Hirdetés

Tuning

Minden egyes nálunk vendégeskedő processzoron kipróbáltuk, hogy mit bírnak tuningban. A Core i5-ösök túlhajtásához alapfeszültségen a gyári hűtő(cské)t használtuk, ami egyébként teljesen komolytalannak tűnik, ha a túlhajtásról van szó, majd a feszültségemeléshez feltettük a Thermalright MUX-120-at. A Core 2-eseket az anno Core 2 Quad QX6700-hoz mellékelt gyári Intel hűtővel hajtottuk túl, erről annyit kell tudni, hogy körülbelül 1 kilogramm, és olyan hangja van, mint egy repülő sugárhajtóműjének (ha nem szabályozzuk le). A Phenomra először a Phenom II X4 940-eshez mellékelt gyári hűtőt raktuk rá, majd miután ez kevésnek bizonyult, kipróbáltunk egy Cooler Master hűtőt, de ezzel sem jutottunk sokkal előbbre.

Az i5-650-et alapfeszültségen (1,13 V) 3,75 GHz-ig sikerült túlhajtani (csalódás), viszont a feszültségemelés (1,33 V) hatására megtáltosodott, és 4,43 GHz-ig jutottunk vele. Az i7-750 érdekes módon négymagossága és magasabb csíkszélességen gyártott mivolta ellenére alapfeszültségen (1,22 V) 3,8 GHz-et viselt el (tehát jobban tűrte, mint az i5-650), de feszültségemeléssel (1,4 V) már 4,1 GHz-nél megállt, jobban melegszik, mint a kétmagos Core. A Q9400 alapfeszültségen (1,24 V) 3,6 GHz-ig jutott, aztán próbálkoztunk a feszültség emelésével (1,4 V), de nem tudtuk stabilizálni a gépet, könnyen lehet, hogy a chipset volt a ludas. Végülis alapfeszültségen a 3,6 GHz-es órajel sem olyan rossz eredmény. Az E8400 (amit az E8600 emulálására használtunk) még C0 steppinges, ezért elvileg kicsit gyengébben teljesít, mint egy valódi, E0 steppinges E8600. Ezzel alapfeszültségen (1,18 V) 3,8 GHz-et sikerült elérni, de 1,4 V-ra emelve a feszültséget 4,1 GHz-en is stabil volt a masina. Az E0 stepping ezen a feszültségen kb. 4,3-4,4 GHz-ig bírja, tehát picit jobb, mint a C0. Végül a Phenom következett (valójában időrendben ez volt az első), ezzel alapfeszültségen (1,312 V) 3,7 GHz-et értünk el, a gyári 3,4 GHz-es órajelhez képest ez nem túl sok. Feszültségemeléssel (1,4 V) nagy nehezen, plusz ventilátorokkal megtámogatva sikerült a teszteket lefuttatni 3,9 GHz-es órajelen, de a Phenom nagyon melegszik, itt komolyabb hűtésre van szükség, ha tuningra adjuk a fejünket.

Végülis megállapítható, hogy a Phenom volt a legkevésbé fogékony a tuningra, de eleve ez volt a legmagasabb órajelű is az összes közül. Az i5-ösök órajelét szépnek mondható 30-40%-kal lehetett megemelni, és a Core 2 Quad sem szégyenkezhet, bár esetében a tuning csak arra volt elég, hogy a Phenomot épphogy megelőzze. A Core 2 Duóból valószínűleg többet is ki lehet hozni, csak egy E0 steppinges processzorra van szükség. Mindenesetre a 4,1 GHz sem olyan nagyon rossz eredmény. Végülis az i5-650 a 28-38%-os órajelemelés hatására 17-32%-ot gyorsult a különböző tesztprogramokban. Az i5-750 28-43%-os tuningja 28-50%-kal dobta meg az eredményeket. Érdekes, hogy a WinRAR főleg a négymagos Intel processzorokon gyorsult, valószínűleg azért, mert ezeken a nagy gyorsítótárak elérési ideje jelentősen javult a tuning hatására, és így egyfajta korlát dőlt le. A Core 2 Duo 23%-os tuningja a WinRAR-t leszámítva mindenhol gyönyörűen kiütközött, a skálázódás szinte tökéletes volt annak ellenére, hogy egy rendszerbuszos CPU-ról beszélünk. Érdekes módon a Core 2 Quadon kevésbé segített a túlhajtás, pedig gyárilag alacsony órajele miatt több szüksége lenne rá. Valószínűleg kevés az a 2 x 3 MB másodszintű gyorsítótár. A Phenom a 15%-os órajelemelés ellenére csak 7-12%-ot gyorsult, szerintünk az L3 cache alacsony órajele fogja vissza az architektúrát. Ezt sajnos nem sikerült 2,2 GHz-en stabilizálni, ezért hagytuk alapon, 2 GHz-en.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!