A döntés okai

Az OLED

2013 vége felé minden jel arra utalt, hogy a Sonyval közösen fejlesztett 4K OLED panelekkel minden a legnagyobb rendben. A prototípusokat már bemutatták, és nagyon úgy nézett ki, hogy legkésőbb 2014 elején piacra kerülhetnek az első ilyen televíziók. Emiatt gondolhatták azt a döntéshozók, hogy a plazmákat nyugodtan nyugdíjazni lehet, hiszen a küszöbön toporog az új technológia. Azonban valamit nagyon benéztek. Az élettartammal és a gyártási költségekkel kapcsolatos problémákat nem tudták kiküszöbölni, így az OLED projekt elbukott, az együttműködésnek vége szakadt, és végül ott állt a Panasonic valamirevaló alternatíva nélkül, hiszen a csodafegyver besült.

A jelek szerint egyébként az OLED tévékről nem mondott le véglegesen a vállalat, hiszen például az újdonságaikat bemutató, Convention névre hallgató eseményük idei felhozatalán is kiállították a prototípusokat. Olyan pletykák szállingóznak, miszerint a cég a közeljövőben még egyszer nekidurálja magát, és megméretteti magát ebben a szegmensben is. Igaz, állítólag az is felmerült, hogy a paneleket már nem ők gyártanák, hanem csak a különféle képjavító, képmódosító eljárások fejlesztését vállalnák magukra. Hogy mindebből mi igaz, azt egyelőre még nem tudni, hiszen a jövőre vonatkozóan ezzel kapcsolatban semmilyen konkrét információt nem árultak el hivatalosan.

Nincs igény? Valóban?

A globális értékesítési adatok a 2013-at megelőző néhány évben folyamatosan azt mutatták, hogy csökken a plazmák iránti kereslet. Ennek sok oka volt, de biztosan belejátszott, hogy az LCD tévék háza és kerete ekkor kezdett látványosan vékonyodni, ami a külsejükre igen jó hatással volt. Magyarul a dizájn terén a plazma ledolgozhatatlan hátrányba került, és az köztudomású, hogy ez az egyik legfontosabb szempont sokak számára a vásárlási döntés meghozatala során. De ez nem jelenti automatikusan azt, hogy teljesen eltűnt volna az igény a plazma technológiára épülő televíziók iránt!

Olvasva a hazai és külföldi netes fórumokat, az elmúlt szűk másfél évben bebizonyosodott, hogy akad egy markáns (és hangos) kisebbség, amelyik a végsőkig kitartott volna a Panasonic plazmák mellett. Lehet, hogy nem volt szükség ekkora termékkínálatra, de egy-egy szériát minden évben megtarthattak volna. Ezek minden bizonnyal még akkor is elfogytak volna, ha a vállalat enged a gazdasági nyomásnak, és nem próbálja az árháborúban a kínai és koreai vetélytársakat lenyomni, mert az eleve halálra ítélt kísérlet.

Pénz-pénz-pénz

És ezzel el is érkeztünk az egyik fő okhoz, a pénzhez. Tény, hogy a Panasonic nagyon nagy szószba került néhány évvel ezelőtt, többek között annak köszönhetően, hogy felépítettek egy hatalmas plazma gyárat, amelyet végül anélkül zártak be, hogy onnan egyetlen tévé is kikerült volna. Muszáj volt csökkenteniük a költségeket, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg egy ennyire radikális húzásra volt szükség. További fejlesztésre ugyanis már amúgy sem kellett volna költeni, legalábbis a kép minőségét illetően biztosan nem.

A korábban említett négy széria már olyan teljesítményt produkált, amely még évekig megállja a helyét. És ez nem csak saját vélemény, hanem maga a Panasonic is ezt mondja; hiába rendelkeznek jelenleg a világ egyik legjobb LCD tévéjével az AX900 személyében, jövőbeni céljaik között szerepel továbbra is, hogy a lehető legjobban megközelítsék a plazmák által egyszer már elért képminőséget. A smart rendszer(ek) pofozgatására amúgy is szükség lett volna az LCD tévék miatt, az tehát nem okozott volna plusz költséget, a marketingre pedig csak minimális összeget kellett volna szánni.

Elavult

Az tény, hogy a plazma nem a legmodernebb és nem a legtökéletesebb képalkotási technológia, sőt. Az is igaz, hogy nem teszi lehetővé ultravékony kávájú, nagyon kis mélységű és hajlított tévék előállítását, valamint a 4K felbontás megteremtésével is gondok akadnak, a 3D megjelenítésnél pedig csak a rivális eljárásnál némileg kényelmetlenebb aktív shutteres megoldás jöhet szóba. Viszont az az igazság, hogy ezek közül egyik sem számít kulcstényezőnek. A 3D haldoklik, a 4K még nem kelt életre, a dizájnnal kapcsolatos problémák felett pedig azért szemet lehet hunyni. A sokáig komoly gondnak számító beégést és ghostingot sikerült kiküszöbölni, az energiafogyasztás pedig egyszerűen még mindig nem döntő szempont. Ez utóbbi állítást tökéletesen alátámasztja, hogy az UHD tévék nagyjából annyi áramot zabálnak, mint a legmodernebb plazmák, és ezzel láthatóan nincs senkinek semmi komoly baja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!