Bevezetés és külcsín
Nyilvánvalóan most sokan arra gondolnak, hogy boldog-boldogtalan gyárt táblagépet, hiszen aki kimarad, az lemarad. A Point of View, vagy röviden PoV márkanevet bizonyára nem kell senkinek sem bemutatni, főleg azóta, hogy a gyártó lassan minden szegmensben képviselteti magát valamilyen termékkel, nem csak a grafikus kártyák piacán aratja a babérokat. Bármilyen meglepő, a tabletpiacon is találunk PoV terméket, nem is egyet, melyek többsége Mobii családnév alatt fut. A most bemutatásra kerülő eszköz is a Mobii család tagja, méghozzá egy 10,1 hüvelykes példány, NVIDIA Tegra 2 SoC alapokon.
A dobozt kinyitva nem találunk meglepetéseket, de még alapdolgokból sem mindent: a Mobiin kívül egy töltőt, egy nem túlságosan „bőbeszédű” kézikönyvet és egy USB-USB kábelt, azaz se CD, se védőtok, de még normális adatkábel sem jár hozzá – ez utóbbira még később visszatérünk.
A POV tabletet kézbe fogva az érzés semleges, az anyagminőség közepes. Alapjában véve a tablet háza nem recseg, nem ropog, nem is szedhető szét, de a műanyag hátlap könnyen karcolódik. A Mobii fogása kényelem szempontjából átlagos, de azonnal feltűnik, hogy a ház és a kijelző rendkívüli módon vonzza az ujjlenyomatokat, és egy idő után a 730 grammos tömeg is észrevehető lesz. Ez nem kevés, ellenben sok, ráadásul valamennyit lehetett volna belőle lefaragni, ha a mérnökök kevésbé bánnak bőkezűen a műanyaggal, és kisebbre veszik a kijelző körüli keretet. Így nem csak tömeget, hanem egyből helyet is spóroltak volna a felhasználónak, mert az imént említett ok miatt nem csak nehéz, hanem túlméretes is a tablet. Dizájnról, mint olyan, nem igazán beszélhetünk, de ez a kategória sajátossága.
Maradva a külsőnél, az előlap felső részének középen egyetlen 1,3 megapixeles kamerát találunk, míg hátul az alsó szegmensben két hangszórót helyeztek el a dizájnerek. Az érdekességek alul és oldalt találhatók; a készülék alján található a dokkoláshoz szükséges csatlakozósor (apró esztétikai bakiként megemlítenénk, hogy nem pont középen kapott helyet). A készülék jobb oldalán szabadon találhatjuk a töltő bemenetét, valamint fülhallgató szabványos 3,5 mm-es jack kimenetét, továbbá egy zárható ajtó mögött normál méretű HDMI és USB csatlakozó, illetve microSD kártyafoglalat bújik meg. Erre az oldalra került még két gomb, melyekkel a hangerőt szabályozhatjuk. A további gombok, mint a „Back”, „Rotate lock” (képernyőtájolás lezárása), „Power” a fölső él jobb sarkához közel foglalnak helyet, így gyakorlatilag jobb kézzel az összes kezelőszerv elérhető és működtethető.
A gombokkal kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a műkrómmal bevont műanyag nem túl elegáns, viszont kezelhetőségükkel nem akadt probléma.
Végezetül szintén felül találjuk meg a mikrofont és egy ajtót, ami a SIM kártya foglalatát rejtegeti. Szintén negatívum, hogy a SIM foglalat túl mélyen ül a házban, ezért a kártya eltávolítása nem olyan könnyű feladat, mint annak behelyezése.
Belső értékek és tapasztalatok
Lássuk a hardvert! Az adatlapot látva rögtön arra gondoltunk, hogy a PoV hardvere a Tegra 250-nek hála bizony nem rossz, de nagyobb tárhely nem ártott volna, figyelembe véve, hogy microSD kártya sem jár hozzá – foglalat persze van, tehát igény szerint bővíthető. Mivel nem csúcskategóriás tabletről van szó, a hardveren is kellett spórolni 1-2 helyen, emiatt a Wi-Fi csak IEEE 802.11b/g szabványt támogat, és a kijelző 1024x600 képpont felbontású, szerencsére kapacitív és multi-touch képességekkel is fel van ruházva. Ez papíron rendkívül jól hangzik, ám a kijelző betekintési szöge gyenge, gyakorlatilag nincs olyan nézőpont, ahonnan a teljes képernyőn minden tisztán és élesen kivehető lenne, ráadásul már minimális billentésre csökken a fényerő vagy inverz színeket kapunk, tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy a PoV Mobii egyik leggyengébb pontja a kijelző.
Az operációs rendszer is csak 2.2-es Android (Froyo), ami nem meglepő, viszont az már annál inkább, hogy van Adobe Flash támogatás, ami igencsak jó hír, az viszont már kevésbé, hogy hivatalos Android Market nincs, be kell érnünk egy 3rd party megoldással, ami sok szempontból hiányos, a legkedveltebb alkalmazások beszerzése bizonyára nem ezen a csatornán fog történni. Sajnos az operációs rendszer a Flash támogatást leszámítva teljesen mezítlábas, a legjobb alap Google alkalmazások sincsenek gyárilag benne. Kezdőképernyőből, pontosabban az úgynevezett Launcherből kapunk egy hagyományos androidos, valamint egy 3D-s változatot, mindenféle widget alkalmazással megpakolva. Ez utóbbi hasznos, ugyanis az alap Launcher nagyon vérszegényre sikeredett, akárcsak a gyárilag megtalálható szoftverek, melyekből szintén nincs túl sok, a feladat tehát ránk, azaz pontosabban a vásárlókra vár, hogy egyedivé tegyék készüléküket. Véleményünk szerint nagy hiba volt ezt a területet elhanyagolni, ugyanis hiába van GPS a készülékben, ha például még a Google Maps sem található meg rajta – és nem is tölthető le.
Az adatkapcsolati szolgáltatásokban nincs hiány, USB, Bluetooth, IEEE 802.11b/g Wi-Fi, 3G modem áll rendelkezésre, illetve mint említettük, GPS is található a Mobiiban. Utóbbi minden bizonnyal egy 3G/GPS kombinált megoldás, ugyanis a menüben csak együtt lehetett a két funkciót ki- és bekapcsolni, külön-külön nem. A 3G-vel kapcsolatos tapasztalataink jók, a kipróbált szolgáltatók (Vodafone és T-Mobile) kártyáit jól kezelte, de a hozzájuk tartozó APN-t kézzel kellett a listába felvenni.
Nem volt ilyen jó tapasztalatunk az USB csatlakozóval. A csatlakoztatott USB tárolókat rendre felismerte és a tartalmakat is lejátszotta róluk, de eltávolításuk után csak akkor volt hajlandó másik eszközt felismerni, ha előtte a tabletet újraindítottuk – a memóriakártyák kezelése viszont rendben zajlott. A mellékelt USB-USB kábel értelmét sem láttuk, hiszen a tableteken leledző normál USB kapu általában nem arra használható, hogy PC-re csatlakoztassuk, de ennek ellenére kipróbáltuk; várakozásainknak megfelelően nem is működött. Erre a célra általában egy másik, külön port szolgál, például a dokkolóé, ehhez azonban kábelt nem kaptunk, így tabletünk nem volt képes kommunikálni semmilyen másik számítógéppel (így képet sem tudtunk lopni belőle, csak fotózásra volt lehetőség).
Tények, összefoglalás
A POV Mobii sajnos több sebből vérzik. Előnye, hogy a Tegra 2 hardverplatform gyors és kiválóan teszi a dolgát, a Full HD videók lejátszásával is elboldogul, de sajnos itt sem minden olyan fényes, mint amilyennek látszik, mivel sok videó- és audióformátumot nem kezel – például lossless és OGG hangfájlok lejátszása esélytelen. Az akkumulátor teljesítménye 3300 mAh, ami bekapcsolt mobilinternettel és közepes fényerővel kb. 6 óráig bírja.
Összefoglalva a tényeket és a tapasztalatokat, a 10,1 hüvelykes Mobii leginkább böngészésre használható, illetve a külső forrásból telepített játékokkal erős hardvere révén könnyedén elboldogul. A filmnézés-zenelejátszás sem gond, megfelelő kódolással nagyon jó minőségű videóanyagokat is lejátszhatunk, de zeneformátum terén ne legyenek túl nagyok igényeink és akkor nem fogunk csalódni. A Point of View Mobii Tegra sarkalatos pontja az ára, amiért már nem bocsátható meg a nem hivatalos alkalmazásbolt és a gyenge kijelző sem, mert ezekkel a negatívumokkal a PoV táblagépe nem más, mint egy félkarú óriás. 97 000 forintért pedig végszóként nem mondhatunk mást, mint azt, hogy: kérnénk a következőt!
Daywalker
A Point of view Mobii tabletet a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk.
