A RAID beállítása és a csíkméret hatása

A RAID egyesek számára még mindig misztikum, pedig egyáltalán nem egy olyan technológia, amitől félni kellene. A beállítása is pofonegyszerűnek mondható. Miután az alaplapra rácsatlakoztattuk a kettő vagy több, RAID-tömb létrehozásához szükséges merevlemezt, a BIOS-ban a SATA-csatoló módját RAID-re kell állítani (általában IDE, AHCI és RAID szokott itt szerepelni). Ehhez persze olyan alaplapra lesz szükségünk, amely támogatja a RAID-et (az AMD, az Intel és az NVIDIA már évek óta). Ezután elindul a gép, és egy billentyűkombináció lenyomásával (Intel chipsetes alaplap esetén a CTRL+I) beléphetünk a RAID-konfiguráló menübe. Ez egy karakteres képernyő, ahol a legalapvetőbb műveleteket végezhetjük el (RAID-kötet létrehozása, törlése). Ezeknek a gyártóknak létezik Windows alatt is használható RAID-konfiguráló szoftverük, mint pl. a már említett Intel Rapid Storage driver.

A RAID-mód és a RAID-tömb elemeinek kiválasztása [+]

Ezt elindítva a létrehozás menü alatt állítsuk be, hogy melyik RAID-módot szeretnénk használni. Mint látható, a P55 PCH a RAID 0 (összefűzés), 1 (tükrözés), 5 (blokkszintű összefűzés körbeforgó paritásrendszerrel) és 0+1 (összefűzés és tükrözés) módokat támogatja. Mi egyszerűen csak a RAID 0-t szeretnénk használni, ezért ezt választottuk. A tovább gombra nyomva kiválaszthatjuk, hogy mely lemezek legyenek a RAID tömb elemei, itt a program felsorolja az összes alaplapra csatlakoztatott háttértárat. A kötet méretét is beállíthatjuk, ha ez kisebb, mint a kettő vagy több HDD mérete összesen, akkor "short stroke"-ról beszélhetünk. Ez akkor lehet érdekes, ha előre tudjuk, hogy mekkora helyre lesz szükségünk, a vezérlő így a merevlemezeknek csak a külső pereméhez legközelebb álló területét fogja használni, ami mindig gyorsabb, mint a belső perem. Végül beállíthatjuk az adatcsík/adatsáv méretét, ami 2 és 128 kB közötti érték lehet. A kötetszintű gyorsítótár engedélyezésével felgyorsulhatnak az írási műveletek, ugyanis a merevemez helyett a rendszermemóriába (ami sokkal gyorsabb) íródnak az adatok, és csak egy későbbi, "nyugis" időpontban íródnak fel a lemezekre. Ez persze áramszünet esetén nem éppen szerencsés, mert az összes adat elveszhet, tehát érdemes jól meggondolni a használatát.

Létrehozás [+]

Már csak egy kattintásra vagyunk a RAID-kötet elkészültétől.

És el is készült. Ez alig néhány másodpercet szokott igénybe venni.

A tömb adatai [+]

Ezután megtekinthetjük a RAID-kötet alapvető tulajdonságait, vagy akár törölhetjük azt, ami természetesen az összes a köteten lévő adat elvesztéséhez vezet.

Szerettük volna tudni, hogy a merevlemezeket milyen csíkméret mellett érdemes letesztelni, ezért szintetikus tesztprogramokkal kiteszteltük a 4, 16, 64 és 128 kB-os csíkméreteket két merevlemezen, a Seagate Barracuda 7200.12-n (átlagos HDD) és a WD VelociRaptor 600 GB-os változatán (nem éppen átlagos HDD).

Seagate Barracuda 7200.12 RAID 0 olvasás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]

Először a HDTune-t futtatuk. A görbék szerint a Barracuda esetében nem lényeges a csíkméret, a minimum, a maximum és az átlag is közel megegyező.

WD VelociRaptor 600 GB RAID 0 olvasás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]

Ezzel szemben a VelociRaptor görbéi nem teljesen azonosak. 4 kB-os csíkméret mellett nem tudott átlépni a 250 MB/s-os határon, de 16 kB vagy efölött 290 MB/s-hoz közeli tempót tudott elérni. Úgy tűnik tehát, hogy a kis csíkméret visszafogja a szekvenciális tempót ezen a gyors merevlemezen.

Mindezt grafikonon is ábrázoltuk. A Barracuda mind a négy csíkméret mellett közel ugyanolyan gyors volt, a VelociRaptort viszont visszafogták a 4 kB-os sávok. Ugyanakkor az is látható, hogy ez igazából nem volt komoly hatással az átlagra, tehát sokat nem vesztünk vele, ettől függetlenül szekvenciális olvasásnál úgy tűnik, hogy a nagyobb csíkméret a jobb.

Seagate Barracuda 7200.12 RAID 0 írás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]

De mi a helyzet az írással? Itt már komolyabb eltéréseket sikerült kimutatnunk. A Barracuda 4 kB-os csíkméret mellett maximum 35 MB/s-os tempót tudott elérni, ami siralmas, elvégre ez a HDD egymagában 100 MB/s feletti tempót diktál. 16 kB-os csíkméret mellett már 40 MB/s körül volt az átlag, ami még mindig nagyon alacsony, de 64 kB-os csíkméret mellett megtáltosodott, 200 MB/s környékéről csökkent 125 MB/s-ig; végül kiderült, hogy 128 kB-os csíkméret mellett a leggyorsabb, a görbe itt volt a "legegészségesebb": 240 MB/s-ről indult, és 125 MB/s-ig esett.

WD VelociRaptor 600 GB RAID 0 írás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]

A csík mérete a VelociRaptor írását is komolyan meghatározza. 4 kB-os mérettel 100-75 MB/s, 16 kB-os csíkokkal 125-100 MB/s, 64 kB-os csíkokkal viszont már 275-175 MB/s, 128 kB-os csíkmérettel pedig közel 300-175 MB/s-os tempót diktál. Ezek a grafikonok a folyamatos, azaz szekvenciális írás sebességét mutatják, és mint azt korábban említettük, minél nagyobbak a blokkok, annál kevesebb darabkára kell felszelni a nagyobb fájlokat, tehát gyorsabb tömbírásban, és ez be is igazolódott.

A grafikon talán jobban érzékelteti a különbségeket, egészen komoly szekvenciális sebességcsökkenéssel kell szembenéznünk, ha túl kicsire állítjuk a csík méretét, erre érdemes odafigyelni. Úgy tűnik, hogy a több ezúttal is jobb.

De mi a helyzet a véletlenszerű eléréssel? Ez az a szempont, amit egy rendszerlemez kiválasztásánál komolyan kell vennünk. Ahogy azt már korábban említettük, a nagy méret itt valószínűleg több előnnyel jár, mint hátránnyal. Hátránya, hogy a csík méreténél kisebb fájlok is a csík méretének megfelelő méretű blokkot fognak lefoglalni, ráadásul ez egyben azt is jelenti, hogy csak egyetlen lemezen lesz megtalálható az adott fájl, tehát a párhuzamosítás ugrott. Ez ugyanakkor egyben az előnye is ennek a beállításnak, ugyanis ez azt jelenti, hogy ha sok kis fájlt kell beolvasni egyszerre, akkor a két merevlemez párhuzamosan képes dolgozni és egy beolvasásnyi idő alatt két fájlt dolgozhatnak fel (feltételezzük, hogy két HDD-ból áll a RAID-tömb). És a mérési eredmények ezt a feltételezést meg is erősítik: a csíkméret növelésével a random olvasás sebessége is nő. Az az érdekes, hogy első ránézésre mérések nélkül talán éppen ennek a fordítottjára tippelne az ember.

Ugyanez elmondható az írásról is. Remélhetőleg az eredmények nem csak az Intel vezérlőjére érvényesek, és az AMD déli hídjai is hasonlóan viselkednek.

A RAID-et ellenzők gyakran azzal érvelnek, hogy a RAID-tömbök elérési ideje nem hogy csökken, de a RAID-vezérlő sebességétől függően még nő is, ebből kifolyólag esélyük sincsen az SSD-kkel szemben, hiszen azok éppen az alacsony elérési időnek köszönhetik félelmetes gyorsaságukat, amikor programok betöltéséről van szó. Ez azonban csak félig igaz. Az egyenlet másik felén a párhuzamosság áll: az SSD-vezérlője úgy működik, mint egy memóriavezérlő: minél több NAND-lapka kapcsolódik hozzá, annál több adatot képes behúzni vagy kiírni. Márpedig ez a RAID 0 egyik előnye is. Például ha azt vesszük, hogy van egy RAID-tömbünk 128 kB-os csíkmérettel, és be kell olvasnunk két, 128 kB-nál kisebb fájlt, akkor a RAID 0 tömb (amennyiben két merevlemezből áll) egy olvasási ciklus alatt mindkét fájlt képes beolvasni éppen úgy, mintha egy két NAND-lapkából felépülő SSD-ről lenne szó, ebből pedig már sejthető, hogy a RAID 0 valóban képes csökkenteni a betöltési időket, az időnyereség azonban attól függ, hogy mennyire terheljük meg a tömböt, hiszen minél inkább, annál valószínűbb, hogy a két HDD optimális kihasználtsággal tud működni (lásd fentebb az olvasási grafikont).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!