A választék

A közelmúltban rövid mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy következő processzorokkal foglalkozó tesztünkben a 40 000 forintos ársávban tartózkodó modelleket fogjuk szemügyre venni. A többség alapvetően az alacsonyabb árazású CPU-kat veszi, de gondolnunk kell azokra is, akik hosszabb távra és komolyabb feladatokra "fektetnek" be, hiszen mi tagadás, 40 000-50 000 forintért már erősebb, de még a csúcstípusoknál jelentősen olcsóbb processzorokat vehetünk. Mint az a versenyzők kiválogatása során kiderült, egészen érdekes kis mezőny jött össze.

Az AMD ezen az áron jelenleg egyetlen processzorral képviselteti magát, méghozzá a leggyorsabb négymagossal, a Phenom II X4 965-tel. Miután az Intel erős CPU-i ellen az AMD nem tudott versenyre kelni, az AMD az ár/teljesítmény arányra helyezte a hangsúlyt, és nem habozott a négymagos Phenomokat szemtelenül olcsón, az Intel Nehalem architektúrára épülő kétmagosaival egy ársávba csúsztatni. A Phenom II X4 a K10.5-ös architektúrára épül, talán utolsóként (mármint a négymagosok között), 3,4 GHz-es órajelen jár, és 6 MB harmadszintű gyorsítótárral rendelkezik. A 965-ös első verziója a C2 steppingre épül, mely 140 wattos TDP-vel kerül forgalomba, azonban az elmúlt hónapokban kijött egy újabb, finomított revízió, a C3, mely már a 125 wattos TDP-osztályba lett sorolva, tehát elvileg kevesebbet fogyaszt elődjénél. Mellékesen megjegyezzük, hogy nem is különösebb probléma, ha az AMD csökkenti processzorainak fogyasztását, hiszen az Intel ezen a téren (is) igen magasra tette a mércét.

Ennél kicsit izgalmasabb az Intel termékpalettája, ugyanis itt nem kevesebb mint négy processzort találtunk 40 000 forint környékén. Egészen pontosan csak hármat, a Core i5-650-et, a Core 2 Duo E8600-at és a Core 2 Quad Q9400-at, de mi ide soroltuk az egyelőre még pár ezressel drágább Core i5-750-et is, hiszen ha egy picit esnek majd az árak, akkor ez a típus is megvehető lesz 40 000 forintért.

A Core 2-eseket valószínűleg már mindenki ismeri, 2006 és 2008 vége között őket találtuk a csúcson. Nagyon úgy tűnik, hogy az Intel a Nehalem-alapú processzorok bemutatása után a Core 2-eseket parkolópályára állította minden szempontból. Bár még mindig kaphatóak, a kiszolgálásukra alkotott P45-ös chipset köré épülő alaplapokat már nagyítóval kell keresgélni, de ami még ennél is fájóbb, hogy az árak beragadtak, nem mozdulnak se lefelé, se felfelé, pedig bizony jó kis procik ezek, legtöbbünk igényeit képesek kielégíteni. A Core 2 Duo E8600 a teljes értékű, 6 MB másodszintű gyorsítótárral ellátott Wolfdale lapkára épül, 3,33 GHz-es órajelen jár és 333 MHz-es FSB-vel rendelkezik, az E8600 a Core 2 Duók csúcsa. Az szinte biztosra vehető, hogy a E8600 nem éppen a legkeresettebb Core 2-es, eleve igencsak túlárazottnak tűnik, ráadásul idehaza sosem tartottak belőle feleslegesen sokat raktáron. Ez a típus mégis picit kilóg a sorból, ugyanis ez volt az első modell, amely az E0 steppingre épül (még 2008 közepén jelent meg), az új revízió pedig két új utasítás támogatásával és az üresjáratban elfogyasztott áram mérséklésével hívta fel magára a figyelmet.

Szintén 42 000 forint körül kapható a Core 2 Quad Q9400 is. A Q9400 egy második generációs Quad, kódneve Yorkfield, és 2 x 3 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, mindeközben 2,66 GHz-es órajelen jár, és 333 MHz-es FSB-vel kapcsolódik a lapkakészlethez. Mi tagadás, az E8600-zal ellentétben a Q9400 máig igen sikeres, tovább élteti az LGA775-ös platformot; véleményünk szerint nem is véletlenül, hiszen az emberek többségének bőven elég az a teljesítmény, amit ez a processzor nyújt. A Quadok családjában számos ennél gyorsabb modell található, melyek 2 x 6 MB L2 cache-sel rendelkeznek, de az árak terén ezek már mondhatni durván elszálltak: az Intel kb. az egy évvel ezelőtti állapotokat hibernálta, márpedig azóta sok minden történt. A Q9400 42 000 forintért még az elfogadható árkategóriába esik.

Mielőtt áttérnénk az LGA1156-os processzorok megvitatására, ássunk kicsit mélyebbre az LGA775-össel kapcsolatban. Kétségtelen tény, hogy az LGA775-ös foglalat halottnak mondható, hiszen az Intel nem gyárt több processzort a már igencsak régi infrastruktúrába, és ha távolabbra tekintünk akkor az LGA1366/LGA1156/AM3-é a jövő. Az LGA775 halott lenne, mert nem fejleszthető tovább? Hát... Lássuk csak, hogy miről is van szó.

Meggyőződésünk, hogy legtöbben boldogak lennének egy jól összerakott LGA775-ös konfigurációval. Ne felejtsük el, hogy az egymagos Celerontól kezdve a négymagos Extreme Editionig rengeteg mindent beletehetünk! Ha egy komplett alaplapcserés továbbfejlesztésről van szó, valószínűleg jobban járunk a fentebb felsorolt három platform egyikével, de egy olyan felhasználónak, akinek már eleve egy P35/P45/X38/X48-as alaplap köré épített számítógépe van egy egy- vagy kétmagos processzorral, neki semmi szüksége a platform lecserélésére. A Core architektúrára épülő processzorok kb. 200-300 MHz-es hátrányt feltételezve is pariban vannak az AMD megoldásaival (nem véletlenül drágábbak), tehát akkor miért is kéne aggódni? Még a tuningosoknak sincs mitől félnie, a Phenom II-esek többsége 3,6 és 4 GHz környékén adja be a kulcsot, erre pedig a Core 2 Quadok is képesek, a jobbak pedig általában az alaplap FSB-tuning tűrőképességétől függően 4 GHz felett is eldöcögnek.

Mindezt összegezve az a véleményünk, hogy egy bevált P35/P45/X38/X48-as alaplap mellé egy négymagost betársítva még jó ideig nem lesznek gondjaink. Az LGA775-tel szemben egyetlen komoly ellenérv létezik, mégpedig az, hogy nem fejlesztenek rá több processzort, de egy négymagos Core 2 Quad – bármennyire is mást sugallnak a gyártók – az emberek többségének bőven elegendő. Nyilván ez függ attól is, hogy ki mire használja a gépét: egy átlag netezős, szövegszerkesztős, játékos gépbe megfelel bármelyik négymagos, sőt egyelőre még a kétmagosokkal sincs semmi gond. Ha olyan munka folyik a gépen, ami a processzormagok számával skálázódik, akkor a Core i7 jelenleg a csúcs.

Most, hogy már lebeszéltük az embereket az i5-re/i7-re váltásról, lássuk, hogy 40 000 forintért mit nyújt az LGA1156-os platform... Először is itt van nekünk a Core i5-650, a nemrég megjelent Clarkdale középre pozicionált tagja. Mint tudjuk, ez egy olyan kétmagos processzor, ami GPU is egyben. Az i5-650 a Clarkdale-ek között a több tudással rendelkező modellek közé sorolható (a butább verzió a Core i3 és a Pentium), de azok között a leglassabb. Alapjában véve 3,2 GHz-es órajellel rendelkezik, de az i3-mal ellentétben támogatja a Turbo Boost technológiát, ennek segítségével pedig a 3,46 GHz-es frekvenciát is elérheti. 4 MB-nyi harmadszintű gyorsítótárral sok szempontból megfelel egy "félbevágott" i7-esnek. Támogatja a Hyper-Threading technológiát és az AES-NI utasításkészletet. A chipsethez egy QPI-linken kapcsolódik, ami az AMD HyperTransportjánál és a Core 2-esek rendszerbuszánál is jóval magasabb sávszélességet biztosít. Ezek alapján az i5-650 szimpatikusnak tűnik, de egy kicsit talán drága. Az i3-530-hoz képest vajon megéri a felárat?

Tesztünk bizonyos szempontból kakukktojásnak tekinthető tagja a Core i5-750, ami az előzőekben bemutatott modelleknél drágább, jelenleg kb. 47 000 forint, a processzorárak azonban idővel esni fognak és akkor az i5-750 is megvehető lesz 40-42 000 forintért. A 750-es más szempontból is kakukktojás, ugyanis az i5-ösök között egyedüliként rendelkezik négy maggal. Ez a modell még a Lynnfieldre épül, de nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, ezért egyidőben csak négy szálon képes számolni. Alapórajele 2,66 GHz, de a Turbo Boostnak köszönhetően az idő túlnyomó többségében 2,8 GHz-en munkálkodik, ráadásul egy vagy két magon terhelve akár 3,2 GHz-ig is gyorsulhat. Az i5-750-ben 8 MB harmadszintű gyorsítótárat találunk hasonlóan a csúcskategóriás i7-esekhez, azonban nem ismeri az AES-NI utasításkészletet. Az i5-750 egyébként jelenleg a legkelendőbb Lynnfield a hardverekhez jobban értő felhasználók és olvasók körében, őket a Hyper-Threading hiánya nem hatotta meg, annál inkább a relatív alacsony árazás, már ami a többi i7-eshez való viszonyulását illeti. Akárhogy is nézzük, a Phenom mellett ez tűnik a másik favoritnak, csak az a kérdés, hogy a jelentősnek tűnő órajelbeli hátrányt (négy magon számolva 600 MHz) képes lesz-e behozni Hyper-Threading nélkül a Phenommal szemben (és ha igen, még akkor sincs semmi, mert a Phenom jóval olcsóbb).

Tesztkonfig

A nemrégiben kialakított tesztmetodikát alkalmazva egyre több processzor teljesítménye lesz összehasonlítható a PROHARDVER!-en, az alkalmazások és programok leírását pedig a Core i3-530-cal és Phenom II X4 925-tel foglalkozó cikkünkben lehet áttekinteni. A grafikonokon jelen tesztünkben a 40 000-es CPU-kon kívül a Core i3-530-at és a Phenom II X4 925-öt is feltüntettük.

Az E8600-at eredetileg nem szándékoztuk letesztelni, mert sehol sem lehet kapni (az E8500 viszont még él és virul), de végül mégis szerepet kapott. Annyit "csaltunk", hogy egy valódi E8600-as helyett egy E8400-ast hajtottunk túl 3,33 GHz-re, és az így "emulált" eredményeket jegyeztük fel. A 3,33 GHz-es órajel eléréséhez a 9x370 MHz-es beállítást használtuk, ugyanis az E8400 gyárilag 9-es szorzóval rendelkezik. Az E8600 eredetileg 333 MHz-es FSB-n fut, ezért az FSB szabványostól eltérő alkalmazása egy kis előnyben részesíti az általunk emulált E8600-at, de ez a 11%-os FSB-emelés úgy igazából nem számít sokat, legfeljebb a memóriára érzékeny tömörítőkben torzíthatja el egy picit az eredményeket.

Általánosságban elmondható, hogy tesztjeink során még nem találkoztunk rossz processzorral, a helyzet azonban már nagyon úgy tűnt, hogy megváltozik, amikor a Core i5-650-es konfig állandó fagyásokat produkált bizonyos programok alatt. Gyanakodtunk a Turbo Boostra, az EIST-re, a memóriaidőzítésekre, a hűtésre, de semmi sem segített, miközben ugyanaz a konfiguráció másik processzorral teljesen stabil volt. A processzort elkönyveltük rossznak, és beszereztünk egy másik i5-650-est, amivel ugyanúgy fagyott a gép. Végül aztán kiderült, hogy az eddig hibátlanul működő DDR3-as CSX memóriánkkal nem akart megbarátkozni a processzor, a stabil működésre csak bizonyos időzítések mellett volt hajlandó (8-8-8-20-1T-sorolhatnánk) amire csak több órányi kisérletezgetéssel sikerült rájönnünk. A tanulság ebből mindössze annyi, hogy nagyon úgy tűnik, a Core i5-650 memóriavezérlője kényesebb az átlagnál, és érdemes jól megválogatni, hogy milyen komponensekből állítjuk össze a számítógépet.

Most pedig következzen egy kis esélylatolgatás. Véleményünk szerint jelen mezőnyben a Phenom II X4 965 lesz a befutó. Négymagos, és emellett a riválisokénál magasabb órajelen üzemel. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a különbség igen nagy. A Core 2 Quad Q9400-hez képest 733 MHz-es, azaz 27%-os előnyben van, a Core architektúra ennyivel azért nem gyorsabb, hogy ezt képes legyen ellensúlyozni. A Core i5-750-nel szemben 600 MHz-es, azaz 21%-os a fölénye, itt már rezeg a léc, mert a Nehalem még a Core-nál is erősebb, és az órajelfölény sem olyan nagy mértékű. A két kétmagos, a Core 2 Duo és a Core i5-650 a munkás alkalmazásokban, melyek több processzormaggal gyorsulnak biztosan le fognak maradni, még magas órajelük és az i5-ösben támogatott Hyper-Threading ellenére is. És hogy kettejük közül ki lesz a befutó? Ez talán az egyik legérdekesebb kérdés. Órajelben gyakorlatilag nincs különbség, mert az i5-ös Turbo Boosttal az E8600-hoz hasonlóan 3,33 GHz-re emelkedik, emellett fejlettebb architektúrára épül és a Hyper-Threadinget is támogatja, ergo a Core i5-650-nek el kéne vernie a Core 2 Duót.

Videóvágás, szerkesztés

A vizuális effektekkel manipuláló és a videóvágásra szakosodott programok, úgy tűnik, hogy inkább az Intel processzorait részesítik előnyben. Ráadásul az Adobe programjai nem is akárhogyan, az After Effectsben még a kétmagos i5-650 is veri a Phenomot, és Premier Próban sincs sokkal lemaradva tőle. A Sony Vegas mondjuk úgy, kiegyensúlyozottabb, vagy kevésbé támogatja az Intel kiterjesztéseit, vagy az AMD-t képes jobban kihajtani. A PowerDirectorban mért értékek elképesztőek, itt nem csak a Phenomnak, de a Core 2-nek sem adnak esélyt az új Intel processzorok. Az E8600 mindenhol az utolsó volt, az i5-650-nek még csak a közelébe se tudott férkőzni.

A Sorensonnal végzett konvertálásban a Phenom fellépett a dobogó legfelső fokára, itt már azért látszott, hogy a K10-es architektúra sem olyan rossz. A Reaper audiórenderje ugyanakkor ismét megalázta a Phenomot, a kétmagos i5-650 el tudta veri az X4 965-öt. Őszintén szólva nem erre számítottunk, a Phenom II X4 965 mintha nem is egy 965-ös lenne, jelenleg ez a leggyorsabb AMD processzor (a hatmagosok megjelenéséig), és ezekben az alkalmazásokban igen súlyos vereségeket kellett elszenvednie.

Videókódolás, egyéb

A videókódolók/tömörítők közül a DivX támogatja az SSE4.1-et és a többmagos processzorokkal is elboldogul, de nem olyan szintű az optimalizáció, mint mondjuk az x264-es kódolás esetében. Az SSE4.1-et támogató Core, illetve Core 2 processzorok így nem maradnak le annyira, mint azt várnánk, az i5-650 továbbra is nagyon erős kétmagos mivolta ellenére. Az XviD szintén támogatja a különböző SIMD-utasításkészleteket, viszont a többmagos optimalizáltság nem túlságosan jellemző rá, így itt inkább az órajel dominál. Az i5-750 első helye nem is túl meglepő annak fényében, hogy 1 vagy 2 magon terhelve a Turbo Boostnak köszönhetően 3,2 GHz-en ketyeg, ez azonban alacsonyabb, mint az i5-650 3,33-3,46 GHz-es órajele, mégis úgy tűnik, hogy az XviD valamilyen szinten gyorsul a a több feldolgozó által (ha jobb lenne az optimalizáció, akkor 60-70 másodperc alatt végzett volna). Az x264-es kódolásban már a "több mag a jobb"-elv érvényesül, bár itt is inkább a Phenom győzelmére tippeltünk volna.

A LameXP és a Finereader végül megbarátkozott a Phenommal, de komoly tumultus alakult ki az első 3-4 helyen, a különbségek elhanyagolhatóak. A Photoshop a többi Adobe programhoz hasonlóan az Intel processzorain futott jobban, és Apache alatt is jól teljesítettek az i5-ösök, de a Phenomok ott lihegnek a nyakukban.

Renderelés, tömörítés

A 3D-s tervező és renderelő programok a Phenomok elsöprő győzelmét hozták, lényegében itt csak az i5-750 volt ellenfél, az is csak Indigo alatt. Az elért eredményeken jól látszik, hogy itt az a nyerő, aki több szálon és magasabb órajelen működik, a kétmagos processzorok ezúttal nem tudtak labdába rúgni.

A tömörítőkről már évek óta tudjuk, hogy a memóriára és a gyorsítótárakra igen kényesek, ez most itt nagyon szépen ki is rajzolódott. WinRAR alatt a 8 MB L3 cache-sel rendelkező i5-750 nyert, majd a 6 MB L2 vagy L3 cache-sel operáló processzorok következtek függetlenül attól, hogy hány magosak, még az E8600 is itt található. A sor végén a 4 MB harmadszintű gyorsítótárral szerelt i3 és i5 ért célba, ennél egyértelműbb képet nem is lehetne lefesteni. A 7-Zip kicsit másként viselkedett, mert itt már többet nyomott a latban az órajel, itt a négymagos Quad lett az utolsó, még a kétmagosok is elverték. Ez "enyhe" optimalizálatlanságra utal.

Játékok

A processzorok játékok alatt nyújtott teljesítményével nem szoktunk túl sokat foglalkozni, mert általánosságban igaz, hogy ha kellően komoly grafikai beállításokat használunk (felbontás, szűrők, részletesség), akkor az egyazon kategóriába eső processzorok hasonló eredményeket érnek el. Most azonban igazán érdekes jelenségeknek lehettünk a szemtanúi, és itt most elsősorban a Core 2-es CPU-kra gondolunk. Far Cry 2 alatt ugyan a Q9400 végzett az élen a 800x600-as beállításon, de jól látszik, hogy hamarabb elfogyott belőle a kraft, amikor elkezdtük emelni a felbontást. 1280x1024-ben már a Phenom II X4 965 mögött végzett, ami pedig 800x600-ban még sehol sem volt. Az E8600-ra ez még inkább igaz, a kétmagos i5-650-nel való összevetésben 1280x1024-es felbontásban jelentősen lemaradt. A Q9400 szerintünk az alacsony órajel miatt, az E8600 pedig a kétmagos mivoltának köszönheti ezt, a többi processzor magasabb órajelen és akár Hyper-Threading támogatással jobban ki tudta hajtani a Radeont. Resident Evil 5 alatt ez még jobban megmutatkozott, a két Core 2-es csak az utolsó helyeket tudta megszerezni; az E8600-zal ráadásul már komolynak nevezhető volt a lemaradás az eddigiek szerint VGA-limitesnek tűnő 1920x1200-as beállításban is. Batman alatt nem voltak markánsak a különbségek, viszont DiRT 2 alatt ismét kijött a kétmagos Core 2 gyengesége, ráadásul ebben a játékban a Phenomok "taroltak", igaz csak 800x600-on és 1280x1024-en.

Tuning

Minden egyes nálunk vendégeskedő processzoron kipróbáltuk, hogy mit bírnak tuningban. A Core i5-ösök túlhajtásához alapfeszültségen a gyári hűtő(cské)t használtuk, ami egyébként teljesen komolytalannak tűnik, ha a túlhajtásról van szó, majd a feszültségemeléshez feltettük a Thermalright MUX-120-at. A Core 2-eseket az anno Core 2 Quad QX6700-hoz mellékelt gyári Intel hűtővel hajtottuk túl, erről annyit kell tudni, hogy körülbelül 1 kilogramm, és olyan hangja van, mint egy repülő sugárhajtóműjének (ha nem szabályozzuk le). A Phenomra először a Phenom II X4 940-eshez mellékelt gyári hűtőt raktuk rá, majd miután ez kevésnek bizonyult, kipróbáltunk egy Cooler Master hűtőt, de ezzel sem jutottunk sokkal előbbre.

Az i5-650-et alapfeszültségen (1,13 V) 3,75 GHz-ig sikerült túlhajtani (csalódás), viszont a feszültségemelés (1,33 V) hatására megtáltosodott, és 4,43 GHz-ig jutottunk vele. Az i7-750 érdekes módon négymagossága és magasabb csíkszélességen gyártott mivolta ellenére alapfeszültségen (1,22 V) 3,8 GHz-et viselt el (tehát jobban tűrte, mint az i5-650), de feszültségemeléssel (1,4 V) már 4,1 GHz-nél megállt, jobban melegszik, mint a kétmagos Core. A Q9400 alapfeszültségen (1,24 V) 3,6 GHz-ig jutott, aztán próbálkoztunk a feszültség emelésével (1,4 V), de nem tudtuk stabilizálni a gépet, könnyen lehet, hogy a chipset volt a ludas. Végülis alapfeszültségen a 3,6 GHz-es órajel sem olyan rossz eredmény. Az E8400 (amit az E8600 emulálására használtunk) még C0 steppinges, ezért elvileg kicsit gyengébben teljesít, mint egy valódi, E0 steppinges E8600. Ezzel alapfeszültségen (1,18 V) 3,8 GHz-et sikerült elérni, de 1,4 V-ra emelve a feszültséget 4,1 GHz-en is stabil volt a masina. Az E0 stepping ezen a feszültségen kb. 4,3-4,4 GHz-ig bírja, tehát picit jobb, mint a C0. Végül a Phenom következett (valójában időrendben ez volt az első), ezzel alapfeszültségen (1,312 V) 3,7 GHz-et értünk el, a gyári 3,4 GHz-es órajelhez képest ez nem túl sok. Feszültségemeléssel (1,4 V) nagy nehezen, plusz ventilátorokkal megtámogatva sikerült a teszteket lefuttatni 3,9 GHz-es órajelen, de a Phenom nagyon melegszik, itt komolyabb hűtésre van szükség, ha tuningra adjuk a fejünket.

Végülis megállapítható, hogy a Phenom volt a legkevésbé fogékony a tuningra, de eleve ez volt a legmagasabb órajelű is az összes közül. Az i5-ösök órajelét szépnek mondható 30-40%-kal lehetett megemelni, és a Core 2 Quad sem szégyenkezhet, bár esetében a tuning csak arra volt elég, hogy a Phenomot épphogy megelőzze. A Core 2 Duóból valószínűleg többet is ki lehet hozni, csak egy E0 steppinges processzorra van szükség. Mindenesetre a 4,1 GHz sem olyan nagyon rossz eredmény. Végülis az i5-650 a 28-38%-os órajelemelés hatására 17-32%-ot gyorsult a különböző tesztprogramokban. Az i5-750 28-43%-os tuningja 28-50%-kal dobta meg az eredményeket. Érdekes, hogy a WinRAR főleg a négymagos Intel processzorokon gyorsult, valószínűleg azért, mert ezeken a nagy gyorsítótárak elérési ideje jelentősen javult a tuning hatására, és így egyfajta korlát dőlt le. A Core 2 Duo 23%-os tuningja a WinRAR-t leszámítva mindenhol gyönyörűen kiütközött, a skálázódás szinte tökéletes volt annak ellenére, hogy egy rendszerbuszos CPU-ról beszélünk. Érdekes módon a Core 2 Quadon kevésbé segített a túlhajtás, pedig gyárilag alacsony órajele miatt több szüksége lenne rá. Valószínűleg kevés az a 2 x 3 MB másodszintű gyorsítótár. A Phenom a 15%-os órajelemelés ellenére csak 7-12%-ot gyorsult, szerintünk az L3 cache alacsony órajele fogja vissza az architektúrát. Ezt sajnos nem sikerült 2,2 GHz-en stabilizálni, ezért hagytuk alapon, 2 GHz-en.

Fogyasztás

Fogyasztás tekintetében nincs új a nap alatt. Vegyük figyelembe, hogy a grafikonokon szereplő értékek a teljes konfiguráció fogyasztására vonatkoznak (a monitor nélkül). Üresjáratban továbbra is a Nehalem-alapú processzorokkal szerelt rendszerek eszik a legkevesebbet, őket a Core 2-esek követik, majd a Phenomok. A Phenom II X4 965 új steppingje valóban hozott javulást ezen a téren, de ez sajnos édeskevés még a Core 2 ellen is. Tuningolva megváltozik a kép, ez nem is csoda, hiszen itt rengeteget számít, hogy mennyire emeljük meg a feszültséget. Az i5-750 1,4 V-on ugyan száguld, de így már több áramot vesz fel, mint a Core 2-esek, igaz, a Core 2 Quad esetében nem emeltük meg a feszültséget, így sikerült elérnie ezt a szépnek nevezhető eredményt (10%-kal nőtt a fogyasztása). De ezek még csak az üresjárati értékek.

Terhelve, alapórajelen ugyanez a sorrend, a Core i5-ösök után jönnek a Core 2-esek, majd a Phenom. Az új stepping az AMD processzorán itt is látható javulást hozott magával, de ez csak arra elég, hogy a 7-Zipes fogyasztási eredményben a Core i5-750 Far Cry 2 alatt mért fogyasztásával egy szintre kerüljön, márpedig utóbbiban már benne foglaltatik a videokártya fogyasztása is... A terhelt tuningolt eredményekben már kisebbek a különbségek, itt kijött, hogy a Core processzorok is tudnak fogyasztani, ha megemeljük a feszültséget, ezért ezzel a paraméterrel óvatosan kell bánni.

Ha fogyasztásról esik szó, akkor mi az egész konfiguráció mért fogyasztását tartjuk mérvadónak, ugyanis egyetlen processzor sem képes közvetlenül a konnektorból "táplálkozni", de ezúttal érdekesség gyanánt lemértük a processzoroknak a táp 12 V-os ágán felvett fogyasztását is. A Pentium 4-től kezdődően a Nehalem előttig az összes processzor közvetlenül a 12 V-os ágról kapja az áramot, ez az a 4 vagy 8 pines tápcsatlakozó, amit az alaplap tetején a különálló aljzatba kell beledugni. Egy lakatfogós multiméterrel le lehet mérni a vezetékeken keresztülfolyó áram erősségét, és ezt tizenkettővel beszorozva megkapjuk, hogy mennyit fogyaszt az adott processzor. Mint említettük, ez a mérési módszer a Nehalem megjelenéséig minden processzoron alkalmazható volt, azonban a Core i3/i5/i7-eseken már nem teljesen korrekt, ugyanis ezen processzorok esetében már csak maguk a magok kapják innen az áramot, a harmadszintű gyorsítótár és a processzorban található északi híd (memóriavezérlő, QPI) a QPI-busz feszültségéről táplálkozik, ami a 24-pines tápcsatlakozó 5 V-os ágáról kapja az áramot. Az Intel specifikációs dokumentumai alapján kiszámolható a harmadszintű gyorsítótár és az északi híd fogyasztása is, de pontos értéket sosem fogunk kapni, ugyanis az Intel csak a maximális áramfelvétel mértékét határozta meg, márpedig az aktuális áramerősség a terheléstől függ. A dokumentumok szerint ezek a részegységek külön maximálisan kb. 45 wattot képesek fogyasztani egy LGA1366-os processzoron.

Az átláthatóság kedvéért ezúttal csak a legjobb és a legrosszabb eseteket mértük le, tehát az energiatakarékos módot és a 7-Zip benchmarkjában mért értékeket. Ez utóbbi némileg csalóka, mert igen komolyan terheli a harmadszintű gyorsítótárat, ezért a Nehalem processzorok fogyasztásánál nem tudhatjuk, hogy pontosan mennyit is kéne hozzáadni a kimért értékekhez. Ami azonnal szembetűnik, az a Core i5-ösök brutálisan alacsony fogyasztása üresjáratban, mindhárom tesztelt processzor 3 watt alatt mozog. Ezt a Nehalem úgy éri el, hogy képes 100%-osan lekapcsolni a kihasználatlan magokat és az L3 cache-t (power gating) gyakorlatilag olyan mértékben, hogy még a szivárgási áram is minimálisra csökken. Erre a bravúrra a Core 2 és a Phenom II egyaránt képtelen. Látható, hogy ezeket a processzorokat - elsősorban a kétmagosokat - a hordozható gépekbe tervezték. Alapjában véve a Phenom sem fogyaszt olyan nagyon sokat, de az tisztán látszik, hogy az Intelt ezen a téren nehéz lesz beérni, mivel ehhez az Intel egy új tranzisztort fejlesztett ki (power gate tranzisztor). A terhelés közben mért értékek esetében csak a Core 2 és a Phenom vethető össze, ezért is tettünk csillagot (*) a Core i5-ösök neve mellé, mert azoknál az északi híd és az L3 cache fogyasztása nem látszik a grafikonon.

Érdemes szemügyre venni a tuningolt értékeket is, ezekből ugyanis tisztán látszik, hogy a feszültségemelés hatására egy processzor fogyasztása képes a duplájára vagy tovább nőni, erre jó példa a Core i5-650 és az i5-750 is.

Értékelés

A Phenom II X4 965 szereplése kicsit meglepett minket, ugyanis többet vártunk volna tőle, de az összesített eredményeket nézve végülis hozta a kötelezőt: a vele egy árkategóriában található processzorokat általánosságban elverte, és csak az i5-750-től kapott ki (8,7% az i5 előnye), amely kb. 4500 forinttal drágább (10,5%). Ráadásul utóbbihoz többe kerülnek az alaplapok is, tehát elmondható, hogy a 40-42 000 forintos kategóriában jelenleg a Phenom II X4 965 éri meg legjobban az árát. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egyes alkalmazási területeken a Phenomnál van jobb választás, itt elsősorban a videóvágásra gondolunk, ahol még a Core i5-650 is komoly ellenfélnek bizonyult, ezért szerintünk érdemes ezt is mérlegelni a vásárlás előtt.

A Core i5-750 kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, mint a Phenom, az első két hely egyikét mindig meg tudta szerezni, ezért szerintünk ezt a processzort kellene előtérbe helyezni, amikor egy gép totális felújításáról van szó. Természetesen az i5-750 esetében a kiegyensúlyozott teljesítmény be is árazódott, nem véletlenül drágább, mint a Phenom.

A Core 2 Duo felett eljárt az idő, az i5-650 összességében 22%-kal gyorsabb, mint az E8600, ezért utóbbit nem ajánljuk senkinek. Nem mintha attól féltünk volna, hogy az E8600 slágertermék lesz, az emberek többsége az alacsonyabb órajelű és jóval olcsóbb Core 2-eseket veszi meg, amivel nincs is semmi baj, amíg nem komolyabb munkára használjuk a gépet. Az i5-650 ugyanakkor szimpatikus, mert amellett, hogy kétmagos létére igen gyors, még egy GPU-t is kapunk "ajándékba", de a Phenom mellett legfeljebb a videóvágással foglalkozó felhasználók számára tudjuk ajánlani. Ugyanakkor esetükben már inkább az i5-750 lenne az ideális választás, mert ha a videóvágás egyben a munkánk is, akkor a 750-es később visszahozza a többletkiadást.

Most közelítsük meg egy kicsit más szemszögből a kérdéskört. Először is, mit tennénk, ha egy komplett konfiguráció felújításáról lenne szó? S754/S939/AM2-ről vagy régebbi, Pentium D-s rendszerről (915/925/955 chipset, LGA775) az elsődleges célpontunk a Phenom II X4 965 vagy a Core i5-750 lenne. El lehetne gondolkodni azon is, hogy először veszünk egy egyébként igen gyors, de túlárazottnak tűnő Core i5-650-et, majd később továbbfejlesztjük a gépet egy négymagossal, de az árkülönbség szerintünk inkább az i5-750 mellett szól. Ebben az esetben ésszerűbbnek tűnik elsőre i5-650 helyett egy i3-530-at venni majd később ezt lecserélve négymagosra váltani. Ezekről a régi rendszerekről LGA775-re már nem fejlesztenénk, mert bár a teljesítményével valószínűleg elégedettek lennénk (csak attól függ, hogy milyen processzort veszünk bele), a fejlesztési lehetőségeink korlátozottak.

Véleményünk szerint a már most is P35/P45/X38/X48-as alaplappal és relatív lassú egy vagy kétmagos processzorral szerelt konfigurációkat egyelőre nem érdemes más platformra cserélni. A Q9400 szépen teljesített, ráadásul nem is ez a leggyorsabb Core 2 Quad. Sajnos tudásához mérten egy picit drága, de ebben az esetben talán ésszerűbb a használtpiacon nézelődni, ahol meg lehet spórolni egy kisebb összeget, és még a rendszer cseréjét is megússzuk. Ezzel lehet, hogy egyesek nem értenek majd egyet (a marketingesek bizonyosan nem), de a Core architektúra még 2 év múlva is megállja majd a helyét.

Az AM2+/AM3-as alaplappal értelemszerűen a Phenom II X4 965 a legjobb választás.

Az értékelésben eddig elhangzottak kizárólag a teljesítményt és az árat vették figyelembe, de a fejlesztés során a fogyasztás is fontos szempont lehet. Ebben az AMD Phenomja nem éppen tündököl, gyakorlatilag a sor végén kullog. Igazán energiatakarékos gépet jelenleg csak az új Core processzorok köré lehet építeni, ezen a téren konkurencia nélküli a Core i5. Az alacsony fogyasztást és a kiegyensúlyozottan magasabb teljesítményt figyelembe véve a Core i5-750 magasabb ára indokolt, és a Phenom mellett különösen ajánlott plecsnit érdemel.

Core i5-750
Phenom II X4 965

fLeSs

A Core 2-es processzorokat és az egyik i5-650-est Gianni27-től kaptuk. A másik 650-est és az i5-750-et az Intel bocsátotta rendelkezésünkre, a C3-as Phenomot pedig beta fórumtársunk tudta nélkülözni egy napig.