Hív a csatatér

Az egykor flipperszimulátorokról és nagyszerű ralijátékokról ismert DICE neve már régóta egyet jelent a Battlefield-szériával – a sorozattal, amely szinte egyedüliként dolgozza fel a multiplayer FPS-ek között a járművekkel teli nagyléptékű csatákat. Kezdetleges tankok, veszélyes helikopterek, fürge motorcsónakok, nehezen irányítható vadászgépek, vagy éppen futurisztikus robotgépek - részről részre változott, hogy milyen járművek segítették a kaotikus csatákat, de mindig is ez a gépesített küzdelem volt az, ami kiemelte a Battlefieldeket a többi játék közül. Ez pedig a hatalmas - és sokszor látványosan rombolódó - pályákkal kombinálva olyan dinamikus ütközeteket biztosított, amelyekben élmény volt elmerülni. Kivéve persze, ha a játék hónapokkal azt megelőzően jelent meg, hogy ténylegesen elkészült volna, ami sajnálatos módon nem volt olyan ritka esemény, mint szerettük volna…

Az első és második világháborús kitekintés után 2021-ben a Battlefield 2042 megpróbálta visszahozni a régi idők lendületét, ám végül sokak számára ez is csalódást okozott. A technikai gondok magas és a játéklehetőségek alacsony száma már önmagában is milliókat zavart vissza a régi epizódokhoz, de a játékmenet, a gunplay “modernebbre” vétele, szinte hero-shooterré alakítása sem aratott egyértelmű sikert. Bár a játék ma már sokkal jobb állapotban van, mint megjelenésekor, a Battlefield 6 fejlesztése szerencsére a következtetések megfelelő levonásával, egy új stúdióstruktúra kiépítésével és részben az alapokhoz való visszatéréssel kezdődött. Az első bemutató reménykedésre késztette a rajongókat, és ezt az érzést a zárt és nyílt tesztek csak növelték - és most, több hétnyi játékkal a hátunk mögött végre be tudjuk mutatni az új epizódot.

[+]

Bár természetesen a csomag legvonzóbb része a multiplayer, a 2042-től eltérően most egy egyjátékos kampányt is rejt a játék. Battlefield-kampányért ritkán lehetett úgy tényleg lelkesedni, és ez sem fog sok rajongót szerezni: érezni, hogy rengeteg erőfeszítés ment bele, próbálták változatossá tenni azt, de igazán élvezetessé tenni nem sikerült a papíron mégoly drámai eseményeket sem. Már-már paródiába illően papírvékony karakterek szenvedik végig az Pax Armata magánhadsereg és a NATO küzdelmét - ha van része a kampánynak, ami versenyre tud kelni a Call of Duty-kampányokkal, hát az a végtelenül ostoba, teljesen irracionális, ám így is elviselhetetlenül amerikai-patrióta történetírás, ami itt is tele van rém kellemetlen pillanatokkal.

[+]

A 4-5 óra alatt leküzdhető kampány legfőbb hibája azonban nem ez, hanem az, hogy unalmas, azonnal felejthető. Hiányoznak belőle az ikonikus pillanatok, az adrenalint pumpáló jelenetek, a jól megkoreografált harci helyzetek. Lövünk majd éjjel és nappal, lesz részünk lopakodásban és nyíltsisakos mészárlásban, irányítunk kétéltűt és tankot, de ezek is mind scriptelt, jószerivel lineáris részek - alig van egy-két nyitottabb pálya a kampány vége felé. Sokat mesél a játék küldetéseiről, hogy a legemlékezetesebb pillanat egy békés átvezető jelenet egy HALO-ugrással a főszerepben; oké, érződik rajta, hogy a készítők látták a 2014-es Godzilla-filmet, de ez legalább hangulatos. Aztán földet érünk, és jön az FPS-történelem ezeregyedik kiszámítható mesterlövészkedős pályája, zéró meglepetéssel. Még az AI is pont olyan, mint évtizedekkel korábbi FPS-ekben: ide fut, onnan lő, de leginkább dobozok mögül néz ki ötmásodpercenként. Ma már sajnálatosan ritkák a kampányközpontú (és nagyköltségvetésű) FPS-kampányok, szóval akinek hiányzik az ilyesmi, az végigjátssza majd, de így is érthetetlen, hogy miért nem tértek inkább vissza a Bad Company-játékok felépítéséhez.

[+]

Mindegy, a felejthető kampány csak egy kis része a Battlefield 6-csomagnak - és a játék e sokkal fontosabb pillére nagyságrendekkel jobb állapotban is van. Nyilván ízléstől is függ, hogy kinek melyik FPS-alműfaj áll legközelebb a szívéhez, de akit valaha is lázba hozott egy Battlefield, azt a 6-osként számozott, óvatos matekkal is 14. epizód el fogja bűvölni - az pedig még inkább, hogy nagyszerű állapotban jelent meg az új rész! A NATO és a Pax Armata csatája sokkal izgalmasabb úgy, hogy mindenkit egy valódi ember irányít. Az alapokhoz való visszatérés érezhető: ismét az Assault-Engineer-Support-Recon négyes egyikének szerepében indulhatunk csatába. A leosztás a régebbi epizódokat idézi: mindegyik osztálynak megvan a saját előnye-hátránya, attól függően milyen szerepet akarunk vállalni a csatatéren. Az induláskor nem kevesebb mint 8 játékmódot (Breaktrough, Conquest, Domination, Escalation, King of the Hill, Rush, Squad Deatmach, Team Deathmach) kapunk és 9 pályán garázdálkodhatunk. Sajnos nem mindegyik mód érhető el az összes helyszínen, ami még szűkösebbnek mutatja az arénák számát - viszont elismerés a játékmódok miatt, főleg úgy, hogy a héten a battle royale is érkezik ezekhez! A Battlefieldek lényegét a grandiózus, akár járművek tucatjait megmozgató csaták biztosítják (nem lebecsülve az intenzív belvárosi gyalogos küzdelmeket sem), ezekhez pedig méretes pályák dukálnak. Sajnos e téren meglehetősen szegényes a felhozatal - ha más nem, a régebbi részekből átvett helyszínekkel gyorsan lehetne javítani a dolgokon. Ki sértődne például meg a Caspian Border vagy a Paracel Storm változtatások nélküli feltűnésén? Senki, de ha erre nincs is esély, reméljük, a fejlesztők egy része hasonló méretű pályákon dolgozik. Ettől függetlenül azok, akik légiháború nélküli helyszíneket szeretnek, élvezetes, jól kiegyensúlyozott arénákat kapnak. Tanulva az előd hibájából, ezúttal “csak” 64-fős összecsapásokban lesz részünk; mivel a program igen népszerű, ez általában pillanatok alatt meg is van, de ha esetleg a szervermenedzser hibázik is, a hiányzó helyeket botok töltik fel. A játékmenet ismét a jól megszokott és izgalmas mederben zajlik: érezni, hogy a fejlesztők alaposan kielemezték a széria fő erősségeit, és minden téren igyekeztek oda visszatérni, vagy azt okosan, óvatosan továbbgondolni. A fegyverekkel például élmény lőni, és a tekintélyes listában mindenki meg fogja találni a saját kedvenceit - amelyeket természetesen módosítani is lehet. Bár a kasztok néhány speciális helyzettől eltekintve bármilyen csúzlit használhatnak, mindegyiknek van egy kiemelt, úgynevezett Signature fegyvertípusa.

Ezek apróbb extrákat adnak az adott osztálynak: Assaultként az AR-eket gyorsabban vesszük elő és futás után hamarabb tudunk célozni, Engineer esetében az SMG-k pontosabbak, ha csípőből tüzelünk, a Support gyorsabban tud futni és gyorsabb a célra tartás, ha LMG van a kezében, míg a Recon precízebb mesterlövész-puskákkal. Egyik sem olyan méretű extra, ami felborítaná a játékegyensúlyt, de így is saját ízt adnak a karaktereknek. Fegyverek terén megmaradtak a jól bevált modern, létező eszközöknél a fejlesztők, tehát nincs semmi futurisztikus kacat - cserébe viszont a valódi neveket elfelejthetjük, helyettük újra megtanulandó fantázianeveket kapunk (pl.:G36 → B36A4, MP5 → PW5A3, Kriss Vector → KV9) A kiegészítőket ezúttal csak a menüben, a loadoutoknál lehet módosítani, a Battlefield 2042 valós idejű átalakításait sajnos nem hozták vissza, pedig hát pont azzal szerintem senkinek nem volt gondja. A kütyü-választék terén mind a négy karakterosztálynak vannak saját eszközei, amelyeket érdemes tényleg kihasználni. A járműkínálat hoz mindent, amit egy modern környezetű Battlefieldtől elvárunk: tankok, helikopterek, vadászgépek, légvédelmi egységek és hasonló masinák várnak ránk – ráadásul a legtöbbjük részben fejleszthető is. Én továbbra is inkább az anyósülésről segítek, de a veterán sofőrök és pilóták örülni fognak a klasszikus járműharcnak. Nincs tökéletes játék, és a Battlefield 6 sem ilyen, bármilyen remek állapotban is jelent meg.

[+]

A kampányon túl ide sorolható a nagyobb pályák hiánya (és úgy általában a 9 helyszín is kevéske), és a napi kihívások rendszere is elég sekélyes lett. A kasztspecifikus challenge-ek ráadásul még sokszor bugosak is: előfordul, hogy a rendszer egyszerűen nem számolja el a teljesítményt, ami különösen bosszantó, ha fegyverfeloldás múlik rajta. A fejlődési rendszer is lassabb talán a kelleténél, bár a fejlesztők e téren már dolgoznak egy újabb verzión. A menürendszert pedig nyugodtan nevezhetjük a sorozat egyik legrosszabbjának – a letisztult, régi struktúra helyett egy streaming-appra hajazó felületet kaptunk, amin nehéz eligazodni. Szerencsére visszatért a Battlefield Portal, ahol saját szervereket hozhatunk létre, és ami talán a legjobb újdonság, van egy fürgén használható pályaszerkesztő is. Ezzel nem lehet teljesen új tereptágyakat importálni, vagy radikálisan más helyszíneket kreálni, de a közösség kreatívabb része már most hangulatosan újjáépít egy sort a klasszikus kedvencek közül: óriási móka lesz a Battlefield 6 keretei között visszatérni a Metro vagy a Noshahr Canals környezetébe. Ugyanakkor a bot-farmoló szerverek ismét felbukkantak – van, aki szerint haszontalanok, mások viszont a hibás kihívások miatt kénytelenek kihasználni őket. Ki-ki döntse el maga, mennyire fér ez bele neki a fair playbe. Technikai szempontból szinte csupa jó dolgokat lehet mondani az idei év Battlefieldjéről. A látvány még konzolokon is remek, a rombolhatóság - bár meg sem közelíti mondjuk a Bad Company 2-t - fényévekkel jobb a BF2042-ben látottnál, így élmény ismét lebontani a fél pályát a meccs végére.

[+]

Nyilván a bitang látványhoz megfelelő gép is kell, a legnagyobb beállításokhoz azért combos hardverigényt kaptak a felhasználók - viszont ezúttal gyengébb PC-ken is egész jól fut a játék; elismerés az optimalizálást végző brigádnak! Én Xbox Series X-en játszom, ahol ismét két grafikai opciót kapunk. A Balanced fix 60-as képfrissítést jelent, míg a Performance esetében némi grafikai csökkentés után jóval több képkockát tud kipréselni magából a motor, de ehhez megfelelő megjelenítő is szükséges. Nem véletlenül nem írtam 120 fps-t, mert azt meg sem közelíti a beállítás, azt állítólag majd egy későbbi patch-ben kapjuk meg. A fejlesztőktől megszokott módon a hangdizájn most is parádés. A fegyverek hangja brutálisan erős, a robbanások mélyen rezonálnak, a helikopterek és tankok morajlása pedig tökéletesen adja vissza a csatatér hangulatát - még kiépített hangrendszer nélkül is, azokkal pedig elsöprő a hangzás. A zenei aláfestés is sokkal visszafogottabb és realisztikusabb, mint a 2042 túlzottan futurisztikus soundtrackje volt. Az idei rész jött, látott és bizony sokunkat meggyőzött arról, hogy sokévnyi kihagyás után ismét érdemes lesz visszatérni ehhez a franchise-hoz. Nyilván nem tökéletes az összkép, hiányoznak az igazán nagy pályák, de ez pont olyan dolog, amin viszonylag könnyen lehet javítani. Az első szezon holnap, október 28-án indul, ezzel együtt megkapjuk a mai FPS-ekben már megszokott Season Passt is, valamint jönnek a (szigorúan nem rajzfilmfigurás-animés) skinek is a katonákhoz/fegyverekhez. A játék sikere óriási, a szerverek tele vannak, és minden meccsre jut néhány moziszerű pillanat - ha az utólagos támogatással nem lesz gond, a széria egyik legjobb játékáról beszélhetünk!

A Battlefield 6 PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.

Oriic

Összegzés

A Battlefield 6 nem váltja meg a világot, de végre újra Battlefieldnek érződik. A fejlesztők tanultak a hibákból: a játékmenet feszes, a fegyverhasználat élvezetes, és a közösségi élmény ismét erős. A kampány csak bemelegítés, de a multiplayer újra ott van, ahol lennie kell. A játék a közeljövőben kapni fog egy ingyenes Battle Royale módot is (amelyhez nem szükséges megvennünk alapjátékot), ez az első szezonnal együtt érkezik, így kipróbálni nem volt még lehetőségünk.

A Battlefield 6 legfőbb pozitívumai:

• Bitang látványos körítés, rombolható környezet;
• izgalmas, dinamikus harcok;
• pályaszerkesztő és Battlefield Portal;
• ingyenesen érkezik a Battle Royale mód.

A Battlefield 6 legnagyobb hiányosságai:

• A kampány sablonos, hamar felejthető;
• a menürendszer feleslegesen kusza;
• a challenge-ekre ráférne egy átdolgozás;
• a fejlődési rendszer lassabb a kelleténél.