Titan Vanessa processzorhűtők

Vanessa L-Type

Titan Vanessa L-Type

A névben szereplő L betű akár az angol „large” (nagy) szóra is utalhat: még nagyobb doboz, még nagyobb borda, még nagyobb ventilátor. A kicsomagoláskor meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a készlethez egy jó arasznyi, kényelmes fogású, mágneses fejű csavarhúzó is jár. Először kedves figyelmességnek gondoltuk, de később kiderült, kulcsszerepet játszik.

A Vanessák univerzalitásához híven ismét négyféle rögzítési megoldást rejtett az építőkészlet, továbbá kaptunk kék pasztát és elő- vagy hátlapra szerelhető fordulatszámszabályzót. Első pillantásra hiányoltuk a borda rögzítéséhez szolgáló csavarokat. A négy csavar helye látszott minden foglalathoz való rögzítőn, de nem volt mit beléjük tekerni. Tüzetesebb szemlélődés után megtaláltuk őket:

A nem éppen díjnyertesen polírozott talp négy oldalán bújt meg négy rövidke csavar. Egy kis agymunkával összeadtuk a négy foglalat + négy rövid csavar + négy lyuk a borda lamelláin + jó arasznyi csavarhúzó képletet és a következő eredményre jutottunk:

Ellenőrzésképpen megnéztük a részletes felszerelési útmutatót, amely minket igazolt: a csavarhúzót a lamellákon áttolva kell meghúzni a négy csavart.

Felszerelés előtt még szemrevételeztük a bordát. A felépítése ugyanolyan, mint korábbi tesztgyőztesünké, a Coolink Baté, vagy a tesztlaborukban szétkaszabolt Coolink Bearé: vastag központi hőcsövére, mely közvetlenül érintkezik a processzorral, hőelvezető lamellákat húztak, melyeket egy tizenkét centiméteres ventilátor hűt. A lamellák meglepően vastagok, de hatékonyságukról majd a gyakorlatban meggyőződünk. A ventilátor rögzítése egyszerűbb, mint a Coolink fémfelfogatós módszere; a borda két szélére feszített műanyag elemekbe kell csavarokkal rögzíteni a lapátost. A rögzítő anyaga rideg, de így is kevesebb vibrációt továbbít a borda felé, mint a drótos rászorítás.

A másik Vanessához hasonlóan itt is matrica ékesíti a felső lamellát, de szerencsére a borda négyféle állásban rögzíthető mind a négyféle foglalathoz. A tizenkét centiméteres szélesség miatt viszont az alaplap széléhez közel szerelt processzorfoglalatoknál (a miénk ilyen volt) ismét csak a táp felé vagy a táp felől fújó beállítás alkalmazható.

A felszerelésnél fölöttébb kellemetlen helyzetbe kerültünk, ugyanis Socket 478-as rögzítőelemünk rése nem esett pontosan a kékre pasztázott processzor fölé. A probléma inkább az alaplapgyártó bűne (nem pont a rögzítőkeret közepére került a processzorfoglalat), de érdekes módon az összehasonlításhoz használt Bat pontosan illeszkedett. Mindenesetre a „félrecsúszást” nem ítéltük kritikusnak, a tesztelést így is biztonságosnak találtuk.

A rögzítőcsavarokhoz érve kicsit elbizonytalanodtunk. A masszív fogású csavarhúzóval a lamellák között átnyúlva komoly forgatónyomatékot tudtunk kifejteni, kicsit aggódtunk a processzor épsége miatt. Ismét a szerelési útmutató nyugtatott meg minket, mely szerint a csavarokat teljesen be kell tekerni. Egy kis recsegés-ropogás kíséretében egyenletesen behajtottuk a négy csavart és beépítettük az alaplapot.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!