Menürendszer
A Nikon 1 V2 menürendszere nagyon hasonlít az 1 V1-éhez, minimális esztétikai különbségeket lehet csupán észrevenni köztük. Itt is három fő menüpontba vannak összegyűjtve a funkciók és szolgáltatások: ezek konkrétan a lejátszással, a fényképezéssel és az általános beállításokkal kapcsolatos oldalak.
Az első pontban, amely a képlejátszás funkcióit fogja össze, például olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint a képek törlése, a diavetítés, az átméretezés, a kivágás vagy a D-Lighting utólagos alkalmazása. A második almenüt fogjuk majd a leggyakrabban használni, hiszen itt állíthatjuk be többek közt azt is, hogy milyen legyen a fénymérés, a fehéregyensúly, az ISO érzékenység, a gép használjon-e zajcsökkentést vagy aktív legyen-e a képstabilizátor. A harmadik, beállítás menüpontba tulajdonképpen ritkán kell majd lapoznunk; itt olyan funkciókra lelhetünk, mint a memóriakártya formázása, a kijelző fényereje, a segédrács megjelenítése, az energiatakarékos beállítások, a nyelvi beállítások.
A képernyőn a „Disp” feliratú gomb nyomkodásával határozhatjuk meg, mennyi információ jelenjen meg az expozícióról és a gép állapotáról, illetve hogy a kijelzőt vagy az elektronikus keresőt szeretnénk-e használni, netalán a szemérzékelővel óhajtjuk megoldani az automatikus váltást. A főképernyőn kompozíciós segédrács is megjeleníthető az olyan adatok mellett, mint az aktuális üzemmód, a felbontás, a tömörítés mértéke, az expozíciós értékek, az akku töltöttsége stb.
A gyorsmenü igen spártai: az „F” gombbal lehet előhívni, majd a két tárcsa bármelyikével kiválaszthatjuk a kívánt funkciót, aminek a paramétereit az OK gomb lenyomása után tudjuk módosítani. Itt gyakorlatilag a fénymérésen, az ISO értéken, a képstíluson, a fehéregyensúlyon és a fókuszmódokon kívül nem találunk mást.
A Nikon 1 V2 menüje természetesen tud magyarul, de nem is túl bonyolult a használata, akár idegen nyelven is könnyen elbírna vele bárki. Saját ízlésünkhöz képest már-már túl egyszerűnek véljük a rendszert.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
