Chipset, specifikációk

Szerkesztőségünkbe megérkezett az Intel legújabb lapkakészletére, a Z390-re épülő csúcsalaplap, az Asus ROG Maximus XI Formula, és gondoltuk, kiderítjük, van-e értelme a már meglévő Z370-es deszkánkat lecserélni az újoncra. Szerencsére kaptunk egy hatmagos Core i5-9600K-t is mellé, így naprakész összehasonlítást tudtunk végezni az eggyel korábbi generáció képviselőivel.

A Z390-es lapkakészlet blokkdiagramja [+]

A differencia az elődhöz képest a natívan támogatott, hat darab USB 3.1 Gen2 port, illetve az integrált ac-s Wi-Fi modul – bár kiegészítő kontrollereknek köszönhetően ilyet már láthattunk a Z370 esetében is. Elsőre ez így nem tűnik túl soknak, de a Maximus XI BIOS-ába lépve rögtön egy érdekességre bukkanhatunk, ha a képernyő jobb oldalára vetjük tekintetünket: a "Sil Quality" feliratra és az alatta terpeszkedő számra. A lap megvizsgálja, hogy milyen CPU-t helyeztünk a foglalatba, és értékeli annak "szilíciumminőségét". Mellette, a "Cooler" szignó alatt lévő szám hűtésünk hatékonyságát pontozza, és ezt kombinálva az előző kiértékelés eredményével az intelligens BIOS igyekszik automatikusan a lehető legjobb feszültség- és szorzó beállításokat, valamint hűtési profilt megtalálni az egygombos AI tuning során, amit a gyártó ötutas optimalizációs technológiának nevez.

Processzorokat illetően egyelőre mindkét chipsetben mennek a nyolcadik generációs Coffee Lake-ek, de a 9XXX Refresh verziókhoz a Z370-nek már BIOS frissítés kellhet. A jövőre vonatkozóan meg nem lehet tudni, hogy a kékek mivel rukkolnak elő, ezért ha most vásárolunk gépet, mindenképpen érdemes az újabb lapkakészletre tenni a voksunkat, hogy az elkövetkezendő időkben az esetleges kompatibilitási problémák jó részét kiküszöböljük.

Lássuk magát az alaplapot, melyen minden van, mi szem-szájnak ingere, persze ehhez mért az ára is. Az LGA1151-es foglalat mellett négy DDR4 foglalat pihen, melyek a mostanában elterjedő egyfüles rögzítési metódust favorizálják, ebbe 4 x 16 GB, azaz 64 GB pakolható maximálisan, és egészen 4400 MHz-ig támogatott a tuning. Közvetlenül a leendő modulok társaságában ejtőzik egy magányos USB 3.1 Gen2 kivezetés az előlapra, illetve a dedikált power és reset kapcsoló, melyek nagyban megkönnyítik a tesztelők életét.

ASUS ROG Maximus XI Formula [+]

A processzor átellenes oldalán a tápellátó áramkörök Crosschill EK III blokkja pihen, amit beköthetünk vizes rendszerünkbe is, ha éppen rendelkezünk olyannal. A processzorfoglalat és a bővítőkártyák közé került egy (a képeken sima fémborításnak látszó) 2 hüvelykes LiveDash OLED kijelző. Ez a kis panel már talán enyhe költői túlzásnak minősül, de mindenképpen tetszetős: nem csupán a különböző hőfokokat, feszültségeket írathatjuk ki rá szoftver segítségével, de egyedi feliratok és GIF-ek megjelenítésére is módunk nyílik – plexi oldallapos háztulajok előnyben. A két x16 PCIe sín fém merevítést kapott, és a kétutas SLI lehetősége élénken pislákol a horizonton. A harmadik, sztenderd műanyag x16 PCIe-t felhasználhatjuk három videókártyás Radeon teaparti megszervezésére is (3-way CrossFireX), de ebben az esetben az aljzat csak x4-es módban működik. A multi VGA-s sávelosztás egyébként x8/x8, x8/x4+x4 lehet, és a rend kedvéért egy darab x1 PCIe 3.0-át is találunk a vason.

A NYÁK-on az Intel Wireless-AC 9560 802.11b/g/n/ac egység mellett elhelyeztek még egy Bluetooth 5.0-ás modult is, így aztán igazán semmi sem áll utunkba, ha vezetékmentesen szeretnénk kommunikálni a világgal, a hangkeltésről pedig a ROG nyolccsatornás SupremeFX S1220 codec gondoskodik ESS ES9023P HD DAC-kal, mely a Sonic Radar III és Sonic Studio III applikáció segedelmével kétségtelenül biztosít számunkra némi előnyt online lövöldéink során.

A Crosschill EK III blokk profilból [+]

Háttértárolókból tisztes mennyiséget állíthatunk hadrendbe, ha a Maximus XI-re esik a választásunk: a hat SATA 6 Gb/s-os dugasz mellett két, hűtéssel megspékelt M.2 csatlakozó áll a rendelkezésünkre, melyekből az egyik SATA és PCIe módot is támogat, míg a másik csak PCIe-t. Érdekesség még, hogy a két PCIe x16-os csatit egymástól elválasztó, ABS fedőlapon (ami valami elképesztően könnyen gyűjti a szennyeződéseket) nem csak a ROG logó úszik RGB fényárban, de a SATA portok neve is sejtelemesen dereng. A lap világítása jelen felállásban háromzónás, két címezhető és két sztenderd RGB header is tiszteletét teszi, így Aura Synckel megkomponált fényorgiát tudunk létrehozni. A számítógépházba történő bekötéshez szükséges power, HDD, reset LED-ek tűire a jó öreg ASUS Q-Connectorral tehetünk pontot – nem is nagyon értjük, hogy ez a remek kis megoldás miért nem terjedt el jobban más gyártók körében.

A bőség zavarának megnyilvánulása a hátlapon [+]

A hátlaphoz érve feltűnik, hogy már előre rögzítve van, és a rajta található mindenféle konnektorok méltóságteljesen várják, hogy használatba vegyék őket. A Clear CMOS és BIOS flashback gomb mellett sorakozik egy HDMI 1.4b, hat USB 3.1 Gen1, négy USB 3.1 Gen2 port (melyek közül az egyik Type-C), egy LANGuard teches Gigabit Intel I219V (ami a piros műanyagról azonnal felismerhető) és egy Aquantia AQC111C 5G Ethernet csatlakozó, duál Wi-Fi antennacsatlakozók (2,4/5 GHz), öt aranyozott audio jack, valamint egy optikai SPDIF kimenet.

A merevítésként szolgáló acél hátlap [+]

Hasára fordítva a ROG üdvöskét kibontakozik előttünk a fekete acél takarólemez, ami nem csupán kellemes látvány, hanem a nyomtatott áramköri lapot is hatásosan védi a meghajlástól.

A Z370-eséhez igen hasonló UEFI BIOS [+]

Tesztkörnyezet

A mérésekben résztvevő processzorok [+]

Intel részről nem volt kérdés, hogy milyen alapra épül a tesztsorozat, de szerettük volna, ha a piros oldal is képviselteti magát legalább egy versenyző rajtvonalhoz állításával, ezért a Core i5-8600K, Core i5-9600K és Core i7-8700K processzor mellé egy AMD Ryzen 5 2600-ast is felsorakoztattunk, aminek egy ASUS ROG Crosshair VII Hero deszka nyújtotta a hátországot. High-end léghűtés felé kacsintgattunk a hőfokokat lejjebb szorítandó, ezért voksunkat a Noctua batár méretű, ikertornyos megoldására, az NH-D15-re tettük le.

Igazán impozáns látványt nyújt a Maximus XI / RTX 2080 Ti / Noctua NH-D15-ös triumvirátus [+]

Memóriák terén a szokásos tesztrendszer részét képező, 32 GB ADATA XPG Spectrix kitbe vetettük bizalmunkat, videokártya gyanánt pedig egy 11 GB-os ASUS ROG GeForce RTX 2080 Ti-t röffentettünk be, hogy a benchmarkok során ne csak CPU-limittel ne, de GPU-limittel se találkozzunk – az alkalmazott alacsony felbontás is ezt volt hivatott elősegíteni. (A videokártyát külön is teszteltük, ez a cikk később jelenik meg.)

Egyéb kameraállásokból vizslatva sem kevésbé megnyerő a trió [+]

Szoftveres tekintetben nem rugaszkodtunk el túlságosan a már bevált sémáktól, egyedül a PCMark 10 Extended tesztje volt köreinkben újonc. Játékokban, ahol lehetett, a Vulkan API-t részesítettük előnyben.

Alkalmazástesztek

Az alkalmazásteszteket a Cinebench R15-tel kezdtük. Itt szépen kijöttek a processzorok közti kis különbségek, s ahogy az várható volt, egymagon az 5,1 GHz-re húzott Core i5-9600K végzett, az i7-8700K-val a visszapillantó tükrében. A nyolcadik és kilencedik generációs i5 közötti differencia még a 10 százalékot sem érte el, és leggyengébben az AMD szerepelt. Több magon sem ért minket meglepetés, az i7 magabiztosan ért elsőként a célba, megelőzve a Ryzent. Az i5-9600K órajelének 3,7 GHz-ről 5,1 GHz-re emelése nem egészen 12 százalék pluszt hozott, a sort pedig annak rendje és módja szerint a kékek nyolcadik generációs központi egysége zárta.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A SPECwpc 2.1 programcsomag megszokott triójával folytattuk a nyomozást, elsőként a 7-Zip tömörítési feladatsorral. A grafikonba foglalt értékeket úgy kaptuk, hogy a ki- és betömörítés másodpercben kapott eredményeit összeadtuk. Jóváhagyó bólintással nyugtáztuk a 12 szálon dolgozó Coffee Lake egyértelmű győzelmét, és a kilencedik nemzedékes i5 AI tuningja is jól látható javulást hozott, hiszen 34 másodperccel előbb végzett, mint alapórajelen, melyen viszont szinte teljesen egy húron pendült i5-ös elődjével. Az AMD hatmagosa az utolsó helyen végzett, és tudva, hogy 12 szál állt rendelkezésére, picit csalódtunk benne.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Blender BMW1M renderében szerencsére nem volt ilyesféle gikszer, és olyan konklúzió született, amit alapból is várnánk: a dobogó felső két fokát az i7 és tőle mintegy 10 másodperccel lemaradva a Ryzen foglalta el. Az i5-8600K és 9600K közötti 8 másodperces eltérés a realitás talaján mozog, ellenben az utóbbi modell órajelének megtoldása csupán 2 másodpercet hozott neki a konyhára, vagyis szinte semmit.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Handbrake normál és HQ részében szintúgy felborult az elméleti sorrend a nyolcadik generációs i5 javára: gyári frekvenciákon 7 fps-sel jobban teljesített, mint utódja, aki csak az 5,1 GHz-es manőverrel tudott 4 másodperces fölénybe kerülni, ahol remekül párhuzamba állt a plusz hat szálat elügyetlenkedő AMD-vel. A befutó megintcsak az i7 lett.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az általunk most először használt PCMark 10 Extended szintén meglepett bennünket, hiszen a virtuális szálak itt sem brillíroztak, még az AMD is csak az idősebbik i5-nél tudott jobban kimászni a kátyúból. Az i7 kellemetlenül hátramaradt, de az i5-9600K turbó verziója is gyári órajelének szintje alatt teljesített, így optimalizációs gondokra gyanakodunk szoftveres oldalon.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A HWBot x265 1080p-s részlegén szépen, libasorban skálázódtak felfelé az Intelek, míg a Ryzen kissé leszerepelt. Azt tapasztaltuk, hogy 4K-ban szinte mindegy, hogy milyen processzort használunk, a 10 fps-es határt csak az i7-nek sikerült megugrania eggyel. VeraCryptben az i5-ös fronton minden rendben volt, majdnem 10 százalékos különbség volt a 8-as és 9-es széria között, és a tuningnak is látható folyományát figyelhettük meg. Az i7 és az Ryzen nem volt a helyzet magaslatán, a virtuális szálak nem izzadtak a munkától, így nem tudták lehagyni a Coffe Lake Refresh 348/507 MB/s-os csúcsát, és csak az i5-8600K-t tudták megleckéztetni.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Játékok

Ahogy azt már korábban is írtuk, játékokban a potenciálisan fellépő CPU-, illetve GPU-limit elkerülésének érdekében amellett, hogy kerültük a maximális grafikai beállításokat, 1366x768-as felbontást használtunk. A méréseket a béépített benchmarkokkal végeztük, majd a logfájlba kapott számóceánból egy Excel művelet segítségével eltávolítottuk a mérések alsó és felső 1 százalékát, hogy a teszt szempontjából irreleváns pillanatnyi megröccenéseket (melyek bekövetkezhetnek például az SSD miatt) kiszűrjük.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A jó öreg Ashes of Singularity kezdett elsőként, Extreme presettel és kikapcsolt vertikális szinkronnal, Vulkan API-val a háttérben. Az egymással birokra kelő processzorok szinte fej-fej mellett teljesítettek, az átlag framerate-ben a legnagyobb különbség sem volt több mint 6 fps, és a minimumok is ezen a határon belül mozogtak, kivéve az AMD esetében, aki egy picit a mezőny elé tudott kerülni. Az i5-9600K felpaprikázása látható végkifejlettel bírt, bár ez a fontosabbnak tekinthető minimum képkocka/másodperces értékre nagyobb befolyással volt, mint az átlagra.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A valósidejű stratégiázást cyberpunk felhangok követték, és DirectX 12 alatt már indult is a Deus Ex: Mankind Divided. A vertikális szinkronizációt természetesen itt szintén pihenőpályára tettük, és a High preset applikálását követően már kezdődött is a vizsgálat. A spektrum alapórajeles i5-szegletén minden rendben ment, a minimum framerate-ekben egyezés volt, és az új generációs 9600K mintegy 5 fps-es előnyt kovácsolt magának az átlagon. Meglepetésünkre az emelt frekvenciák kontraproduktívnak bizonyultak, és 4-5 fps-sel szerényebb végeredmények láttak napvilágot, mint gyári beállításokon. A virtuális szálak korrekt felhasználása megint nem sikerül az Intelnek.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Ez a probléma a High preset-es Rise of the Tomb Raider alatt is fennállt Intel-oldalon: a HT inkább hátrányt jelentett, mint előnyt, ezért utolsóként az i7 kullogott át a célvonalon. Az i5-ök egy bolyban maradtak, nem volt számottevő különbség köztük, és a túlhajtás sem mutatkozott hatékonynak. Egyedül az AMD üdvöskéje tett ki magáért, mert bár az átlagértéket véve górcső alá az előnye mindössze 4 fps a próba második helyezettjéhez képest, a minimum framerate magasan az összes többi résztvevő felett tanyázott.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A záróakkord a Strange Brigade volt. Inicializáltuk a Medium presetet, de a textúrákat Ultrára húztuk, míg a vertikális szinkronizációt magától értetődő módon nyaralni küldtük, a renderelésről pedig a Vulkan API gondoskodott. Minimum fps vonatkozásában az inteles bagázs egy tömbben maradt, de az i5-8600K-nak itt releváns előnye alakult ki, amire nem igazán tudtunk magyarázatot adni, pedig a méréseket többször is megismételtük. Valószínűleg a turbó paraméterezéséhez van köze, amivel a többi CPU-nál nagyobb órajelet tudott beállítani a kritikus szituációkban. A kékek átlagértékei is nagyon hasonlóak voltak egymáshoz, és az i5-9600K tuningja csak minimális plusszal kecsegtetett. Az érdekesebb rész az i7-nél ütötte fel a fejét: a Hyper-Threadinget bekapcsolva hagyva az átlag fps valódi mélyrepülésbe kezdett, és bő 30-cal a kisebb testvérek által produkáltak alá esett.

Kicsit érdemes elidőzni az eredmények értékelésén. A Rise of the Tomb Raidert kivennénk a képletből, mivel az egy speciális eset. A helyzet az, hogy a Ryzen processzorok múlt évi megjelenése után az AMD készített egy optimalizálást a fejlesztőkkel, melyet javítás formájában ki is adtak. Ez jelentősen megnövelte a Zen magokat használó CPU-k teljesítményét, de a változások láthatóan nem lettek visszaportolva az Intel processzoraira, emiatt is láthatunk itt ekkora különbséget. Ezzel nehéz mit kezdeni, valószínűleg a játékot kiadó Square Enix nem látta értelmét, hogy erre pénz áldozzon, az AMD-t pedig nyilván nem érdekli, hogy a konkurens gyártó termékein mennyire gyorsan fut egy program.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Hyper-Threading helyzete sokkal érdekesebb, ugyanis a Core i7-8700K nem egy játékban problémásan működött. A Deus Ex: Mankind Divided, a Strange Brigade, illetve valamilyen mértékben a Rise of the Tomb Raider is lassult, ha magonként két hardveres szál volt kezelve az említett processzoron, a gond azonban eltűnt, amint kikapcsoltuk a HT-t – és ezt jól mutatja a fenti mérési eredmény. Ezt a jelenséget korábban nem tapasztaltuk, de persze régebben nem is GeForce RTX 2080 Ti volt a teszthez használt VGA, illetve nem a 416.34-es GeForce drivert telepítettük. Hogy levehessük az NVIDIA-t a gyanúsítottak listájáról, elvégeztük a méréseket egy AMD Radeon RX Vega 56-tal is, amelyet a 18.11.1-es verziószámú meghajtóval támogattunk meg, de legnagyobb elkeseredésünkre ugyanazt tapasztaltuk, mint a zöld oldalon.

Innen továbblépve a legújabb Windows frissítésre gyanakszunk, ami ugye tartalmazza a legfrissebb mikrokódot, illetve javításokat is az Intel processzorok sebezhetőségeire, és ezek esetében elképzelhető, hogy a Hyper-Threading működésére káros hatással vannak, ami speciel az általunk tesztelt, alacsony felbontáson hátrányt okoz, míg mondjuk magasabb felbontáson, ahol már inkább a GPU határozza meg a teljesítményt, ez a jelenség nem igazán érezhető. Hasonló oka lehet annak, hogy a Ryzenben található, Hyper-Threadinghez hasonló SMT nem hat negatívan a teljesítményre. Az AMD processzorai számos korábban felfedezett sebezhetőségre hardveres formában immunisak, így ilyenkor nem is kell különböző, teljesítményt csökkentő javításokat eszközölni az operációs rendszer oldalán.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Fogyasztás, konklúzió

A rendszerek (monitor nélküli) fogyasztását négy különböző szinten egy Voltcraft Energy Logger 4000-essel mértük. Elsőként az asztalon várakozás folyamán vettük szemügyre alanyainkat, majd a Media Player Classic Home Cinema médialejátszóját beizzítva elindítottunk egy 720p-s, x264 kódolású és 2156 kb/s bitrátájú, 8 bites MKV fájlt ([tlacatlc6] Medaka Box, első epizód). Ennek végeztével az AIDA64 stress tesztje és a Prime95 Small FFTs módban következett, hogy komolyabb terhelésnek is alávessük a processzorokat.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Asztalon és médialejátszás közben a nyolcadik generációs Intelek voltak a legvisszafogottabbak, a kilencedik generáció volt a legéhesebb, párba állva a plusz hat szálat hadrendbe állító Ryzen 5-tel. Az MKV videó alatt az i5-9600K megintcsak nem remekelt közvetlen elődjéhez képest, hiszen 20 százalékkal többet vett fel a konnektorból, ami aztán az órajelemelést követően 38 százalékra nőtt, de nem csupán kategóriatársánál, hanem még a 8700K-nál is láthatóan rosszabbul teljesített. Az AIDA64-ben a vártaknak megfelelően a 12 szálas CPU-k zárták a sort, fej-fej mellett. A 8600K 9 wattal ismét gazdaságosabb volt, mint a 9600K, melynek 5,1 GHz-en mért éhsége a Hyper-Threadingtől megfosztott i7-esével volt egyenlő. Prime95-ben egyértelműen a nyolcadik generációs i7 volt a leggyengébb láncszem, mivel jó 25 wattal többet nyelt el, mint az utána következő, holtversenyben lévő Ryzen 5/Core i5-9600K duett. Az egyedüli anomália az 5,1 GHz-en ketyegő 9600K-val történt, mert itt drasztikusan visszesett a fogyasztása; az ok minden bizonnyal a melegedés közben jelentősen visszább vett órajelekben keresendő.

Értékelés

Nézzük először általánosságban a Z390 platformmal szerzett tapasztalatainkat! Itt elmondható, hogy az új lapkakészlet és a hozzátartozó kilencedik Intel-generáció hoz magával néhány százaléknyi plusz teljesítményt az elődökhöz képest, de ez önmagában még nem legitimizálja a Z370-ről történő cserét.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Annak ellenére, hogy mindkettő hasznos fejlesztés, az USB 3.1 Gen2 portok natív támogatása és az integrált Wi-Fi önmagában kicsit karcsúnak tűnik, ha a kiadást akarjuk igazolni, és jól mutatja, hogy a Z390 életre hívását kizárólag egy új termék piacra dobásának lehetősége indokolta, nem pedig egy valóban fontos újítás bevezetése. A tesztre használt ASUS alaplap kínálta intelligens BIOS már komolyabb előrelépést jelent, de ez is csak akkor, ha órajelmágusnak szeretnénk állni: tuning esetén profitálhatunk a friss chipsetből, és az egygombos frekvenciaemelés is kiegyensúlyozottabb eredménnyel szolgál, hiszen nem csak CPU-nk minősége kerül bele változóként az egyenletbe, de hozzászabott hűtési profilt is kapunk grátiszba.

[+]

Az újdonság mellett szól még maga az az egyszerű tény, hogy újabb, tehát a jövőben minden valószínűség szerint tovább számíthatunk támogatásra gyártói oldalon, és az is meglehet, hogy érkeznek majd olyan processzorok is, amelyek már nem működnek a régebbi lapkakészletben. Mindezt figyelembe véve, ha van a tulajdonunkban egy megbízható Z370-es csomag, akkor egyelőre még nem feltétlenül érdemes a fejlesztésre szavaznunk, mivel nem kapunk arányosan annyival többet, mint amennyi pénzt és időt kell fektetnük a fejlesztésbe. A helyzet változik, ha jóval korábbról származó eszközeink vannak, és komplett platformot váltanánk: ebben az esetben nem kérdés, hogy észszerű átugrani a Z370-et, és egyből az utód Z390-re váltani.

[+]

Maga az ASUS ROG Maximus XI Formula alaplap egy megosztó termék, hiszen minden létező extrával felszerelték, remek tuningpotenciál van benne, és nem csak technikailag, de vizuálisan is high-end apparátus benyomását kelti, viszont az ára is ehhez mért. Bár nekünk tetszett a deszka, úgy gondoljuk, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a némi pluszért cserébe hajlandó-e mélyebbre nyúlni a pénztárcájába, vagy beéri egy kicsit szerényebb szolgáltatásokat kínáló modell beszerzésével. Az biztos, hogy ha úgy döntünk, hogy nem sajnáljuk rá a pénzt, ténylegesen egy csúcsterméket választunk, ami várhatóan (a márkaelődökből kiindulva) jól fogja tartani az értékét még egy ideig.

ASUS ROG Maximus XI Formula alaplap

Synthwave

Az ASUS ROG Maximus XI Formula alaplapot az ASUS Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.