A jelenség

Manapság egyre divatosabbak a különös formatervezésű notebookok. A hordozható számítógép már nem az üzletemberek, informatikusok kiváltsága, akik utazás közben is dolgozni szeretnének (vagy kénytelenek), hanem sokkal inkább hétköznapi tárgy, amelynek nemcsak a funkciója, hanem a formája is számít. Az esetek többségében a notebookok „megbolondítása” kimerül az egyedi színben, festésben, ami van, hogy nem is sikerül olyan jól. Még az alapos tervezési munkákon is látszik, hogy alapvetően egy szokványos laptopból indultak ki, annak funkcionalitását szem előtt tartva.

Nem úgy az Apple! Az almás címke mindig is az egyediség szimbóluma volt, nemcsak hardverben, operációs rendszerben, hanem formatervezésben is. Elsőként készítettek például fehér notebookot, amit szépen fokozatosan lemásolt a gyártók egy jelentős része, erre az Apple teljesen leszállt erről a színről. Mai tesztalanyunk, az év elején óriási szenzációként bemutatkozó MacBook Air legjobban talán a formatervezői bravúr kifejezéssel jellemezhető, ami nem túl gyakori a számítógépes világban. Az igényes dobozból olyan valami került elő, amitől a sokat látott szakmabelieknek is meghűlt a vér az ereiben. Ezt egyszerűen látni kell, mert képpel lehetetlenség visszaadni azt az érzést, amit egy asztalra kifektetett MacBook Air kelt. Talán ahhoz hasonlítható, mint amikor egy parkolóban a tucatnyi hétköznapi autó között feltűnik egy Porsche Carrera GT vagy egy Aston Martin DB9. Nem csak annak akad el a lélegzete, aki ismerője a témának, hanem a hétköznapi szemlélőnek is. Egyszerűen frenetikus, fantasztikus, csodálatos, de legfőképpen egyszerű, mégpedig annyira, hogy el sem hinnénk.

Laptop ez egyáltalán? Még mindig bezárva, kézbe véve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem. Először is kívülről teljesen fémből van, ami nem éppen jellemző a notebookokra. Másodszor semmiféle csatlakozó nem látszik rajta, harmadszor pedig valószínűtlenül lapos. Ha nem láttuk volna korábban is a gépet, azt gondolnánk, hogy az Apple egy különlegesen exkluzív mappába tette bele új számítógépe sajtóanyagát és azt küldte el nekünk.

Részleteiben is megdöbbentő az Air, szerencsére pozitív értelemben. Összeszerelési minősége kiváló, nagyon egyben van a gép fémváza, illesztései pengevékonyak. 1,36 kilogrammos súlya éppen ideális, mert könnyű, de mégis érezni, hogy van benne anyag. Mindösszesen három csatlakozót tettek rá, azokat is egy nagyon igényesen, mágnessel záródó fedelecske alá. Az egyik audiokimenet (fülhallgatónak), a másik egy USB, a harmadik pedig a külső monitor mini-DVI-je.

Alulról is tökéletes a forma. A csavarokat, szellőzőrácsokat, zsanérokat és kis gumitalpakat is szabályosan és esztétikusan helyezték el. A csatlakozók ajtócskájával ellentétes oldalon látható a szintén nem szokványos tápcsatlakozó. Mágnes tartja a helyén, ami azért jó, mert ha véletlenül elakadunk a kábelben, akkor nem rántjuk meg a gépet, hanem biztonságosan lecsatlakozik.

Kinyitva, oldalnézetből lélegzetelállítóan vékonynak tűnik az Air, pontosabban nem csak annak tűnik, hanem az is. Legvastagabb pontján csupán 19,4 mm-es, de a legvékonyabbon nem éri el a fél centimétert sem.

Belülről talán valamivel kevesebb az Air, mint amilyennek a külső alapján vártuk. Monitorának és az alap MacBookon is használatos, elválasztott gombos billentyűzetének is majd két centiméteres kerete van, amely a csuklótámasz fémfelületeivel és az óriási touchpaddal együtt egészen nagynak láttatja a 13,3 hüvelykes kijelzőjű laptopot.

A nagyon elegáns, fekete dobozban mondhatni a szokásos kiegészítőket találtuk: tápegységet, telepítőlemezeket, használati útmutatót és egy kis törlőrongyot. Ügyes az Apple tápja, bár csak 45 watt teljesítményű, ami hosszabb töltési időt eredményezhet. Kétféle konnektoros csatlakozó jár hozzá; az egyik vezetékes, a másik közvetlenül az aljzatba dugható, másik végén pedig két fület hajthatunk ki, melyekre feltekerhető a vezetéke.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!