Sony KDL-40HX800

Mivel a 3D az idei év rongyrázós presztízs slágere, ezért a gyártók túlnyomórészt nagy képátlóval megtámogatott csúcsmodelljeikbe pakolják bele ezt a technológiát. Ami nagy, az viszont drága, így már alapból jelentősen lecsökkentik a célcsoport nagyságát. Ráadásul akadnak olyanok is, akik nem a lakás méretére költenek, hanem annak berendezésére, így előfordulhat, hogy ők egyébként is a kisebb készülékeket keresnék.

Akihabarában, Tokió tech-negyedében például léteznek tizennégy négyzetméteres "lakások", amelyek havi bérleti díja átszámolva százezer forint, és amelyekben tényleg nincs más, csak ágy, tusoló, wc, tévé, szekrény, notebook, netbook, hifi, PS3, hangfal, fülhallgató, kontroller, egér és billentyűzet. És akkor még szó se volt azokról, akik a hálószobába vagy esetleg a nagy konyhába szeretnének egy második, nem olyan nagy méretű tévét.

A Sony azonban lépett egy merészet (idén már nem először), és egy negyven hüvelyk képátlóval rendelkező terméküket is képessé tették 3D tartalmak megjelenítésére. Ez a Sony Bravia 40HX800, amelyet a vállalat hazai képviseletének köszönhetően mi is kipróbálhattunk.

Kívülről szemlélve

Az utóbbi években a Braviákat a fáradtság, kifulladás jellemezte. A cég inkább csak követte a trendeket, ám sok meglepő húzásuk nem volt. Éppen ezért ért mindenkit váratlanul az idén bemutatott új család, amelynek tagjai közt akadtak kimondottan meghökkentő darabok is. Pontosan emiatt nagyon-nagyon szerettük volna közelebbről szemügyre venni a totálisan egyedi NX800-at, ám sajnos egyelőre nem jött össze a dolog, így be kellett érnünk a némiképpen konzervatívabb kivitelű HX800-zal.

Kicsit meglepve olvastuk múltkor az egyik tévés cikkünk alatt elharapódzó vitát a dizájnról, nem gondoltuk volna, hogy ilyen szenvedélyes indulatokat képes felkorbácsolni a téma. Ez esetben egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a készülék a puritán, letisztult kialakítás kedvelőinek szól. Sehol semmi felesleges díszítés. Szimpla, keskeny fekete káva határolja a kijelzőt, az íveket nem töri meg semmi, nincsenek más színű modulok, díszlécek, kristályüveg szegély, semmi az ég világon. Ebből következik, hogy ezt a tévét nem igazán hivalkodásra tervezték, addig biztosan nem nagyon lehet villogni vele, amíg be nem kapcsolja az ember. Legfeljebb az ujjlenyomatok tűnhetnek fel a lakkfekete káván, illetve talán a készülék "vastagsága".

A Sony korábban egyáltalán nem szállt be a Slim háborúba, nem igazán foglalkoztak azzal, hogy minél vékonyabb tévéket készítsenek. Ennek köszönhetően a Braviák sokáig kimondottan bumfordinak számítottak, ám az Edge-LED technológia megjelenésével változott a helyzet, ez az eljárás ugyanis már lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bárki előállítson a korábbinál jóval karcsúbb készülékeket. A HX800 esetében is ezt vetették be, aminek köszönhetően kimondottan vékonyka televízió született, ami azonban még mindig testesebb, mint a konkurencia direkt erre kihegyezett készülékei.

LED háttérvilágításról van szó tehát, amelynél a diódákat a készülék keretén helyezik el, fényüket pedig egy diffúzor segítségével terítik szét. Ez számos előnnyel jár a hagyományos megoldáshoz képest, például elméletileg nagyobb kontrasztarány mellett kisebb fogyasztást és magasabb betekintési szöget biztosít. Átlagban 65-66 wattot mértünk, ami egész jó számnak mondható, és tényleg lényegesen kevesebb, mint ami a hagyományos LCD-ket jellemzi.

Azonban az is tény, hogy ez nem jelenti azt, hogy egyben valamiféle gyökeresen új képelőállítási rendszerről van szó. Bár egyes gyártók szívesen nevezik ezzel a megoldással felvértezett készülékeiket LED TV-nek, ezek a valóságban továbbra is a folyadékkristályos technológiára épülő LCD-tévék, csak éppen a háttérvilágítást szolgáltató CCFL fénycsöveket cserélték LED-ekre.

Az elvárásoknak megfelelően jól telipumpálták különféle csatlakozókkal. Ennek szellemében került rá 4 HDMI bemenet, digitális optikai hangkimenet, D-Sub csatlakozó, komponens és kompozit bemenet, egy USB port, egy mini jack, RCA és RF bemenet, egy Ethernet és két Scart csatlakozó. Szemfülesek kiszúrhatnak egy eddig még nem igazán látott csatlakozót is, ami a 3D transzmitteré, ebből következően a jeladót sajnos nem építették bele.

Digitális tuner nélkül ma már nem lehet piacra dobni egy tévét, és ez így is van jól. A Sony HX800-ba is került ennek megfelelően egy DVB-T és DVB-C tuner, melyek a digitális adások vételét biztosítják mindenféle egyéb, külső segédeszköz, set-top box, miegymás nélkül. Az SD-kártyaolvasót sajnos kispórolták belőle, viszont a különböző fizetős műsorok dekódolásához szükséges CI Slot megtalálható rajta. A képernyő tükröződik persze, de annyira azért nem vészes a helyzet, láttunk már sokkal rosszabbat is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!