Próba – Archer II
Talán nincs is jobb alany a vertikális egerek tesztelésére egy újságírónál, aki első egerét és billentyűzetét több mint két évtizede markolta meg, és azóta is napi szinten, sok-sok órában használ hasonló beviteli eszközöket – és ez bizony csuklóinak állapotán is megmutatkozik. Elsőként a Spire Archer II került kézbe abból a prózai okból, hogy a klasszikus egérre jobban hasonlító forma miatt azt hittük, ő az első generációs.
Egyedi formája ellenére már az első pillanatokban határozottan kényelmesnek tűnt az elfordított fogás, csupán az volt fura, hogy nagyon tele van vele az ember tenyere. Hatalmas meglepetést okozott, hogy a kezdeti, félórás ismerkedés után sokkal kényelmetlenebb és zavaróbb volt visszaállni a régi, megszokott egérre, mint előzőleg a régi fogásról a vertikálisra váltani – talán ez igazolja legjobban a forma létjogosultságát.
A gombok működésével is meg foltunk elégedve, nem jelentettek szokatlan, extra terhelést, a görgő „lefelé”, tehát hátrafelé tekerése viszont eléggé kényelmetlennek vagy talán csak szokatlannak tűnt. Mivel az elfordított egér is nagyon jól a hüvelykujj és mutató- vagy középső ujj közé fogható, az olyan precíziós műveletekkel sem volt problémánk, mint bonyolult alakzatok körbevágása képszerkesztésnél, sőt néhány nap gyakorlás révén már az FPS játékokban is egész eredményesen, a hagyományos egérnél kevesebb fáradással használtuk.
Néhány napos próbánk alatt az egyetlen végig szokatlan mozdulat az volt, amikor a majdnem függőleges egérről a továbbra is vízszintes billentyűzetre kellett átváltanunk. Hagyományos egérrel ez csak egy vízszintes mozdulatot igényel, a vertikálissal magasabbra kellett emelnünk és el kellett fordítanunk az alkarunkat, és ez a művelet egy nyolc-tíz órás „műszak” alatt elég sokszor megismétlődött. Emelett hiányoltuk, hogy a hüvelykujjas részen nincs még egy-két extra gomb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
