Megjelenítés, bevitel
Kijelzőből a Chi Mei egy standard 15,6 hüvelykesét kapta a Satellite L505. Ez – ahogyan a kategóriára jellemző – TN+film technológiájú, LED-háttérvilágítású, 1366x768 pixel felbontású és fényes felületű. Első ránézésre semmi extrát nem mutatott, oldalról nézve viszont egészen sokáig megőrizte a színeit, melyek alulról viszont hamar átfordultak.
Szokásunkhoz híven kalibráltuk a Satellite L505 kijelzőjének színeit. A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
Már a beállítás előtt is az átlagosnál jobb, utána pedig nagyszerű értékeket kaptunk. Más, hasonló kategóriás notebookoknál nem a maximális, hanem az átlagos eltérés deltaE értéke szokott 1,7 környékén mozogni, itt a 0,7-es átlag miatt tökéletesnek mondható a kalibrálás. A Toshiba Satellite L505-139 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat. Fontos tudni, hogy a kalibrálást nemcsak a monitor, hanem a hozzá kapcsolódó grafikus alrendszer is meghatározza, így a HD 5165-höz való profil nem biztos, hogy jó lesz a HD 5145-höz!
Köszönhetően a modern LED-es háttérvilágításnak – amely ma már lassan alapkövetelmény – a Satellite L505 maximális fényereje jó magas, 218 cd/m², melyhez egészen alacsony, 0,6 cd/m²-es minimum társult, ami több mint 350:1 kontrasztarányt jelent. Ezeknek a paramétereknek az együttese csak erős napfényben nem tudta legyőzni a tükrös felületben megjelenő arcképünket. Szintén a LED-eknek köszönhető az eléggé homogén háttérvilágítás, igaz, a fekete bevilágítása lehetett volna kisebb mértékű.
Egyik szemünk sírt, a másik nevetett a Satellite L505 billentyűzetét látva. Nem a divatos, de többnyire nem túl ergonomikusan megvalósított, szigetes formatervet követi, ennek köszönhetően viszonylag stabilak a gombjai, nyomáspontjuk jól érezhető, nem járnak rövid úton és túl keményen. Ebből a szempontból a konzumer kategória felső régiójába tartozik a Toshiba klaviatúrája. Ellenben a gombok felülete fényes, ráadásul nagyon kis mértékben, de különbözően áll a nyomófelületük, így a tükrösség miatt hamar koszosnak és szedett-vedettnek látszanak a sorok. Matt felületnél az ilyen kis egyenetlenség biztosan nem tűnne fel...
Elrendezésben egészen jó a Toshiba klaviatúrája, de nem hibátlan. A 15,6 hüvelykes kategóriában már bele kellett törődnünk a numerikus pad jelenlétébe. Szerencsére a Satellite L505-ön nem préselték bele a kurzormozgatókat, azok szépen elkülönülnek, így az sem zavaró, hogy a többieknél valamivel laposabbak. Sokszor visszasírtunk már a notebookokon a klasszikus billentyűzetek Insert, Delete, Home, End, PageUp, PageDown hatosát, hát most a Toshiba megcsinálta nekünk – nagy kár, hogy olyan lehetetlenül a jobb szélre telepítették őket. Bezzeg az „extra fontos” PrintScreen, Pause/Break és Scroll Lock sokkal jobban kézre áll. Még ha csúnyább is lenne, kedvenc hatosunkat akkor is sokkal szívesebben látnánk a helyükön.
Annak idején, az A300-as formatervvel – és a fényes felületekkel – együtt debütált a Toshibánál a hatalmas gombokkal ellátott tapipad. Az A300-on szerettük is őket, mert könnyű volt rájuk találni, és nagyon szépen jártak, az L505-ön viszont iszonyatos kattanások kíséretében üzemeltek. Fölöttük az érintőmezőt viszont nagyon megkedveltük: sima, fényes környezetétől csak érdes felülete különböztette meg, így könnyen kitapintható volt. Nem is hiányoltuk felőle az A sorozatra jellemző világító sávot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
