Bekapcsolva
Hagyományos értelemben vett tápkábel nincs, bekapcsológombot sem helyeztek el a terméken, így jobb híján csatlakoztattuk a HDMI-n keresztül a tévéhez, és egyik USB portjába bedugtuk a micro USB-s kábelt, és csuriba tettük kezünket. Körülbelül öt másodperc múlva egy nagyméretű MyAudio logo tudatta, hogy jó úton járunk, és nem egészen fél percen belül már teljesen be is bootolt az eszköz. Kontroll-lámpa nem található a Mini PC-n, de mivel nagyon elrontani úgysem lehet semmit, így végül is elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy működik-e a készülék vagy sem.
A termékbe Rockchip RK3066 SoC került, két ARM Cortex-A9-es processzormagja legfeljebb 1,6 GHz-en jár, grafikus gyorsítója Mali-400 MP4, és 1 GB RAM került mellé. A dobozán nagy betűkkel hirdetik a 4 GB, adattárolásra, applikációk raktározására szolgáló NAND Flash memóriát, de ebből az eszköz csak 1,6 GB-ot lát. Mindenesetre ha ez nem lenne elég, akkor a kártyaolvasó segítségével a tárolókapacitás megnövelhető.
Hirdetés
Vezérlőeszközök
Arra is elég gyorsan rá lehet jönni, hogy mivel távirányító nincs, ezért az USB portba kell tuszkolni valamilyen vezérlőeszközt, értelemszerűen egy klaviatúrát vagy egeret, esetleg legjobb esetben egy tapipaddal megtámogatott billentyűzetet. Aki abban reménykedik, hogy majd egy bluetoothos perifériával megoldja ezt és így megmarad az USB portja, annak csalatkoznia kell: ezt az adatátviteli szabványt a Mini PC nem támogatja. Az is rögtön világossá válik, hogy a legjobb valamilyen drót nélküli megoldásban gondolkodni, hiszen egy átlagos eszköz kábele nem elég hosszú, ráadásul borzasztóan idétlenül is néz ki a szoba közepén végigkígyózó vezeték.
Bár a készülék csak egérrel vagy csak billentyűzettel is irányítható, ezek magukban igen sok kompromisszum megkötését követelik, ami pedig szép lassan az idegbaj szélére sodorja a felhasználót. Így két megoldás marad: beszerezni egy kombinált kiegészítőt vagy egy USB hubot. Utóbbinak még megvan az az előnye is, hogy jut csatlakozó a pendrive-oknak vagy külső merevlemezeknek is, hiszen ennek hányában csak a hálózatról, illetve a micro SD kártyáról juttathatóak el rá a különféle médiaállományok.
Grafikus kezelőfelület
A főmenüt nagy, látványos ikonok uralják, amelyeken rögtön látszik, hogy milyen feladat végrehajtására valók. Innen indíthatóak el közvetlenül a filmek, a zeneszámok és a fényképek, beugorhatunk az alkalmazások közé, vagy bíbelődhetünk a rendszerbeállításokkal. Itt amellett, hogy lehetőség nyílik a vezeték nélküli hálózat menedzselésére, megadható a felbontás és a képméret, megváltoztatható a nyelv (az eszköz tud magyarul), szinkronizálható a rendszerhez Google fiók, bekapcsolhatóak a rendszerhangok, illetve meg lehet nézni, hogy a háttértárolókon mennyi hely van még.
Akinek ez a megoldás nem tetszik, az az applikációk között megtalálhatja a már megszokott, kevésbé látványos, ám némiképp átláthatóbb androidos felületet is. Az elektronika sebességére egy rossz szót se lehet szólni, mindenre azonnal reagál, nem lassul be, és ráadásul nem is fagy le a rendszer.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
