Hirdetés
Ráncfelvarrás
Lara Croft kétségtelenül a videojáték-világ egyik legismertebb arca, akinek befolyása talán csökkent az év(tized)ek során, de a többszöri megújulásnak köszönhetően azért még ma is népszerű karakter. Bár a legutóbbi játék-főszerepe hét hosszú éve volt, Croft kisasszony körül ma is pezsegnek a dolgok: az elmúlt években kapott mobilos mellékszálat, élőszereplős filmet, és animációs Netflix-sorozatot is (aminek készül a folytatása), de az Amazonnál dolgoznak egy élőszereplős sorozaton, ami pedig majd egy újabb filmmel fog összekapcsolódni – amellett, hogy már dolgoznak az új videojátékon is. Tavaly pedig Valentin-napra időzítve megjelent a Tomb Raider I-III Remastered, ami egy csomagban tartalmazta a kalandor első három kalandjának felújított verzióját. Most ugyanilyen ráncfelvarráson esett át a következő hármas is, vagyis a Core Design utolsó Tomb Raider-játékai: az 1999-es The Last Revelation, a 2000-es Chronicles, illetve a 2003-as The Angel of Darkness.
A felújítás során a leginkább szembetűnő átalakítás természetesen a grafikát érte. Az Aspyr a szériát gondozó Crystal Dynamics stúdióval együttműködve dolgozta újra a képi elemeket, hogy ne csupán tisztább, de szebb is legyen minden. Több részlet és teljesen új tereptárgyak és díszítő elemek jelentek meg a pályákon, amellett, hogy a karaktermodellek sem annyira – jobb szó híján – „bumszlik”, mint az eredetikben. (Az előző válogatásban itt-ott tetten érhető barbár AI-felskálázásnak itt nem leltük nyomát.) A fényhatások is modernizálva lettek, így csodálatos hangulatot áraszt a gízai nagy piramis vagy a római Colosseum, de Párizs utcáinak bebarangolása is sokkal hihetőbb, mint 2003-ban. A legjobb pedig, hogy bármikor, egy gombnyomással válthatunk a régi és a modern kinézet között – így láthatjuk a különbségeket és szimbolikusan megtörölgethetjük a nosztalgia rózsaszín ködös szemüvegét. Plusz, ezzel a megoldással eredeti formájukhoz közel is fennmaradhatnak az alkotások, ami a videojátékok megőrzése szempontjából kifejezetten pozitív.
A további újítások közül meglepően hasznosnak bizonyult, hogy meg lehet jeleníteni a főgonoszok életcsíkjait, így a kíméletlen galádok, mint Kleopátra őrzője, a Brother Obscura vagy maga Széth istenség, ha könnyebbé nem is váltak, de legalább látni, hogy hol tartunk a csatában. Az előző remaster-kupacba patch-csel tették bele a fotómódot, itt viszont már alapból rendelkezésre áll, mégpedig kibővült eszköztárral: állíthatjuk a mélységélességet, játszhatunk a kameraszögekkel, zoomolhatunk, valamint különféle pózokba és öltözékekbe helyezhetjük hősünket, és cserélgethetjük fegyvereit is. A Flyby Camera móddal pedig elhelyezhetünk több kamerát, beállíthatunk különböző pózokat, és rövid filmjeleneteket kreálhatunk.
Mindenképpen könnyít a teljes trilógián a modern irányítás opcionális bevezetése, ami a klasszikus, körülményes (bár nosztalgikus), tankszerű vezérlést váltja egy mai megoldásra. Ezzel már nem a karakterünk helyzete, hanem a kamera határozza meg a mozgás irányát, és az összes többi mozdulat – a guggolás, a kapaszkodás, a tárgyak felvétele, és így tovább – időzítése és helyezése sokkal gördülékenyebbé vált. Sőt, a gombkiosztást is át lehet szabni, ami fájóan hiányzik egyes mai játékokból is. Én a legjobban azonban azt élveztem, hogy – az átvezető videókon kívül – bármikor lehet menteni és bármikor vissza is lehet tölteni azt a mentést, alig két gombnyomással. Visszatekerés funkció hiányában a quick save egy fantasztikus funkció, ami rengeteg frusztrációt spórolhat meg: a felesleges haláloktól az elszúrt ugrásokon át mindenhol jól jöhet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!