The Legend of Link

A főküldetés menete viszont a szokásos, jól bevált módszer: elmész az adott területre, teljesíted a helyi kéréseket, bejutsz a dungeonbe, ahol végigküzdöd magad és végül a főellenség terménél találod magad. Miután legyőzted a helyi górét, teljesítetted a zónát és indulhatsz is a következő helyszínre. A komolyabb megmérettetéseknél előfordulhat, hogy majdnem elfogy az életpontunk, harcközben pedig érthető okokból nem tudunk szundítani, ezért más módszerhez kell folyamodni. Ilyenkor jönnek jól a smoothie-k, a különféle gyümölcslék, amelyeket a térkép négy pontján elhelyezett standoknál tudunk készíttetni. Ezek nem csak, hogy pénzbe kerülnek, még a nyersanyagot is nekünk kell megszereznünk hozzá – nem túl fair üzleti modell, nem igaz? Az említett alapanyagokat a pályán elszórva, valamint a szörnyeknél találhatjuk. Gyógyító turmixok mellett viszont még különféle varázsitalok kotyvasztására is van lehetőség – van, amelyiktől gyorsabban úszunk, másik pedig olyan gyomorforgatóra sikerül, hogy a játék inkább kicenzúrázza az eredményét. Emellett Zeldát felruházhatjuk különböző kiegészítőkkel, valamint fejleszthetjük a korábban már említett kardozós módot is különleges kék kristályokkal, hogy erősebbek legyünk, vagy több energiánk legyen.

[+]

Hihetetlen, mekkora szabadságot ad nekünk a játék! Ha kedvünk támad, akkor egyből bejárhatjuk majdnem az egész térképet, összeszedhetjük az ottani szörnyeket gyűjteményünkbe és felfedezhetjük az eldugott barlangokat. A fejlesztők direkt úgy tervezték meg a kihívásokat, hogy a problémákat szabadon, óriási dinamizmussal, a magunk ízlése és gondolkodása alapján oldjuk meg, ugyanis a legtöbbször nincs fix megoldás. Persze, körbemehetünk a hegy oldalába vájt „hivatalos” úton, hogy feljussunk a csúcsra, de minek, ha rábízhatjuk magunkat megidézett pókunkra, ami felcipelhet minket a csúcsra. Oh, varázsbotunk egyik képességéről még nem is beszéltem: ez a megkötés. Ennek segítségével magunkhoz láncolhatunk tárgyakat, óriás szikladarabokat és szörnyeket is, legyenek azok bármilyen nehezek is. E képesség segítségével még taktikusabbá tehetjük harcainkat, ugyanis megidézett harcosunkat kedvünk szerint téríthetjük ki támadások elől, vagy akár be is húzhatjuk megidézett szörnyeink közé ellenfeleinket. Ha a szükség úgy kívánja, akkor mi is hozzáláncolhatjuk magunkat megidézett szörnyeinkhez. Sokszor csak ennek segítségével tudunk eljutni bizonyos helyekre, szóval érdemes mindent kipróbálni. A játék vége felé lehet készíteni és idézni robotszerű automatonokat is, viszont ezeket én egyáltalán nem használtam – a már felszedett szörnyek sokkal hasznosabbnak és érdekesebbnek bizonyultak.

[+]

Mint minden más, úgy ez a játék sem tökéletes. Cuki és egyszerű grafikája ellenére sem képes konzisztensen tartani a Switch a képkockaszámot. (hol van már a Switch 2, Nintendo?) Az eltárolt másolatok tárolása pedig indokolatlanul bután sikerült megoldani, ugyanis egy kupacban tároljuk az összes tárgyat és szörnyet, nincsenek külön csoportokba szedve ezek – így előfordul, hogy fél percig csak keresgélünk, mert valahol a rengetegben elveszett a vakondunk. (Ezen azért segít, hogy az idézés gyakorisága alapján is sorba rendezhetjük a listát, így a kedvenceket könnyű megtalálni.) Az idézés sem mindig egyszerű, nem egyszer idéztem kedvenc ágyamat rossz helyre, vagy egyszerűen úgy döntött őfelsége, hogy megfordul idézés előtt. A megkötés képességnél pedig sok tárgy esetén nincs lehetőségünk azonnal kiválasztani, hogy melyik elemen használjuk azt, hanem újra és újra meg kell nyomni a párosított gombot és reménykedni, hogy ezúttal a jó célpontot találjuk el. A korábban említett smoothie-k elkészítése sem egy álom, ugyanis minden esetben végig kell nézni a feleslegesen hosszú folyamatot; ráadásul csak a menüből érhetjük el ezeket az italokat.

[+]

Az előbb felsorolt problémáktól eltekintve a The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom egy remekül sikerült felvonása lett a legendás sorozatnak, szórakoztató és kreatív mechanikával, egyedi harcstílussal és rengeteg szabadsággal, legyen szó a küzdelmekről vagy a felfedezésről. Sok esetben követi a klasszikus Zelda-játékokat, mind a történetvezetés, mind a dungeonök tekintetében, de így is benne van az új epizódok kreatív szabadsága és dinamikus világa. A lila hasadékok mellett pedig temérdek elfoglaltság vár ránk, legyen szó az aranyos és szórakoztató mellékküldetésekről, a kicsit sem százas Pecsét srác feladatairól, vagy éppen az elrejtett barlangok felfedezéséről. A fejlesztők remekül döntöttek atekintetben, hogy először, (és reméljük nem utoljára) de Zelda hercegnőre bízták Hyrule megmentését. És ne felejtsétek: az ágyak kiváló lépcsők tudnak lenni.

A The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom kizárólag Switchre jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.

Összefoglalás

Az Echoes of Wisdom sokkal több annál, mint egy olcsó spinoff Zelda-kivitelben. A Nintendo ahelyett, hogy elhagyta volna a régi Zelda-formulát, inkább ötvözte azt egy új mechanikával, a másolatokkal, ezzel egy új lendületet adva a miniatűr figurás kalandoknak. A hihetetlen szabadság és a játékos kreativitására hagyott temérdek harc és feladat rendkívül frissítővé és egyedivé teszik ezt a történetet, nem hagyva a 20-30 órás kalandban egyetlen üresjáratot sem. Persze itt is megvannak a hibák és hiányosságok, a készlet rendszerezésén lenne mit csiszolni, a tárgyak elhelyezése is lehetne egyszerűbb, valamint a teljesítmény is lehetne stabilabb – de ezek mellett is számomra ez az egyik legjobb Zelda játék, amivel valaha játszottam!

A The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom legfőbb pozitívumai:

• A másolat-idézés pazarul sikerült;
• gyönyörű világ a szokásos minőségű zenékkel;
• új, kreatív perspektívába helyezi a megszokott játékmenetet;
• rengeteg tartalom és szórakoztató feladatok.

A The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom legfőbb negatívumai:

• Ugráló képkockaszám;
• a tárgyak pontos elhelyezése olykor nehézkes;
• a tárgyakra való fókuszálás sok tárgy idézése esetén indokolatlanul nehéz;
• a másolatok rendszere sűrű és átláthatatlan.

Balga Bence