Sony 46NX710 3D LED LCD tévé teszt

Sony KDL-46NX710

Bár a modellváltás minden gyártónál nagyjából most zajlik, a Sony magyarországi képviselete volt olyan kedves, és kölcsönadott nekünk egy úgynevezett keret nélküli formatervezési vonalba illeszkedő LCD tévét. Az NX710 termékkommunikációjában azt ígérték, hogy a készülék többek között képes a 3D tartalmak megjelenítésére, és a neten keresztül különféle tartalmak széleskörű elérésére ad módot. Kipróbáltuk, hogy mindebből mi igaz!

Külsőre

A Bravia vonalat az elmúlt években az unalmas és enyhén fantáziátlan külső jellemezte, pedig a vállalat korábban az abszolút újítók közé tartozott. Szerencsére tavaly megrázták magukat, és jó pár új formatervezési koncepcióra épülő készüléket dobtak piacra, amelyek markánsan eltértek egymástól. Az NX710 sem egy hétköznapi darab, elsősorban a keret nélküli kivitelével és a "Monolithic" dizájnvonallal lógki a sorból.

Ezzel az ötlettel elsőként még az LG rukkolt elő Borderless tévéinél, és tulajdonképpen csak arról van szó, hogy egy üveglapot passzintanak a kávára és a képernyőre, ezáltal egyetlen síkba kerül az egész front felület. Kétségkívül látványos a végeredmény, de már az első felbukkanásakor se volt óriási durranás, elsősorban azért, mert ezen üveglapról üvöltenek az ujjlenyomatok, és a tükröződés is nagyon erőteljes. Tehát sajnos szó sincs arról, hogy kereteket végképp elhagyták volna, és a kép a levegőben függne.

Az üveglap miatt a televízió körül kialakult egy minimális vastagságú átlátszó él, amely azonban korántsem annyira hangsúlyos, mint a Samsung kristályos dizájnú készülékeinél. Maga a tévé a minimalista vonalba illeszkedik, sehol semmi felesleges díszítés vagy csicsa. Középen meghúzódik szerényen a logó, a bal felső sarokban pedig az ezüstös Bravia felirat, de ennyi. A kontroll-lámpák a bal oldali sarokba kerültek, és bár a készülék képes a 3D tartalmak megjelenítésére, a transzmittert nem építették bele, így annak sem kellett külön helyet kialakítani. Amennyiben a távvezérlő elromlana, lehetőség nyílik a közvetlen vezérlésre is, az erre szolgáló gombok a modell jobb hátuljára kerültek, ám ezekkel az irányítás felettébb kényelmetlen, szóval tényleg csak vészhelyzhetben jöhetnek szóba. Maga a hátlap egyébként kivételesen elegáns kialakítású a masszív matt műanyag lapnak köszönhetően.

Az Edge LED háttérvilágításnak hála a modell vastagságát sikerült 3,1 centiméterre lefaragni, ami kimondottan karcsú, főleg ha összehasonlítjuk az egy évvel korábbi, tízcentis Braviákkal. A talp és a nyak is szervesen illeszkedik a Monolithic koncepcióba, tehát a minimalizmus uralja ezt a két kiegészítőt is. Ami igazából nem baj, de tény és való, hogy ez a tévé a falra fellógatva mutat a legjobban, akkor jönnek ki igazán a formatervezési finomságok. Illetve ehhez a modellhez megvásárolható egy különleges, sínre hasonlító talp is, amelybe az egész tévét úgy, ahogy van, be kell csúsztatni. Sajnos ezt nem kaptuk meg hozzá, de persze megmutatjuk, hogy hogy nézne ki benne. Jól!

A készüléken helyet kapott négy HDMI csatlakozó, 1 USB, D-Sub, komponens bemenet, RCA és Scart csatlakozó, egy 3,5 milliméteres jack, valamint egy CI slot, ami a fizetős műsorok dekódolásához szükséges kártyák fogadására képes. Rendelkezik beépített tunerrel, így a digitális adások vételéhez nem szükséges külön set-top-box. A csatlakozókat egyébként a hátlappal párhuzamosan helyezték el, ami egyrészt jól jön, ha a falra kívánjuk aggatni a készüléket, ám egy részük túl közel került az ehhez szükséges fém alkatrészektől, így ezek elérése borzasztóan nehézkes ebben az eseben.

Sony KDL-46NX710
Panel Edge LED háttérvilágítású, OptiContrast LCD panel
Képernyőméret 46 hüvelyk (117 centiméter)
Látószög Kb. 160°
Válaszidő n. a.
Felbontás Full HD, 1920x1080 (16:9)
Maximális kontrasztarány Mega (n. a.)
24p lejátszás Támogatott
Képbeállítások Normál/Élénk/Egyedi
Jelenetválasztás (Scene mód) Automatikus/Mozi/Játék/Zene/Fotó/Sport/Grafika/Általános
Maximális kimenő audioteljesítmény 26 watt
Hangzásmód Dinamikus/Tiszta(Clear Voice)/Normál/Térhatás
Beépített digitális tunerek DVB-T, DVB-C
Interfész Digitális optikai hangkimenet, 4 db HDMI, D-Sub, komponens, AV csatlakozó, SCART csatlakozó, USB port, Ethernet, transzmitter csatlakozó, mini jack, CI slot
Extrák ECO üzemmód, külső fényérzékelés, Motionflow, EPG, S-Front Sound (virtuális térhatású hangzás) digitális zajcsökkentés, beszédhang-kiemelés, Bravia Sync, automatikus készenlét, gyerekzár, jelenetválasztás, iManual, internetes tartalmak, médialejátszó, 3D
Médialejátszó Zene (MP3), kép (JPEG), videó (AVC/AVCHD/DivX/MPEG4)
Teljesítményfelvétel Otthoni módban átlagosan: 102 watt, Készenléti állapot: 0,2 watt
Méret 1083 x 690 x 31 (állvánnyal 270) mm
Tömeg 20,5 kg (állvánnyal: 24,4 kg)
Gyártó honlapja www.sony.hu
Termék honlapja Sony KDL-46NX710
Ár kb. 430 000 Ft

Bekapcsolva

Foci, film, sorozat

A Sony 2010-es tévéire általánosan jellemző, hogy kiváló tévétunerrel rendelkeznek, és szerencsére ez most sincs másként. Sok televíziót vág haza a botrányos minőségű analóg jel, amellyel nem tudnak megbirkózni, emiatt szétesik és zavaros lesz a kép. Na itt semmi ilyesmibe nem futottunk bele, csak nagyon minimális képzajjal találkoztunk olykor. A szintén kritikus pontnak számító logók, illetve átfutó feliratok megjelenítése sem okozott semmi problémát.

A színekkel is jól boldogult, a sok más modellnél oly nagy galibát okozó árnyékokkal sem gyűlt meg a baja. Egyetlen zavaró tényezőként a ferde vonalak megjelenítése jegyezhető meg, ugyanis ezek bántóan cakkosak, lépcsőzetesek sokszor. A csatornakeresés intelligens, két gombnyomással elindítható a folyamat, és tíz perc után már lehet is bámulni a Telejósdát.

A digitális adásoknál persze még jobb a helyzet. Március elején az Antenna Hungária megnövelte a jelerősség szintjét, és talán ennek is köszönhető, de minden klappolt. A kép nem csúszott szét, nem tűnt el a jel, mindezt ráadásul úgy, hogy egy szimpla, a polcra is felrakható szobaantennát használtunk. A készülék egyébként képes ellátni energiával ezt az egységet, tehát az antennának nem kell hálózati áramforráshoz csatlakoznia.

Hirdetés

Képminőség

Erre a tévére a természetes tónusok alkalmazása a jellemző, túlszaturáltságnak nyoma sincs. A képi világ visszafogott és naturális, és ez sokkal jobban bejön, mint a túlságosan harsány, erőteljes vonal, ahol a plasztik színek dominálnak.

A felhősödés az alkalmazott háttérvilágítási eljárásnak köszönhetően nem az igazi, azonban használat közben nem zavaró egyáltalán. A betekintési szöggel szintén nincs túl sok baj, ami azért némiképp meglepő. Közel 160 fokig remek volt a kép, csak ezután kezdtek szétcsúszni a színek, elsősorban a sötét árnyalatok. Az utánhúzás effektet sajnos nem sikerült teljesen száműzni a készülékből. Azért azt fontos megjegyezni, hogy csak akkor jelentkezett, amikor tévéadást néztünk, más forrásból származó tartalom esetén nem bukkant fel a csóva.

A különböző, Sonytól már megszokott képjavító technológiák között vannak, amelyek egészen használhatóak, így például a képzajcsökkentés, vagy az élesség, csak ezekkel meglehetősen óvatosan kell bánni. Persze innen sem maradhatott ki a Motionflow interpolációs technológia, hogy használatával folyamatosabbnak tűnjön a mozgás. Négy fokozat közül választhatunk, amelyből a Normál, az Egyenletes és a Tiszta között semmilyen komolyabb különbséget nem fedeztünk fel, a Tiszta Plusz viszont már érdekesebb, a fényerő láthatóan csökken, aminek valószínűleg a Backlight Blinking névre hallgató eljárás az oka. Ilyenkor a tévé elektronikája az egyes képkockák közé feketéket is bepakol a folyamatosabb átmenet érdekében. Mint már említettük, kikapcsolt állapotban sem volt nagyon gond a folyamatos mozgással, viszont ahol jelentkezett a probléma, ott még a legagresszívabb Motionflow fokozat sem segített.

A Sony dinamikus LED vezérlésnek nevezi a dinamikus kontrasztot, azaz amikor a tartalomtól függően automatikusan változik a fényerő. Ez leginkább csak azért kerül be a tévékbe, hogy a gyártók minél szebb kontrasztarány-mutatókkal állhassanak elő, itt azonban a használata nem jár idegesítő villódzással, de azért nem árt, ha kikapcsoljuk.

Képarány

Ötféle képarány közül választhatjuk ki, hogy melyik is illeszkedik leginkább ízlésünkhöz, illetve a képernyőn futó tartalomhoz. A Smart esetén a kép teljesen kitölti a kijelzőt, a 4:3 nem túl meglepő módon 4:3 képarányt, a Wide pedig 16:9-et jelent. A Zoomnál értelemszerűen a nagyítás miatt egy csomó részletet levág a keret, viszont látáskorlátozottak számára ez még így is jó megoldás lehet, valamint bekerült még a 14:9, ami szintén a képarányt jelenti, azonban itt is egyes képelemek elvesztésével kell számolni.

Kezelés és Extrák

Annyi más Sony eszközhöz hasonlóan ez az termék is a saját fejlesztésű, XrossMediaBar szisztémára épülő menürendszert alkalmazza. Ez ma már némiképp elavultnak számít más gyártók trendi grafikus felületei mellett, ráadásul a használata is nehézkes. Sokszor érthetetlen okból ugrik vissza több lépcsőt is a kurzor, nem mindig világos, hogy mit hol is kéne keresni, de persze egy idő után biztos megszokja az ember. Akinek már volt dolga korábban Braviával vagy Playstationnel, annak semmi gondot nem okoz majd a kezelés.

A távirányító is illeszkedik a 2010-es termékvonalba, pont úgy néz ki, mint az összes tavalyi Sony tévé távvezérlője. Ugyanaz a homorú, kicsit kényelmetlen fogású kialakítás, cserébe viszont kapunk rengeteg gombot, amelyekkel szinte minden fontos funkció közvetlenül elérhető. A háttérvilágítást nem spórolták ki belőle, sejtelmes kék fénnyel világítanak a gombok a sötétben.

Maga a távirányító, pontosabban a tévé elektronikája közepesen gyors. Abszolút a határon imbolyog a csatornaváltás sebessége, néha kimondottan zavaró tud lenni, de azért általában nem olyan vészes a dolog.

Extrák

A tévében található egy kislexikon (Menü - Terméktámogatás - iManunal), amely egy nagy csomó információt ad a készülék tulajdonságairól, az egyes szolgáltatásokról, hogy mit és hogyan lehet elérni, valamint illusztrációk segítségével megmagyarázza az egyes funkciókat. Ez remek megoldás, főleg, hogy sokan vannak, akik még arra se veszik a fáradságot, hogy egyszer is átlapozzák a kézikönyvet, ám ennek segítségével ők is többet kihozhatnak a tévéjükből, ráadásul mindig kéznél van. Ez egy többlépcsős rendszer, amely egyrészt témakörönként tartalmazza az egyes fogalmakat, másrészt pedig található benne egy alfabetikus tárgymutató is.

Ez a készülék is rendelkezik egy szenzorral, amely automatikusan érzékeli a helyiségben uralkodó fény erejét, illetve a színhőmérsékletet, és a kép minőségét ennek megfelelően optimalizálja. Olyan nagy különbséget azért nem tapasztaltunk a funkció aktiválásakor, persze ha valami tárgyat közvetlenül a szenzor elé tettünk, amikor vidám napsugarak szelték át a szobát, akkor a fényerő tényleg látványosan csökkent, de a való életben a körülmények ritkán változnak ilyen extrém mértékben.

A Sony sem maradhat ki a „Vezéreljük a tévé távirányítójával a saját márkájú perifériákat” című játékból. A jelen esetben Bravia Sync névre hallgató szolgáltatás segítségével tehát az egyébként DLNA-tanúsítványt megkapott tévéhez csatlakoztatott Sony fényképezőgépet, kamerát, MP3-lejátszót vagy médialejátszót is irányíthatjuk egyetlen távkapcsolóval. Ez kétségkívül elegáns és egyszerű megoldás, de persze eredetinek kétségkívül dőreség lenne nevezni.

EPG

Az elektronikus programújság a Guide gomb megnyomásával csalható elő. Gyakorlatilag nem lehet rá panasz, hiszen egyszerre nyolc csatorna látható, annak is félórás bontásban a kétórás programja előre, így két-három, de szerencsés esetben négy adás is ráfér a képernyőre. A bal felső sarokban egy kis keretben látható az éppen futó adás, középen egy rövid leírás a kiválasztott műsorról, jobb oldalt pedig egy kis skála mutatja, hogy mennyi van még belőle hátra. Egy műsor kiválasztása után csak az azzal kapcsolatos információk jelennek meg a kijelzőn, illetve itt érhető el az Emlékeztetés funkció. Ennek aktiválása után a készülék jelzi, ha kezdődik az adott program, és automatikusan át is ugrik arra. A beidőzetett programok listája bármikor megtekinthető és igény szerint módosítható.

Remek szolgáltatás, hogy az egyes műsorok típusuk alapján is listázhatóak, vagyis ha kiválasztjuk a Filmek kategóriát, akkor megjelenik, hogy mikor, milyen csatornán, milyen filmek lesznek láthatóak. Ugyanezt eljátszhatjuk a hírekkel, sport, zenei vagy művészeti műsorokkal, hogy csak néhány példát említsünk. Mindent összevetve: az Elektronikus Programújság kiválóan működik, kezelése és kialakítása is elsőrangú, a kínált szolgáltatások is rendben vannak.

Előzetes és ideális képbellítások

Általában úgy működnek a dolgok, hogy a felhasználó néhány előre eltárolt beállítás közül kiválasztja a számára leginkább szimpatikusat, aztán reménykedik, hogy a döntése úgy-ahogy megállja a helyét, ha nincs kedve molyolgatni a paraméterekkel. A Sonynál sok más mellett ebben is újat húztak tavaly, hiszen többlépcsősre emelték ezt a rendszert.  Első lépésben a három alapbeállítás közül kell választanunk (Normál, Élénk, Egyéni). Ezek közül sajnos igazán csak az egyéni használható, ha valami tényleg rászán némi energiát a beállításokra. A fényerőt mindenképpen érdemes azonnal lejjebb venni, mert mind a Normál, mind az Élénk brutálisan világos, ami a színek természetességének sem tesz túl jót. Az alábbi ábrán e két beállítást vizsgáltuk meg kalibrátor segítségével.

A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Az alapbeállítások meghatározása után a Scene menüpont alatt kijelölhetjük, hogy milyen jellegű tartalmat is nézünk, és a televízió ehhez mérten módosítja az egyes paramétereket. Ez utóbbinál a Mozi, Játék, Fotó, Grafika, Általános, Sport, illetve Automatikus mellett található zenei tartalmakhoz optimalizált beállítás is, azaz meglehetősen sok opció közül választhat a felhasználó. Ez a már említett Scene funkció, amely a távirányítóról közvetlenül elérhető egyetlen gomb megnyomásával, igen jól néz ki, látszik, hogy ebbe belerakták az energiát annak érdekében, hogy elbűvöljék a felhasználót.

Az alábbi, szintén a kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazással készült ábrákon eme opciók közötti eltéréseket mutatjuk be, miután már bekalibráltuk a tévét. Sorrendben: Általános, Automatikus, Fotó, Grafika, Játék, Mozi, Sport, Zene.

Alább pedig azok a beállítások láthatóak, amelyek szerintünk, illetve a műszerek szerint a legjobb képminőséget eredményezik:

Sony KDL-46NX710
Háttérfény 5
Kontraszt 93
Fényerő 22
Színtelítettség 50
Színárnyalat 0
Színhőmérséklet Meleg 2
Zajcsökkentés Ki
Motionflow Ki
Fekete korrekció Ki
Dinamikus LED vezérlés Ki
Gamma 0
Tiszta fehér Ki
Élő szín Ki
Fehéregyensúly vörös 0
Fehéregyensúly zöld -13
Fehéregyensúly kék -18

Bőséges netes kínálat

A gyártók közül egyre többen fordulnak az internet felé, és teszik képessé tévéiket a weben található tartalmak megjelenítésére. Ennek a mozgalomnak a Sony egyik élharcosa, hisz amíg mások kiszúrják a felhasználók szemét pár alkalmazással, szolgáltatással, addig ők ezek tömegét kínálják. Láthatóan mindent megtesznek azért, hogy ez is egyre inkább életképessé váljon, tovább tágítva a televíziózás köré állított korlátokat.

Személy szerint nem vagyunk/voltunk hívei ennek az internettévé dolognak, semmi értelme nem volt, hogy meg lehetett a tévén nézni az időjárást vagy a hírportálok cikkeit olvasgatni. Amíg tényleg kevés elérhető tartalom volt, addig sokkal inkább tűnt ez a dolog óriási marketingmaszlagnak, mint valódi értéknek. Itt azonban más a helyzet. A felhasználónak nem kell mást tennie, mint a beépített WiFi-n vagy kábelen keresztül használni az otthoni netkapcsolatot, és máris kedvére válogathat a tartalmak között. Ezek között megtalálható az Eurosport, a Concierge névre hallgató utazási csatorna, a zenehallgatásra szánt Blip.tv, a Style és a Ford Fashion divatadók, a vállalat saját csatornája, az AXN, és persze olyan népszerű videómegosztó szolgáltatások is, mint a YouTube vagy a Daily Motion. Emellett lehetőség nyílik különféle oktatóvideók megtekintésére, amelyek például bevezetnek a Photoshop rejtelmeibe, és megtekinthetőek különféle játékok, illetve mozifilmek előzetesei is.

Sőt akadnak olyan adók is, mint a Livestrong, ahol elmerülhet az ember az egészséges élet rejtelmeiben, jógázni és főzni tanulhat. És persze nem maradhatott ki a két német adó, a Tagesschau és a Deutsche Welle sem. Természetesen nem valós időben sugárzott műsorokról van szó, hanem előre feltöltött anyagokról, így tehát elméletileg végignézhető egyhuzamban az egész Lost vagy Szökés sorozat, sőt a kultikus Wired.com weboldalra valaha feltöltött összes videot meg lehet tekinteni. Azt fontos kiemelni, hogy itt az átlagos videómegosztó általt kínált képminőséget magasan felülmúlják, sőt egy analóg SD tévéadásnál is jobbak általában.

Ezek a csatornák szintén a főmenüből érhetőek el, tehát nincs egy egységes, csak a netre vonatkozó külön felület. Így az online rádióadások és az audiovizuális anyagok külön-külön csoportba kerültek. Az Ethernet csatlakozó segítségével a készülék gond nélkül csatlakoztatható az otthoni hálózathoz, így arra is alkalmas, hogy hozzáférjünk egy DLNA tanúsítvánnyal bíró kiszolgálón tárolt videó-, kép- illetve hangfájlokhoz.

Widgetek

Bár a modell beépített böngészővel nem rendelkezik, néhány weboldal tartalma elérhető a segítségével. Így például a Flickr, a Facebook, a Picasa, a Yahoo! Widget Gallery, a Yahoo News, vagy éppen a Twitter. Viszont valamiért jóval lassabban töltődnek be, mintha számítógépen keresztül kattintanánk ezekre az alkalmazásokra, és persze a távirányítóval sokkal nehézkesebb a karakterek beírása is. Kis túlzással, amíg itt kikeresek és beírok egy betűt, addig a klaviatúrán már be is pötyögtem a két sornyi okosságot a Facebookra. A kortárs tévékhez képest meglehetősen sok ilyen szolgáltatás érhető el az NX710 segítségével, de az biztos, hogy a jövő mindenképp az integrált böngészőké, mint ahogy erre már akad is néhány példa, bár azoknak a készülékeknek általában még nagyon megkérik az árát.

Médialejátszó

A Sony sokáig ellenállt, azonban be kellett látniuk, hogy ebben a harcban nem győzhetnek, így a tévéiket már ők is ellátják integrált médialejátszóval, amely a képek és zenék mellett videók kezelésére is képes. A tartalom típusát a főmenüből kell kiválasztanunk, nincs egy központi fakk, ami csak az USB-n csatlakoztatott adattárolóval foglalkozik, hanem a témakörök (Zene, Fénykép, Videó, Hálózat) között jelenik meg az USB eszköz, mint forrás. Kényelmetlen és nehézkes ez így sajnos.

Filmek

Az audiovizuális tartalmak széleskörű kezelésének lenne igazán sok értelme. Ezek vizsgálatához korábbi tesztcsomagunkat használtuk. Sokat foglalkozni ezzel sajnos nem kellett, hiszen mindössze az AVCHD (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájlt, a DivX-et és az Xvidet ismerte fel, ám ez utóbbit nem volt hajlandó lejátszani. Tehát se MKV, se MOV, se WMV, se TS. Ez már látatlanban is elég karcsú. Az talán kicsit kárpótolhat, hogy a két támogatott formátumból a lehető legtöbbet hozta ki a készülék.

Az AVCHD tökéletes, hibátlan, a nagyfelbontású tartalom folyamatosan akadozás nélkül, teljes színhűség mellett jelenik meg. Ezt látva bánja az ember igazán, hogy a HD tartalmak sugárzása terén még sehol sem tartunk. Egy ilyen készüléken SD tévéadásokat vagy filmeket nézni olyan, mintha egy Koenigsegg-gel a körúton poroszkálnánk a pénteki dugóban. A DivX megjelenítésével sincs semmi gond, bár itt már a forrás alapminősége is problémás volt, és ezzel a készülék sem tudott csodát tenni. Külső feliratok hozzáadása megoldott, de csak akkor, ha ugyanaz a fájl neve és ugyanabban a könyvtárban van, mint maga a tartalom. Kár, hogy a feliratok kegyetlen rondán néznek ki, másfél-két méterről is nehezen olvasható a betűk közötti nagy távolság miatt, négy méterről pedig kimondottan élvezhetetlen.

Képek és zenék

Zeneszámok terén csak az MP3 kiterjesztésű fájlok jöhetnek szóba. A rendszer meglehetősen primitív, a felhasználónak csak annyi lehetősége van, hogy kijelöl egy könyvtárat és az abban található dalokat a tévé lejátssza. Sajnos lejátszási listát nem állíthatunk össze, és az ID3 tagek kezelésére sem képes az eszköz. Így az ott elrejtett információk alapján - pl. stílus - sem rendezhetjük a nótákat új sorrendbe.

Egy dal elindítása után információt kapunk annak címéről, az előadóról, illetve az albumról, de semmi több. Hiába található meg a borító képe a könyvtárban, azt már képtelen kirakni a képernyőre. Meglehetősen szegényes a végeredmény, főleg ha azt vesszük, hogy a konkurens tévék olykor milyen látványos megoldásokat vetnek be. Az Info gomb megnyomása után megjelenik egy skála, amelyen követhető, hogy mennyi van még hátra az adott számból. Szintén negatívum, hogy innen nem lehet kiugrani a Hangmenübe úgy, hogy folytatódjon a muzsika, azaz ha nem tetszik valami, akkor be kell lépni a Hangmenübe, ott állítgatni valamit érzésre, ismét elindítani a dalt, és ha nem tetszik, akkor vissza megint. Egy idő után ez piszok fárasztóvá válik, és hagyja az ember, hadd szóljon úgy, mintha egy fémlavórban énekelnének.

Képek esetében ugyanúgy el lehet felejteni a lejátszási listát, még az egy könyvtárban található fotók átpörgetésére sem nyílik mód. Sőt még a diavetítést sem tudtuk elindítani, hiába püföltük a távirányítót. Ez azért nagy hiányosság. Amennyiben a fénykép adatai között megtalálhatóak a GPS kordináták, a piros gomb megnyomása után felugrik egy kis térkép, amelyen láthatjuk, hogy pontosan hol készült a fotó. Fontos, hogy ez a funkció csak akkor működik, ha tévé csatlakozik a netre. A modell alapkiszerelésben már tartalmaz egy szép képet, amelyet bármikor a képernyőre lehet varázsolni. Mivel LCD tévéről van szó, a ghostingtól és a beégéstől nem kell tartani, úgyhogy akár egy falikép helyetteseként is funkcionálhat.

Három dimenzióban

2010-ben a szórakoztatóelektronikát a 3D tematizálta, legalábbis a gyártók részéről. A végfelhasználók ugyanis a felmérések szerint egyelőre kivárnak, ami azt jelentette, hogy a vártnál kevesebb, háromdimenziós tartalmak megjelenítését lehetővé tevő tévé és szemüveg talált gazdára. Ennek egyik elsődleges oka nyilván az ár volt, de a tévék egyre olcsóbbak lesznek az idő múlásával és a frissebb modellek beérkeztével, köztük az NX7 is. A Sony azok táborát erősíti, akik az LCD-ben látják a bölcsek kövét, így ők elfelejtették a plazmát örökre, és 3D tévéik is kizárólag a folyadékkristályos technológiára épülnek, hasonlóan a Sharphoz vagy a Toshibához.

Sajnos a szemüveggel állandó kapcsolatot tartó szinkronjel-sugárzót kihagyták a készülékből. Egy külön perifériát lehet megvásárolni, amelyet a hátul helyet kapó bemenetbe kell bedugni, és valahova a frontfelület közelében elhelyezni, úgy, hogy „rálásson” a szemüveg. Ez nem túl elegáns megoldás, rosszul is mutat, fali konzol esetén pedig különösen, hiszen nehéz diszkréten elrejteni.

Ebből fakadóan az NX7 is az aktív shutteres eljárást alkalmazza, a többi ugyanilyen kaliberű tévéhez hasonlóan. Itt egy viszonylag egyszerű megoldásról van szó, hiszen a kijelző felváltva juttatja el a jobb és a bal szem számára szánt információkat, amely az agyban áll össze térhatású képpé. Az ilyen típusú aktív szemüvegben a shutter egy-egy apró méretű, fekete-fehér folyadékkristályos kijelző, amely igen rövid időszakokra elzárja a fény útját. Így éri el a szemüveg, hogy a jobb szemünknek szánt információ valóban csak a jobb szemünkbe jusson el, hiszen ilyenkor a bal szemünk előtt a szemüvegbe szerelt képernyő elzárja a kilátást.

A képváltás sebessége elméletileg eléggé gyors ahhoz, hogy az agy már ne érzékelje, ha az egyik szem előtt a látótér ki van takarva. Ennek ellenére így is akadnak olyanok, akik panaszkodnak a vibrálásra, egyszerűen azért, mert az emberek egy része érzékenyebben reagál erre, mint az átlag. Ebből fakadóan ők el is felejthetik a 3D-t egy időre, nem valószínű, hogy megérné nekik mindezen kellemetlenség a látványért cserébe.

3D képminőség

A szellemképet eredményező áthallás, azaz Crosstalk névre hallgató effektustól, (amikor a bal szem a jobbnak szánt információt látja és fordítva) az esetek túlnyomó többségében megkímélt a tévé, mégpedig a vállalat saját fejlesztésű High Speed Precision névre hallgató eljárásának köszönhetően. Ám azt túlzás lenne állítani, hogy egyszer sem jelentkezett ez a jelenség. Gyors tartalmak esetén elő-előfordult, hogy szaggatni kezdett a kép, ami elsősorban az alacsony képfrissítési rátával magyarázható. A szemüveg vibrálásával egyáltalán nem voltunk elégedettek, mintha a konkurensek megoldásai kevésbé lennének zavaróak, bár aki odavan a 3D-ért, az biztos lenyeli ezt a kis kellemetlenséget.

Maga a kiegészítő, azaz a TDG-BR100B típusjelzésű szemüveg egyébként a megszokottnál jóval kényelmesebb, ami annak köszönhető, hogy bizonyos korlátok között állítható a szárak hosszúsága. Sajnos a háromdimenziós „élmény” továbbra sem vágott földhöz. Egyszerűen nem jön be se az egész felhajtás, se a végeredmény, amit térhatásúnak neveznek. Igaz, hogy a térérzet megvan, ez tagadhatatlan, viszont az egyes objektumok továbbra is kétdimenziósak. Tehát ez a háromdimenziónak nevezett dolog a gyakorlatban azt jelenti, hogy kétdimenziós dolgok mozognak egymáshoz képest más-más síkban. Elméletileg automatikusan 3D funkcióra vált a készülék, ha ilyen jelet érzékel, ám ha mégsem, akkor ezen könnyen változtathatunk a Opciók-3D menüpont alatt. Itt is, mint annyi más Bravia tévénél, beállítható a kétdimenziós tartalmak háromdimenzióssá konvertálása, ami nagyszerűen hangzik, ám egyelőre még nem olyan kiforrott ez az eljárás, hogy a végeredmény akárcsak megközelítse a tökéletest. Elsősorban magazinműsoroknál, statikus hátterű sporteseményeknél vagy animációs filmeknél egész jó a dolog, de van még ezen mit finomítani...

Megszólalás és értékelés

Hangzás

Összesen 26 watt maximális kimeneti teljesítményt kínál ez a tévé, ami ahhoz tökéletesen megfelelő, hogy egy átlagos méretű szobát megtöltsünk zajjal, viszont többek között a rejtett hangszóróknak köszönhetően a hangzást túlzás lenne világbajnoknak nevezni.

Háromféle előre eltárolt beállítás közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatkusabbat, amibe elméletileg az is belejátszhatna, hogy éppen milyen tartalmat nézünk. Jó lenne azt mondani, hogy ha valaki egy focimeccsről átkapcsol egy beszélgetős magazinműsorra, akkor azonnal állítsa át Dinamikusról Clear Voice-ra (itt így hívják a beszédkiemelés opciót) a tévét, mert olyan fantasztikus élményben lesz része. De ilyet nem állítunk, mert sok értelme nem lenne. Ugyan természetesen hallani némi különbséget az egyes beállítások között, de túlzás lenne jelentősnek nevezni az eltérést. Természetesen a magas és mély hangszíneken is módosíthat kedvére a felhasználó, de sokat senki se várjon ettől.

Ugyanezt mondhatjuk el a S-Force Front Surround rendszerről, amelyről azt ígéri a gyártó, hogy segítségével felfedezhetjük a digitális térhatású hang valódi hatását az innovatív hangtechnológiának és a tévé hangsugárzónak köszönhetően. Ez aztán nem semmi, vélhetné az ember, ha már korábban nem találkozott volna hasonló nagy szavakkal. Sajnos azonban a helyzet pont az, mint más tévék esetén is, azaz térhatású hangzásról szó sincs, ahhoz minimum egy beépített hangprojektor kéne, de ilyet ez a modell sem tartalmaz.

Vélemény

A Sony KDL-46NX710 személyében egy kettős érzéseket kiváltó készülék járt nálunk. A kezelés és a menürendszer megint nem nyerte el tetszésünk, és a beépített a médialejátszó is sikerülhetett volna jobban. Szintén negatívumként könyveltük el, hogy a 3D tartalmakhoz szükséges szinkronjeladót nem integrálták, illetve ennek kezelése sem túl elegáns a tévé hátuljából előkunkorodó zsinórnak köszönhetően.

Azonban a netes tartalmak mennyisége és minősége sok mindenért kárpótolt. A távirányító remek, akárcsak a kislexikon, illetve a dizájnnal is elégedettek voltunk, ami persze főleg a különleges talppal ütős. Ez persze nem sokat számítana, ha a képminőség gyatra lenne, de erről szó nincs. Az SD és HD tévéadások ugyanúgy rendben voltak, mint az egyéb forrásból származó tartalmak.


Sony KDL-46NX710

elefant

A Sony KDL-46NX710 LCD tévét a Sony magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés