Ki és mit vesztett a Pana plazmák eltűnésével?
A felhasználók bukták a lehetőségét, hogy megfizethető áron jussanak olyan televízióhoz, amelynek nem okoz problémát a tökéletest közelítő fekete, a valósághű színek és a folyamatos, akadozásmentes mozgás megjelenítése. Lassan valószínűleg eljutunk odáig, hogy ezt már egyes LCD, vagy még inkább OLED tévékről is el lehessen mondani, de egyelőre még nem tartunk itt. Vagy ez, vagy az ugyanis még hibádzik. A Panasonic pedig elvesztette az identitásának egy részét, azt a pluszt, amely megkülönböztette a céget a riválisoktól. Ez pedig nagyon fontos szempont.
Ha végignézünk a nagy márkákon, mindegyiknek van valami egyedi technológiája vagy jellegzetessége. A Philipsnek az Ambilight, az LG-nek az OLED, a webOS és a Magic Remote, a Sonynak a Triluminos panelek, a Samsungnál pedig az órási hajlított tévékínálatról lehet elmondani ugyanezt. Már pusztán emiatt fontos lett volna még akár veszteségek árán is megtartani a plazmákat. Jelenleg a Panasonic egyfajta légüres térben mozog. Az látszik, hogy a cégnek nagyon fontos a prémium kategória, illetve a jó képminőség, de ezt nem nagyon tudják semmilyen konkrét, jól megkülönböztethető termékhez vagy technológiához kapcsolni.
Tehát mindent összevetve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy hiba és elhamarkodott lépés volt nyugdíjazni a plazmatelevíziókat. És ezt nem csak mi gondoljuk így. Amikor a Panasonic Conventionön beszélgettünk a Panasonic európai központjában dolgozó munkatársakkal, sokan voltak, akik egyetértettek. Viszont az is igaz, hogy az arcukkal és nevükkel nem merték vállalni véleményüket, ami arra utal, hogy a vállalat háza táján ez a dolog egyszer s mindenkorra eldőlt: a plazmák elmentek, és soha többé nem jönnek már vissza.
elefant
