HDTune, IOMeter, IPEAK
A szintetikus benchmarkok sora nálunk összesen három programból áll: a HDTune-ra, az IOMeterre és az IPEAK-re esett a választásunk. A HDTune kifejezetten HDD-k tesztelésére jó (és nem SSD-kre), mert képes grafikonon ábrázolni az adott merevlemez szekvenciális, azaz folyamatos olvasási és írási tempóját a külső peremtől a belső körig. Mint tudjuk, a HDD-k kívülről befelé lassulnak, ezért ez egy fontos infó lehet. Alapvetően az átlagsebesség itt irreleváns, csak mint a grafikon sorbarendezési elve van értelme ábrázolni. Sokkal fontosabb a maximális és a minimális olvasási/írási tempó. A szekvenciális olvasás/írás kap szerepet nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ezért rendszerlemez-választásánál ez csak egy másodlagos szempont.
A RAID tömbök csatájában az új VelociRaptor győzött, de ez a tesztek 100%-ára igaz, tehát ezzel a kérdéssel nem érdemes tovább foglalkozni; érdekesebb kérdés, hogy a 7200 rpm-es HDD-k miként viszonyulnak egymáshoz. A Samsung F3 ahogy önmagában, úgy RAID-ben is tarolt, de a Hitachinak sincs miért szégyenkeznie. A szekvenciális elérés a RAID 0-nak nagyon fekszik, ezért itt az egyedülálló merevlemezekhez képest minden esetben 80-90% körüli volt a gyorsulás; ennél többet nem nagyon várhatunk.
Írásban nagyon hasonló a sorrend, itt a 150 GB-os VelociRaptor kicsit feljebb kapaszkodott, míg az SSD az utolsó helyre csúszott. Erről azonban tudni kell, hogy egy 64 GB-os változatot teszteltünk, márpedig általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb az SSD mérete (kapacitása), annál gyorsabban ír, a 128 GB-os Indilinx vezérlős SSD-k kb. 200 MB/s-re képesek. A Seagate 7200.12-ese itt már elég rendesen lemaradt, az egytányéros WD Blue viszont feltört, ettől függetlenül a Samsung F3-asa és a Hitachi 7K1000.C a nyerő.
A véletlenszerű elérési sebesség mérésére az IOMetert használtuk. A programmal létrehoztunk egy 10 GB-os tesztfájlt a merevlemez "legelején" (külső peremén), és rászabadítottunk egy 2 perces, véletlenszerű 4 kB-os olvasásokból, majd írásokból álló löketet először 4, majd 64 konkurens lekéréssel. Hogy pontosan mit is jelent ez? Az operációs rendszert használva alapvetően a kis fájlok olvasási sebessége határozza meg, hogy milyen gyorsnak érezzük majd a rendszert. A Windows/Linux által eltárolt információk és a különböző feltelepített programok fájljai általában jóval kisebbek, mint 1 MB, átlagban mondhatjuk, hogy 4 kB-osak, vagy ha nem is a fájlok, akkor a szükséges információk (regisztrációs bejegyzések, pluginek, dll-ek, scriptek stb.) ekkora csomagokban érkeznek. Ezek mindenfelé "szétszórva" találhatóak meg a fájlrendszerben, éppen ezért, ha az oprendszer sebességéről van szó, akkor az a mérvadó, hogy a HDD/SSD milyen sebességgel képes beolvasni ezeket a picike kis adatcsomagocskákat, és ennek lemérésére hivatott a véletlenszerű 4 kB-os olvasási/írási teszt. Az, hogy 4 vagy 64 konkurens lekérésről van szó, csak annyit jelent, hogy egyidejűleg mennyi lekérés érkezik a HDD/SSD felé. Elmondható, hogy egy otthoni PC-n az esetek túlnyomó többségében maximum négy, tehát egyszerre négyfelé kell adatot továbbítania a HDD-nek vagy az SSD-nek (leegyszerűsítve vegyük azt, hogy pl. a Windows olvas a lapozófájlból, közben olvas két másik helyről, miközben a böngésző cache-ből is olvasás folyik). A 64 egyidejű lekérés már egy kirívó eset egy asztali számítógép esetében, általában azért szokták lemérni, hogy lássák, mire képes az adott HDD/SSD akkor, ha pl. adatbázist tárolnak rajta (ott könnyen elképzelhető, hogy 64 felhasználó egyszerre szeretne megszerezni valamilyen adatot).
Röviden és tömören: ha rendszerlemezt szeretnénk vásárolni, akkor azt figyeljük, hogy ebben a tesztben (elsősorban olvasásban) mit teljesít a kiszemelt winchester QD=4-es beállítás mellett.
Ebben a tesztben az egyedülálló merevlemezek sorrendjét látjuk viszont RAID 0-ban is, a VelociRaptorok 10 000-es fordulatszám mellett verhetetlenek (ebben a mezőnyben), a 7200-asok között a WD Caviar Black a nyerő 334 GB-os tányérokkal, őt pedig a Seagate 7200.12 követi. Érdekes látni, hogy a QD=4-es beállítás mellett (QD, azaz Queue Depth, tehát egyidőben beérkező lekérések száma) sokkal kevesbé gyorsul a RAID-tömb az egyedülálló merevlemezhez képest, mint QD=64 mellett. QD=4 mellett 50% körüli a gyorsulás mértéke, míg QD=64 mellett már több esetben 100%, azaz megduplázódott. Nem véletlen, hogy a RAID elsősorban a szerverekben használatos, a különböző hibajavító technológiákkal és redundanciával karöltve gyors és biztonságos rendszereket lehet vele kiépíteni.
Írásban szinte ugyanez a sorrend alakult ki. Itt az egyidejű lekérések száma nem változtat lényegesen a képen, a gyorsulás ezesetben is 80-100% körüli. A véletlenszerű írás alapvetően nem olyan fontos, mint az olvasás, csak ne legyen túl lassú, mert az megérződik (lásd JMicron-vezérlős SSD-kkel kapcsolatos problémák), ugyanakkor ha gyors, az sem baj persze, de nem lényeges.
Aki olvasta korábbi HDD-s tesztjeinket, az valószínűleg emlékszik még az IPEAK-re. Ez egy Intel által még 2000 előtt fejlesztett program, amivel rögzíthetjük egy adott számítógépben található merevlemez(ek) által elvégzett műveleteket. Ahhoz hasonlítható, mintha kamerával felvennénk, miközben dolgozunk a gépen, csak ez a program nem a monitor képernyőjén történő eseményeket jegyzi fel, hanem azt, amit a háttértár művel, méghozzá szektorról szektorra, így azt később visszajátszva letesztelhetjük, hogy egy másik háttértár milyen gyors ebben az adott, előzőleg elmentett szituációban. Ezzel lényegében egy komplett géphasználatot rögzíthetünk és tesztelhetünk. A program legnagyobb baja az, hogy már régi, ezért csak a Windows XP-vel kompatibilis. A fórumozók véleményei alapján összehoztunk egy olyan - úgymond - teszt-scriptet (kamerafájlt), amivel rögzítettük egy átlagos felhasználó mindennapi tevékenységét Windows XP alatt 2 GB memória társaságában. A következő programokat használtuk ezalatt: Total Commander, Firefox, Thunderbird, MSN, Skype, WinAMP, WMP, Word, Excel, uTorrent, Photoshop, a háttérben pedig ESET Smart Security. Dolgozgattunk a gépen, megnyitottunk, elmentettünk ezt-azt, levelet írtunk, olvastunk, kerestünk, chateltünk, táblázatot szerkesztettünk stb., és mindezen tevékenység merevlemezre gyakorolt hatását rögzítette a program. Ezt visszajátszva eredményül kapjuk, hogy másodpercenként hány műveletre képes az adott merevlemez, és minél magasabb ez a szám, annál jobb. Lényegében arra jó ez a teszt, hogy egyfajta támpontot adjon arra vonatkozóan, hogy a winchesterek "érzésre" milyenek egymáshoz viszonyítva Windows XP alatt. Ez elvileg jó lenne SSD-k és HDD-k összevetésére is, de úgy vettük észre, hogy a szekvenciális írás valamilyen okból kifolyólag túlságosan is nagy súllyal bír (vagy csak a sok kis random írást egyszerre egy nagy csomagban írja ki a háttértárra), ezért erre a célra végülis nem tűnik megfelelőnek.
Ez az első tesztprogram, amiben érdekesnek mondható eredmények jöttek ki. A szingli merevlemezek csatájában itt a Seagate és a Samsung volt a nyerő (a Raptorok mögött), a RAID-tömbök erőviszonya viszont teljesen másként alakul. A WD Black alacsony szekvenciális tempója ellenére az élre ugrott, a Seagate pedig lemaradt. Itt a RAID bekapcsolását követő gyorsulás HDD-ről HDD-re változó mértékű volt, a WD Black 46%-kal ért el jobb eredményt, míg a Seagate 7200.12 15%-ot gyorsult; ez elég komoly különbség. Ennek mi lehet az oka? Csak tippelni tudunk: a Seagate a 7200.12-t abszolút nem ajánlja RAID-es felhasználásra, talán a firmware tartalmaz valami olyan beállítást, ami lelassítja, hogy a Barracuda ES-nek is meglegyen a piaca (láttunk már ilyet). Még a WD Blackek között is komoly különbségek vannak, a kéttányéros 00L3B2 csak 18%-ot gyorsult az egytányéros 46%-ával szemben, ami totálisan értelmetlen, bár a WD-től ez nem szokatlan, mert a Caviarok már azonos címkével is sok esetben teljesen eltérő teljesítményt nyújtanak, így semmin sem lepődhetünk meg. Szerencsére az IPEAK is csak egy tesztprogram, minket pedig jobban érdekelnek a stopperrel mért időeredmények.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
