Csak a halott bogár a jó bogár
Mi kell ahhoz, hogy egy videójátékos könyv- vagy filmadaptáció sikeres legyen? Elég, ha felhasználunk karaktereket, helyszíneket és ikonikus szövegeket, hogy ezzel megnyerjük a rajongókat? Nyilván nem: a körítés átvétele egy fontos és kötelező lépés, de ha nem sikerül átvenni az alapmű ritmusát és mondanivalóját, és még inkább, ha nem sikerül ezek közé egy önmagában is remek játékot készíteni, az egész fabatkát sem ér. A kooperatív shooterekről ismert Offworld stúdió még tavaly májusban adta közkézre a Csillagközi invázió alapján készült Extermination első nyilvános verzióját, és közel másfél évnyi további fejlesztés és finomítást követően most, megérkezett a „kész” verzió, ahol már a PlayStation- és Xbox-felhasználók is beléphetnek a hadseregbe, hogy teljes jogú UCF-állampolgárként végre feláldozzák életüket a nemzetért a gonosz arachnidok ellen vívott jogos honvédő hadjárat során.
Mivel én is szerettem volna állampolgárságot kapni, ezért úgy gondoltam mihamarabb csatlakozom magam is a csillagközi flottához. Első nekiugrásként az oktató mód felé vettem a célt a megfelelő kiképzés reményében, ahol nem más, mint Johnny Rico – és színészének hangja – vezetett végig a különböző kiképző feladatokon. Sajnos az első, cseppet sem szatirikus pofont itt keverte le a játék: amellett, hogy a tutorial rém unalmas és feleslegesen hosszú, a játékelemek cirka feléről említést sem tesz. Persze ezen azért túlteszi magát az egyszeri közlegény, az igazi tudást úgyis a fronton fogjuk megszerezni – és az arachnidok aljas inváziójának közepette feltehetően majd unalomra sem lehet panaszkodni. A háborút jelen pillanatban nyolc küldetés dolgozza fel (ezek számát illetően bővülést ígér a fejlesztőstúdió), és ezek intenzitásától függően 4- vagy 16-fős csapatok számára nyújtanak szórakozást. Ezeket a küldetéseket csak valódi játékosok társaságában lehet teljesíteni, gép által irányított társakat itt már nem kapunk. A küldetések különböző hosszúsággal és nehézséggel vannak jelölve, valamint mindig van egy kis extra nehezítés is, több tapasztalati pontért cserébe. Ilyenkor igazából az erősebb ocsmányságokból a megszokottnál többel kell megküzdenünk.
[+]
A nyolc pályára összesen négy játékmód van szétosztva, például van, hogy el kell foglalni egy adott területet, és miután ez megtörtént, fel kell építeni bázisunkat és meg kell védenünk azt a bogarak hullámaitól. Aztán találunk még horda módot, ahol meghatározott számú kört kell túlélni, van egy információszerző feladat, ahol a bogarak fészkeit kell felfedezni, az utolsóban pedig ezeket a fészkeket kell elpusztítani egy Morita-ólom és taktikai atomcsapások segítségével. Az utóbbi az egyetlen küldetés, amit csak kis létszámban, vagyis négyen lehet teljesíteni, az összes többinél kimaxolhatjuk csapatunkat. A feladatok alapja a csapatmunka és a bázisépítés, ezek nélkül szinte lehetetlen teljesíteni a megbízásokat, mert magányosan kommandózva pillanatok alatt kinyírnak mindenkit az ízeltlábú szörnyetegek. A bázist egyébként szabadon építhetjük meg, és akár több gépágyút is felhúzhatunk egymás mellé, ha igazán biztosra szeretnénk menni. Induláskor hat osztály közül választhatunk, melyek mind eltérő képességekkel, előnyökkel és fegyverekkel járnak, és természetesen a csapatot is érdemes ezek egyensúlyára figyelve összeválogatni – már amennyiben erről meggyőzhető barátokkal indulunk neki a darálásnak.
Hirdetés
[+]
Panaszkodtam erre-arra, na de legalább dara, az van rendesen. Az arachnidok rendszerint kolosszális hordákban érkeznek és akár egyetlen támadással képesek végezni az erőpáncélos gyalogossal. Vannak kicsik és nagyok, fürgék és lomhák, páncélozottak és bombaköpetekkel támadók egyaránt. A film látványvilága előtt tisztelegve a bogártetemek nem tűnnek el – legfeljebb, ha atomizáltuk a dögöket –, hanem egyre nagyobb hekatombát képezve nehezítik a csatatér átlátását. A csata hevében, miközben hatalmas puskáinkkal és gránátvetőinkkel építjük ezeket a bogárdombokat, nem nehéz átadni magunkat a hangulatnak, az intenzív csaták izgalmának, és ezekben a pillanatokban úgy érezzük majd, hogy sikerült megragadni a film esszenciáját – hogy az Extermination egy tényleg jól sikerült adaptáció lett. Sajnos azonban jelentős problémák akadályozzák, hogy a játék egészére elismerően tekintsünk. Kezdjük a kisebb, megoldhatónak tűnő gonddal: rettentően kevés a tartalom ahhoz képest, hogy a játék bizonyos értelemben 17 hónapja a piacon van. Az összesen nyolc darab, nem kifejezetten egyedi, kidolgozott vagy éppen hosszú pálya roppant kevés ahhoz, hogy hónapokig lekösse az embert – a négy játékmódról nem is beszélve, hiszen ezek közül háromban majdnem ugyanazt kell csinálni. Fegyverekből szintén nem kapunk sokat, karakterünk testreszabása pedig kimerül abban, hogy változtathatjuk ruházatunk színét.
[+]
Ennél is súlyosabb problémát jelent, hogy jelenleg a játék olyan borzalmasan van optimalizálva, hogy szinte játszhatatlanná válik a nagyobb harcok esetén. A PC-s verziót tesztelve a képfrissítés 120-ról simán leugrálgatott 20-30 körüli értékre, bármennyire is vettem vissza a grafikát és kapcsolgattam a különböző skálázási technológiákat – alkalomadtán pedig akár másodpercekre is befagyott, ha úgy tartotta kedve. Utánanéztem és konzolokon se rózsás a helyzet, sőt, PlayStation 5-ön futott a legrosszabbul mind közül. Ez másfél évvel a korai hozzáférés elindulása után szerintem elfogadhatatlan állapot – ha még fél év, ha még egy év kellett volna az optimalizáláshoz, hát el kellett volna halasztani az 1.0 megjelenését. A teljesítmény problémái mellett pedig egyéb buggal is találkoztam – és nem, itt nem az arachnidokra célzok. Rengetegszer ragadtam be helyekre én is és a szörnyek is, láttam bogarakat a föld alatt kaparni, illetve a semmiből megjelenni. Pedig hát, legyünk őszinték, a grafika cseppet sem indokolja ezt a viselkedést – legalább másfél generációval elmarad a jelenleg elvártaktól, és egyáltalán nem hasonlít a fejlesztők által megosztott képekre.
[+]
A legfájóbb, hogy mindezért képesek 50 eurót elkérni a fejlesztők, amit még akkor is sokallanék, ha egyetlen programhiba sem lenne a játékban – a nyolc pálya egyszerűen kevés! Nagyon szépen felállítottak egy roadmapet, új pályákkal és képességekkel kecsegtetve, ám mivel a 2024 első negyedévére ígért optimalizálást sem sikerült betartaniuk, ezt azért nem venném készpénznek. A korai hozzáférésnek alapvetően az lenne a lényege, hogy a visszajelzések alapján egy vállalható és kész játékot adjanak ki a fejlesztők, mielőtt kilépnének ebből a fázisból. Sajnos itt ez nem valósult meg, és ez igazán kár, mert amikor éppen működik és jó a csapat, a játékélmény is parádés. Lenne tehát potenciál bőven az Exterminationben, de csak remélni lehet, hogy azt záros időn belül ki is aknázzák a fejlesztők. A játékot semmiképpen nem venném le a kívánságlistákról, de néhány tényleges bővítést mindenképp érdemes megvárni hozzá, ha forintjainkért tényleg tartalmas szórakozást vennénk. Addig pedig érdemes inkább újranézni az első filmet, ha a mobil űrgyalogos hadtest hősies küzdelmeire vágyunk.
A Starship Troopers: Extermination PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Offworld biztosította.
Összefoglalás
Az Extermination egy maximum 16-fős kooperatív játék, ahol társainkkal összedolgozva kell teljesítenünk a ránk szabott feladatokat – legyen az egy gépezet megvédése, vagy éppen az arachnid-seregek megsemmisítése. A rengeteg, a filmből szedett idézettel és propagandával találkozhatunk, és még Rico is megszólal a játékban, de sajnos a pozitívumokat sok probléma húzza le. Rettentően sok a programhiba, a teljesítménybeli optimalizálatlanság pedig a legkeményebb hardvereket is megizzasztja, amit a nem túlságosan kidolgozott látványvilág nem indokol. Akinek tetszik az alapkoncepció, annak is azt ajánlom, hogy türelemmel várja ki a bővítéseket és javításokat.
A Starship Troopers: Extermination legfőbb pozitívumai:
- Akár 16 fős kooperatív élmény;
- grandiózus bogárírtás, arachnid-hegyekkel.
A Starship Troopers: Extermination legfőbb negatívumai:
- Borzalmas teljesítmény;
- rengeteg programhiba;
- jócskán elavult grafika;
- igen kevés tartalom.
Balga Bence
