Működés I.
A Sunpak auto 16R pro nagyméretű kijelzője jól olvashatóan szolgáltatja az információkat. A monokróm LCD panel olvashatósága erős napfényben sem romlik, amint azonban a vázat előrefelé megdöntjük, úgy azonnal eltűnik a képe (no, nem kontakthiba miatt, hanem a folyadékkristály kijelző jellege miatt). Persze, igény szerint bekapcsolható a zöld színű háttérvilágítás is.
Arra már az egyetlen csatlakozótüske is figyelmeztet, hogy a vaku hiába rendelkezik automata móddal, itt bizony legtöbbször nekünk kell majd helytállnunk a masina programozásakor. Az automata működés viszonylag elfogadható eredményeket produkál, ha témánk legalább egy méterre van tőlünk, de az alatt és „művészkedéshez” válasszuk inkább a többi mód egyikét.
Próbánk során úgy volt legegyszerűbb használni a vakut, hogy a fényképezőn kiválasztottuk fixen az 1/200 mp-es záridőt, majd a téma távolságának és a választott rekeszértéknek megfelelően állítottuk be a vakun a villanás tartamát.
Kicsit visszatérve bevezetőnkhöz: mivel a körvaku villanója nem a fényképezőgép tetején, hanem annak optikája körül foglalja helyét, ezért előnyökkel, de hátrányokkal is számolhatunk. Az egyik előny, hogy nagylátószögű objektívek használatakor sem kell attól tartani, hogy a vaku fényébe „belelóg” az optika (a nagy látószög ugyanis láthatóvá teszi az objektív által vetett árnyékot a hagyományos vakuknál). Ráadásul a fény nem felülről érkezik, hanem közvetlen az optika felöl, ami témánk körül nagyon lágy, mosott árnyékot hoz létre. Persze ennek van hátránya is, hiszen tudjuk, minél messzebb van a fényforrás (villanó) az optika középvonalától, annál kisebb az esélye a vörösszemeknek, de itt a fény pont az objektív felől jön, így erre oda kell majd figyelnünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
