Benyomások – elefánt

Ha pusztán a felhasználói élményt nézzük, és miért néznénk mást, az Oculus Rift esetében szó szerint érezhető, kézzelfogható a fejlődés, az előrelépés az elődhöz és a többi VR rendszerhez képest. Természetesen sok minden múlik a szoftvereken is, de a grafika, a képvilág minden korábbinál és minden vetélytársnál jobbnak tűnik. Igen, még a HTC Vive-ot is lefőzi az új Rift, pedig a felbontás elméletileg ugyanakkora.

Ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne hova fejlődni, ugyanis valamennyire még mindig láthatóak a pixelek, érződik a szúnyogháló hatás, azaz olyan, mintha egy nagyon vékony szálú négyzetrács lenne a néző és a kijelző között. Ezt egyébként igen hamar megszokta a szemem és az agyam, és rövid idő után már nem is tűnt fel, de attól még ott volt. Grafikai látvány terén még van mit csiszolni a demókban, nyilván a végleges játékok már sokkal jobbak lesznek e téren, igaz, a 2160x1200 pixeles felbontás és 90 Hz-es frissítés komoly kihívást jelent a képalkotó hardvernek, legyen az PC vagy játékkonzol.

A térérzet viszont nagyon ott van. Az egyik programban éjszaka egy felhőkarcoló tetejéről lehetett körbenézelődni, sőt a peremre kimerészkedve lebámulni onnan. Utóbbi tényleg teljesen becsapja az agyat, ugyanis hiába tudta az elmém, hogy a valóságban egy szobában állok teljes biztonságban, egyszerűen mégsem bírtam rávenni magam, hogy kimásszak a szélére. És az Asetto Corsa autószimulátora is olyan élményt nyújtott VR módban, amit még jó darabig nem fogok elfelejteni. Az Oculus Rift ebben a formában tényleg egy teljesen új szintre emelte a virtuális autóvezetést.

Hullámzást, akadozást, és rázkódást a rendszer egyáltalán nem produkált, ami nagyon sokat számít a komfortérzet szempontjából. Érdekes, de közben semmilyen émelygést, szédülést nem lehetett tapasztalni, viszont ezek az érzések enyhén jelentkeztek a szemüveg levétele után néhány perccel, és el is tartottak egy darabig. Komoly problémát okozott a használat első negyedórájában a párásodás is. Hiába törölgettem a lencséket, iszonyú rövid idő után megint csak alig láttam át rajtuk. Tény, hogy a szobában meleg volt, és mozgásból érkeztem a szemüveghez, de ezen ettől függetlenül még kellene javítani. Nem az igazi ugyanis, ha egy ilyen eszközt csak és kizárólag ideális körülmények között lehet használni. Körülbelül 20 perc után már éreztem a Rift headset súlyát, és ezt követően már rohamosan csökkent a komfortérzet.

Tehát mindent összevetve egyhuzamban maximum fél órát bírtam viselni, utána egy kis pihenőre volt szükségem, de ez egyénenként eltérő lehet. Az már világosan látszik, hogy a virtuális valósággal együtt jár az izoláció, ha ugyanis az ember fején van a szemüveg, pláne a fülessel együtt, akkor egyszerűen képtelenség normálisan kommunikálni a külvilággal. El sem tudom egyelőre képzelni, hogy társaságban így játsszak vagy nézzek filmet, és ez lehet az egyik legkomolyabb gátja a VR szemüvegek, kiegészítők és szoftverek elterjedésének.

elefant és rudi

Az Oculus Riftet a SimHouse jóvoltából próbálhattuk ki.