Színes szubnotebook jó áron

Külső

Önmagában is meglehetősen ellentmondásos az olcsó szubnotebook kifejezés, ha pedig egy divatos, színes modell árát kell megtippelni, akkor a kettessel kezdődő hatjegyű számokra gondolunk, de pár extrával megpakolva a háromszázezer forintos régióba is eljuthatunk. Mai tesztalanyunk, az MSI 12,1”-os kijelzővel ellátott, világoskékben, zöldben és rózsaszínben elérhető VR220 YA modellje kilóg a sorból, mert ára egy kis trükközéssel – a Windows elhagyásával – a 200 000 forintos lélektani határ alatt maradt.

Aki emlékszik még a másfél évvel ezelőtt nálunk járt, szintén a fiatal felnőtteknek ajánlott, YA sorozatba tartozó PR200-ra, annak nem lesz újdonság a VR220 külseje. Igaz akkor a zöld (wasabi green) modellt néztük meg, de a mostani rózsaszínt is világosszürke betétek keretezik.

Jobban megnézve a kicsikét feltűnik, hogy az alja már nem fekete, hanem ugyanúgy szürke, mint az első betét, amiben a hang ki- és bemenete feketéllik csak. Ahogyan a profi társnál, itt is óriási, hosszú üzemidőt sejtető akkumulátor foglalja el a teljes hátsó traktust.

Minden csatlakozó a két oldalsó panelre szorult. Balra az optikai meghajtó nyitja a sort, utána egy USB, Ethernet aljzat és a monitor analóg kimenete sorakozik. Az atipikus zsanér tövébe került a Kensington zár felfogató nyílása. A túloldalon két részlet árulkodik arról, hogy ez a gép az olcsó, V szériába tartozik. A kártyaolvasó fölötti ExpressCard aljzat és a két USB-vel keretezett modemes csatlakozó mögötti HDMI monitorkimenet is vak, és nem túl esztétikus gumit gyömöszöltek beléjük. Érdekes, hogy az opcionális digitális tévétuner antennakimenete megmaradt, persze a többség vígan megvan eme három extra nélkül is. Kár, hogy a kimeneti szellőzőnyílás az esetleg egeret markoló jobb kezünkre fújja a meleget. Az alábbi képen látható, hogy a nagy, lefelé nyúló akkumulátor nélkül is enyhén előre felé lejt a VR220-as.

Most már nemcsak a fedél, hanem a monitor viszonylag vastag kávája és a fehér billentyűzet mögötti csuklótámasz is a vidám színben virít. Dicséretes, hogy ezek a felületek mattok, nem tükrözik vissza a környezet fényeit. Ugyanez nem mondható el a 12,1”-os kijelzőről, bár emlékeink szerint a PR200 sokkal rosszabb volt ebből a szempontból. Ma már egyre gyakoribb, hogy a notebook felső és alsó részét csak a zsanér ereje tartja össze. Az MSI a VR220-ból sem hagyta ki a mágneses rásegítést, ami szerintünk javít a gép minőségérzetén. Eltekintve a gumibetétes vak csatlakozóktól és a touchpad gombjai közül hiányzó ujjlenyomat-olvasótól, a VR220 semmivel sem érződik olcsóbb, gyengébb minőségű laptopnak, mint a PR200. Matt felületei tetszetősek, minden bizonnyal lesznek olyan vásárlók is, akiknek bejön tesztgépünk nőies színe.

Szerintünk a vidám felső árnyalatokhoz sokkal jobban passzol a fenéklemez világosszürkéje, mint a korábbi fekete. Sajnos a belsőt jól elzárták előlünk, tehát a merevlemez vagy a memória bővítése miatt is célszerű a kétéves garanciaidőben a szakszervizhez fordulni.

Két kellemes, szintén rózsaszín kiegészítő jár a VR220-hoz. Az egyik a vékony, hálós textúrájú notebook skin, a másik pedig a kicsike vezetékes egér.

Platform - CPU, RAM, HDD

A VR220 Intel Centrino alapokra épül. Tesztgépünkben a még 65 nm-es csíkszélességgel készülő, 2,00 GHz-es Pentium Dual-Core T3200 processzor dolgozott, melynek 1 MB másodszintű gyorsítótára és (166 MHz-es FSB mellett) csupán 667 MHz-es rendszerbusza van. Jobban örültünk volna a 45 nm-es T4200-nak, mely kevesebbet fogyaszt, de ugyanúgy 2,00 GHz-es. Nem kevesebb mint 4 GB memóriát kaptunk, amit a 4-es sorozat legolcsóbb, GL40-es északi hídján keresztül ér el a CPU. Benne a HD videók lejátszását hardveresen gyorsító grafikus mag van, elég szerény 3D grafikai teljesítménnyel. Annak ellenére, hogy viszonylag olcsó gépről van szó, merevlemeze 250 GB-os, Wi-Fi modulja Draft N-es, és a Bluetooth sem maradt ki belőle. Mi a hosszú akkumulátoros üzemidőt fontosabbnak tartjuk a picivel kisebb súlynál, ezért örültünk a közel 70 Wh-s, nyolccellás akkumulátornak. A hétköznapi felhasználó számára kevéssé használható FreeDOS-t viszont nem díjaztuk. Ha mindenáron spórolni akar a forgalmazó, szerintünk készíthetne egy korrekt grafikus felülettel rendelkező, ingyenes linuxos telepítőt.

A VR220 kis Pentiumja mellé nagyszerű összehasonlításul szolgál a szintén 2,00 GHz-es Core 2 Duo P7350, mely ugyancsak MSI gépben, a 16”-os, multimédiás EX620-ban járt nálunk. Az előbbi CPU az alatta dolgozó GL40 északi híddal az Intel legolcsóbb, az utóbbi a GM45-tel a legdrágább platformja ezen az órajelen.

Mint látható, a Pentium legalább annyiszor tartotta a lépést az erősebb Core 2 Duóval, mint ahányszor lemaradt tőle. Ha utódját, a T4200-at kaptuk volna, akkor még kisebbek lettek volna az eltérések. A számok és a valós alkalmazásokkal szerzett tapasztalataink is azt tükrözték, hogy hétköznapi felhasználóknak teljesen fölösleges a fejlettebb processzorra és chipkészletre költeniük, az egyszerűbb platform is elég erőteljes. Legfrissebb meghajtóprogramjával az IGP hardveres videolejátszási képességei is rendesen működtek.

Memóriakezelésben – alacsonyabb órajelen járó rendszerbusza miatt – alaposan lemaradt a Pentium a Core 2 Duo mögött. Szerencsére a 4 GB rendszermemória mellett ennek káros hatását még Vista alatt sem éreztük.

250 GB-os Fujitsu a VR220-ban – 320 GB-os Toshiba az EX620-ban

Merevlemezkezelésben ismét a kisebb testvér maradt alul, de lemaradása nem volt jelentős. Úgy gondoljuk, hogy gyengébb teljesítményéért a lassabb winchester és nem a chipkészlet vagy processzor szerényebb tudása okolható.

Megjelenítés, bevitel

Mint sok mai notebooknak, az MSI VR220 YA-nak is 1280x800 pixel felbontású, TN+film technológiás TFT LCD panelje van. Az ehhez hasonló kijelzők színeit rendszerint túlszaturálással és tükrös felülettel szokták legalább látszatra jobbá tenni. Amint viszont nem közvetlenül szemből pillantunk egy ilyen monitorra, máris előjönnek a hiányosságai: felülről vagy oldalról nézve homályosodni, szürkülni kezdenek az árnyalatok, alulról szemlélve pedig szinte azonnal átfordulnak.

Megvizsgáltuk a kijelző színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Szokás szerint az optimálistól átlagosan 10 deltaE értékkel eltérő kalibrálatlan színképet kaptunk. Ahogyan korábban a PR200-nál, most sem sikerült valami fényesre a finomhangolás. Vagy a pasztell- vagy a telített színeket tudtuk jól belőni, de ilyenkor is 3 deltaE fölötti átlagot és majdnem 10 deltaE-s maximális eltérést kaptunk.

Egyenletesség szempontjából is kategóriája átlaga alatt teljesített a Samsungtól származó, 12,1”-os panel. Szabad szemmel, bármilyen fényviszonynál jól látszott az alsó rész közepének erőteljes háttérvilágítása. Műszeres mérésünk arra is fényt derített, hogy a tesztgép bal oldala lényegesen sötétebb volt, mint a jobb.

Nemcsak a külső formatervet, hanem a fehér gombos billentyűzetet is a PR200-tól örökölte az olcsó MSI szubnotebook. Ez lényegében nem rossz hír, de nem is különösen jó. Az Entertől jobbra is gombokat felsorakoztató klaviatúra átlagos minőségű, a billentyűk nyomáspontja szerintünk a kívánatosnál egy fokkal korábban, túl hirtelen jelenik meg. Kiosztás tekintetében csak a szóköz bal végére helyezett Í-t lehet kifogásolni, az Enter melletti gombokhoz hasonlóan elvékonyított kurzormozgatók a 30 centiméter körüli szélességű kategória általános jellemzői. Dicséretes, hogy a VR220 gombjai a megszokottnál erőteljesebb püfölés hatására sem horpadtak.

A klaviatúra fölött további négy gombot találunk, és ide került a három leragadó billentyű jelzőfénye is. A P1 feliratúval az egyes sebességprofilok között váltogathatunk, a P2 aktiválja (vagy lekapcsolja) a webkamerát, a harmadik a vezeték nélküli hálózati eszközökhöz tartozik, a tőlük elkülönített negyedik pedig a ki/bekapcsoló. Ennek kék fénye már nem olyan zavaróan erős, mint a PR200-nál volt, így sötét környezetben sem vonta el figyelmünket a monitorról. A notebook átlagosnál kisebb méretéhez igazodik a hangsúlyos keretű touchpad. Két nyersen járó gombja valószínűleg idővel bekopik majd.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Bár tesztpéldányunkban még 65 nm-es csíkszélességgel készülő processzor dolgozott, háza pedig az átlagosnál kisebb volt, nyugalmi állapotban egyáltalán nem éreztük melegnek vagy hangosnak. Ilyenkor felületén 29-34 fok közötti hőmérsékletet mértünk 22 fokos tesztlaborunkban, miközben a hűtés alig hallható, 20 dB-es szinten duruzsolt.

Terhelés alatt a kis Pentium hőmérséklete 46 fokról azonnal 54-re ugrott, majd egy perc alatt még 10 fokot melegedett. Azonnal változott a hang is. Először 24, majd 27 dB-re emelkedett, mindeközben a merevlemez hőmérséklete is nőtt egy fokot, 42-ről 43-ra. További öt perc elteltével a CPU hőmérséklete már a 70 fokot közelítette, a winchester pedig még egyet melegedett, de a hang változatlan maradt. Húsz perccel később a winchester már 46 foknál tartott, ami a 22 fokos szobahőmérsékletet figyelembe véve eléggé aggasztó. Szerencsére a CPU már nem melegedett tovább, és a hang sem erősödött. Mielőtt lemértük volna a felületi hőmérsékleteket, még 20 percre ölbe vettük a gépet. Emiatt a winchester további egy fokot melegedett, a gép felületének szinte minden pontja elérte a 40 fokos értéket, jobb alsó sarka ennél egy picivel még melegebb lett.

Majdnem 70 Wh-s teljesítményével a VR220 nyolccellás akkumulátora a 12,1”-os kategória élmezőnyébe tartozik. Emiatt nem meglepő, hogy a 65 nm-es processzorral is sikerült a chipkészletbe integrált GPU-s rendszernek több mint 5 óráig életben maradnia. Persze ehhez az kellett, hogy csak minimálisan terheljük, monitora fényerejét lecsökkentsük, a vezeték nélküli hálózati eszközöket kikapcsoljuk. Ugyan az 1280 pixel széles monitor vízszintesen kevés a 720p-s felbontáshoz, mi ilyen filmet néztünk rajta, ráadásul H.264 kódolásút. Ezzel a GPU is megbirkózott, így a processzor alig fogyasztotta az áramot. Kereken három és fél órát tudtuk így használni a rózsaszín szubnotebookot. Amikor viszont a CPU, GPU, monitor és Wi-Fi is lendületbe jött, alig több mint másfél óra után vége lett a dalnak.

A teljes töltés kikapcsolt és bekapcsolt géppel is valamivel több mint két és fél órát vett igénybe. Talán mondani sem kell, hogy az akku kompatibilis a PR200-as családéval. Egészen kellemesen alakult a gép fogyasztása, igaz messze felülmúlta a netbookokat. Nyugalmi állapotban, lekapcsolt drót nélküli hálózati eszközökkel és visszavett monitorral 24 wattot igényelt, teljesen kihajtva pedig 54 wattot szippantott ki a konnektorból.

Értékelés

Bár nem vagyunk nagy rajongói a Hello Kittynek és a hasonló, rózsaszín dolgoknak, az MSI VR220-at el tudjuk képzelni egy tinilány vagy fiatal nő használati tárgyai között. Nyilván a hölgyek jelentős hányada – különösen, akiknek fontos a praktikum – is a kevésbé hivalkodó színeket részesíti előnyben, de a pinknek, világoskéknek és a számunkra legszimpatikusabb zöldnek is van létjogosultsága.

Egy hölgyismerősünk szerint jobb lenne, ha a billentyűzet is a fenéklemez világosszürkéjében készülne, de így, fehérrel is megfelelne neki a VR220. Amikor jeleztük, hogy ebben nincs HDMI meg ExpressCard, nem igazán keseredett el. Csak annyit kérdezett, hogy van-e benne bluetooth, a processzor erejét, a memória méretét, a merevlemez nagyságát nem firtatta. Ezek a mai notebookoknál tényleg másodlagos szempontok egy átlagos, netező felhasználó számára, hiszen a minimum is bőségesen elegendő.

Egyetlen komoly bajunk az operációs rendszerrel volt. A FreeDOS miatt az újonnan vásárolt gépre még hosszasan telepítgetni kell majd, és nem biztos, hogy legális szoftver kerül rá. Szerintünk nagyon szimpatikus lépés lenne egy jól használható, ingyenes Linux előtelepítése. Ha ilyet kaptunk volna az MSI VR220 YA-hoz, akkor bátran ajánlanánk az adott szín kedvelőinek, így viszont csak félig lehunyt szemmel tetszett a masina, azért, mert 178 000 forintos árával olcsóbb konkurenseinél, minőségileg pedig rendben van.

MSI VR220 YA

rudi

Az MSI VR220 YA-t az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.