Analóg kontra digitális - I.
A kamerás megfigyelőrendszerek világa a legtöbb ember szemében idegennek tűnik, általában még a műszaki dolgok iránt érdeklődők is keveset tudnak az itt alkalmazott technológiákról, a piaci viszonyokról és trendekről. Amikor lapunk hasábjain biztonsági megfigyeléshez való IP kamerákról tudósítottunk, akadt olyan olvasónk is, aki kifogást emelt, mondván, ez a specialisták ügye, és nem a Prohardver!-re való téma. Pedig egyszerű oka van annak, hogy időnként foglalkozunk ilyen eszközökkel, mégpedig az, hogy a kamerás megfigyelőrendszerek világszerte jelentős átalakuláson mennek keresztül. Ezen a területen is megkezdte hódítását az IP-alapú adatátviteli technológia, és hihetetlen módon kibővítik az efféle rendszerek képességeit, funkcionalitását a számítástechnika által biztosított lehetőségek – és ki az olvasóink között, aki akár csak kicsit is ne érezné magát otthonosan a számítástechnika és a hálózatok világában?
A vizuális megfigyelés rég nem csupán arról szól, hogy rögzítsünk képeket, majd baj esetén keressük vissza a megfelelő részleteket. A modern kamerák már maguk is számos okos algoritmust futtathatnak, tudnak objektumokat azonosítani és követni, a rendszert vezérlő számítógépek pedig a képi tartalomelemzés új szintjeire vezetnek, miközben csökkenthetik a kezelőszemélyzet terhelését, és segíthetnek megelőzni a figyelmetlenségből vagy helytelen döntésekből eredő károkat. Mindeközben a hálózati technológia módot ad arra, hogy a kamerák (épületvezérlési rendszerekkel együtt) az egységes informatikai rendszer részeként üzemeljenek; nem kell számukra külön kábelezés, képük helytől függetlenül nyomon követhető és rögzíthető, nagy földrajzi kiterjedésű rendszerek is egységes, központi irányítás alá vonhatók, és a redundancia kialakításának az informatikában bevált módszerei itt is minden további nélkül alkalmazhatók. Cikkünk célja ugyanakkor nem csak az, hogy az IP-alapú kamerarendszereket egy kicsit közelebbivé tegyük; még fontosabb, hogy rámutassunk arra, miként alakítja át a számítástechnika világunkat, szinte törvényszerűen benyomulva olyan területekre is, melyek technológiai szempontból korábban többé-kevésbé önállóknak számítottak.
Kamerás megfigyelőrendszereket ma nagyon sok helyen alkalmaznak, s nemcsak a telepített rendszerek száma növekszik dinamikusan, hanem a felhasználási területek is egyre sokszínűbbé válnak. A legkézenfekvőbb a biztonságtechnikai alkalmazás (ideértve mind a privát tulajdonú, mind pedig a köztereken, középületekben bűnmegelőzési, rendészeti céllal kiépített rendszereket), de helyet kaphatnak kamerák például a gyártásfelügyeletben, információs vagy méréstechnikai alkalmazásokban is. Az efféle eszközök nem csupán anyagi károk megelőzésében működhetnek közre, hiszen az utakon dugók, veszélyes forgalmi szituációk, balesetek jelzését is segíthetik. Ezzel együtt azt lehet mondani, hogy a legtöbb megfigyelőkamerát a költségek minimalizálása érdekében állítják üzembe. Költség alatt sok mindent érthetünk, így része lehet a kamerának a meg nem fizetett parkolási vagy úthasználati díjak csökkentésében, bolti lopások, betörések megelőzésében vagy utólagos felderítésében, de a hiábavaló költségeket mérsékli az is, ha egy meghibásodott gépsort időben leállítanak.
Ahogy egyre kifinomultabbá válnak a megfigyelőrendszerek, illetve ahogyan javul a ráfordított és a technológia által megtakarítható összegek aránya, úgy egy újabb szempont, a bevételoptimalizálás is előtérbe lép. Ez minden olyan dolgot jelölhet, melyekben a kamerát nem pusztán kárelhárításra használják, hanem a termelékenységet, a profitot igyekeznek segítségével növelni. Egy hipermarket eladásait például nagyban befolyásolja, hogy milyen gyorsan találják meg a fogyasztók, amit keresnek, illetve hogy bizonyos, tipikusnak mondható vásárlók egy kisebb körzeten belül fellelik-e a leggyakrabban igényelt árucikkeket, vagy ezeket hosszas körtúra során kell összeszedniük az áruházban. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden vevőre ráállítani egy-egy alkalmazottat, de ha így is lenne, a kapott adatok feldolgozása és a gyakorlatba való visszaforgatása nagyon nehézkes lenne. A kérdést könnyen megoldhatja egy – biztonsági okokból úgyis meglévő – kamerarendszer, mely regisztrálja a vásárlók mozgását és ezt egy adatbázisba írva máris megfelelő alapot képez az árucikkek optimális elrendezéséhez. Nem mellékesen ez adatvédelmi szempontból is kedvezőbb megoldás lehet, hiszen a modern digitális kamerák objektumkövető alkalmazásokat is futtathatnak, azaz az adatbázisba már csupán a mozgás koordinátái íródnak ki, melyek nem tartalmaznak védett személyes adatokat (a tényleges képet stb.).
A vizuális megfigyelőrendszerek hosszú fejlődési útra tekinthetnek vissza, azonban úgy tűnik, a történet még csak mostanában érkezett el legérdekesebb fejezetéhez. Ahogy sok minden, úgy régen ez a terület is teljes egészében analóg technológiákon alapult, melyek között fokozatosan jelentek meg a digitális elemek. Néhány évvel ezelőtt részint az IP-alapú hálózati technológiák, részint a számítógépek betörésével olyan forradalmi változások indultak meg, melyek az elemzők egyöntetű véleménye szerint a következő években teljesen átrendezik ezt a piacot.
Kezdetben voltak az analóg kamerák, melyeket koax kábellel monitorokhoz, illetve videófelvevőkhöz lehetett kapcsolni. Később rögzítésre digitális készülékeket (digital video recorder, DVR) kezdtek alkalmazni, melyekhez több kamerát lehet csatlakoztatni, jóval nagyobb a tárkapacitásuk, modernebb változataik pedig arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a képeket ne (csak) analóg monitorokon, hanem hálózatra kapcsolt PC-ken is meg lehessen tekinteni.
A Sony HSR-J2016 jelű DVR-jére legfeljebb 16 analóg kamera csatlakoztatható. A készülék a kamerák vezérlésére és a rögzített videók kezelésére közvetlen lehetőséget biztosít, emellett már IP-hálózatra is köthető, és egy grafikus felületen keresztül további funkciókat kínál. [+]
Tovább egyszerűsíti a folyamatot, ha a rögzítésre sem külön céleszközt használnak, hanem a kamera jelét a lehető leghamarabb digitalizálják. Ezt a feladatot egy úgynevezett videoszerver láthatja el, mely már IP-alapú hálózaton továbbítja a képet, így az egy számítógépen megtekinthető, rögzítése pedig akár egy PC-vel, akár egy jobban skálázható szerverrel vagy hálózati tárolóval megoldható. Az evolúció legújabb állomása, mikor a kamerától kezdve az összes láncszem digitális, a kommunikációhoz pedig IP-hálózatot vesz igénybe a rendszer.
A Sony NSR-100 hálózati videorögzítője akár 64 IP-kamera képét képes tárolni. Belső kapacitása 1 terabájt, mely külső hálózati tárolóegységek révén tovább bővíthető. [+]
Axis videoszerverek az analóg kamerák képének IP-hálózatba való továbbításához.
Különálló és rackbe szerelhető formában is elérhetők. [+]
A fejlődés nem jelenti azt, hogy ne maradnának továbbra is analóg vagy hibrid megfigyelőrendszerek. Egy kis bolt egyetlen analóg kameráját nem biztos, hogy érdemes kicserélni – legalábbis amíg tönkre nem megy. Bizonyos alkalmazásoknál, illetve összetettebb megfigyelőrendszerek telepítésénél vagy bővítésénél azonban ma már megkerülhetetlen, hogy legalábbis mérlegeljék hálózati kamerák beszerzését. Milyen érvek szólnak tehát a digitális, hálózatra kapcsolt kamerák mellett? (A legfontosabb szempontok felsorolásakor főként a piacvezető Axis háttéranyagaira támaszkodunk, hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy nem hangzanak el gyártóspecifikus érvek, az alábbiak általánosságban is megállják a helyüket.)
Az analóg kamerák félképek formájában továbbítják a képet (interlacing), így nagyobb felbontásoknál, gyorsan mozgó objektumok megjelenítésekor előfordulhat, hogy a páros és páratlan képsorok enyhén különböznek, ami recés kontúrokban mutatkozik meg. Ez lehet csupán zavaró, de adott esetben akár meg is akadályozhatja például egy személy azonosítását, azaz a kamera nem tud eleget tenni feladatának. Jelenleg még a digitális hálózati kamerák többsége is félképekkel dolgozik, ám számos modellnél lehetőség van egész képek rögzítésére (progressive scan), így sokszor már azonos felbontáson is használhatóbb képet produkálnak.
Két egyszerűbb modell a D-Link és az Axis tálalásában [+]
A hálózati kamerák telepítési költségét csökkenti a Power over Ethernet szabvány támogatása, melynek révén nem szükséges külön táp- és adatvezetéket kiépíteni, hiszen a kamera az áramot is a hálózati kábelből nyeri. Az IEEE 802.3af szabvány 48 voltos tápfeszültséget definiál, amely elegendő a kamera működtetéséhez. Ha nagyobb mozgató mechanizmusok motorjait is el kell látni árammal, vagy kültéri kamerák hűtéséről, fűtéséről kell gondoskodni, persze még ez is kevésnek bizonyulhat, erre később a tervezett 802.3at szabvány jelenthet gyógyírt. Ehhez még egy dolog kapcsolódik: áramszünet esetén nem esnek ki a kamerák, hiszen a központi hálózati eszközök, szerverek mellé általában szünetmentes áramforrásokat is helyeznek.
Az analóg kamerák történelmi okokból a PAL, illetve NTSC felbontásokhoz vannak kötve. A PAL esetében gyakran alkalmazott CIF formátum 352x288 képpontból, a 4CIF 704x576 képpontból áll, melyek körülbelül 0,1 és 0,4 megapixeles felbontást kínálnak. A digitális kamerák képét digitális rendszerek dolgozzák fel, és mivel a számítógépeken nem okoz gondot a képméret kicsinyítése vagy nagyítása, sokkal rugalmasabban alakítható a kamerák felbontása is. Az utóbbi években sokat fejlődött érzékelőlapkák jóvoltából a felbontás kezd elmozdulni a megapixeles, sőt több megapixeles tartomány felé. Ez használható részletesebb kép készítésére, de arra is akad példa, hogy egy nagy felbontású szenzornak egyszerre csak egy kisebb területe vesz részt a képalkotásban, a többi pedig a pásztázás (pan, tilt), illetve a minőségromlás nélküli nagyítás (zoom) számára képez tartalékot – akár mozgó alkatrészek nélkül.
Axis PTZ kamerák [+]
A felbontás növelése persze egyre több adatot jelent, amit nem érdemes csak úgy rázúdítani a hálózatra. A képet először is tömöríteni kell, ehhez ma leggyakrabban a Motion JPEG vagy az erőforrásigényesebb MPEG-4 eljárást használják. Az előbbi lényegében állóképek sorozata, az utóbbi esetében a legtöbb képkocka csak a tartalom változásaira utaló információt hordoz, melyből a vevő (dekóder) rakja össze újra a teljes mozgóképet. Minél több képkockát továbbítunk egységnyi idő alatt, annál hatékonyabb az MPEG-4 a Motion JPEG ellenében. Emellett a képminőség rovására lehet növelni a tömörítés arányát is, vagyis több tényező adja ki, mekkora lesz a kamera sávszélesség-igénye. Az intelligens hálózati kamerák jó része pufferekkel is rendelkezik. Egy bezárt helyiségből nem muszáj folyamatosan nagy felbontású, másodpercenként 25 kockából álló mozgóképet továbbítani – megteszi ehelyett kisebb felbontású, percenként mondjuk 20 kockából álló folyam rögzítése. Abban a pillanatban azonban, hogy a kamera mozgást érzékel, vagy a vele összekötött érzékelő behatolást detektál, a képfelvétel teljes sebességre kapcsol, és a pufferből előkerül a megelőző másodpercek teljes értékű anyaga is.
Ez a funkció már továbbvezet bennünket a következő szemponthoz, a kamera intelligens, eseményvezérelt szolgáltatásaihoz. A legkorszerűbb kamerák kis számítógépek, azaz programozhatók, és számos rutin végrehajtásához nem igénylik egy külső vezérlő, illetve számítógép beavatkozását. A fentebb említett képi mozgásérzékelés mellett különféle objektumok (személyek, tárgyak) elkülönítését és követését is lehetővé teheti a kamera, vagy például autópályákon, parkolóházakban nemcsak felismeri a rendszámtáblát egy autón, hanem akár már szöveges információvá alakítva adhatja tovább annak tartalmát. Az egyszerűbb feladatok közé tartozik a mozgásérzékelés vagy egy adott területen áthaladó személyek számlálása. Kevésbé triviális, amikor például egy repülőtéren az ottfelejtett, potenciálisan veszélyes csomagokat kell kiszúrni; ez hosszabb időtartamot átfogó elemzést igényel, de egy profi kamerával akár ez is megoldható. A kamerában futó rutinok rugalmasan kiegészíthetők a megfigyelést végző számítógépen futó alkalmazásokkal, és az egészhez további elemek (szenzorok, riasztók stb.) kapcsolhatók.
PTZ kamerák védőburkolattal (Panasonic) és anélkül (Sony) [+]
Analóg kontra digitális - II.
Különösen komplex, valós idejű megfigyelőrendszerekre érvényes, hogy a kamerák számának növelése a megfigyelést végző személyzet bővítését feltételezi, ellenkező esetben leterheltté válnak a dolgozók, és esetleg túl sok minden kerüli el a figyelmüket. Csakhogy a cégek nem szívesen fizetik meg a drága munkaerőt. Ha a potenciálisan érdekes eseményt akár a kamera, akár a rendszer magját képező szoftver képes felismerni, és azt jelzi is, akkor egészséges kompromisszumot lehet találni a költségek és a megfigyelési biztonság között. A lényeg: megfelelő módon elkülöníteni a lényeges információkat a lényegtelentől.
A hálózati kamerák műszaki jellemzőihez tartozik, hogy a pásztázó kamerák (a pan, tilt, zoom szavak nyomán PTZ kamerákként szokás őket emlegetni) nem igényelnek külön kábelezést a motorvezérléshez, ezek a parancsok is a hálózaton keresztül érkeznek. Ugyancsak ilyen „beágyazott interfész” szolgál a hangátvitelre. Sok modellhez ugyanis hangszóró és mikrofon csatlakoztatható, vagy eleve beépített mikrofonnal rendelkeznek, így akusztikai megfigyelésre is használhatók, illetve kommunikációra adnak módot a vendéggel vagy a behatolóval. A kevesebb kábellel tovább csökken a meghibásodás esélye (vagy egyszerűsödik a hibaelhárítás), és persze mérséklődnek a kiépítési költségek is.
Mobotix M10D extrákkal: a két kamera objektívje eltérhet (az egyik például nagylátószögű, a másik teleobjektív); van mozgásszenzor, LED-világítás és kétirányú hangátvitel beépített mikrofonnal és hangszóróval [+]
Mobotix D10D: eltérő látómezejű (és akár objektívű) kamerák közös védőburkolatban [+]
Az analóg kamerák képe a koax kábelen keresztül kódolatlanul halad. Ha magát a biztonságtechnikai infrastruktúrát nem sikerül kellően védetté tenni, illetéktelenek hozzáférhetnek a képhez, rosszabb esetben meg is hamisíthatják azt. A profi hálózati kamerák ezzel szemben egy azonosítási eljárás után titkosítva küldik az adatokat, kizárva ezzel, hogy valaki egy másik eszközzel helyettesítse őket, vagy manipulálja a képet. A hálózati kapcsolat biztosításán kívül magát a képanyagot is el lehet látni olyan vízjellel, amely tartalmazza az eszköz egyedi azonosítóit, a hely, időpont adatait, az észlelt és kiváltott események kódjait. A hamisításvédelem hatékonyságát mutatja, hogy ezek a videók bíróság előtt is bizonyító erejűek.
A fentiekben már többször utaltunk interfészekre. A hálózati kamerák esetében az adatforgalom értelemszerűen a hálózati interfészen keresztül zajlik, azaz telepítésük nem igényel speciális vezetékeket és kontrollereket, ugyanarra a szabványos adathálózatra csatlakoznak, mint bármely más eszköz. A „szabványos” nagyon fontos szó, hiszen megint csak a kiadások visszafogásához járul hozzá, és hardverszinten annak sincs akadálya, hogy különböző gyártóktól származó hálózati kamerák működjenek egyazon megfigyelőrendszerben. (Az intelligens kamerák magasabb szintű, alkalmazásprogramozási interfészei természetesen különbözhetnek.) A hálózati technológia további előnye, hogy a kép tárolását és megfigyelését függetlenné teszi a földrajzi pozíciótól. Egy állandó személyzettel nem rendelkező telephelyre így felesleges videorögzítőt kihelyezni, őrzőszolgálatot szervezni – távoli megfigyeléssel és egy megbízható beléptetőrendszerrel is elérhető a kívánt biztonsági szint.
D-Link kamerák vezetékes és vezeték nélküli hálózati interfésszel [+]
Az elmondottak alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a tisztán digitális rendszerek képminősége eleve jobb (vannak persze kitűnő minőségű analóg rendszerek és gyengébb digitális eszközök is, de most az elvről van szó). Egy analóg kamerában egy digitális jelprocesszor gondoskodik az optimális képminőségről, de ennek kimenete újra analóg, hogy a DVR-készülék vagy a videoszerver ismét digitalizálja a jelet. Mindez máris három konverzió, melyek mindegyike több-kevesebb minőségvesztést eredményez – tisztán digitális rendszerben ezzel nem kell számolni.
Új modell egy kisebb piaci szereplőtől: a Linksys kisvállalkozásoknak szánja
a beépített mikrofonnal és Wi-Fi interfésszel ellátott WVC200 PTZ kameráját [+]
Végezetül – a való életben talán inkább elsőként – mérlegelni kell a költségeket is. Sokszor emlegettük már, hogy mi minden járul hozzá a hálózatos megfigyelőrendszerek árának csökkentéséhez; köztük volt a kiépítésre, volt a fenntartásra vonatkozó tényező is. Nem könnyű mindent figyelembe venni, hiszen többnyire komplex rendszerekről van szó. A valóban jó hálózati kamerák nem olcsó eszközök, általában drágábbak a hasonló analóg kameráknál. Kis rendszereknél emiatt jelenleg nem biztos, hogy megtérülő befektetés erre a technológiára költeni. Nagyobb rendszereknél a kamerák áránál fontosabbá válik a mögöttük álló eszközkészlet rugalmassága és költsége. Amint korábban említettük, a DVR-ekre meghatározott számú kamera csatlakoztatható, ellenben – a sávszélességgel való helyes gazdálkodás esetén – az IP-hálózatos rendszerekben sem a kamerák, sem a tárhely kapacitása nem korlátozott; ha az utóbbi kezd szűkössé válni, viszonylag egyszerű egy szervert vagy a hálózatra kapcsolt tároló(rendszer)t újabb merevlemezekkel vagy tárolóegységekkel bővíteni.
További tényező, hogy a rendszer felügyelete szoftveres úton történik, ennek költsége pedig a licenckonstrukciótól függ. Léteznek mindenesetre olyan licencek, melyek igen pontosan képesek követni a tényleges kiépítettséget (kamerák, szerverek száma stb.), és mivel rugalmasan upgrade-elhetők, a további fejlesztések elől sem vágják el az utat. A számítógépes technológia legfőbb erénye azonban a rugalmasság és funkciógazdagság, hiszen lehet, hogy a hálózatos rendszer mégis drágábbra jön ki, mint egy hasonló analóg rendszer lett volna, ám van benne akár csak egyetlen olyan funkció, amely nélkülözhetetlen, de analóg technológiával nem lehet megvalósítani... Több városban működő szervezetek számára például nagyon fontos lehet, hogy egész biztonsági rendszerüket központosíthatják, egy helyre vonhatják össze a menedzsmentet, a kritikus adatok tárolását, a hálózatoknál szokásos eljárásokkal biztosíthatják a mentések redundanciáját, a szoftvereket pedig központilag is frissíthetik.
Nagyobb „zöldmezős” beruházások esetén ma már nem annyira a hálózati technológia mellett, mint inkább ellene nehéz érvelni, de azok számára sem érdektelen ez a megoldás, akik meglévő megfigyelő-, sőt épületirányítási rendszereiket akarják hálózatos rendszerré alakítani. Az analóg kamerák bekötésére ott vannak a videoszerverek, emellett pedig különféle modulok biztosítanak megfelelő interfészeket szenzorok (tűz-, füst-, vízérzékelő, behatolásdetektor), riasztók, beléptetők és seregnyi más eszköz felé.
Világpiaci trendek
Zárásként álljon itt néhány szikár adat és prognózis a megfigyelőrendszerek, azon belül is az IP-alapú rendszerek piacát illetően. Az IMS Research piacelemző 2006-os globális felméréséből kiderül, hogy video-megfigyelőrendszerek piaca tavaly 4,8 milliárd dolláros forgalmat produkált, amit a következő években további egyenletes növekedés követ, így 2009-re a forgalom meghaladhatja a 8 milliárd dollárt, ami hat év alatt csaknem a forgalom megduplázásával egyenlő. Az elemző azt is kiemeli, hogy a piac még messze nem telített, és az elkövetkező időszakra az analóg–digitális átállás, valamint az intelligens videoelemző rendszerek nyomják rá leginkább bélyegüket.
Video-megfigyelőrendszerek piaca – forrás: IMS Research, 2006
A termékeket tekintve továbbra is a kamerák és a DVR-ek jelentik a forgalom nagy részét, ám a növekedés nem ezeknél, hanem a videoszerverek, a tartalomelemző szoftverek és a hálózati videorögzítők szegmensében lesz a legnagyobb, ezek forgalma kiugróan magas, várhatóan mintegy 6,4-szeres, 12,4-szeres, illetve 56-szoros növekedést mutat majd 2004 és 2009 között. Ez is alátámasztja a hálózati technológia szerepének felértékelődését. Az IMS Research szerint a hálózati kamerák forgalma évről évre stabilan, 50 százalék feletti ütemben nő, így a forgalom itt 2009-re a 2000-es érték több mint nyolcszorosára hízhat. Az analóg és hálózati kamerák arányát 2009-re a cég 63,8:36,2 százalékra becsüli. Ebben talán benne lehet a piacra jellemző tehetetlenség is, hiszen a telepített rendszerek életciklusa viszonylag hosszú – iparági források szerint ugyanakkor a prognózis túl óvatos, és inkább egy 50:50 százalékos aránnyal lehet számolni.
Hálózati kamerák piaca – forrás: IMS Research, 2006
Analóg és hálózati kamerák piaci részesedése – forrás: IMS Research, 2006
A gyártókra is érdemes egy pillantást vetni, annál is inkább, mivel globálisan egy európai vállalat, az Axis uralja a hálózati kamerák piacát. A svéd cég az Európát, Afrikát és a Közel-Keletet magában foglaló régióban csaknem 47 százalékos részesedést tud felmutatni, globálisan 31,9 százalékkal vezet a második helyezett Panasonic 14,6 százalékával szemben. Egyedül az Ázsiai piacon szorult vissza második helyre.
Hálózati kamerák – forrás: IMS Research, 2006
A videoszerverek forgalmának várható éves növekedése is 40 százalék fölött marad az IMS Research elemzése szerint. Ezen a területen szintén az Axis vezet 17,1 százalékkal; előnye ugyan csekélynek tűnhet a Verint 15,4 százalékos eredményéhez képest, ám e szegmens sajátossága, hogy a torta több mint 43 százalékán – jelenleg – külön-külön kicsinek számító vállalatok osztoznak.
Videoszerverek – forrás: IMS Research, 2006
A piacelemző szerint nagy áttörést jelentenek az intelligens videoelemző rendszerek, melyek legfontosabb feladata, hogy kiemeljék a releváns részleteket, majd megfelelő módon reagáljanak, akár a megfigyelő személyzet értesítésével, akár bizonyos vezérlési mechanizmusok önálló működtetésével. A tartalomelemzés két szinten folyhat; az IMS Research szerint 2009-re a biztonsági kamerák 16 százaléka rendelkezni fog valamilyen beágyazott képelemző funkcióval, ezenkívül nő a számítógépeken futtatott szoftveres megoldások súlya is. A videoelemző szoftverek éves forgalma 2009-re meghaladhatja a 800 millió dollárt, és ennek nagy (és dinamikusan növekvő) része beágyazott alkalmazások értékesítéséből fog adódni.
Hankó Péter
Cikkünk írásában Bata Miklós, az Aspectis Informatikai és Biztonságtechnikai Kft. ügyvezető igazgatója nyújtott szakmai segítséget. Köszönjük!
