Vezérlés, grafikus kezelőfelület, menü
Sokan lebecsülik a kezelőfelület jelentőségét, pedig kialakítása igen nagy jelentőséggel bír. Ideális esetben átlátható, szellős, nem takarja ki a látott kép teljes egészét, így akár filmezés, tévézés vagy játék közben is lehet módosítani az egyes beállításokon. Ez már csak azért is fontos, mert ha a kép paramétereivel babrálunk, akkor azonnal látszik is a változás.
Ideális esetben a struktúra igen sekély, mindenhova el lehet jutni néhány lépéssel, nem kell bolond módjára nyomkodni a távvezérlő gombjait, de sajnos sokan erre nem fordítanak ma sem elég nagy figyelmet. Mint ahogy arra sem, hogy az egyes appokat, szolgáltatásokat rejtő ikonok kicsik legyenek. Manapság valamiért a tévéknél, ellentétben a telefonokkal, a nagyméretű színes ábrák a jellemzőek, amelyek olykor animáltak is. Emiatt viszont kevés fér el belőlük egyszerre a képernyőn, ami miatt egy csomót kell lapozni vagy scrollozni, ezzel pedig csak feleslegesen megy az idő. A legjobbak a régebbi webOS és mostani MyHomeScreen platformoknál bevezetett kicsi kártyák, melyeknek a sorrendje is tetszőlegesen módosítható. A legegyszerűbb az lenne egyébként, ha a felhasználó teljesen a saját igényeire szabhatná a grafikus kezelőfelületet, ha ő dönthetné el, hogy mit szeretne látni a képernyőn, és mit nem. Akár két-három, előre kialakított sablont is létrehozhatnának a gyártók, amelyek közül lehetne választani.
Szponzorált tartalmak
És ha már itt tartunk, akkor szót is ejthetünk a mai okostévé rendszerek egyik legnagyobb rákfenéjéről. Ezek az úgynevezett szponzorált vagy promotált tartalmak, azaz olyan online filmek, sorozatok vagy alkalmazások, amelyeket ránk akarnak tukmálni. Azzal, hogy egy kis külön ablakban vagy bannerként megjelenik egy reklám, nincs bajom, sajnos el kell fogadni, hogy ez a világ rendje. De hogy alig álcázott hirdetésekkel bombázzák a felhasználókat, az nekem nagyon nem fér bele.
Még akkor sem tetszik a dolog, ha a mesterséges intelligencia elméletileg képes felmérni a tartalomfogyasztási szokásaimat, és annak megfelelően ajánlgat mindenfélét. Attól ugyanis, hogy megnéztem egy skandináv krimisorozatot, nem akarok egész életemben ilyesmit nézni. Ez konkrétan az a szint, mintha a hentes bejáratánál állna egy ember, és sugdosná a fülembe, hogy ruházzak be tokaszalonnára is a szomszéd boltban, hisz hát látja, hogy most vettem kolbászt.
Rendszermenü
Meggyőződésem, hogy sokan azért nem tudják kihasználni televíziójuk képminőségében rejlő lehetőségeket, mert egyszerűen nem ismerik azokat. Ezen segíthetne egy normálisan kitalált rendszermenü, ahol odafigyelnek arra, hogy az egyes funkcióknak olyan nevet adjanak, amit az átlagember is megért. Sokszor szinte nyomoznom kell, hogy a hangzatos elnevezések mit takarnak, mire szolgálnak, pedig évente jó pár friss modell megfordul a kezem között.
[+]
Illetve az is jó lenne, ha a gyártók normálisan elmagyaráznák, hogy mi mire szolgál, és mit mikor érdemes használni. Tehát például nem csak az írnák az Intelligens Képkocka Kreálás nevű , interpolációs technológiát takaró opció mellé, hogy "javítja a mozgást", hanem azt is, hogy a használata zavaró "Szappanopera hatást" okozhat. Vagy, hogy a Dinamikus Kontraszt hatásásra egyes finom képrészletek eltűnhetnek, ami játéknál vagy animációs alkotásoknál belefér, de mondjuk egy akció- vagy természetfilmnél már nem az igazi.
Emellett nagyon hiányzik, hogy létre lehessen hozni rengeteg saját képprofilt, és elnevezni azokat. A legtöbb játékhoz ugyanis más-más beállítások passzolnak, és én személy szerint imádnám, ha mindegyiknek lehetne saját kis "fiókja", amelyek egyetlen gombnyomással aktiválhatóak. Mondhatja erre bárki, hogy akkor miért nem használom erre a gyári képmódokat, ami teljesen jogos felvetés. Viszont ezekből egyszerűen nincs elég, és egy idő után el is szoktam felejteni, hogy melyiket melyik játék kedvéért módosítottam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
