Hirdetés

Egyre közelebb kerülünk a vezeték nélküli VR headsetekhez

Az IEEE 802.11ad szabvány komoly lökést jelenthet, de problémák azért így is vannak.

A teljesítményorientált VR élményt biztosító VR headsetek elsődleges problémája a sok vezeték, ugyanis az Oculus Rift és a HTC Vive esetében is vezetékes kapcsolat kell ahhoz, hogy a sztereó 3D-s kép megjelenjen a felhasználó két szeme előtt. Ráadásul itt gyorsan is kell dolgozni, hiszen alacsony késleltetésű kapcsolat kell, illetve az aktuálisan alkalmazott felbontás miatt hozzávetőleg 6 Gbps-os adatátviteli teljesítmény sem árt.

Hirdetés

Amikor az ipar azt vizsgálja, hogy miképp hagyhatja el a vezetéket, akkor olyan megoldás kell, ami a fenti sebességet hozza, és ez nem egyszerű feladat. Ha maradunk továbbra is a teljesítményorientált VR élménynél, akkor az erőforrás headsetbe költöztetése ki van zárva, tehát alternatív megoldás kell. Szerencsére a Wi-Fi szövetség nemrég jelentette be, hogy hitelesítik a WiGig eszközöket, ami egy lehetséges út az iparág előtt.

Az IEEE 802.11ad szabvány komoly lökést jelenthet ezen a területen, de az aktuális kutatások szerint problémák így is akadnak. A MIT CSAIL (Computer Science and Artificial Intelligence Laboratory) részlege megvizsgálta az irányt és egy részletes kutatási anyaggal álltak elő. Ebben az mmWave tényleg reális megoldásnak tűnik, hiszen 2 GHz fölötti (egészen pontosan 2160 MHz-es) csatornát használ, az adatátviteli teljesítmény pedig 6,8 Gbps lehet. Utóbbi érték kerekített, mivel a valóság 6,75 Gbps, de ez is elég.

Az IEEE 802.11ad szabvány problémája, hogy a direkt rálátást kell biztosítani az adó és a vevő között. A virtuális valóságnál ez azért gond, mert a felhasználó mozoghat, így a fej olyan pozícióba is kerülhet, ahol már a direkt rálátás nem valósul meg, de akár az is lehet, hogy a kézmozgás töri meg a kapcsolatot. A mérések szerint a jel-zaj viszony és az adatátviteli sebesség csak akkor jó, ha tökéletes az adó és a vevő közötti rálátás, így minden egyes olyan tényező, amely 20 dB alá viszi a jel-zaj viszonyt gyakorlatilag kivégzi a jó VR élmény lehetőségét.

A kutatás szerint a megoldást egy programozható jelreflektor jelentheti, amit meg is tervezett a MIT CSAIL részlege. A MoVR nevű prototípus a gyakorlatban jól vizsgázott, mivel drámai mértékben csökkentette a jel blokkolásából eredő zavarokat. A rendszer valós idejű jelfeldolgozást használ és ilyen formában dönti el, hogy a vevőegység a rálátás szempontjából milyen elérést választ. Ez röviden annyit jelent, hogy ha a direkt rálátás blokkolva van, akkor a programozható jel reflektoron keresztül lesz továbbítva az adat. A MoVR a vezérlési információkra vonatkozóan Bluetooth kapcsolatot használ az access pointtal.

Az IEEE 802.11ad szabvány használata a VR headsetek esetében azért lenne igazán célszerű, mert ez nem gyártófüggő megoldás, vagyis elméletben egy otthon kiépített rendszer akármilyen szabványos headsettel működőképes lenne. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a gyártók más irányba kacsingatnak. A HTC Vive-hoz például már bejelentésre került egy vezeték nélküli képtovábbítást biztosító kiegészítő, ami sajnos nem szabványos, és emellett rendkívül drága is lesz, amikor megjelenik. Utóbbira a következő év első negyedévében kerül sor.

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés