Halál a csillagok között
Bár az a korszak feltehetőleg tényleg nem fog visszatérni, amikor az év legnagyobb sikerei, legnépszerűbb alkotásai között rendre találtunk klasszikus point ’n’ click kalandjátékokat is, a műfaj sokkal jobb állapotban van, mint a kétezres évek elején, amikor mindenki sietett temetni a stílust. Manapság minden hónapra jut legalább egy igényes kaland; néha makacsul a régi idők illogikus és unfair hagyományait erőltetve, de sokkal többször modernizált, fogyaszthatóbb designba csomagolva az ismerős játékélményt. Igaz, mindezért már nem a nagy kiadók a felelősek, hanem a kisebb indie stúdiók – esetünkben pedig egyetlen illető: a Murder on Space Station 52 ugyanis mindenestül (néhány szinkronhangot leszámítva) egy bizonyos Christopher Mathes műve. Az ő inspirációját jól látható módon a klasszikus detektívregények és noir filmek jelentették, bár ahogy azt a cím is jelzi, mindezt a különösebben nem részletezett távoli jövőben fogjuk megélni.
Hősünk, és e szót maximálisan kitágított értelemben használom, egy Edward nevű rém cinikus űrvándor, egy életében sok pozitív fordulatra már rég számító csillagközi barkácsmester, akit szakmai ismeretei miatt bérelnek fel az 52-es számú űrállomáson. A távoli jövőben járunk, amikor ez a szó már nem tágra nyílt szemű izgalmat hoz az emberek arcára, hanem lefitymáló megvetést – és szó mi szó, új otthonunk tényleg elég lepukkant hely. Igaz, nincs idő ezzel foglalkozni, sem pedig az ismeretlen fajú sheriff bunkó beszólásain merengeni, mert rögvest megkapjuk első megbízásunkat: a bedöglött csapadék-reciklátort kell megszerelni. Ennek során nem csak egy hullát, és azzal együtt a Keychain Killer nevű sorozatgyilkos nyomát találjuk meg, de rögvest szembesülünk a Murder on Space Station 52 minden pozitív és negatív pontjával is – a következő hat-hét óra, a hátralevő nyolc fejezet lényegesen új dolgokat nem vezet már be. Ezt nem panasznak szánom: univerzális tény, hogy az összes kalandjátékos mini-akciójáték és egyéb figyelemelterelés csak ront a játékélményen.
[+]
Márpedig a Murder on Space Station 52 klasszikus, mondhatni old-school kalandjáték, ami a tárgyak kombinálására és használatára, valamint a különféle fizikai fejtörők megoldására, általában gépek megjavítására fókuszál – ezúttal a párbeszédeknek csak expozíciós szerep jut, a továbbjutást illetően ezek nem kifejezetten fontosak. Noha a történet során az űrállomás igen tekintélyes részét be fogjuk járni, minden fejezet viszonylag szűk helyen – legfeljebb öt-hat teremben – játszódik. Ez még a szokásosnál is lineárisabbá teszi a játékot, de én inkább hálás voltam e döntésért, mert a játék a hotspotokat felvillantó gombon kívül semmiféle külső segítséget nem ad a végigjátszáshoz. Az általában különféle gépezeteket mutató puzzle-képernyőkhöz a máskor oly szószátyár Edward egyetlen gondolatot sem fűz, és a játék minden más tekintetben is hagyja, hogy magunk jöjjünk rá nem egyszer sajátos logika szerint működő titkaira. A mindent-megpróbálok-mindenen taktika persze beválik itt is, de hát az finoman szólva sem a legélvezetesebb módszere a játékvilágnak.
[+]
Hirdetés
A Murder on Space Station 52 legjobb pontját talán a története jelenti: a hat potenciális gyanúsított között abszolút nem egyértelmű, hogy ki a tettes, a lassan induló nyomozás pedig minden fejezettel újabb lendületet kap. (Erre egyébként szükség is van, mert pont az nincs eléggé megmagyarázva, hogy mérnökünk miért is kezdi el ily lelkesen hajszolni a számára nem különösebben fontos sorozatgyilkost.) A helyszínek néha érdekesen járulnak hozzá a világépítéshez, a karakterek és robotok pedig kellően kattantak – és bár nem minden fejtörő volt tényleg friss ötlet, itt-ott akad azért egy kifejezetten üdítő megoldás is. A jazzes zenei kíséret és a ceruzarajzos látványvilág nekem tökéletesen megfelelt – a szinkron nem mindenhol professzionális, de a fejlesztés hátterét ismerve ez is bőven érthető.
[+]
Azon túl, hogy legalább hajszálnyival több útmutatásnak néhány trükkös feladatnál örültem volna, igazán konkrét hibákról nem tudok beszámolni, hacsak nem arról a hiányérzetről, hogy a játékvilágról sajnálatosan kevés derül csak ki a végigjátszás során. Persze rengeteg tereptárgyat lehet megvizsgálni, de mivel ezekről Edward állandó cinizmusával nyilatkozik (néha szégyellősen még a negyedik falat is áttörve), ez sem feltétlenül az 52-es űrállomás, netán a tágabb univerzum megismerését szolgálja. A funkciótlan hotspotokra kattintás egyébként kétfajta valutával is jutalmaz, amelyeket Edward otthonának szépítésére lehet felhasználni – ennek tökéletes céltalanságát jelzi, hogy ezt nem fogjuk felkeresni a játék során, hanem csak a menüből elérhető opcióként létezik.
[+]
A Murder on Space Station 52 legnagyobb hibája, hogy egyszerűen nem elég izgalmas ahhoz, hogy mindenestül magával ragadja a játékost. Edward egy kicsit túl cinikus ahhoz, hogy szeretnivaló vagy legalább érdekes főszereplővé váljon, és a fejtörők jelentős része is bődületesen hétköznapi megoldást igényel ahhoz képest, hogy a távoli jövőben járunk – ennek a ténynek az egész hangulatot megszabó körülménnyé kellett volna válnia, nem pedig azonnal elfelejtődnie a biztosítékok cseréje és elemek gyűjtögetése közben. A Murder on Space Station 52 tehát nem lett a műfaj legújabb sztárja, de annak, aki e játékokban kifejezetten a fejtörők megoldását szereti, és nem feltétlenül a narratív elemek vonzzák, adhat neki egy esélyt.
A Murder on Space Station 52 kizárólag PC-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Dionous biztosította.
Összefoglalás
Igazi, vérbeli point ’n’ click kalandjáték, ami szinte ugyanígy megjelenhetett volna 30 évvel ezelőtt is. Bár ez talán lesajnáló megjegyzésnek tűnik, nem erről van szó: tény, hogy a műfaj azóta átment egy kis fejlődésen, de a fura logikájú feladatok kibogozása még ma is endorfinnal jutalmaz. Igaz, a Murder on Space Station 52 nem tud kiemelkedővé válni, ráadásul idén is jelentek meg sokkal élvezetesebb műfajtársai – így aztán elsősorban a régi Sierra-stílus kitartó rajongóinak ajánlott.
A Murder on Space Station 52 legfőbb pozitívumai:
- A nyomozós történet egyre feszültebbé válik.
A Murder on Space Station 52 legnagyobb hiányosságai:
- A távoli jövő környezete nincs kihasználva;
- a fejtörők megoldásához semmiféle segítség nem jár;
- Edwardról nem sok minden derül ki.
Bényi László
