Mi az a körvaku?

A fényképezéshez fény kell – fény, amit témánknak és elképzeléseinknek megfelelően befolyásolni (terelni, tompítani, lágyítani, szórni, színezni stb.) tudunk, hogy akár a kívánt művészi hatást is elérjük. Most tekintsünk el a stúdiókban használatos óriási villanófejektől (akár a hálózatról működő, hatalmas kör alakú villanófejektől is – mert ilyenek is léteznek), lámpáktól és koncentráljunk csak a „mobil” eszközökre, amiket fényképezőképünkhöz csatlakoztathatunk (értsd: közvetlenül a vakusaruba). Ezen belül is létezik többféle eszköz, közülük a legismertebb típus a „hagyományos” vaku, ami általában egy vezérlőtestből és egy vele összeépített villanófejből áll, amely a fejlettebb típusoknál elforgatható függőlegesen, illetve oldalirányban.

Ezek a vakuk általában megpróbálnak a lehető legtöbb helyzetnek megfelelni – több-kevesebb sikerrel –, de túlzóan direkt fényük sokszor komoly beavatkozást igényel, hogy a lehető legtermészetesebb hatást érjük el (a fotós célja általában a kemény árnyékok csökkentése, ami például többféle fényalakító búrával kivitelezhető). A gyártók csúcsmodelljeikbe igyekeznek minél nagyobb teljesítményt, komplex tudást, többféle működési módot pakolni; ezek mellett azonban igen fontos tényező a fényforrás mérete, ami egy ilyen kompakt eszköznél meglehetősen korlátozott. Erősen leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy minél nagyobb felületű a fényforrás, annál természetesebb lesz annak hatása, annál lágyabbak lesznek az árnyékok, egyenletesebbek a tükröződések.

Nos, a hagyományos vakut (elnézést a kifejezésért, de talán így a legközérthetőbb) legjobban úgy használhatjuk, ha nem az a fő fényforrásunk, hanem csak kiegészítőként vesszük igénybe fényét. Erre egy példa: napsütésben kell valakinek az arcát fotóznunk, de a napnak háttal áll. Ilyenkor vaku nélkül csak egy sötétbe bukott arcot kapnánk (legrosszabb esetben csak a személy fejének sziluettjét), de vakuval derítve láthatóvá tehetjük az arc legfinomabb részletét is. És itt jön képbe a körvaku, amely – amint az nevében is olvasható – kör alakú villanótesttel rendelkezik, s ráadásul nem a fényképezőgép tetején, hanem az optika körül ül.

A körvaku általános felépítése különbözik a hagyományosétól. Itt a vezérlőegység és a villanófej két külön darab, amit egy vezeték köt össze. Léteznek olyan körvakuk, melyek a szó szoros értelmében véve nem is igazán azok, hiszen a villanófejben nem teljesen kör alakú cső található, hanem esetleg csak két félkör, illetve csak négy vagy két hagyományos alakú villanócső. Cikkünk szereplője egy ízig-vérig igazi körvaku, a villanófejben teljes kör alakzatban pompázik a cső. Ennek előnye az előbb felsoroltakkal szemben, hogy fénye teljesen egyenletes, nincsenek kieső részek.

Mielőtt részletesen kielemeznénk a szerkentyű működését, fényének hatását és alkalmazási területeit, lássuk fizikai tulajdonságait!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!