Külvilág, ergonómia

Utóbbi időben az Olympus PEN családja kissé a háttérbe szorult, hiszen az OM-D hatalmas sikert arat világszerte. Szerencsére azért a gyártó nem csak a digitális OM masinákra áldozza a mérnökök idejét, hanem a PEN sorozatot is néha-néha frissítik. Most épp a középkategóriára esett a sor, így az E-PL5 (a japán belpiacra időközben készült egy minimálisan módosított E-PL5 is, ami az E-PL6 nevet viseli) kapta meg méltó utódját, az E-PL7-et.

A készülék többféle színösszeállításban kerül a boltokba - nálunk a kimondottan elegánsra sikeredett fekete-ezüst bikolor járt a bemutató erejéig. A váz az újfajta M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 EZ ED MSC kitobjektívvel érkezett, ami kis mérete mellett elektronikus zoomolhatóságával és meglepően jó építési minőségével lepett meg. Most azonban nézzük, melyek az E-PL7 fontosabb újdonságai:

• 3-tengelyes képstabilizátor az E-M10-ből (3,5 FÉ körüli előny),
• beépített Wi-Fi modul,
• a kioldót körbevevő paraméterező tárcsa,
• Focus Peaking (élkiemeléses kézifókusz-segéd),
• akár 180°-ban (lefelé) is dönthető érintőkijelző,
• tekintélyes 8 kép/mp sorozatfelvételi sebesség,
• izmosabb akku,
• rengeteg művészi szűrő,
• kényelmes markolat.

A masina lelke ugyanaz a 16 MP-es 4/3-os szenzor, ami megtalálható szinte az összes (újabb) m4/3-os Olympus gépben, például az E-M5-ben, az E-M10-ben vagy a PEN E-P5-ben, de nem változott a TruePic VII jelfeldolgozó egység sem. A váz maga elég masszív, egyáltalán nem műanyag érzetű; a kezelőfelület elemei mind jó minőségű benyomást keltenek. Meglepő módon a hátoldalon található apró nyomógombok és az igen kisméretű multifunkciós egység is remekül szuperált próbáink során.

A gép hátoldalát – mint ebben a méretkategóriában úgy általában – a 3”-os érintőképernyő uralja. Ez a kijelző nem csak azért érdekes, mert érintésérzékeny és mert dönthető, hanem azért is, amennyire dönthető: ha épp saját magunkról szeretnénk egy „selfie-t” lőni, akkor csak lefelé hajtjuk az egérmozit, amin ekkor a kép megfordul (azaz már nem feje tetején áll), belemosolygunk az objektívbe, és exponáljunk. A panel mechanikája igazi mérnöki bravúr, s bár nem egy atombiztos megoldás, ha ésszel nyúlunk hozzá, sok-sok éven át hibátlanul fog működni.

A helytakarékosság miatt beépített vaku nincs, viszont a csomagban gyárilag mellékelnek egy kis villanófejet, amit a fényképezőgép vakusarujába tolhatunk. Ezt csak akkor tudjuk levenni a gépről, ha az oldalán benyomjuk a reteszt kioldó gombot, nyomva tartjuk, majd hátrafelé kihúzzuk a saruból.

Az Olympus E-PL7 csupán egy USB és egy HDMI csatlakozót kapott, mikrofonbemenetet és fejhallgató-kimenetet ne is keressünk rajta. Az aljzatok a markolat oldalára, egy kis fedél alá kerültek.

Gyakran kifogásoljuk, hogy az állványmenet nem pont az optika középvonala alá kerül, holott hely lenne bőven. Nos, az E-PL7 tervezésekor „hallgattak ránk” az Olympus műhelyében, és a fémből készült menetet a „jó helyre” tették. Kisebb méretű cseretalpakat használva nyitható marad az akkufedél, ami a fotógép felépítési minőségéhez nem illően elég törékeny, igénytelen kivitelű lett. Egyébként a memóriakártya helye is itt található.

A készülék tetején a vakusaru mellett a módválasztó tárcsa, a paraméterező kerék (benne középen a kioldó), s végül a bekapcsológomb látható.

Az Olympus PEN E-PL7 fogása az ívelten formált markolati héjnak és a hátoldalra szerelt hüvelyktámasznak köszönhetően kényelmes, de fogáskor a mutató- és a középső ujj közé eső pántszem zavaró és kényelmetlen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!