Spire Archer I

Nyilván sokan hallottak már arról, sőt egyesek valószínűleg saját bőrükön is tapasztalták, hogy a hosszas egér- és billentyűzethasználat fájdalmas lehet, akár ínhüvelygyulladáshoz vagy kéztőalagút-szindrómához is vezethet. Ennek alapvető oka, hogy alkarunk és kezünk számára anatómiailag távolról sem ideális az a pozíció, amit a billentyűzet püfölése és „egerészés” közben felvesz. Így aztán több olyan kiegészítő (pl. csuklótámasz, kesztyű) született már, ami ezt a problémát igyekszik enyhíteni, illetve láttunk már számos ergonomikus kialakítású billentyűzetet is.

Az egér fő problémája: alkarcsontok keresztezése, ínhüvelygyulladás

Egerek kapcsán az egyik fő probléma, hogy ha vízszintesen ráfektetjük tenyerünket, akkor alkarcsontjaink keresztezik egymást, ami folyamatos feszültséget jelent, hosszútávon pedig fárasztó, egészségtelen. A másik gond, hogy csuklóra támaszkodó kezünk extra nyomást fejt ki az ott haladó inakra, melyek az egér mozgatásán dolgoznak. Ezeknek a gondoknak az enyhítésére született a vertikális (függőleges) egér, ami annak ellenére, hogy nem új találmány, valamiért még az ergonomikus billentyűzetnél is kevésbé elterjedt. Mi most a Spire kínálatából szereztünk be kettőt, az Archer I-et és Archer II, melyek már idehaza is megvásárolhatóak.

Balra Spire Archer I, jobbra Slire Archer II

Mindkét Archer elég különös jószág: alapvetően mintha oldalukra fordított, klasszikus egerek lennének, de ezen felül még csavartak is rajuk – mindkettőn más módszerrel. Annyira szokatlan ez a forma, hogy nekünk szinte fejfájást okozott pusztán a képek alapján kigondolni, hogyan is kell fogni őket, de mutatunk pár fotót megmarkova az egereket. Mindkét egér jobb kézhez igazított.

Az Archer I olyan, mintha egy vasaló és egy töltőtoll génjeit oltották volna egy PC-s egérbe. Legnagyobb részét a hüvelykujj és mutatóujj közé kell fogni, sőt itt alaposan ki is emelkedik. Fő gombjai szemből nézve az oldalán indulnak, de előre és lefelé görbülnek; köztük található a görgő, mely követi a fő gombok lefelé irányuló vonalát. Ezen felül van még két gomb a hüvelykujjas rész alján. Fontos részlet, hogy az egér nem tölti ki a tenyeret, első ránézésre kimondottan kicsinek tűnt.

Spire Archer II

Annak ellenére, hogy a kettes számot kapta, a Spire Archer II egyszerűbbnek néz ki elődjénél. „Mindössze” annyit tettek, hogy fogtak egy termetesebb egeret és azt úgy 70 fokos szögben az oldalára állították. Ennek megfelelően közel függőlegesen támaszkodik kidudorodó hátsó részére a tenyerünk, miközben hüvelykujjunk az egyik oldalon, a többi a másik oldalon nyugszik.

Az Archer II-nek csak két fő gombja és egy görgője van. Társához hasonlóan sajnos nagyon olcsó hatású, úgy tűnik, mintha tojáshéj vastagságú – úgynevezett egypálcás – műanyagból készült volna, semmilyen extra, selymes vagy gumis felületet nem húztak rá, ás nincs jobb fogást biztosító érdesítés vagy gumibetét sem. Cserébe viszont mindkét mutatóeszköz nagyon könnyű: az Archer I 96 grammot, az Archer II 102 grammot nyom. Egyszerű papírdobozukban semmiféle kiegészítőt vagy kelléket, de még használati útmutatót sem találunk, jó hír viszont, hogy a szerény minőséghez és a spártai kiszereléshez nagyon barátságos, 3000 forint körüli ár társul.

Mindkét modell érzékelője optikai, aminek felbontását nem adták meg, de nekünk úgy tűnt, hogy 400-800 dpi környékén lehet. Az Archer I esetében eléggé hátulra tették, az Archer II-nél az egér tenyeret támasztó hátsó nyúlványát leszámítva nagyjából középen van a szenzor. A csúszótalpak elrendezése is szokatlan, az Archer I alján három nagyobbat, az Archer II-n négy kisebbet találunk, minőségük nem tűnik túl komolynak. Az egerek alacsony súlyát tekintve egy ideig ez is elég lesz, később viszont lehet, hogy cserélni kell, és teflontalpakkal kell pótolni őket.

Balra Spire Archer I, jobbra Archer II

A számítógéppel USB csatlakozóban végződő, vékony vezetéken kommunikálnak az Archerek, amin nincs megtörésgátló. A vezeték a dobozon olvasható 150-nel ellentétben mindössze 125 centiméter hosszú, ami átlagos asztalon használva nem biztos, hogy leér majd az asztal alatt lévő számítógépig, inkább notebookhoz vagy asztalon álló számítógépbe vezetéshez elég.

Próba – Archer II

Talán nincs is jobb alany a vertikális egerek tesztelésére egy újságírónál, aki első egerét és billentyűzetét több mint két évtizede markolta meg, és azóta is napi szinten, sok-sok órában használ hasonló beviteli eszközöket – és ez bizony csuklóinak állapotán is megmutatkozik. Elsőként a Spire Archer II került kézbe abból a prózai okból, hogy a klasszikus egérre jobban hasonlító forma miatt azt hittük, ő az első generációs.

Egyedi formája ellenére már az első pillanatokban határozottan kényelmesnek tűnt az elfordított fogás, csupán az volt fura, hogy nagyon tele van vele az ember tenyere. Hatalmas meglepetést okozott, hogy a kezdeti, félórás ismerkedés után sokkal kényelmetlenebb és zavaróbb volt visszaállni a régi, megszokott egérre, mint előzőleg a régi fogásról a vertikálisra váltani – talán ez igazolja legjobban a forma létjogosultságát.

A gombok működésével is meg foltunk elégedve, nem jelentettek szokatlan, extra terhelést, a görgő „lefelé”, tehát hátrafelé tekerése viszont eléggé kényelmetlennek vagy talán csak szokatlannak tűnt. Mivel az elfordított egér is nagyon jól a hüvelykujj és mutató- vagy középső ujj közé fogható, az olyan precíziós műveletekkel sem volt problémánk, mint bonyolult alakzatok körbevágása képszerkesztésnél, sőt néhány nap gyakorlás révén már az FPS játékokban is egész eredményesen, a hagyományos egérnél kevesebb fáradással használtuk.

Néhány napos próbánk alatt az egyetlen végig szokatlan mozdulat az volt, amikor a majdnem függőleges egérről a továbbra is vízszintes billentyűzetre kellett átváltanunk. Hagyományos egérrel ez csak egy vízszintes mozdulatot igényel, a vertikálissal magasabbra kellett emelnünk és el kellett fordítanunk az alkarunkat, és ez a művelet egy nyolc-tíz órás „műszak” alatt elég sokszor megismétlődött. Emelett hiányoltuk, hogy a hüvelykujjas részen nincs még egy-két extra gomb.

Próba – Archer I

Az Archer II után nagyon fura volt kézbe fogni az Archer I-et. A kompaktabb, jobban ívelő, de tenyeret alá nem támasztó forma kevésbé állt kézre, és az egész eszköz kicsinek tűnt. Ráadásul néhány percnyi használat után feltűnt, hogy mindig eltoljuk magunktól, nem a billentyűzet oldalával párhuzamosan, hanem ferdén mozgatjuk, ami nem tesz jót az alkarnak, különösen azzal az ívvel kiegészítve, ami az oldalról előre forduló gombok eléréséhez kell.

Másik tesztelőnk kezében viszont mondhatni fordítva viselkedett a két Spire ergonomikus egér. Neki az Archer I bizonyult kényelmesebbnek, és kis méretére sem volt panasza, annak ellenére, hogy a két tesztelőnek nagyjából azonos a kézmérete, ráadásul a másodiknak vastagabbak az ujjai. Ebből arra következtetünk, hogy ahogyan a hagyományos egereknél, az ergonomikusaknál sem mindenkinek ugyanaz a forma áll kézre.

Mivel az Archer I középső része még az Archer II-nél is magasabb, hatványozottan jelentkezett a billentyűzetről átnyúlás körülményessége. Itt kapunk a hüvelykujjhoz két extra gombot, de ezeket elég kényelmetlenül tudtuk csak elérni. Az egér pontosságával viszont ezúttal sem volt panasz, egy vaskos toll tartásához hasonlóan rá lehet fogni hüvelyk és mutatóujjal, így a finom mozgások is könnyen kivitelezhetőek.

Mindkét Spire Archer esetében szomorúan tapasztaltuk az eszközök szerény minőségét. Burkolatuk nagyon olcsó és vékony műanyaga mellőz mindenféle finomítást, érdesítést vagy éppen selymesítést, itt-ott szívesen láttunk volna rajta gumibetéteket, és a fő gombok alatt dolgozó mikrokapcsolók tartóssága is kérdőjeles. A rövidke és vékony kábelen nincs megtörésgátló, a csúszótalpak elég silányak – persze háromezer forint körüli áron a hagyományos egerek sem nyújtanak többet.

Értékelés

Meglehetősen érdekes élmény volt kipróbálni a Spire Archer ergonomikus egereket. Aki valamilyen egérhasználat miatt keletkezett tünetegyüttestől szenved, annak határozottan ajánljuk kipróbálásukat. Nálunk bő egy hétig vendégeskedtek az eszközök, ennyi idő alatt is érezhető volt, hogy kevesebb terhelést jelentenek a megfáradt csukló számára.

Két dolgot viszont szem előtt kell tartani. A leglényegesebb, hogy nem mindenkinek ugyanaz a forma áll kézre, ezért célszerű mindkét megoldást kipróbálni. Nagyjából háromezer forintos árukkal egyáltalán nem drágák, ám sajnos éppen ebből az olcsóságból fakad legnagyobb hibájuk, az elég szerény minőségérzet.

Balra Spire Archer I, jobbra Archer II

Summázva nekünk határozottan tetszenek a Spire Archer ergonomikus egerei, erősen ajánljuk kipróbálásukat. Mivel nagyon olcsóak, akkor sem vesztünk sokat, ha mégsem válnak be, tovább lehet adni őket másoknak is kipróbálásra. Gond csak akkor lesz, ha megtetszik ez a forma, és valami igényesebb kivitelű megoldást keresnénk, mert olyan nincs igazán még a piacon.

Spire Archer I és Archer II
ergonomikus egerek

rudi

A Spire Archer egereket a JTC Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.