Külvilág, ergonómia
Bizonyos más, hangoskodó gyártókkal ellenben, akik már pár évvel ezelőtt is kijelentették, hogy a MILC piac vezetőjévé szeretnének válni (de eközben messze lemaradtak), az Olympus csendben végzi a dolgát, és valóban olyan tükör nélküli fényképezőgépekkel lepi meg a rajongókat, melyek mindig képesek valami korszakalkotót nyújtani. Ez persze a legújabb PEN vázzal, az E-P5-tel sincs másképp. Az április végén Berlinben tartott sajtóbemutatón magunk is meggyőződhettünk róla, hogy az új PEN zászlóshajó nem is egy, hanem több olyan funkciót, szolgáltatást rejt, amivel a japán gyártó ismét a MILC-ek trónjára ülhet.
Még mielőtt kitérnénk ezekre a részletekre, vessünk egy pár pillantást a külsőt ért változásokra az elődmodellel, az E-P3-mal szemben. Noha az alapkoncepció, tehát a formavilág maradt a régiben (hiszen az Olympus a régi filmes PEN F fényképezőgép mintájára faragta a digitális PEN-eket), azonnal feltűnt, hogy az újoncon immár nem cserélhető a markolati rész (az E-P3-hoz a gyártó többféle méretben kínált cseredarabot). Úgy értesültünk, erre a döntésre azért került sor, mert a masina Wi-Fi antennája ide van bevezetve, ugyanis a markolatrész árnyékol legkevésbé. Aggodalomra szerencsére nincs okunk, az új PEN fogása továbbra sem rossz, noha a tükörreflexes vázak, illetve az azokra hajazó rendszerkompaktok „hatalmas fogantyújának” kényelmével nem szolgál.
Továbbra is van beépített villanó (nem lehet kézzel módosítani a villanófej szögét), vakupapucs külső rendszervakunak, kommunikációs port a különféle kiegészítőknek (például az új VF-4 elektronikus keresőnek); maradt a módválasztó tárcsa a gép tetején, de például a bekapcsológomb eltűnt, helyére egy apró váltókar került. A hátoldalon még szembetűnőbbek a változások: a kijelző – hasonlóan az E-M5-éhez – már itt is dönthető. Megmaradt a nagyon erős mechanika, de a panel és annak kerete kecses, vékony kivitelt kapott. Picit megváltozott a nyomógombok elrendezése is, ráadásul eltűnt a multifunkciós kezelőszerv körüli tárcsa. Hiába keressük a korábban a hüvelykujjunknál található, hosszúkás vezérlőt – ez egy lapos tárcsaként reinkarnálódott a váztest tetején.
Az említett multifunkciós egység persze itt is megtalálható, de tárcsája a gépváz elejére, mutatóujjunkhoz költözött. Újdonság a gyártó úgynevezett „2x2 vezérlőtárcsa-rendszere”, ami az említett két tárcsából és egy váltókarból áll. Az E-P5 ugyanis lehetővé teszi, hogy a vezérlőkerekekhez más-más funkciót rendeljünk, és a kis kar segítségével ezek között váltsunk. Tehát tárcsánként két-két funkciót érhetünk el közvetlenül, így lesz ebből 2x2 rendszer.
A készülék fenéklemeze nem tár elénk semmi újdonságot; a fémből készült állványmenetet aszimmetrikusan helyezték el, azaz nem az optikai középvonal alatt található. Az E-P3-mal ellenben viszont a menetet itt az akku- és a memóriakártya fedelétől távolabb eső sarok felé tolták el, így akkor is lehetséges a kártya vagy az akku cseréje, ha a gépre cseretalp van felszerelve.
Csatlakozók terén igen szűkös a kínálat: a markolat oldalára eső kis műanyag ajtó alatt egy USB és egy HDMI aljzat található. Mikrofonbemenetet és/vagy dedikált vezetékes távkioldónak való csatlakozókat hiába is keresünk (a külső mikrofon a vakusaru alatti kommunikációs porton keresztül kommunikál a vázzal).
Amint már említettük, a gép tetején egy beépített villanó, a sztereó mikrofon két nyílása, a módválasztó tárcsa, a kioldó, egy funkciógomb és a bekapcsoló karja pihen. Az E-P5 ezüst/feketében, feketében és fehérben lesz kapható – véleményünk szerint a fekete/ezüst bikolor a legbitangabb konfiguráció, ami leginkább megfelel a PEN szellemiségének. Az Olympus E-P5 zászlóshajó jellegét a kimagaslóan jó építési minőség, a masszív kivitel és az elsőrangú felületi érdesítés hangsúlyozza. Még pár fotó a termékről és kiegészítőkről:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
