Be quiet! Straight Power 580 W

Januárban azt vizsgáltuk, mire elég a 400 wattos tápok teljesítménye. Az eredmény – hogy szinte bármilyen, egy VGA-s rendszerhez – sokakat meglephetett. Most egy – vagy talán két – kategóriával feljebb, 600 watt környékén vizsgálódunk. Öt tesztalanyunk specifikált teljesítménye 580 és 650 watt között mozog, ezzel nagyjából a tápok repertoárjának középmezőnyébe, a 400 wattos „éppen elég” és a kilowattos „Paks lekapcsolók” közé tartoznak. Vajon mire elég egy ilyen táp?

Bemelegítésnek itt a mezőny legkisebbje, a be quiet! Straight Power szériájának 580 wattos modellje. A tetszetős fekete dobozból egy nagyon látványos táp került elő. Tetején – vagy alján, nézőpont kérdése – a szokásostól eltérő, párhuzamos rácsozás alatt lapul a 120 milliméteres ventilátor. A megszokott tartozékok – tápkábel, füzetecske, csavarok – mellett pár kábelfogót is található, a vezetékcsomagokat pedig tépőzáras pántok fogják össze.

A Straight Power széria CM ágába moduláris tápok tartoznak. Közülük az 580-as a középső, van alatta 480, fölötte pedig 680 wattos. Összesen hét lecsatlakoztatható vezetékekhez való aljzatot tettek rá. Ebből kettő PCI Express grafikus kártyákhoz, négy perifériákhoz és egy a processzorhoz (alaplapi 12 voltos) való. Érdekes részlet az alattuk kialakított méhsejtes rács.

Mivel nem a sorozat csúcsmodelljéről van szó, kábelből eggyel kevesebbet kapunk, mint aljzatból. Egyik grafikus kártyás végén hattűs, a másikon hat- és nyolctűs csatlakozó van, a táptól 55 centiméterre. Az alaplapra köthető, nyolctűs, 12 voltos köteg is ugyanilyen hosszú. A perifériákhoz valón szintén a ilyen távolságban van az első dugasz, amit 15 centiméterenként követ a többi. Az egyik kötegen négy SATA, a másikon három négytűs és egy floppy-meghajtóhoz való sorakozik. A harmadik kombinált köteg két SATA, két négytűs és egy floppy végződéssel. Jó ez az elosztás, mert a csak SATA és a vegyes (SATA/IDE) eszközökkel felszerelt konfigurációkhoz is elég lehet egy perifériás köteget használni.

A fix vezetékek közül 55 centiméter hosszú szálakon lóg a főtápcsatlakozó és processzoros, négytűs csatlakozó. Kapunk még két vékony vezetéket. Ezeken egy-egy négytűs, illetve alaplapokra jellemző, háromtűs ventilátorcsatlakozó van. A rajtuk érkező feszültséget a táp saját igényei szerint szabályozza.

Specifikációs táblájára tekintve láthatjuk, hogy a Straight Power az elágazó utat választotta. Manapság legfontosabb, 12 voltos ágát négy részre osztották, melyek egyenként 18 amperrel, közösen pedig 38 amperrel terhelhetőek. Ez összesen 456 wattot jelent, ami a modern „hatszázasoknál” nem valami nagy szám. Gyakran látunk olyan modelleket, melyek akár 550-600 watt leadására is képesek rajta. Szintén lényeges elem az adatlap bal alsó sarkában látható, bronz fokozatú 80 Plus matrica. Azt jelzi, hogy a táp 20 és 100 százalékos terhelésnél legalább 82 százalékos, feles terhelésen pedig legalább 85 százalékos hatásfokra képes.

Belül is találtunk egy látványos részletet. A be quite! az év elején bevezetett, Silent Wings USC ventilátorát tette a tápba. A 120 milliméteres szélkerék lapátjai érdekes, sávos felületet kaptak, ami állítólag csökkenti a szélzajt. Mi inkább a folyadékfelületen sikló csapágyban bízunk. Halknak hirdetett mivolta ellenéra a ventilátornak elég erős, 0,45 amperes motorja van. Jó hír viszont, hogy már nagyon alacsony, 3,5 voltos feszültségen is elindul.

Szerényebb kiépítésben, de találkoztunk már a Straight Powert működtető elektronikával. Ugyanerre a sémára épül a gyártó kisebb Pure Power sorozata, mely szintén 80 Plus bronz fokozattal rendelkezik. A kapcsolás az FSP-től származik.

Többségében 105 °C-ra hitelesített TEAPO kondenzátorokat találtunk a tápban, a kimeneti oldalon néhány OST márkájúval vegyítve. Nem valami elegáns a moduláris kábelek csatlakozópaneljére forrasztott két nagy kondenzátor.

Cooler Master Real Power M620

A Cooler Mastertől a Real Power sorozatba tartozó, moduláris, 620 wattos M620-at próbáltuk ki. Családjának második legkisebb tagja, kapható 520 wattos névleges teljesítménnyel – melyet korábban teszteltünk –, de 700, 800 és 1000 wattos kivitelben is. A füles Cooler Masteres dobozban csak a szükséges minimumot találtuk, kábeleket és egy kis füzetecskét. A moduláris kötegekhez most sem kaptunk tárolót. Látszik, hogy ez nem a csúcsszéria.

Hasonló moduláris csatlakozói vannak a Cooler Master perifériás kábeleinek, mint az előbbi be quiet!-nek. Összesen hat darab van belőlük, ezt két hattűs PCI Express videokártyás egészít ki. Ettől eltekintve a Real Power M620 megjelenése teljesen átlagos. Krómozott rácsa mögött 120 milliméteres ventilátor rejtőzik, kábeleit szépen beharisnyázták.

Itt a 20+4 és 4 tűs mellett a teljesítményigényesebb processzorokat ellátó 8 tűs, 12 voltos vezeték is fix. A négyeshez hasonlóan 65 centiméteres „zsinórokon” lóg, míg a főtápcsatlakozó köteg 15 centiméterrel rövidebb. Bár csak két csatlakozó van a tápon, három PCI Express VGA-s vezetéket kaptunk. Mind a három 50 centiméteres, kettőnek a végén 6 tűs, egyén 8 tűs csatlakozó várja a grafikus fenevadakat. Több VGA esetén itt is elosztókra leszünk utalva. Mind a hat perifériás aljzathoz kaptunk vezetéket. Kettőre összesen nyolc SATA konnektort osztottak el a táptól 50, 65, 80 és 95 centiméteres távolságban. A másik kettőn hat négytűs, az utolsó kettőn pedig még négy négytűs és két floppyhoz való dugasz sorakozik. Vegyes (SATA és négytűs) köteg nincs.

A specifikációs tábláról ismét elosztott 12 voltos felállást olvashatunk le. A három rész fejenként 19 amper (228 watt) leadására képes, közös csúcsuk pedig 43 amper (516 watt). Mellette ott díszelgett a 80 Plus matrica, de már csak standard szintű. A 80 Plus mérése szerint 20%-os terhelésnél eléri a bronz szint 82%-os hatásfokát, de félgázon és teljes terhelésen már nincs meg a 85%-os, illetve 82%-os hatásfok.

Belül egy átlagos, 120 milliméteres ventilátort találtunk. Motorjának viszonylag alacsony, 0,24 amperes áramerőssége halk üzemet sejtet, de az 520 wattos testvérmodell tesztjéből tudjuk, hogy még gyengébb társa sem valami halk.

A szokásos sarokban nagy trafós AcBel belsőt találtuk a Real Power M620-ban. Ezt a Cooler Master már évek óta használja. Nem a legfejlettebb, de jól teszi a dolgát. A középső főtrafó fölé egy kis légterelőt illesztettek.

Érdekes, hogy a bemeneti oldalon két különböző márkájú kondenzátor látható. Az L-Tec és az Elite sem tartozik az abszolút csúcskategóriába, inkább közepes. Az is fura, hogy az egyik 105, a másik viszont 85 fokra hitelesített. A kimenetet már 105 °C-os L-Tec kéménykék sora uralja.

Corsair HX650

Szintén régi ismerősünk a Corsair HX sorozata. A moduláris tápok közül bemutatkozásuk után röviddel – lassan három éve – teszteltük az 520 és 620 wattos modellt. Ez a páros végnapjait éli, helyüket fejlettebb 450 és 650 wattos modell veszi át. Utóbbi mutatós, jól megrakott dobozban landolt nálunk. A kábelek, csavarok és füzetecske mellett kötegelőket, Corsair matricát és egy zsákocskát találtunk a felesleges vezetékeknek.

Úgy tűnik, a moduláris kábelek terén is kezd valamiféle szabvány kialakulni. Ugyanis a Corsair HX650 aljzatai ugyanúgy néznek ki, mint a Cooler Masteré vagy a be quite!-é. Két PCI Express videokártyásat és öt perifériásat kaptunk, ebben a tekintetben tehát két versenytársa közé sorakozik be. Megjelenésben a HX650 sem mutat semmi extrát. Hajós emblémával díszített ventilátorrácsa fekete, alatta 120 milliméteres lapátkerék dolgozik. Kábeleit szépen harisnyázták. Egyetlen érdekessége, hogy specifikációs lapja nem az oldalára, hanem a tetejére került.

Most is kaptunk lecsatlakoztatható vezetéket az összes aljzathoz. A Corsairhez érdekes, szalagkábeles elrendezésű kötegek járnak, melyek a szokásos harisnyásoknál sokkal engedelmesebben kanyarodnak az általunk kívánt irányba, Fekete színük miatt jobban eltűnnek a ház belsejében, ugyanakkor nehezebb megállapítani, melyik milyen feszültséggel bír. Mindkét 60 centiméteres PCI Express VGA-s kétfelé ágazik, így összesen négy 6+2 tűs csatlakozónk van. Ezzel a táppal a kétkártyás grafikus rendszereknél nem lesz szükségünk átalakítóra. További három kötegre összesen kilenc SATA csatlakozót osztottak szét, a táptól 40, 55, illetve 70 centiméteres távolságban. A maradék két köteg 115 cm hosszú. Ezeken négy-négy IDE meghajtóhoz és egy-egy floppyhoz való konnektor van. A hagyományosan harisnyázott fix főtápcsatlakozó és 4+4-es processzoros társa 60 centiméteres vezetékeken lóg.

A Corsair HX650 hátára ragasztott matricán az a legfontosabb információ, hogy 12 voltos ágát egyben hagyták. Nem kevesebb mint 52 amper, vagyis 624 watt leadására képes. Bizony, ez lényegesen több előbbi két konkurensénél. A két legkisebb HX sorozatos táp – a 450-es és a 650-es – a 80 Plus tanúsítvány bronz fokozatát bírják. A nagyobb 750-es és 850-es aranyat, a 950-es ezüstöt kapott.

Belül a halk ventilátorok világában nagyon jól csengő ADDA márkanévvel ellátott ventilátorra leltünk. A felhasznált 0,37 A motorerejű modellel többször találkoztunk már más – sok esetben Corsair – tápban, és mindig kiválóan, zajtalanul működött.

Régi ismerősünk a vele átellenes oldalon található elektronika is. Mivel a Corsair a be quiet!-hez és a Cooler Masterhez hasonlóan csak egy márkanév, a tápokat OEM gyártóktól szerzi be. A HX650 esetében a Seasonic a forrás, ráadásul nagyszerű. Hasonlót használtak már a HX620-nál is. Elrendezésében az a szokatlan, hogy a bemeneti kondenzátor pontosan középre került. A magas hatásfok és a jó elrendezés miatt a Seasonic belső továbbra is csak két bordát használ, nem pedig hármat.

Ahogyan a Seasonic nevéhez illik, minden felhasznált kondenzátor Japánból, a jónevű Nippon Chemi Contól származik, és 105 °C-ra van hitelesítve. A kimeneti oldalon látható három tekercs arra utal, hogy a 3,3, 5 és 12 voltos feszültséget külön vezérlik. Költségcsökkentés okán kettőt össze szoktak vonni.

Enermax MODU87+ 600 W

Tápok területén az Enermax nem csak egy jól csengő márkanév, hanem komoly fejlesztéssel és gyártással is foglalkozó vállalat. Rengeteg típusuk közül a MODU87+-t vettük be tesztünkbe. Ez a viszonylag új modell különösen magas hatásfokkal bír, elit sorozatnak számít, tehát megfelelően teletömték a dobozát. A kábelek és ismertető mellett kis zsákocskát, Enermax címkés kötegelőket és még néhány érdekes apróságot találtunk. A táp hatalmas, 140 milliméteres ventilátorával elég mutatós darab. Nálunk a 600 wattos modell járt. Alatta van még 500, fölötte pedig 700, 800 és 900 wattos változat.

A két érdekes apróság, amit korábban említettünk, a táp hátuljára szerelhető fel. Az egyik egy kis Enermax matrica, aminek a tápcsatlakozó fölött alakítottak ki helyet. A másik egy érdekes biztosító. Ezzel meggátolhatjuk a konnektor véletlen kirántását, a gép akaratlan áramtalanítását. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez jó ötlet. Sokkal nagyobb baj lehet abból, ha nem csak a zsinórt, hanem a hozzá biztosított gépet is lerántjuk a helyéről. Mindenesetre a kiegészítő használata nem kötelező. Természetesen ez a táp is moduláris, öt perifériás, és két érdekes, soktűs csatlakozót találtunk rajta. Utóbbiak grafikus kártyákhoz valók. Az Enermax szerint azért kell a sok tű, mer így a jövőben érkező, még több energiát igénylő grafikus kártyák áramellátásával sem lesz gond. Azért mi reméljük, hogy a mostani csúcs GeForce-oknál sokkal többet fogyasztó grafikus kártyák még jó ideig nem lesznek.

Hagyomány az Enermaxnál, hogy nem fekete harisnyázást használnak a vezetékeken. Most ugyan nem a megszokott cirmosat, hanem sárga-vörös sávosat kaptunk. A grafikus kártyákhoz két 50 centiméteres kötegen négy 6+2 tűs csatlakozót kapunk. A kötegeknek csak az utolsó 15 centimétere ágazik ketté, mérsékelve ezzel a kábeldzsungelt. A perifériás részt is okosan oldották meg, bár nem kapunk mind az öt aljzathoz vezetékeket. A négy négytűs (végén floppycsatlakozóval), négy SATA és két vegyes ág bőven elég lesz. A vegyesre két négytűs és két SATA csatlakozó került a táptól 45, 60, 75, illetve 95 centiméteres távolságban. A 60 centiméteres fix kötegek végére 20+4-tűs és 4+4 tűs alaplapi csatlakozót tettek.

Az Enermaxnál is szétválasztották – három részre – a 12 voltos ágat. Mindháromnak jó magas, 25 amperes (300 wattos) maximuma van, közösen pedig rendelkezésükre áll az egész 600 wattos specifikált teljesítmény. Nem véletlenül kapta ez a tápcsalád a MODU87+ nevet. Azt jelzi, hogy 20, 50 és 100 százalékos terhelésnél is legalább 87%-os hatásfokra képes. A 80 Plus legfelső, arany fokozata arról tanúskodik, hogy félgázon a hatásfok 90%, ráadásul ezeket az értékeket 110 voltos hálózaton mérik. A mi 230-as rendszerünkben a tápok hatásfoka egy-két százalékkal jobb. Nem szabad elfelejteni az Enermaxnál, hogy ők a specifikált értékeket nem 25 °C-os szobahőmérsékleten, hanem ipari, 50 °C-on adják meg, ráadásul non-stop üzemnél. Szóval ez a táp egy forró gépben, állandó jelleggel képes 600 wattot leadni.

Csupa érdekességgel találkoztunk a MODU87+ belsejében. Először is itt van a hatalmas, fényes ventilátor. Látványos külsejénél sokkal lényegesebb nagyon kicsi, 0,15 amperes motorereje, speciális csapágyazása és nagyon fejlett vezérlési rendszere. Fordulatszáma percenként 700 és 1800 között változhat, így nagyon halk és hatékony is tud lenni. További hasznos funkció, hogy a táp kikapcsolása után még 30-60 másodpercig jár a ventilátor, hogy teljesen lehűtse az elektronikát.

Nagyon érdekes az Enermax MODU87+ kapcsolása. A bemeneti oldalon egy hatalmas tekercs és egy, csupán 85 °C-ra hitelesített kondenzátor látható. Őket a fő és készenléti köré és egy harmadik trafó követi.

Az igazi különlegesség, mondhatni forradalmi újítás a kimeneti oldalon található. Eddig az egyes feszültségeket áramváltókkal hozták létre. Gyakran összevonták az egyes ágak vezérlését, ami azt eredményezte, hogy egyenetlen terhelésnél az egyik értéke csökkenni, a másiké emelkedni kezdett. Az Enermax más, sokkal fejlettebb megoldást készített. Csak 12 voltos feszültséget állítanak elő a főtrafóval, az 5 és 3,3 voltot PWM áramkörrel hozzák létre, hasonlóan mint a PWM szabályozású ventilátoroknál a 12 voltnál kisebb feszültségeket. Így sokkal pontosabban tarthatóak a szabványban megadott feszültségek, előállításukkor pedig kevesebb energia vész el, alakul át hővé. Szóval a táp nem csak pontosabban, hanem hatékonyabban is működik. Ráadásul sokkal kevesebb, idővel kiszáradásra hajlamos kondenzátort használnak fel, mert a PWM áramkörökben tartósabb szilárdelektrolitosok váltják fel őket. Egyébként a hagyományos kondenzátorok itt is 105 °C-osak, jobbára TEAPO (és pár OST) gyártmányúak voltak.

FSP Everest 85 Plus 600 W

Szintén teljes fejlesztőbrigád és gyártósorok, illetve sokéves tapasztalat áll az FSP mögött. Kékre festett tápjait már évek óta ismerjük és kedveljük. Most az Everest 85 Plus család 600 wattos tagját vettük elő. Kisebb testvére 500, két nagyobb pedig 700, illetve 800 wattos. Szokásos, ablakos dobozában pár extra kötegelőt és egy FSP matricát találtunk.

Külsőre az FSP tápjai már régóta nem változnak. Kék ház, aranyszínű ventilátorrács, alatta 120 milliméteres lapátkerék jellemzi őket. Utolsó tesztalanyunk volt az egyetlen, melynek a többiekétől eltérő moduláris csatlakozói voltak. Ráadásul itt a három négytűs és három SATA aljzat különbözik, szóval vegyes vezetékre ne számítsunk. Mellettük még két kék VGA-s konnektor sorakozik.

Mivel a 600 wattos távolról sem a csúcsmodell, moduláris kábelből meglehetősen keveset kaptunk hozzá. A PCI Express grafikus kártyás, 50 centiméteres csomag végén 6+2 tűs végződésre leltünk. A két SATA vezetéken összesen hat dugasz van, a tápról 45, 55, illetve 65 centiméterre. Két ugyanilyen hosszú kötegre öt négytűs és egy floppyt ellátó konnektort kaptunk. Szóval az FSP-nél volt a legszerényebb a moduláris kínálat. Fix, 50 centiméteres kötegből viszont négy van: 20+4 tűs, 4 tűs és 4+4 tűs alaplapi, valamint 6+2 tűs VGA-s.

Az Epsilon széria négy évvel ezelőtti bemutatkozása óta négyfelé osztott 12 voltos ágat használ az FSP felsőkategóriás tápjainál. Ezek a 600-as Everestnél fejenként 18 amper (216 watt) leadására képesek, közös maximumukról viszont nem ad információt a specifikációs tábla. Az viszont kiderül róla, hogy ismét egy 80 Plus bronz fokozatú modellel állunk szemben.

Sokféle (ADDA, Protechnic Electric, Yate Loon) 120 milliméteres ventilátort láttunk már FSP tápokban, most egy Power Logic modellt kaptunk. Sok érdekeset nem tudunk elmondani róla. Golyós csapágyazása van, motorereje meglehetősen alacsony, 0,20 amper.

Újdonságot a belsőről sem tudunk elmondani. Alapjait még négy éve tervezték meg, azóta egy kicsit csiszoltak rajta. Hatásfoka 80% környékéről 82%-ra nőtt, sőt vannak már ennél fejlettebb változatai is. Ma már hárombordás elrendezése nem számít különlegesnek.

Az a tapasztalatunk az FSP felsőkategóriás kapcsolásával, hogy 5-600 watt környékén még rendben van, fölötte viszont több szakmai lap is furcsaságokat, az ATX12V szabványban leírtnál nagyobb kilengéseket regisztrált. Fórumozónk, didyman a kisebb teljesítményű, CapXon bemeneti kondenzátort használó modelleknél egy típushibát dokumentált. Alábbi képünkön látható, hogy az FSP ezt az elöregedő kapcsolást egészen 1010 wattig használja. Szerintünk ideje lenne a be quiet!-nál látott megoldásra áttérni, hiszen az is az FSP-től származik, és valamivel fejlettebb.

Kondenzátorok terén nem kell aggódnunk a 600 wattos Everest 85 Plusnál. A bemeneti oldalon 85 °C-os, a kimenetin 105 °C-os TEAPO termékek sorakoztak katonás rendben. Egyedül a moduláris panelre biggyesztett darab hat kissé furcsán.

SLI és CrossFire próba

Bemutattuk az egyik oldalt, öt tápunkat, most jöjjön a másik, az öt grafikus kártya! Vizsgálatunkhoz két GeForce GTX 285-et és három Radeon HD 5870-et vetettünk be. Eredetileg GTX 400-as GeForce-okat és Radeon HD 5970-et szerettünk volna, de ezek a kártyák még számunkra is nehezen beszerezhetőek. Maradt hát az SLI és a hármas CrossFire. Ilyen felállással is szép nagy wattokat lehet előcsalogatni. Processzor tekintetében is újítottunk, haladtunk a korral. Nem extrém Core 2-t, hanem Core i7-920-at használtunk. Órajelét némi feszültségemeléssel 4 GHz-re toltuk fel, így ma megfelelően képviseli a „húzott csúcsprocesszor” fogalmát. Hiszen most is arra voltuk kíváncsiak, milyen számítógéppel, és nem hogy művi terhelőrendszerrel lehet zavarba hozni a 600 watt körüli tápokat.

Tesztkonfiguráció

• Intel Core i7-920 @ 4 GHz (CPU 1,35 V, QPI 1,35 V, DRAM 1,55 V) processzor
• Asus P6T WS Professional alaplap
• 3 x 2048 MB Corsair DDR3-1600 memória
• 3 db Asus Radeon HD 5870 videokártya
• 2 db Asus Matrix GeForce GTX 285 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez

Méréseinket nem házba szerelt, hanem nyitott rendszerrel végeztük. Táblázatunkban a konnektorból felvett maximális fogyasztási értékek szerepelnek, azok a mennyiségek, amelyeket a táp egy-egy csúcsra járatott pillanatban felvesz az elektromos hálózatból, majd megfelelő egyenárammá alakít, és a számítógépnek továbbít. Ez a folyamat veszteséggel jár, mely a modern tápoknál 10-20%-ot tesz ki. Az átalakításkor elveszett teljesítmény hőenergia formájában manifesztálódik. Tehát tesztgépünk fogyasztása – vagyis a táp leadott teljesítménye – ennek megfelelő mértékben kisebb a táblázat adatainál. Lássuk még egyszer összefoglalva a tápok főbb paramétereit:

Mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy mit bírnak a hatszázasok, nyugalmi értékeket nem, csak a csúcsteljesítményeket tüntettük fel. Terheléshez több próba után a meglehetősen régi 3DMark05 Canyon Flight résztesztjénél maradtunk, és közben a CPU két (virtuálisan négy) magját 100%-ra terheltük. Ez a felállás olyan terhelést – és ezzel fogyasztást – produkált, mint a mai legmodernebb játékok., miközben az ismétlődő szekvenciában könnyen megfigyelhető a maximális fogyasztás helye.

Nyugalmi állapotban az új, Core i7 processzorra alapozott rendszer egy Radeon HD 5870-nel nagyjából 140 wattot vett ki a konnektorból. Ez az érték körülbelül 40 wattal alacsonyabb annál, mint amit korábban, a 400 wattosoknál mértünk, Core 2 Extreme processzorral és Radeon HD 4890-nel szerelt rendszeren. A HD 5870 nyugalmi étvágya úgy 25-30 wattal alacsonyabb a HD 4890-énél, processzorfogyasztás terén a Core i7 szintén egy picit takarékosabbnak tűnik a húzott Core 2 Extreme-nél. Persze lehet, hogy csak azért, mert az előbbinél valamivel több feszültséget emeltünk. Terhelve a két rendszer fogyasztása nagyjából kiegyenlítődött. Korábbi tesztünkben arra jutottunk, hogy a Radeon HD 4890 és HD 5870 terhelt fogyasztása közel van egymáshoz, szóval ebből az következik, hogy a két csúcs Intel processzor étvágya is hasonló.

Lényegében bemelegítő körnek számított az egy Radeon HD 5870-essel mérés, itt mértük a legkisebb értékeket. A tápok hatásfokát beleszámolva arra jutottunk, hogy a komoly konfiguráció teljes terhelésen is csak 300 watt környékén fogyaszt. Szóval a 600 wattos tápok éppen feles terhelésen futnak vele, ahol a legjobb a hatásfokuk. Meglepő lehet, hogy nem az arany 80 Plus minősítéses Enermaxnál kaptuk a legkisebb számot, hanem éppen a 80 Plus szerint leggyengébb – csak standard – Cooler Masternél. Ennek oka, hogy a maximális értékek csak egy-egy pillanatra ugranak be játék közben, amit a konnektoros mérő még több ismételt méréssel sem tud kellő pontossággal követni. Mindenesetre 300 wattos teljesítmény környékén egy 80 Plus standard és 80 Plus arany 600-as táp között úgy 3-5% eltérés lehet, ami elenyésző 9-15 wattot jelent. Hang tekintetében is kiegyenlített volt a mezőny, szép csendben, 20 dB környékén dolgoztak. Talán csak az FSP morgása lógott ki a többiek sorából.

Nagyjából 100-110 wattal nőtt a rendszerek konnektorból felvett fogyasztása (a valós kb. 90 wattal), amikor betettük a második Radeon HD 5870-et. Ekkor sem tapasztaltunk lényeges hatékonyságbeli különbséget az öt tápnál. Az Enermax legalacsonyabb és az FSP legmagasabb fogyasztása között 27 watt, vagyis 5% körüli eltérés volt. Ismét kiemeljük, hogy egy-egy rövid pillanatra elért csúcsértékektől van szó. Hangban is közel maradtak egymáshoz a tápok. A legcsendesebbnek 22 dB-lel az Enermax bizonyult, őt a Corsair követte, de a leghangosabb FSP is csak 3 dB-lel volt nála zajosabb.

Az igazi érdekességek a harmadik Radeon beépítése után történtek. Ez már egy olyan rendszer, amit igen kevés felhasználó telepít otthon gépébe. A jelenlegi meghajtókkal egy harmadik GPU már nem hoz annyit a konyhára, mint a második. Három VGA-val már minden tápnál kiegészítő átalakítókat kellett használnunk. Az FSP Everest 85 Plust még így sem sikerült működésre bírni, három HD 5870-nel egyszerűen nem volt hajlandó elindulni. Ennek kétféle oka lehet. Az egyik, hogy a 18 ampert, vagyis 216 wattot engedélyező 12 voltos részlegek egyike startkor túlterhelést kapott, ezért a táp védelme közbeavatkozott. A másik lehetőség, hogy a 12 voltos ág erős terhelése miatt a vele közösen szabályozott 5 vagy 3,3 voltos feszültség úgy eltávolodott a referenciaértéktől, hogy a védelem közbeavatkozott.

Minden bizonnyal valamilyen védelem szólt közbe a Cooler Master Real Power M620-nál is. Itt ugyan elindult a konfiguráció, de három grafikus kártyával már a processzor terhelése nélkül is megállt a tudomány, amikor 3D-be váltottunk. Dicséretes, hogy az Everesthez hasonlóan négy 18 amperes 12 voltos résszel rendelkező be quiet!, melynek 12 voltos részlege ráadásul a leggyengébb (456 W), minden probléma nélkül bírta a kiképzést. A legjobban a Enermax versenyzője teljesített, de a Corsair sem maradt le mögött tőle túlzottan. Hangban is ez a két táp bizonyult a legjobbnak, de a be quite! is csak picivel volt zajosabb náluk. A Cooler Master és FSP hangját átlagosnak mondanánk, a három nagy Radeon lazán túlharsogta.

Hogy ne érhesse szó a ház elejét, lefuttattuk a GeForce-os teszteket is. Itt azt tapasztaltuk, hogy a GTX 285 valamivel többet fogyaszt a Radeon HD 5870-nél, de két ilyen kártyával minden táp sikeresen megbirkózott. A második GTX 285 ugyancsak 100-110 wattal emelte a konnektorból felvett fogyasztást.

A teljes tesztfolyamat alatt figyeltük a tápok 3,3, 5 és 12 voltos feszültségét. Egyetlen esetben sem találtunk olyan kilengést, ami ne fért volna bele az ATX12V szabvány kereteibe. A legfontosabb, 12 voltos ágon a legalacsonyabb, 11,75 voltos értéket a Cooler Masternél mértük nyugalmi állapotban. A legmagasabb, 12,3 voltot az Enermaxnál kaptuk. Nála viszont ez az érték az összes teszt alatt csak 0,05 voltot, míg a többieknél egy-két tizedet ingadozott. A kisebb 3,3 és 5,5 voltos feszültséget kevesebb mint egy tizedes ingadozással tartotta minden táp.

Értékelés

Mai tesztünk nem hozott sok érdekességet, de választ kaptunk néhány tápokkal kapcsolatos kérdésre. Azt már korábban kiderítettük, hogy egy jó 400 wattos modell elég egy diszkréten húzott felsőkategóriás processzor és csúcs grafikus kártya mellé. A 600 wattos példányok vizsgálatánál is hasonló eredményre jutottunk, csak egy grafikus kártyával többel. Bika processzor és két nagy VGA mellé minden esetben elégségesek voltak versenyzőink.

A harmadik Radeon HD 5870 színre lépésekor sem a maximális fogyasztás haladta meg egyes tápok képességeit, hanem felépítésük fogott ki rajtuk. Ilyen elborult konfigurációnál vagy tényleg extrém feszültségemeléssel operáló tuningnál már nem mindegy, hogyan épül fel tápunk 12 voltos részlege. Ha több kisebb, 20 amper alatti részre van osztva, akkor bizony baj lehet. Aki ilyen számítógépet épít, vagy tuningcsúcsok megdöntésével foglalkozik, annak célszerű egyben hagyott 12 voltos ággal bíró tápot választania. Az viszont egyelőre több mint valószínű, hogy 600 wattosnál nagyobb tápra még a különösen erős gépek mellé sincs szükség.

Versenyzőink a három radeonos esetet kivéve nagyon hasonlóan teljesítettek. Tudásuk mellett felszereltségük és két kivételtől eltekintve áruk is nagyon közel áll egymáshoz. Lényegében egyik sem rossz választás, ha eltekintünk attól, hogy a legtöbb felhasználónak 400 wattos minőségi táp is tökéletesen elegendő, legfeljebb 10-12 000 forintos áron. Melyiket érdemes hát választani? Szerintünk kedvező ára miatt a Cooler Master Real Power M620-at lehet kiemelni. Igaz, hogy három Radeonnal már meggyűlt a baja, de egyébként rendben volt. Azt vártuk, hogy jóval zajosabb lesz a konkurenseknél, de pozitívan csalódtunk benne, így összességében tetszett nekünk.

Árban és teljesítményben is átlagos az FSP Everest 85 Plus és a szintén FSP belsőt használó be quiet! Straight Power. Közülük az utóbbit választanánk inkább, mert valamivel modernebb a felépítése és a három Radeon sem hozta zavarba. Talán a legjobb darabnak a Corsair HX650 nevezhető. Ez a táp volt a mezőny egyetlen egybeszabott 12 voltos részleggel ellátott modellje. Valamivel drágább az átlagnál, de kicsit magasabb a specifikált teljesítménye, és öt év garanciát vállal rá a hivatalos hazai forgalmazó, emellett lapos kábelei jobban kezelhetőek. Szépen halkan teszi a dolgát, de egyesek szerint éppen ez a hátránya. Csendes, de érzésre alig szellőzik, viszont melegszik. Nyíltrendszeres tesztünkben csak a csendességével találkoztunk, tartósságát pedig a hosszú garancia biztosítja, ezért ajánlott címmel díjazzuk.

Végezetül itt van mai tesztünk legfejlettebb, és egyben legdrágább modellje, az Enermax MODU87+. Belső felépítése előremutató, hatásfoka – bár méréseinkben nem igazán látszott – jobb a konkurensekénél. Persze annyival nem, hogy a Corsairnél is kb. 30 százalékkal drágább legyen. Bízunk benne, hogy ezt a fejlett belsőt a jövőben még tovább csiszolják, és kisebb teljesítményű tápokban is viszontláthatjuk.

Cooler Master Real Power M620	Corsair HX650

rudi

A be quiet! Straight Power tápot a Flash-Point Kft., a Cooler Master Real Power M620, Corsair HX650 és FSP Everest 85 Plus tápot az Expert Computer Kft., az Enermax MODU 87+ tápot a Computer Emporium Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.