Analóg kontra digitális - II.
Különösen komplex, valós idejű megfigyelőrendszerekre érvényes, hogy a kamerák számának növelése a megfigyelést végző személyzet bővítését feltételezi, ellenkező esetben leterheltté válnak a dolgozók, és esetleg túl sok minden kerüli el a figyelmüket. Csakhogy a cégek nem szívesen fizetik meg a drága munkaerőt. Ha a potenciálisan érdekes eseményt akár a kamera, akár a rendszer magját képező szoftver képes felismerni, és azt jelzi is, akkor egészséges kompromisszumot lehet találni a költségek és a megfigyelési biztonság között. A lényeg: megfelelő módon elkülöníteni a lényeges információkat a lényegtelentől.
Hirdetés
A hálózati kamerák műszaki jellemzőihez tartozik, hogy a pásztázó kamerák (a pan, tilt, zoom szavak nyomán PTZ kamerákként szokás őket emlegetni) nem igényelnek külön kábelezést a motorvezérléshez, ezek a parancsok is a hálózaton keresztül érkeznek. Ugyancsak ilyen „beágyazott interfész” szolgál a hangátvitelre. Sok modellhez ugyanis hangszóró és mikrofon csatlakoztatható, vagy eleve beépített mikrofonnal rendelkeznek, így akusztikai megfigyelésre is használhatók, illetve kommunikációra adnak módot a vendéggel vagy a behatolóval. A kevesebb kábellel tovább csökken a meghibásodás esélye (vagy egyszerűsödik a hibaelhárítás), és persze mérséklődnek a kiépítési költségek is.
Mobotix M10D extrákkal: a két kamera objektívje eltérhet (az egyik például nagylátószögű, a másik teleobjektív); van mozgásszenzor, LED-világítás és kétirányú hangátvitel beépített mikrofonnal és hangszóróval [+]
Mobotix D10D: eltérő látómezejű (és akár objektívű) kamerák közös védőburkolatban [+]
Az analóg kamerák képe a koax kábelen keresztül kódolatlanul halad. Ha magát a biztonságtechnikai infrastruktúrát nem sikerül kellően védetté tenni, illetéktelenek hozzáférhetnek a képhez, rosszabb esetben meg is hamisíthatják azt. A profi hálózati kamerák ezzel szemben egy azonosítási eljárás után titkosítva küldik az adatokat, kizárva ezzel, hogy valaki egy másik eszközzel helyettesítse őket, vagy manipulálja a képet. A hálózati kapcsolat biztosításán kívül magát a képanyagot is el lehet látni olyan vízjellel, amely tartalmazza az eszköz egyedi azonosítóit, a hely, időpont adatait, az észlelt és kiváltott események kódjait. A hamisításvédelem hatékonyságát mutatja, hogy ezek a videók bíróság előtt is bizonyító erejűek.
A fentiekben már többször utaltunk interfészekre. A hálózati kamerák esetében az adatforgalom értelemszerűen a hálózati interfészen keresztül zajlik, azaz telepítésük nem igényel speciális vezetékeket és kontrollereket, ugyanarra a szabványos adathálózatra csatlakoznak, mint bármely más eszköz. A „szabványos” nagyon fontos szó, hiszen megint csak a kiadások visszafogásához járul hozzá, és hardverszinten annak sincs akadálya, hogy különböző gyártóktól származó hálózati kamerák működjenek egyazon megfigyelőrendszerben. (Az intelligens kamerák magasabb szintű, alkalmazásprogramozási interfészei természetesen különbözhetnek.) A hálózati technológia további előnye, hogy a kép tárolását és megfigyelését függetlenné teszi a földrajzi pozíciótól. Egy állandó személyzettel nem rendelkező telephelyre így felesleges videorögzítőt kihelyezni, őrzőszolgálatot szervezni – távoli megfigyeléssel és egy megbízható beléptetőrendszerrel is elérhető a kívánt biztonsági szint.
D-Link kamerák vezetékes és vezeték nélküli hálózati interfésszel [+]
Az elmondottak alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a tisztán digitális rendszerek képminősége eleve jobb (vannak persze kitűnő minőségű analóg rendszerek és gyengébb digitális eszközök is, de most az elvről van szó). Egy analóg kamerában egy digitális jelprocesszor gondoskodik az optimális képminőségről, de ennek kimenete újra analóg, hogy a DVR-készülék vagy a videoszerver ismét digitalizálja a jelet. Mindez máris három konverzió, melyek mindegyike több-kevesebb minőségvesztést eredményez – tisztán digitális rendszerben ezzel nem kell számolni.
Új modell egy kisebb piaci szereplőtől: a Linksys kisvállalkozásoknak szánja
a beépített mikrofonnal és Wi-Fi interfésszel ellátott WVC200 PTZ kameráját [+]
Végezetül – a való életben talán inkább elsőként – mérlegelni kell a költségeket is. Sokszor emlegettük már, hogy mi minden járul hozzá a hálózatos megfigyelőrendszerek árának csökkentéséhez; köztük volt a kiépítésre, volt a fenntartásra vonatkozó tényező is. Nem könnyű mindent figyelembe venni, hiszen többnyire komplex rendszerekről van szó. A valóban jó hálózati kamerák nem olcsó eszközök, általában drágábbak a hasonló analóg kameráknál. Kis rendszereknél emiatt jelenleg nem biztos, hogy megtérülő befektetés erre a technológiára költeni. Nagyobb rendszereknél a kamerák áránál fontosabbá válik a mögöttük álló eszközkészlet rugalmassága és költsége. Amint korábban említettük, a DVR-ekre meghatározott számú kamera csatlakoztatható, ellenben – a sávszélességgel való helyes gazdálkodás esetén – az IP-hálózatos rendszerekben sem a kamerák, sem a tárhely kapacitása nem korlátozott; ha az utóbbi kezd szűkössé válni, viszonylag egyszerű egy szervert vagy a hálózatra kapcsolt tároló(rendszer)t újabb merevlemezekkel vagy tárolóegységekkel bővíteni.
További tényező, hogy a rendszer felügyelete szoftveres úton történik, ennek költsége pedig a licenckonstrukciótól függ. Léteznek mindenesetre olyan licencek, melyek igen pontosan képesek követni a tényleges kiépítettséget (kamerák, szerverek száma stb.), és mivel rugalmasan upgrade-elhetők, a további fejlesztések elől sem vágják el az utat. A számítógépes technológia legfőbb erénye azonban a rugalmasság és funkciógazdagság, hiszen lehet, hogy a hálózatos rendszer mégis drágábbra jön ki, mint egy hasonló analóg rendszer lett volna, ám van benne akár csak egyetlen olyan funkció, amely nélkülözhetetlen, de analóg technológiával nem lehet megvalósítani... Több városban működő szervezetek számára például nagyon fontos lehet, hogy egész biztonsági rendszerüket központosíthatják, egy helyre vonhatják össze a menedzsmentet, a kritikus adatok tárolását, a hálózatoknál szokásos eljárásokkal biztosíthatják a mentések redundanciáját, a szoftvereket pedig központilag is frissíthetik.
Nagyobb „zöldmezős” beruházások esetén ma már nem annyira a hálózati technológia mellett, mint inkább ellene nehéz érvelni, de azok számára sem érdektelen ez a megoldás, akik meglévő megfigyelő-, sőt épületirányítási rendszereiket akarják hálózatos rendszerré alakítani. Az analóg kamerák bekötésére ott vannak a videoszerverek, emellett pedig különféle modulok biztosítanak megfelelő interfészeket szenzorok (tűz-, füst-, vízérzékelő, behatolásdetektor), riasztók, beléptetők és seregnyi más eszköz felé.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
