz felbontása és a képarány, de utóbbit jobb automatán hagyni, hiszen ezzel a készülék remekül megbirkózik. Módosítható a kontrasztarány, a szaturáltság, a fényerő, de azért nem szabad elfelejteni, hogy a kép minősége elsősorban a megjelenítőn múlik. Emellett itt lehet megadni a hangsávok és az esetleges feliratok nyelvét, bekapcsolható a gyerekzár, és levezényelhető az esetleges szoftverfrissítés is, ami USB-n keresztül történik.

Távvezérlő

A mellé járó távirányítón rögtön látszik, hogy egy kopogós műanyagból készült, olcsó darab. Ez mondjuk annyira nem nagy baj, az azonban már igen, hogy a háttérvilágítást lehagyták róla. Viszont a gombok legalább a helyükön vannak, ezek segítségével az összes fontos funkció azonnal elérhető. Manapság egyre gyakoribb, hogy egy szórakoztatóelektronikai eszköz letölthető alkalmazások segítségével vezérelhető tablettel vagy okostelefonnal, ám e modell nem tartozik közéjük.

Digitális tévéadások

Az ilyen olcsó set top boxokra általánosan jellemző, hogy erősebb jelekre van szükségük, mint a nagy gyártók televízióiba, asztali médialejátszóiba épített digitális tunereknek. Ez az állítás erre az eszközre is igaz. A hozzánk eljutó tévéknek ugyanis mostanában tökéletesen megfelel egy kis szimpla, polcra állított szobaantenna, a HD-95RF-nek viszont nem volt elég. Az adás olykor megszakadt, a kép összeesett, és felvillant a Nincs Jel felirat a képernyőn. Egyébként folyamatosan nyomon követhető a jel erőssége és minősége, és ezek az adatok is arra utaltak, hogy valami nincs rendben.

Amikor komoly logisztikai trükközés után az antennát sikerült kitenni az ablakba, máris jobb lett a végeredmény, de a szobán keresztülvágó feszes kábelek nem sok jóval kecsegtettek. Viszont az is igaz, hogy mikor az első emeletről felvittük a hetedikre, akkor már semmiféle, ehhez hasonló probléma nem jelentkezett. Mindenesetre megvan rá az esély, hogy a kifogástalan működéshez be kell szerezni egy nagyobb teljesítményű, hosszú vezetékkel megtámogatott külső antennát, például egy ilyen Funke DSC-310 típusú, viszonylag kicsi és nem is olyan drága kiegészítőt. Végül mi is így tettünk, és ezek után már nem volt semmi probléma sem a jelek vételével, sem a kép minőségével, pedig a teszteléshez használt lakás a föld közelében, emeletes házak árnyékában helyezedik el.

Médialejátszó

Nem voltak túl nagy elvárásaink az integrált médialejátszóval kapcsolatban, mégiscsak egy 7500 forintos termékről van szó, ahol ez kimondva-kimondatlanul csak egy kiegészítő szolgáltatás. Ennek ellenére egyes elemeiben abszolút pozitív csalódást okozott, sőt akad olyan funkciója is, amely jó pár nagynevű gyártótól származó, dedikált asztali médialejátszóból hiányozik. Egészen pontosan a lejátszási lista összeállításának lehetőségéről van szó, ami itt ráadásul akkor is működik, ha a fájlok különböző könyvtárakban kaptak helyet.

Maga a grafikus felület nem túl szép, a karakterek nagy mérete miatt egyes könyvtárak vagy állományok nem is férnek ki a kijelzőre. A használatot megkönnyíti, hogy az elérhető funkciókról az alsó információs sávban folyamatosan tájékoztatást kap a felhasználó. A mappák, fájlok között lépegetni a nyilakkal lehet; a kezelésbe viszonylag hamar bele lehet jönni, így rövid idő után annak sem okozhat különösebb problémát, akinek eddig nem volt dolga beépített médialejátszóval.

Zeneszámok és képek

Érdekes, hogy a zeneszámok közül az MP3 és a veszteségmentesen tömörített, azaz jó megszólalást kínáló FLAC formátumok megszólaltatását teszi lehetővé, viszont a WMA kimaradt a szórásból. Ez mondjuk annyira nem nagy baj, ugyanis népszerűsége meg sem közelíti az MP3-akét, minősége pedig a FLAC-tól marad el. A fájlokba kódolt metaadatok, azaz az ID3 tagek feldolgozására és megjelenítésére nem képes, és egyéb módon sem kérhetünk le információkat a dalokról. Lejátszás közben megjelenik valamiféle equalizer grafika, ami úgy tűnik, mintha a magas és mély hangok aktuális arányától függően folyamatosan változna. Ám rövid idő után kiderül, hogy ez csupán dekoráció, mert véletlenszerűen jelenít meg kisebb-nagyobb hasábokat az elektronika a képernyőn.

A formátumtámogatás bőségéről a képek esetében sem beszélhetünk, hiszen a JPG kiterjesztésű fájlok mellett mindössze a BMP szabványok megjelenítése megoldott. Az EXIF adatokkal, tehát, hogy mikor, milyen géppel készült egy fotó, nem boldogul, pedig ennek kezelésére ma már egyre több médialejátszó alkalmazás képes. Viszont a diavetítés funkció működik, a képváltás sebessége is állítható, sőt ezt még különféle effektek is színesítik.

Videók

A filmek vezérléséhez használhatjuk a távirányítón elhelyezett, ezer éve megismert és bevált funkciógombokat, tehát a Play-t, a Stopot, a Pause-t, a Rewindot és a Forwardot. Akinek ez valamiért nem tetszene, az a nyilakkal előcsalhat egy virtuális csúszkát, amelyen tízmásodperces időközöket ugrálhat át. Arra viszont nincs mód, hogy a számokkal megadjuk, honnan is szeretnénk pontosan folytatni a lejátszást, és a virtuális fejezetekre osztás is hiányzik. A külső feliratok megjelenítése megoldott, amennyiben azok neve megegyezik a forrásfájléval, a karakterek mérete és színe is módosítható, sőt még keret is pakolható a betűk köré.

Tesztcsomagunk bevetése után kiderült, hogy a DivX fájlok kezelését egyáltalán nem támogatja, a 3,8 Mbps bitrátájú MKV pedig csúnyán akadozott, ráadásul néma csöndben futott végig, tehát a hangsávval sem boldogult. Emellett még a Killa_sample okozott problémát, annak elindítását ugyanis kerek-perec megtagadta a box, a WMV-t pedig fel sem ismerte. A többivel semmi gond nem akadt, e videókat színhelyesen, akadozás nélkül jelenítette meg, ami azért egy ilyen kategóriájú eszköztől egyáltalán nem rossz.

Extrák és értékelés

Tévéújság

Az EPG nem az igazi, mert amellett, hogy nem egy szépségdíjas darab, még a tudása is kicsit szegényes. Már alapból az, hogy csak öt adó másfél órányi programja fér ki rá, nem az igazi, ráadásul a különféle egyéb funkciók is hiányoznak belőle. Így például nem lehet a műsorokat típusuk szerint sorba rendezni, illetve az sem kapcsolható be, hogy az elektronika figyelmeztessen, ha egy kívánt műsor elkezdődik. A modell egyébként lehetővé teszi az egyes adások rögzítését az USB porton keresztül csatlakoztatott merevlemezre, és az esetleges időzítés beprogramozására az Elektronikus Programmagazinban nyílik lehetőség. Bár a műsorok tartalmáról lekérhető rövid ismertetés, azonban a karakterek nagy mérete miatt scrollozni kell a szöveget, ami egy idő után borzasztóan idegesítő.

Játékok

A sudoku és az amőba személyében két darab beépített logikai játékkal is rendelkezik a set-top box. Jellegükből fakadóan nem olyan nagy tragédia, hogy grafikájuk nem túl szép, viszont kezelésük távirányítóval kész rémálom. Nehézkes, lassú, sokat kell vele szerencsétlenkedni, úgyhogy a legfanatikusabbakon kívül valószínűleg mindenki elég hamar fel fogja adni a küzdelmet. Az ötlet nem rossz, de a megvalósítás ebben a formában nem az igazi.

Értékelés

A rövid ideig, de még tartó analóg korszakban, ha valami gondja támad az antennának a sugárzott jelekkel, esetleg azok vétele az időjárás miatt nem tökéletes, akkor könnyen előfordulhat, hogy szemcsés lesz a kép, esetleg beremeg, vagy a színek világgá mennek. A digitális érában ez már nincs így, ha probléma adódik, akkor a kép pixeleire esik, esetleg teljesen eltűnik. Tehát átmenet nincs, kompromisszumok nincsenek, épp ezért fontos, hogy a tunerek megpróbálják minél jobban kihasználni az antennákban rejlő lehetőségeket, és ez az a terület, ahol tapasztalataink szerint ez a készülék nem teljesített olyan jól.

Kisméretű, egyszerű kis szobaantennánkkal ugyanis nem mindig volt hajlandó normálisan együttműködni, csak akkor, ha azt kilógattuk az ablakon, ami azért nem egy normális megoldás. Viszont az is igaz, hogy mindezt csak az első emeleten produkálta, a magasban már ilyen gondok nem jelentkeztek. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nagyobb teljesítményű antenna bevetése után már semmi probléma nem akadt, viszont így benne van a pakliban, hogy az átálláshoz a set-top box 7500 forintos ára mellett még antennára is költeni kell majd.

Az olyan kapcsolódó szolgáltatások, mint a műsorok külső adattárolóra történő rögzítése vagy az elektronikus tévéújság, jól működnek, használhatóak, még akkor is, ha utóbbi nem a legszebb, és egy-két plusz funkcióval igazán felruházhatnák. A médialejátszó abszolút pozitív csalódást okozott. Természetesen itt is lenne még mit csiszolni, azaz nem lenne hátrány, ha támogatná az ID3 tagek kezelését vagy péládul képes lenne az animgifek és DivX videók lejátszására – de azért összességében rendben van. Az teljesen egyértelmű, hogy a CI slotot a költségek csökkentése miatt hagyták ki belőle, és biztos vannak olyan potenciális vásárlók, akiknek nincs szükségük a fizetős adásokra, így ezt felesleges lenne hibaként felróni. 7500 forintos árával egyértelműen az olcsóbb darabok közé tartozik. Nem a leginnovatívabb termék a piacon, de feladatát megfelelően ellátja, úgyhogy alapvetően elégedettek voltunk vele.

WayteQ HD-95RF set-top box

elefant

A WayteQ HD-95RF set-top boxot a WayteQ magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.