Hirdetés

Szélcsendes 3D-grafika

Bevezető

Elmondhatjuk, hogy mára egy modern, 3D-s számítási feladatokra felkészített számítógép egyik legösszetettebb vezérlőáramköre a videokártya, melynek központi processzora, a GPU felépítésének bonyolultságát tekintve bizonyos értelemeben a számítógép processzorán is túltesz. A nem ritkán százmilliós nagyságrendű tranzisztorszámot felmutató egységeket egyre magasabb órajelre hajszolják a gyártók, így a kártyák stabil működése gyakorlatilag elképzelhetetlen megfelelő hűtés nélkül.

Persze nem volt ez mindig így; a 3D-s korszak hajnalán még passzív hűtésre sem volt szüksége egy vezérlőnek, igaz az akkori IC-k sokkal kevésbé voltak összetettek, mint leszármazottjaik. Idővel persze rá kellett döbbenniük a gyártóknak, hogy a teljesítmény növelésével a hőkibocsátás is nő, így a kártyákon megjelentek a passzív hűtőbordák, majd később erre a bordára ventilátor is került. Ez a trend azóta jellemző a piac eme szegmensére, pusztán a méretek változtak, a ventilátor és a hűtőborda most már nem ritkán akkora, hogy teljesen eltakarja a nyákot, a hűtőrendszer működése pedig sok esetben zavaróan hangos zajjal jár.

A csúcskategóriás videokártyák hűtési megoldásait elnézve nem csoda tehát, hogy sokan visszavágyódnak a „passzív időkbe”. Bizonyos gyártók erre jól ráérezve igyekeztek olyan univerzális hűtést tervezni, amely leváltja a hűtőborda-ventilátor párost. A kezdeti megoldásokra jellemző, hatalmas hőleadó felületet képező, hőátadó csövekkel összekötött bordák a legtöbb esetben a kártya mindkét oldalát beborították, így a passzívan hűtött kártyák kezdetben inkább hasonlítottak egy AGP bővítősínbe csatlakozó mini-radiátorra, mint egy videokártyára.

Ma már gyakori jelenség, hogy a videokártyákat gyártó cégek maguk terveznek passzív hűtési megoldásokat különböző kártyáikhoz, ami a külön megvásárolható univerzális hűtőkhöz képest bizonyos szempontból előnyösebb lehet a felhasználónak. Egyrészt ezeket a passzív hűtéseket direkt azokhoz a típusokhoz fejlesztik, amelyeket hűteni hivatottak, így nem beszélhetünk sem alulméretezésről, sem túlméretezésről; másrészt – ebből adódóan – a gyártó garanciát vállal rá, hogy a kártya nem mondja fel a szolgálatot az elégtelen hűtés miatt.

A tajvani Gigabyte azok közé a gyártók közé tartozik, amelyek a „modern korban” elsők között jelentek meg gyárilag passzív hűtéssel ellátott videokártyával, a cég mostanra pedig már a középkategóriától a felsőkategória belépő szintjéig számos ilyen termékkel van jelen a piacon. Szerkesztőségünkbe ezúttal három ilyen kártya jutott el, ezek közül kettő az NVIDIA GPU-jára épül, egy pedig a rivális ATI grafikus processzorára. A három kártya közül kettő PCI Express csatolóval rendelkezik, egy pedig AGP 8x rendszerekkel kompatibilis.

Hirdetés

GV-N68128DH

Bemutatónkat az NVIDIA AGP-s vezérlőjével kezdjük, mely nem más, mint a GV-N68128DH típusú, GeForce 6800 GPU-ra épülő passzív hűtésű videokártya. Mindenekelőtt azonban essen szó a mérési körülményekről. Az AGP-s videokártyát a Gigabyte K8N-S939 alaplapjába szereltük, a PCI Express kártyákat pedig az Asus A8N-SLI alaplapjával próbáltuk ki. A rendszer többi komponense megegyezett a két esetben, így az alaplapba 1 GB memória került az Athlon 64 3800+ processzor mellé, melyet gyári hűtőjével hűtöttünk. A tesztrendszernek a nemrégiben bemutatott Casetek CK-1020 típusú ház adott otthont, melybe egy Thermaltake tápot szereltünk, illetve a hátsó szellőzőnyílásba illesztettünk egy kifelé fújó ventilátort.

A kártyán lévő bordák felszíni hőmérsékletét a korábban már számos esetben bizonyított kézi hőszenzorunkkal mértük. Összesen nyolc mérést végeztünk kártyánként; mindkét oldalon mértük a borda hőmérsékletét terheletlen és terhelt állapotban (ez utóbbihoz a 3DMark 03 negyedik tesztjét futtattuk fél órán keresztül), oldalsó hűtés nélkül, és oldalsó kiegészítő házhűtés mellett. A mérések között fél óra szünetet tartottunk, hogy a hőmérsékletek minden esetben elérjék a kívánt szintet. Grafikonjainkban a mért legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékleti értékeket tüntetjük fel. Természetesen minden esetben felszereltük a ház oldallapját, amelyet csak a mérés idejére távolítottunk el.

A Gigabyte passzív hűtésű GeForce 6800-as kártyája jókora dobozban érkezik, ezzel is szemléltetve, hogy a cég termékcsaládjának egyik zászlóshajójáról van szó. A kártya mellett a dobozban azért akad hely bőven, a kézikönyv, a mellékelt négy CD (driverlemez, SpellForce, Joint Operations, Thief) illetve a DVI- és TV-jelátalakítók nem foglalnak túl sok helyet.

A dobozban lapuló, a gyártótól megszokott módon kék színű nyákra épülő kártya aktív hűtésű társaihoz hasonlóan impozáns méretekkel rendelkezik. A GPU étvágyát jól szemlélteti a külső tápcsatlakozó, illetve a tápkiszolgáló-áramkör sűrű kondenzátorerdője, éppen ezért nem csodálkoztunk, hogy a három vizsgált kártya közül a GV-N68128DH-n találtuk a legnagyobb hőleadó bordát. A rézből készült hűtőbordákat két cső köti össze, ám a bordák csak a processzort hűtik, a GPU oldalán lévő négy – összesen 128 MB kapacitású – DDR memóriachip semmilyen hűtést nem kap.

 

Adatlap
Típus Gigabyte GV-N68128DH
Grafikus chip kódneve NV40
Gyártástechnológia 0,13 mikron
Tranzisztorok száma 222 millió
GPU órajele 325 MHz
Pixel-futószalagok száma 8 x 1 / 12 x 1 (BIOS-frissítéssel)
Vertex Shader egységek száma 4 / 5 (BIOS-frissítéssel)
Pixel Shader verzió 3.0+
Vertex Shader verzió 3.0+
Memória (effektív) órajele 350 (700) MHz
Memóriainterfész 256 bit
Memóriatípus DDR
RAMDAC 400 MHz
Illesztés típusa AGP 8x
Kimenetek D-Sub, DVI, TV-kimenet
VIVO funkció nincs
Támogatott DirectX verzió 9.0c
Garancia 3 év
Bruttó kiskereskedelmi ár 74 000 Ft

A tesztrendszert összeállítva azonnal szemügyre vettük a kártya paramétereit, kíváncsiak voltunk ugyanis, hogy az órajelek megegyeznek-e az aktív hűtést kapott 6800-as modellével. Hamar megállapítottuk, hogy az órajelekkel ugyan semmi probléma, hiszen a GPU és a memória egyaránt a referenciaajánlásnak megfelelően 325, illetve 350/700 MHz-en jár, a pixel-futószalagok, illetve a vertex shaderek száma azonban nem kis meglepetésünkre csak 8/4 volt.

Ellátogattunk hát hamar a Gigabyte oldalára, ahol a termék adatlapján természetesen semmilyen információ nem szerepelt ezekről a paraméterekről. Ha már ott jártunk, próbaképpen letöltöttük a legfrissebb hozzáférhető VGA-BIOS-t, és frissítettük vele a kártyát. Annak ellenére, hogy a letöltési oldalon sehol nem szerepelt erre vonatkozó információ, az új BIOS hatására „helyreállt a rend”, azaz megkaptuk az NVIDIA specifikációinak megfelelő plusz négy pixel-futószalagot és plusz egy vertex shadert.

Ennek megfelelően a kártya nemcsak megtáltosodott, de jobban is melegedett. Grafikonunk már az új BIOS-verzióval készült méréseket tartalmazza.

A tapasztalatokat összegezvén elmondhatjuk, hogy a GV-N68128DH passzív hűtése kiállta a próbát. A CPU-hoz közelebb lévő borda minden esetben jobban felmelegedett, mint a GPU oldalán lévő, ezt részben betudhatjuk annak, hogy a heat-pipe-ban lévő folyadék fázisváltása ezt az oldalt fűti, de közrejátszik benne a processzor hűtőbordájáról érkező meleg levegő is. Teljesítménytesztet ez esetben nem végeztünk, hiszen a kártya tudását korábban már vizsgáltuk, így pontos képünk van róla, mire képes a GeForce 6800-as vezérlő.

Ára alapján az erős középmezőnybe tartozik a kártya, a Gigabyte szerencsére nem követte el azt a hibát, hogy a manapság divatos „fanless” koncepció mögé bújva, jelentős többletbevételt remélve indokolatlanul magasan határozta volna meg a termék árát. A GV-N61281DH-t tehát olyan felhasználóknak ajánljuk, akik egy megfizethető, gyárilag passzív hűtéssel ellátott felsőkategóriás belépőt szeretnének magukénak tudni, AGP-kompatibilis alaplappal rendelkeznek, és egy ideig még nem kívánnak PCI Expressre váltani.

GV-NX66T128VP

A GeForce 6600 GT vezérlőre épülő, a mezőnyben árszintben és teljesítményben egyaránt második helyezettnek számító GV-NX66T128VP modell már némileg szerényebb méretű, bár a mi ízlésünknek túlontúl rózsaszín dobozban érkezik. A leírás mellett a 6800-as modellhez hasonlóan itt is négy CD-t találunk, a változás mindössze annyi, hogy a SpellForce játékprogramot felváltotta a CyberLink PowerDirector program, mellyel a kártya VIVO-funkcióit tudjuk kihasználni.

A PCI Express csatolóval ellátott 6600-as vezérlő lényegesen szerényebb méretű nyákon kapott helyet, mint a 6800-as modell, és hiába a GPU magasabb órajele, az alacsonyabb tranzisztorszámnak és a fejlettebb gyártási eljárásnak köszönhetően a hűtőborda is összement a nagytesóhoz képest. A két felület immár csak egy csővel van összekötve, és a hátoldalon lévő borda két részből áll, amelyek ugyan egy ponton érintkeznek egymással, de kérdéses, hogy a hőátadás szempontjából ez mennyire számít. A nyák két oldalán elhelyezkedő memóriachipeket itt sem hűti a borda, úgyhogy kezdjük azt hinni, hogy tudatos koncepció rejtezik a megoldás hátterében.

 

Adatlap
Típus Gigabyte GV-NX66T128VP
Grafikus chip kódneve NV43
Gyártástechnológia 0,11 mikron
Tranzisztorok száma 146 millió
GPU órajele 525 MHz
Pixel-futószalagok száma 8 x 1
Vertex Shader egységek száma 3
Pixel Shader verzió 3.0+
Vertex Shader verzió 3.0+
Memória (effektív) órajele 590 (1180) MHz
Memóriainterfész 128 bit
Memóriatípus GDDR3
RAMDAC 400 MHz
Illesztés típusa PCI Express x16
Kimenetek D-Sub, DVI, TV-csatlakozó
VIVO funkció van
Támogatott DirectX verzió 9.0c
Garancia 3 év
Bruttó kiskereskedelmi ár 55 000 Ft

A tesztrendszert beüzemelvén ez esetben is a Rivatuner volt az első program, amit elindítottunk. A Gigabyte itt is tartogatott számunkra meglepetést, a kártya órajelei ugyanis némileg magasabbak voltak a vártnál; a GPU 526 MHz-en, a memória pedig 590/1180 MHz-en dolgozik a GV-NX66T128VP-n. Különösen ez utóbbi adat tér el jelentősen (pozitív irányban) az NVIDIA referenciaajánlásától, ami – tekintve, hogy passzív hűtésű kártyáról van szó – mindenképpen dicséretes.

Ez volt az egyetlen kártya, amelynél a GPU hőmérsékletét a belső szenzoron keresztül is mérni tudtuk, mely a mért adatok alapján azt a következtetést engedi levonni, hogy a maghőmérséklet és a hűtőborda általunk mért hőmérséklete között esetenként 25-30 °C eltérés is lehet. Mindemellett a 6600-as kártya jobban melegedett, mint nagyobb teljesítményű testvére, a GPU hőmérséklete szélsőséges esetben hét fok híján megközelítette a 100 °C-t, ami megítélésünk szerint már igen közel van a nem egészséges határhoz. Itt is a CPU-hoz közelebb eső borda volt a melegebb, valószínűleg ebben az esetben is érvényesült tehát a korábban tapasztalt jelenség.

A GV-NX66T128VP alapjául szolgáló GeForce 6600 GT teljesítményét tekintve a középkategória királya, ezt korábbi cikkünkben már megállapítottuk. A passzív hűtésű kártya jól működött a tesztek során, nem tapasztaltunk semmilyen hibát vagy lefagyást, ugyanakkor úgy érezzük, hogy a kártya maximális üzemi hőmérséklete nagyon a határon mozog, olyannyira, hogy kiegészítő hűtés nélkül a nyári kánikulában könnyen kellemetlen élményekkel gazdagíthatja a felhasználót.

A kártya árára ugyanaz vonatkozik, mint a 6800-as modellre, azaz a Gigabyte-nak sikerült elfogadható árszinten piacra dobni passzív hűtésű GeForce 6600 GT-jét. Az aktív hűtést kapott modellhez képest a GV-NX66T128VP-t VIVO funkcióval is ellátta a gyártó, ami a legtöbb esetben már önmagában indokolja a két videokártya közti árkülönbözetet. A magas üzemi hőmérséklet ugyanakkor némi aggodalommal tölt el minket, aki viszont kellően jól szellőző házba szereli a kártyát, annak vélhetően hosszú ideig jó szolgálatot tesz majd a Gigabyte passzív hűtésű GeForce 6600 GT-je.

GV-RX70128D

Bemutatónk utolsó szereplője, egyben cikkünk egyetlen ATI processzoros videokártyája az RX70 család legszerényebb tudású és árfekvésű tagja. A Radeon X700-as alapokra építkező GV-RX70128D fejlesztése során a gyártó láthatóan igyekezett minél jobb ár/teljesítmény mutatójú terméket prezentálni. A dobozban található szerény szoftverkörítés is erről árulkodik; a meghajtóprogamot tartalmazó lemez mellett mindössze a Joint Operations játék CD-je árválkodik a leírás, a TV-kimenet toldócsatlakozója és a DVI/D-Sub átalakító mellett. Ha már a doboznál tartunk, érdemes említést tenni a csomagoláson lévő típusjelölésről, mely kissé zavarba hozhatja a vásárlót. A dobozon ugyanis az „X700” felirat díszeleg, ugyanakkor a doboz oldalán található, típusjelzést tartalmazó matricán már az „X700 LE” feliratot olvashatjuk.

A korábbi tapasztalatok alapján most arra következtethet az olvasó, hogy a videokártya típusjelzésében szereplő „LE” rövidítés valamiféle butított hardvert takar. A GV-RX70128D esetében erről azonban szó sincs, éppen ellenkezőleg; az X700-as referenciaajánlásához képest gyorsabb kártyához van szerencsénk, igaz a gyorsulás nem annyira számottevő; mindössze a memória órajelét növelte meg a gyártó 50 MHz-cel.

 

Adatlap
Típus Gigabyte GV-RX70128D
Grafikus chip kódneve RV410
Gyártástechnológia 0,11 mikron
Tranzisztorok száma 110 millió
GPU órajele 400 MHz
Pixel-futószalagok száma 8 x 1
Vertex Shader egységek száma 6
Pixel Shader verzió 2.0b
Vertex Shader verzió 2.0
Memória (effektív) órajele 350 (700) MHz
Memóriainterfész 128 bit
Memóriatípus GDDR3
RAMDAC 400 MHz
Illesztés típusa PCI Express x16
Kimenetek D-Sub, DVI, TV-csatlakozó (HDTV is)
VIVO funkció nincs
Támogatott DirectX verzió 9.0
Garancia 3 év
Bruttó kiskereskedelmi ár 39 000 Ft

Ezen a kártyán találkozhatunk a legszerényebb hűtéssel, ami egyben azt sejteti, hogy az RV410-es processzor csekély hőleadás mellett dolgozik. Ennek megfelelően a szokásos módon kék színűre festett kártya két oldalán lévő hűtőbordák meglehetősen vékonyak. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a hűtőborda ez esetben sem érintkezik a memóriachipekkel, de mint látni fogjuk a későbbiekben, ez esetben talán jobb is így.

A kártya paramétereit tekintve ezúttal nem tartogatott számunkra semmilyen meglepetést, a hőmérsékletek mérése során azonban első ízben kissé hitetlenkedve tekintettünk szenzorunk kijelzőjére. A többszöri mérés azonban beigazolta, hogy a Gigabyte legszerényebb tudású passzív hűtésű kártyája működési hőmérséklet tekintetében – esetenként komoly előnnyel – ráver a mezőny többi tagjára. Mivel az RX70128D esetében – a GeForce 6600-as modellel ellentétben – nem tudtuk belső szenzor segítségével nyomon követni a GPU pontos működési hőmérsékletét, ezért – korábbi mérési tapasztalataink alapján – csak sejtésünk lehet arról, hogy a kártya lelkét képző RV410-es processzor belső hőmérséklete szélsőséges esetben szorosan megközelítette a 100 °C-os határt.

Mindezek ellenére a kártya derekasan helytállt az izzasztó megpróbáltatások során, mint ahogyan a másik két modell esetében sem tapasztaltunk hibás működést, úgy az RX70128D is zokszó nélkül tette a dolgát. Sebességét tekintve a kártya az X700 és az X700 Pro megoldások közé ékelődik (az X700 XT megszűnésével) mintegy harmadik választási lehetőségként. A PCI Express csatolóval ellátott, 128 MB memóriával szerelt kártyától ugyanakkor nem szabad csodát várni, ezt korábbi tesztjeink már igazolták.

Az eddig vizsgált kártyák során sajnos itt éreztük először, hogy a tudás és az ár nem az eddig megszokott módon aránylik egymáshoz. Ez azonban valószínűleg inkább köszönhető a GPU-t szállító ATI árképzésének, így a gyártót ezért nem marasztalhatjuk el. Az viszont már a Gigabyte sara, hogy – érzésünk szerint – kissé alulméretezte a kártya hűtését. Ennek köszönhetően az alapvetően alacsony órajel mellett aggasztóan felforrósodott a hűtőborda. Így aki az RX70128D-vel hosszú távon akar számolni, az jobb, ha alaposan átgondolja számítógépháza szellőzési rendszerét.

Zárszó, értékelés

A most vizsgált Gigabyte passzív hűtésű videokártyák esetében ismét nehéz helyzetben vagyunk, amikor értékelésre kerül a sor. A passzív hűtésű, ventilátorok nélküli vagy minél kevesebb ventilátor mellett történő üzem egyre több felhasználó igénye. Sok gyártó ezt kihasználva olyan termékekkel jelenik meg a piacon, amelyek a rendkívül jól hangzó „fanless” koncepcióra építve, lényegében minimális költségráfordítás mellett esetenként komoly profitot termelnek.

Mindezért cserébe a vásárló jutalma a csendes(ebb) működés lehet, ám ha nem kellően óvatos, és feltétel nélkül bedől a gyártók marketinggépezetének, elképzelhető, hogy túlontúl nagy árat kell fizetnie a halk működésért.

Egy számítógép alapvetően ugyanis jó néhány, működésével egymásra ható komponensből épül fel, ráadásul esetenként ezek összeszerelésük módjában, fizikai elrendezésükben komolyan eltérhetnek egymástól, különösen ha egyénileg összeszerelt PC-ről van szó. Egy komoly, nagy nevű gyártó számítógépe még több gigahertzes számítási teljesítmény mellett is üzemelhet esetenként egy vagy két halk hűtőventilátor által biztosított légcsere mellett. Ehhez a hűtési rendszer gondos és precíz megtervezésére van szükség, ez utóbbi folyamat az otthon összeszerelt gépek esetében azonban nem mindig biztosított. Erre a passzív hűtésű komponenseket szállító gyártóknak gondolniuk kell, ellenkező esetben csapdába csalják a tapasztalatlan vásárlót.

Mindezek alapján a Gigabyte passzív hűtésű videokártyáit nem tudjuk feltétel nélkül ajánlani mindenkinek. Dicséretes ugyanakkor, hogy a gyártó a bemutatott három kártya esetében az egyedinek mondható hardver ellenére nem határozott meg irreális árat, és megnyugtató a három éves jótállási idő is. A három kártya mind teljesítményében, mind árszintjében jól elkülönül egymástól, ezzel talán könnyebbé téve a választást. Az átlagosan legnagyobb teljesítményt nyújtó GV-N68128DH modell egyben a legdrágább, igazán kár, hogy AGP csatolóval rendelkezik, így akik új gépet vásárolnak – hacsak nem akarnak lassan elavultnak számító alaplapot (és mellé processzort) vásárolni – le kell mondjanak róla. Az X700-as modell ára megítélésünk szerint nincs teljesen arányban a tudásával, mindezen túl nagyon melegszik, így az egyetlen termék, amivel minden tekintetben meg lehetünk elégedve, az a GV-NX66T128VP. A modern technológiát képviselő kártya tudása meggyőző, ára pedig elfogadható – mai bemutatónk szereplői közül őt jutalmazzuk ajánlott minősítéssel.

 

Gigabyte GV-NX66T128VP

Renwick

A passzív hűtésű Gigabyte kártyákat a Co-Run Computer biztosította bemutatónkhoz.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés