MyAudio Mini PC
Az utóbbi időszakban jelentős növekedést produkál a mini méretű, tévébe dugható, Android-alapú smart stickek piaca. Gombamód szaporodnak a termékcsaláddal foglalkozó gyártók, mi is teszteltünk már ebbe a kategóriába tartozó modellt; a visszajelzések azt mutatják, hogy a Prohardver olvasói igénylik az ilyen készülékek tesztjeit, így egy újabb tévéfelokosító után néztünk.
A választás a MyAudióra esett, melynek ismerősen csenghet a Prohardver olvasói számára, hiszen a magyar cég (a gyártó megnevezés talán túlzás lenne, hiszen a készülékeket továbbra is Távol-Keleten szerelik össze) visszatérő vendégnek számít oldalainkon. A szerényen csak Mini PC névre keresztelt terméket elsősorban a jónak tűnő technikai specifikációk és az Android 4.1 miatt szúrtuk ki; a cikk végére majd szépen kiderül, hogy bakot lőttünk-e vele.
Mi van a dobozban?
Túlzás lenne azt állítani, hogy a finoman szólva is konzervatív dizájnnal bíró dobozt teletömték volna minden földi jóval; magán a terméken kívül ugyanis mindössze egy magyar nyelven is kommunikáló használati utasítás, egy USB és egy HDMI kábel található meg benne. Tehát se tápkábel, se távirányító, és ez a normális gyári alapkiszerelés, azaz szó sincs arról, hogy valami kimaradt volna a pakkból.
Maga a ketyere hasonlít a korábban nálunk vendégeskedő Egreat H5-re, azaz külsejében ez is egy nagyra nőtt pendrive-ot idéz, amelynek orrán az USB port helyett egy HDMI csatlakozó pihen. A MicroSD kártyák fogadására képes olvasó ez esetben is oldalra került, a többfunkciós USB és a tápellátásért felelős micro USB portot a hátuljára pozicionálták. E termék nyakára nem építettek csuklót, így jó néhány esetben szükség lehet a mellékelt HDMI kábelre: például ha a falra akasztott tv csatlakozói a fal felé néznek, vagy ha egyszerűen nincs elég hely a terméknek a hátlap kialakítása miatt.
A díszítésként is szolgáló szellőzőnyílásokkal dúsan meghintett készülékház gumiborítást kapott, ettől függetlenül nem tűnik túl strapabírónak. Jobb vigyázni vele, a nedvességet meg pláne nem bírja, és a gyártó attól is óva int bennünket, hogy szétszedjük vagy hogy alkohollal tisztogassuk. Komolyabb dizájnról nem nagyon lehet beszélni, de egy tévé hátuljába dugható eszköz esetében ez azért nem annyira nagy hiányosság.
Bekapcsolva
Hagyományos értelemben vett tápkábel nincs, bekapcsológombot sem helyeztek el a terméken, így jobb híján csatlakoztattuk a HDMI-n keresztül a tévéhez, és egyik USB portjába bedugtuk a micro USB-s kábelt, és csuriba tettük kezünket. Körülbelül öt másodperc múlva egy nagyméretű MyAudio logo tudatta, hogy jó úton járunk, és nem egészen fél percen belül már teljesen be is bootolt az eszköz. Kontroll-lámpa nem található a Mini PC-n, de mivel nagyon elrontani úgysem lehet semmit, így végül is elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy működik-e a készülék vagy sem.
A termékbe Rockchip RK3066 SoC került, két ARM Cortex-A9-es processzormagja legfeljebb 1,6 GHz-en jár, grafikus gyorsítója Mali-400 MP4, és 1 GB RAM került mellé. A dobozán nagy betűkkel hirdetik a 4 GB, adattárolásra, applikációk raktározására szolgáló NAND Flash memóriát, de ebből az eszköz csak 1,6 GB-ot lát. Mindenesetre ha ez nem lenne elég, akkor a kártyaolvasó segítségével a tárolókapacitás megnövelhető.
Hirdetés
Vezérlőeszközök
Arra is elég gyorsan rá lehet jönni, hogy mivel távirányító nincs, ezért az USB portba kell tuszkolni valamilyen vezérlőeszközt, értelemszerűen egy klaviatúrát vagy egeret, esetleg legjobb esetben egy tapipaddal megtámogatott billentyűzetet. Aki abban reménykedik, hogy majd egy bluetoothos perifériával megoldja ezt és így megmarad az USB portja, annak csalatkoznia kell: ezt az adatátviteli szabványt a Mini PC nem támogatja. Az is rögtön világossá válik, hogy a legjobb valamilyen drót nélküli megoldásban gondolkodni, hiszen egy átlagos eszköz kábele nem elég hosszú, ráadásul borzasztóan idétlenül is néz ki a szoba közepén végigkígyózó vezeték.
Bár a készülék csak egérrel vagy csak billentyűzettel is irányítható, ezek magukban igen sok kompromisszum megkötését követelik, ami pedig szép lassan az idegbaj szélére sodorja a felhasználót. Így két megoldás marad: beszerezni egy kombinált kiegészítőt vagy egy USB hubot. Utóbbinak még megvan az az előnye is, hogy jut csatlakozó a pendrive-oknak vagy külső merevlemezeknek is, hiszen ennek hányában csak a hálózatról, illetve a micro SD kártyáról juttathatóak el rá a különféle médiaállományok.
Grafikus kezelőfelület
A főmenüt nagy, látványos ikonok uralják, amelyeken rögtön látszik, hogy milyen feladat végrehajtására valók. Innen indíthatóak el közvetlenül a filmek, a zeneszámok és a fényképek, beugorhatunk az alkalmazások közé, vagy bíbelődhetünk a rendszerbeállításokkal. Itt amellett, hogy lehetőség nyílik a vezeték nélküli hálózat menedzselésére, megadható a felbontás és a képméret, megváltoztatható a nyelv (az eszköz tud magyarul), szinkronizálható a rendszerhez Google fiók, bekapcsolhatóak a rendszerhangok, illetve meg lehet nézni, hogy a háttértárolókon mennyi hely van még.
Akinek ez a megoldás nem tetszik, az az applikációk között megtalálhatja a már megszokott, kevésbé látványos, ám némiképp átláthatóbb androidos felületet is. Az elektronika sebességére egy rossz szót se lehet szólni, mindenre azonnal reagál, nem lassul be, és ráadásul nem is fagy le a rendszer.
Médialejátszó
A modell előre telepített, közvetlenül a főmenüből indítható médialejátszója egyszerre nem képes az összes típusú médiafájl kezelésére, így kezdésként ki kell választani, hogy videót vagy képeket nézegetnénk, vagy esetleg zenét hallgatnánk. Egységes kinézetről sem beszélhetünk, hisz a rendszer teljesen más tipográfiai elemeket használ az egyes állományok esetében. Ráadásul, míg az audiovizuális tartalmaknál van arra mód, hogy a könyvtárstruktúrában is keresgéljünk, addig ez a lehetőség a másik kettőnél fel sem merül. Általánosan elmondható, hogy az ikonok és a karakterek mérete túlzottan nagy, így sokat kell lapozni, ami egy kicsit lassúvá és kényelmetlenné teszi a kezelését.
Zenék és fotók
Sajnos lejátszási listát sem a képeknél, sem a fotóknál nem lehet összeállítani, ami továbbra is nagy hiányossága az ilyen eszközök médialejátszóinak. Cserébe a zeneszámoknál beállítható a dalok egymásba keverése, képes megjeleníteni a számok melletti mappákban található borítóképeket, és a fájlokba kódolt metaadatok, azaz az ID3 tagek kezelése sem állítja áthághatatlan akadályok elé.
A dalokba egy virtuális csúszka segítségével lehet beletekerni, sőt még egy hangszínszabályzó is előcsalható, ahol hét előre programozott equalizer beállítás (pl. folk, heavy metal, jazz) közül válaszható ki a legszimpatikusabb. Ám ha valaki egyikkel sem elégedett, akkor kedvére módosíthat a magas és mély hangok arányán. Dicséretes módon az MP3 mellett a WMA és a veszteségmentesen tömörített FLAC kiterjesztésű fájlok lejátszása is biztosított.
A képek helyszín, címke és a készítés alapján is sorba rendezhetőek, ezenkívül arra is van lehetőség, hogy néhányat kiválasszunk közülük, de nem ám azért, hogy azokat egymás után lejátsszuk. Nem, ehelyett egy gmailes levél mellékleteként használhatóak fel ezek, esetleg feltölthetőek Picasa fiókunkba. Egyszerűen érthetetlen. Bár a diavetítés funkció bekapcsolható, ám a képváltás sebessége nem változtatható, az ezt színesítő effekteket is el lehet felejteni, ahogy az aláfestő zenét is. A formátumtámogatás rendben van, hiszen a kötelező JPG mellett a PNG, BMP és GIF fájlok megjelenítése sem ütközik akadályba, sőt, még az animgifeket is gond nélkül kezeli. Az viszont váratlan hiba, hogy egyrészt a képek nem forgathatóak és nagyíthatóak, másrészt az egyes állományokról semmilyen információ nem kérhető le. Nem hogy a fényképezőgép beállításait tartalmazó EXIF adatok, de még a méret vagy a felbontás sem.
Videók
Mivel távirányító nincs, a hagyományos vezérlőgombok használata kizárt, így marad a virtuális csúszka, ami viszont remekül kezelhető, hiszen egészen pontosan megadható, hogy honnan is folytatódjon a lejátszás. Menet közben a képarány módosítható, bekapcsolható az ismétlés, illetve még könyvjelző is hozzárendelhető az egyes fájlokhoz. A filmnézés megszakítás után a kijelölt pontról folytatható, ami igen barátságos, és viszonylag ritka megoldás. A program a külső feliratok kezelésére képes, a karakterek mérete, valamint színe módosítható, és lehet válogatni az esetlegesen meglévő hangsávok közül is.
A formátumtámogatás vizsgálatához már jól bevált tesztcsomagunkat kaptuk elő. Ebből kiderült, hogy minden egyes fájlt felismert, azokat le is játszotta, azonban a kép minőségével bizony akadnak problémák. Nem zajosodás, villódzás vagy idegesítő csíkok okozzák a gondot, hiszen ilyen zavaró effektek nem jelentkeztek, hanem az akadozás. Sajnos az a helyzet, hogy a két QuickTime, a DivX és az XviD anyagokat leszámítva mindegyiknél megfigyelhető volt kisebb-nagyobb döccenés. A Killa például olyan volt, mintha képregényt néznénk, a két további MKV is csúful ugrált, a TS egy centrifugán táncoló tévét idézett, és az M2TS sem volt folyamatos. Ez nagyon szomorú, hiszen minden adott volt egy kifejezetten használható videolejátszó alkalmazáshoz, csak pont a lényeg nem stimmel.
Letöltöttük viszont a népszerű és megbízható, MX Player névre hallgató videolejátszót, és kipróbáltuk, hátha azzal jobban megy a filmezés. Egyes állományok, így például az M2TS jobban muzsikált, és az MKV-k is folyamatosabbak lettek (még a killa is), de például a TS maradt ugyanolyan gyatra. Mindenesetre ez azt bizonyítja, hogy egy esetleges későbbi szoftverfrissítés a gyári médialejátszón is segíthet. Viszont a hálózati lejátszás még az MX Player segítségével sem lehetséges, mert ekkor nézhetetlenül szaggatottá válnak a videók.
Netes tartalmak, értékelés
Alkalmazások és böngésző
Mintegy 18 előre telepített alkalmazás – közöttük például a Gmail, egy naptárprogram vagy az Explorer névre hallgató fájlkezelő – található meg a készülék App menüpontja alatt, de ezek száma az alkalmazásboltnak és a töméntelen, Android alá írt programnak köszönhetően természetesen jelentősen megnövelhető. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy tetemes részüket érintőképernyőre optimalizálták, sőt jó pár ezek közül – elsősorban a játékok között akadnak ilyenek – e nélkül nem is használhatóak, azaz egérrel vagy klaviatúrával nem irányíthatóak. Tehát az, aki egy androidos okostelefon vagy tablet által kínált szabadságot és gazdagságot vár ettől a terméktől, biztosan csalódni fog egy kicsit.
Az alkalmazásbolt felépítése és kinézete is követi a Android-alapú mobil eszközöknél már megszokott rendszert, magyarul olyan, mint a Google Play, csak nem úgy hívják valamiért. Tehát amellett, hogy az egyes programok kilistázhatóak áruk, frissességük és népszerűségük szerint, olvasható róluk egy rövid leírás, valamit egy-két működés közben lőtt screenshot is megtekinthető. A programok futtatásának sebessége miatt egy szó sem érheti a ház elejét, még az egyszerűbb 3D-s játékok is mentesek az akadozástól. Az előre telepített Chrome böngésző jól funkcionál, kellően gyors, egyedül az zavaró, hogy hajlamos az oldalak mobil eszközökre optimalizált verzióját betölteni, ami egy nagyméretű képernyőn olykor elég szerencsétlenül fest.
Értékelés
Az világosan látszik, hogy nem az ilyen kisméretű smart stickek termékcsoportja a dizájnerek álma, nem ezek azok a modellek, ahol a formatervezők kiélhetik legvadabb fantáziáikat. A MyAudio Mini PC sem egy szépségdíjas darab, de ezt számon kérni dőreség lenne egy olyan eszköz esetében, amit a tévé hátuljába kell dugni. Ennél egy fokkal fontosabb, hogy magában a termék nem használható, hiszen távirányító nem jár mellé, sem klaviatúra, sem egér, így ezeket külön kell megvásárolni hozzá, ha lehet, akkor egy USB hubbal együtt.
Így már azért rögtön máshogy néz az ember a 19 900 forintos vételárra, de a rossz érzéseken enyhít, hogy egy igen stabil, megbízható termékről van szó. Amellett, hogy egyszer sem fagyott le, még ráadásul gyorsan is reagál a vezérlőeszközökről érkező jelekre, amivel rengeteg felesleges idegeskedéstől kíméli meg a felhasználót. Komolyabb baj egyedül a beépített médialejátszóval akad. Egyrészt a kezelőfelület sem az igazi a túl nagy méretű ikonok és betűk miatt, és az sem egy kimondott előny, hogy lejátszási listát nem lehet összeállítani. Mindez eltörpül amellett, hogy a videók nagy része csúnyán akadozik, de ezen lehet segíteni az MX Player médialejátszó letöltésével. Mert szerencsére az alkalmazásbolt jól működik, az előre telepített appok hasznosak, és a nyílt, Flash-támogatású böngésző is jól szuperál. Alapjában véve tetszett az eszköz, azzal együtt, hogy a Mini PC név erős túlzás, és az is világosan látszik, hogy még mindig van hova fejlődni.
MyAudio Mini PC androidos smart stick
elefant
A MyAudio Mini PC tévéfelokosítót a MyAudio képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.
