Páncélba zárt ember

Bár az nem állítható, hogy a Limbo saját műfajt alapított – nyilvánvaló, hogy fejlesztői a Prince of Persia és az Another World által kitaposott ösvényen indultak el –, az biztos, hogy a játék sikere hatalmas lökést adott a „cinematic platformer” stílusnak. Pontos definíciót adni nehéz, de azokat a látványosan megkomponált jelenetekkel teli platformjátékokat soroljuk ide, amelyek a lehetőségekhez képest realisztikusan kezelik világukat – azt az általában disztópikus világot, amelyben a főszereplő igen messze áll a csúcsragadozói státusztól. A műfaj képviselői közül egyesek a fizikai fejtörőkre koncentrálnak, mások inkább az akciót vagy épp a történetmesélést helyezik előtérbe – a Bionic Bay pedig elsősorban a platformelemeket domborítja ki játékelemei közül: tempós kihívásait a valós fizika állandó káosza közepette kell teljesíteni.

Már az indulás is furcsa: leendő hősünk egy csapatnyi tudós élén egy különös tojást tanulmányoz, amikor váratlanul átkerül egy másik világba, hatalmas gépezetek, biomechanikus gyárak és bizarr növények közé. A feladat egyszerű: haza kell jutni. A feladat szinte lehetetlen: a kijárathoz vezető út tele van halálos veszélyekkel. Szerencsére a térváltás pozitív hatásokkal is rendelkezik: majdnem azonnal megkapjuk első képességünket, amellyel rugalmassá válunk – gumiizmainkkal hatalmasakat szökkenünk, és valamivel strapabíróbbá válunk. A nagyobb esések, a falnak placcsanások persze kinyírják karakterünket, de érezhetően jobban bírja a gyűrődést. A játék itt tekeri fel (először) a tempót: a gurulások, ugrások, majd levegőben vetődés változatos kombinációi elképesztően kinetikus élménnyé teszik a Bionic Bayt, ráadásul ez még csak az első szint – minden további képesség és játékelem erre épül rá, hogy még intenzívebbé váljon a túlélés akrobatikája. Képessé válunk tárgyakkal való helycserére, lassítjuk az időt, manipuláljuk a mágnesességet – és ezeket kreatív módon, egyre durvább tempóban kombinálták a pályatervezők. Hősünk ráadásul automatikusan kapaszkodik meg minden kiálló felületen – szuper érzés, amikor épp, hogy elérünk valami kis kiszögellést egy hatalmas szakadék túloldalán, hogy aztán onnan tornásszuk fel magunkat, majd guruljunk tovább, mint valami emberi ászka.

[+]

A játékélményt tovább erősíti, hogy a Bionic Bay fantasztikusan néz ki. Viszonylag kevés, de annál kifejezőbb színárnyalattal és gyönyörűen kidolgozott, pixeles grafikával operál, amik hatásosan mutatják be ezt a furcsa, biomechanikus világot, még akkor is, ha nem mindig egyértelmű, hogy merre kellene menni. Szuper fényhatások és -effektek teszik hitelessé ezt a komor, zord, elhagyatott helyet – az egész olyan, mintha egy kolosszális gépezet közepébe kerültünk volna, és most az alkatrészek, az ismeretlen feladatú egységek között próbálnánk átvergődni. Hol izzó felületeket kerülgetünk, hol a hűtőszálon landolást próbáljuk elkerülni; itt apró gravitációs terek között navigálunk, ott védőrendszerek rakétái elől menekülünk; egyszer örökmozgó fémkeretek között kísérlünk meg átcsusszanni, másszor pedig lehetetlen helyre tett kapcsolókat kell aktiválni. A játék kiválóan adja át a környezet grandiózusságát, és tényleg úgy érezzük magunkat, mint egy hangya, ami bekerült egy masinába. Ehhez a háttérbe szoruló, de hangulatfestésként kiváló zene társul, fantasztikus atmoszférát teremtve. Hiába rohanunk át a játék jelentős részén, mégis van lehetőség megcsodálni ezt az egyszerre rémisztő és lehengerlő valamit, amiből próbálunk kijutni.

[+]

Ami azonban igazán fantasztikussá teszi a Bionic Bayt, az a játékmenet. Kihívás kihívást követ frenetikus tempóban, és a játék folyamatosan valami újat, valami mást, valami különlegeset kínál. Mindig másként kell kombinálni képességeinket, ami üdén tartja az egész élményt. Amikor már időlassítás és gravitációváltás is az arzenálunk része, egészen hihetetlen platform-kalandokba bonyolódunk. Például helyet cserélünk egy magasba lőtt ládával, majd lelassítva az időt, onnan kapaszkodunk fel egy hídra, vagy mondjuk lövedékről lövedékre vetődünk, a lomha idő segítségével platformként használva az egyébként pillanatnyi érintkezésre már robbanó bombákat. A Bionic Bay szüntelenül dobja elénk a jobbnál jobb feladatokat, miközben lehetővé teszi azt is, hogy kísérletezgessünk az elérhető képességekkel.

[+]

A halál gyakori, így sokszor fogunk rongybabaként pattogni, miszlikre robbanni, esetleg egy darálóban végezni. A maga módján ez kifejezetten vicces is a nagy komorság közepette – szerintem ennyire sokat kommentálva még sosem játszottam játékkal. Egy-egy balul elsült pofáraesést, egy homlokkal levett rakétát, egy „fene, pont azon a bombán landoltam” halált változatos felkiáltásokkal és sokszor kuncogással láttamoztam. Néhány helyszín brutalitása már-már a Super Met Boyra emlékeztet – egyszerűen ki kell kísérletezni az időzítéseket, a szükséges húzásokat. A fejlesztők azonban nem akartak aljaskodni: a játék bőkezűen adagolja a checkpointokat – van, hogy részfeladványonként! –, így nem kell újra és újra végrehajtani a kíméletlen szakaszokat.

[+]

A szinte a semmiből érkezett Bionic Bay az év eddigi egyik legjobb játéka lett. Szinte lehetetlen belekötni: játékmenete, és azzal párban pályatervezése intelligens és innovatív, ráadásul úgy nyújt igen komoly kihívást, hogy közben meglepően kíméletes is. Ehhez társul a fantasztikus atmoszféra és képi világ, ami miatt érdeklődéssel vártam az egyébként lineáris kaland minden újabb és újabb helyszínét, képességét és fordulatát. Gravitációs terek, minibolygók, izzó és fagyos akadályok, lézerek, gyilkos bombák, cikázó elektromosság, a semmiben lebegő akadályok sokasága biztosít változatos – és halálos – játszóteret, és ez számomra szinte letehetetlenné tette a játékot. Hatórás játékideje ideális, de aki a stáblistát követően is szomjazik még kihívásokra, az belevetheti magát a még eszementebb online versenyekbe – nem beszélve a speedrunolásról, amire ideális ez a móka. Nehéz puszta szavakkal leírni egy ennyire játékmenet-intenzív és dinamikus alkotást, de újra és újra hangsúlyoznom kell, hogy milyen bámulatosan kreatív élményt nyújt a Bionic Bay – és hogy alkotói úgy játszanak a kihívásokkal, hogy az minden halál ellenére hajtépés helyett vihogást vált ki a játékosból.

A Bionic Bay PC-re és PlayStation 5-re jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Kepler Interactive biztosította.

Összefoglalás

A Bionic Bay egy fizikaalapú platformer, ami a Limbo-, az Inside- és a Celeste-rajongókat is el fogja kapni. Innovatív játékmenete folyamatos izgalmakat kínál anélkül, hogy frusztrálna. Teleportálós, gravitációs és egyéb mechanikái folytonos kísérletezésre ösztönöznek, ami emiatt elképesztően élvezetes.

A Bionic Bay legfőbb pozitívumai:

• Fantasztikus, kreatív és innovatív játékmenet;
• a játékmechanikák és a checkpointok is ösztönzik a kísérletezést;
• szuper hangulat és remek helyszínek.

A Bionic Bay hiányosságai:

• Az agyam azt mondja, elég a 6 óra, de a szívem többre vágyik;
• nem mindig egyértelmű, hogy merre tovább;
• a fizika sokszor lehetetlen szituációkat eredményezhet.

Georgiadisz Leonidas