Minőség és értékelés

Visszahallgatva az átkonvertált fájlokat az egyértelműen látszik, hogy csak akkor érdemes ezzel vacakolni, ha más mód nincs a digitális formátumú dalok beszerzésére. A szalagok egyébként is megnyúlnak az idők során, és a Tape Express egyébként sem egy túlságosan kifinomult termék. Ugyanakkor van olyan eset, amikor nincs más mód a zenék "tartósítására", és még a közepes minőségben megőrzött felvétel is jobb az elveszettnél. Szóval csodát ne várjon senki, és ha teheti, tényleg inkább kutasson fel egy eredeti CD-t vagy kapja le valahonnan a netről. A Tape Converter egyébként kizárólag 160 kbps bitrátájú fájlok előállítására képes, ezen változtatni nem lehet, ami szintén hiba.

(Sosem voltam egy óriási zenegyűjtő, de még én is találtam a régi kazettáim között olyanokat, elsősorban természetesen magyar demókat, koncertfelvételeket, amelyek egyszerűen nincsenek fenn a neten. Sosem adták ki ezeket CD-n, egyébként is maximum pár száz darab fogyott belőlük, az évek során rengeteg elveszett, tönkrement, megunták és kidobták, a zenekar már régesrég feloszlott stb. Ezek nyilván már a keletkezés pillanatában sem szóltak túl jól, a kilencvenes évek elejének magyarországi zenei élete és a gazdasági helyzet nem nagyon tette lehetővé, hogy a zenekarok normális stúdiókban vegyék fel a dalaikat. Tökéletes példa erre az akkor már elég sikeres Tankcsapda ’94-es lemeze, amire az akkor eléggé jól futó Machine Head gitárosa annyit mondott, hogy jó dalok lennének, csak kár, hogy ennyire rosszul szól ez a demó.)

Alább következzen néhány példa kissé elnosztalgiázva a számokon, hogy milyen is a végeredmény, illetve ahol lehetett, megmutatjuk, hogy szól akkor, ha nem kazettáról konvertálták át.

Mint a számokból is látszik, tinédzserkori ízlésem kevéssé volt eklektikus, de azért próbáltam a fellelhető nyersanyagból viszonylag változatos kis válogatást összeállítani. Valamilyen csoda folytán valaki pont ezeket a dalokat töltötte fel a netre, úgyhogy tudjuk linkelni, hogy hogyan is szólalnak meg a bedigitalizálás után. Megpróbáltunk megkeresni ezek más forrásból származó ikertestvéreit is abból a célból, hogy megpróbáljuk érzékeltetni a különbséget.

Kispál és a Borz: Zsákmányállat

Az 1994-es Ágy Asztal Tévé lemezről egy kultikus alter darab. Ahogy az ember hallgatja, látja maga előtt a kötött kardigánok tömegét, és érzi a "VBK" semmivel sem összetéveszthető nemes illatát. A kazettás verzió és a neten keringő verziót meghallgatva azt vehetjük észre, hogy bár a Kispálnak sosem a zenei tudás és a briliáns megszólalás volt az erőssége, ennek ellenére a két változat között füllel fogható a különbség, amiből nem a Tape Express jön ki jobban.

A.M.D.: Bombázás

Szintén egy legendás kiadvány. 1990-ben készült ez az album a hírhedt Fekete Yuk stúdióban. Rendszerváltáskori életérzés, kompromisszummentes hardcore-punk és a körülmények miatt teljesen egyedi hangzás jellemzi ezt a számot is. Ez az eredeti kazetta ma már igazi ereklye, úgyhogy mindenki kellő áhítattal nézze a fotót. Elkészítettük a Tape Express segítségével a digitalizált változatot, az eredeti pedig a zenekar honlapjáról érhető el, csak a harmadik nótára kell kattintani. Markáns a különbség ennél a dalnál is. Sokkal erőteljesebb a hivatalos, bár azért az is eléggé zajos, de legalább nem olyan, mintha be lenne fogva a fülünk, és a megnyúlt szalagból eredő effektek is elmaradnak.

Sepultura: Kaiowas

A kilencvenes évek elejének-közepének egyik legjobban megszólaló lemeze volt a brazil zenekar albuma, legalábbis ha az underground metal színtérről beszélünk. A Kaiowas egy különleges dal, hiszen a törzsi doboknak és az akusztikus hangszereknek köszönhetően sokkal inkább tartozik a world music, mint az extrém metal kategóriába. A különbség a két változat között bántóan nagy, még akkor is, ha a YouTube-os verzió is messze elmarad attól, ahogy ez a szám egy CD-ről vagy pláne vinilről szólalna meg.

Korai Öröm: ???

Egy átmásolt kazettán szerepel ez a magyar pszichedélia legszebb korszakát felidéző dal, de fogalmam sincs, hogy melyik lemezről és mi lehet a címe. Egy négyperces rész hallható, és igen erőteljesen érződik, hogy már a nyersanyag is egy kalózszalag volt. Ez viszont nem sok jót jelent, hiszen a kazetták fénykorában, főleg Magyarországon mindenki mindenkiről másolgatott, sőt még a hivatalos lemezboltokban is így lehetett hozzájutni a finomságokhoz.

Vélemény

Amikor kölcsönkaptam a terméket, látatlanban nagyon lelkes voltam, de amikor személyesen találkoztam vele, valahogy bizalmatlanná váltam. Nem is ok nélkül. A formatervezés és a dizájn teljesen középszerű, a felhasznált anyagok minősége sem a legjobb. A kezelés nem valami nagy durranás, az iTunes kötelező használata pedig egy kimondott csapás.

Rendben, ezzel semmi gond nem lenne, ha a digitalizált számok minősége jó lenne, azonban erről szó sincs. Mint a minták is mutatják, ezek zajosak, tompák, pedig eredeti kazetták is bekerültek a szórásba. Az meg, hogy olykor folyamatosan nyomva kell tartani a Play gombot, hogy a végeredmény ne porszívózúgás legyen, tényleg a kabaré kategória. Akinek az a vágya, hogy a sehonnan be nem szerezhető kazettáin található dalokat bedigitalizálja, jobban jár, ha keres egy normális erősítőt és magnót ehhez. Ha tényleg annyira fontos, akkor megoldja. Ez így ebben a formában ugyanis finoman szólva sem a legjobb megoldás...

elefant