Intel X38 (Beachwood)

Lassan két év telt el azóta, hogy az Intel piacra dobta 975X jelű csúcskategóriás chipkészletét. Nem voltunk túlságosan lelkesek, amikor az Intel egy újabb, akkortájt feleslegesnek tűnő lapkával rukkolt elő, hiszen a 975X csak a CrossFire támogatásában tért el a 955X-től, és bizony a 955X sem volt sokkal okosabb, mint a 925XE. Azokban az időkben egy-egy kisebb újítás elég volt egy új chipset megjelenéséhez, ami nem éppen egy pénztárcabarát üzletpolitika, és persze a hosszabb távon gondolkodóknak sem kedvez. Azóta mintha stratégiát váltott volna a gyártó, hiszen az eltelt két év alatt a középkategóriás, átlagos felhasználásra szánt chipsetek kínálata már rég felfrissült (a P965-öt a P35 követte), ezzel szemben a 975X továbbra is csúcson maradhatott. A felsőkategóriában lezajló generációváltást nyár elején, a Computexen jelentette be hivatalosan az Intel, de csak az ősz hozta meg a friss és lényegesen fejlettebb, Beachwood kódnevű (az Intel dokumentumaiban Bearlake X kódnéven is szereplő) X38-as chipset köré épülő alaplapokat.

Az X38 számos ponton különbözik elődjétől. Ennek legfőbb oka, hogy a 975X megjelenésének időpontjában még nem létezett a Core 2-es processzorcsalád, nem volt piacon a DDR3, továbbá a PCI Express, illetve a multi GPU-s megoldások sem voltak ennyire felkapottak. Az X38 újításainak vázlata a következő:

• PCI Express 2.0-támogatás,
• CrossFire-támogatás 2 x 16 PCIe sávon,
• 333 (és a jövőben megjelenő 400) MHz-es FSB-vel rendelkező processzorok támogatása,
• DDR2-800 és DDR3-1333 memóriák támogatása,
• Intel Fast Memory Access (FMA),
• ICH9-es déli híd: több SATA és USB port, natív gigabites hálózati vezérlő, de eltűnik a natív párhuzamos ATA interfész,
• Intel Extreme Memory támogatása,
• Intel Extreme Tuning Utility,
• a chipset túlhajtását megakadályozó beépített védelem ki lett iktatva.

A lista tekintélyesnek tűnik, nézzük sorban a változtatásokat. Az asztali rendszerek esetében az Intel X38 az első chipkészlet, amely már kompatibilis a PCI Express 2.0-s szabvánnyal. A PCI SIG által létrehozott szabvány második verzióját már 2007 januárjában bemutatták. Egyik leglényegesebb jellemzője, hogy visszafelé kompatibilis, tehát a korábban beszerzett komponensek minden probléma nélkül működnek a PCI Express 2.0-s alaplapokban. A PCIe második verziója lényegében két ponton tér el elődjétől: egyrészt megduplázódott a sávonkénti áteresztőképesség, az oda-vissza irányú (full-duplex) 250 MB/s-os kapcsolat 500 MB/s sebességűre gyorsult. Ez egy PCIe x16-os VGA-foglalat esetén azt jelenti, hogy a videokártya és az északi híd közötti sávszélesség 4 GB/s-ról 8 GB/s-ra nőtt. Az asztali rendszerek esetében lényegesnek tekinthető második innováció a foglalatonként leadható teljesítmény mértékének megduplázódása, ez az érték 75 wattról 150 wattra emelkedett (külső csatlakozókkal együtt akár 300 watt is lehet). További, számunkra nem annyira lényeges újítások is vannak: dinamikusan, a terhelés függvényében változó linksebesség, amit a vezérlő képes visszajelezni az OS számára; továbbfejlesztett protokoll és összeköttetés-menedzsment; rugalmasabb felhasználóhatóság. Számunkra az áteresztőképesség megduplázódása tűnik relevánsnak, kérdés, hogy ez a manapság használatos videokártyák esetében kihasználható-e, tesztünkben megpróbáljuk kideríteni.

A CrossFire-támogatás már a 975X-ben is megtalálható volt, de a Glenwood csak nyolc PCIe sávot biztosított a rendszerben megtalálható videokártyák számára. Az X38-ban a PCIe sávszélességén felül a sávok számát is megduplázták, tehát leegyszerűsítve: a 975X-ben CrossFire-t használva az egyes videokártyák számára csak 2 GB/s-os (full-duplex) sávszélesség volt biztosított, ez az X38-ban már nem kevesebb, mint 8 GB/s, tehát ez az érték megnégyszereződött.

A 333 MHz-es FSB támogatása evidens, hiszen a legújabb Core 2 processzorok már ezzel a buszsebességgel kerülnek forgalomba. A dokumentáció nem tesz említést a 400 MHz-es FSB támogatásáról, de a nálunk járt X38-as alaplapok már lehetőséget adtak az NB Strap 400 MHz-re állítására.

Újdonságnak tekinthető a DDR3-as memóriák támogatása is. A 975X chipkészlet megjelenésének időpontjában a DDR3 még csak a tervezőasztalokon létezett, viszont jelen pillanatban az Intel és vele karöltve az egész iparág nagy bizniszt lát az új memóriaszabványban, ezért az X38-ból sem maradhatott ki a támogatása. Érdekesség, hogy az új chipset a P35-höz hasonlóan a DDR2-t is támogatja, ez egyértelműen a DDR3 magas árának tudható be – az Intel is nagyon jól tudja, hogy egy kizárólag DDR3-at támogató X38-as chipset kiadásával sok potenciális vásárlótól esett volna el. A 975X hivatalosan csak a DDR2-667-es memóriát támogatta, de a gyártók a 975X-es alaplapokat BIOS-szinten felkészítették a DDR2-800 vagy annál magasabb órajelű memóriák fogadására is, ez az X38 számára már nem probléma.

Az Intel FMA, azaz Fast Memory Access (gyors memóriaelérés) nem most, hanem a P35-ben debütált, ez néhány, a memória elérését gyorsító funkció gyűjtőneve. Az Intel ezekkel az optimalizációkkal próbálja meg az újabb memóriaszabványok magas késleltetését ellensúlyozni. Az FMA égisze alatt megtalálható négy technológia a Just in Time Command Scheduling, a Command Overlap, az Out of Order Scheduling és az Opportunistic Writes.

• Just in Time Command Scheduling: a chipset egy utasításütemező segítségével a sorban várakozó műveleteket analizálja, majd megpróbálja úgy végrehajtani azokat, hogy a memóriaelérés, a memóriablokkok kiolvasása minél hatékonyabb legyen, ehhez a Command Overlap technikát alkalmazza. Ahelyett, hogy a lekérések egyenként érkeznének a memória felé, a kérések az utasítássorban előrébb kerülhetnek anélkül is, hogy az aktuális lekérést akadályoznák (tehát a végeredmény nem függ a konkurens lekérdezéstől).
• Command Overlap: ez az újítás engedélyezi a DRAM utasítások betűzését az Activate, Precharge és olvasás/írás műveletek közé, már amennyiben nincs befolyással azokra.
• Out of Order Scheduling: hasonlóan a processzoroknál ismert soron kívüli végrehajtáshoz (OoOE), az X38 is megpróbálja adott idő alatt a lehető legtöbb lekérést végrehajtani, akár nem a program által megszabott sorrendben, majd végül az adatokat az eredeti sorrend szerint küldi tovább a CPU felé, ezzel a processzor adatéhségét (üresjáratát) csillapítja.
• Opportunistic Writes: az X38 a memóriaírási kéréseket megpróbálja üresjárati időközökben végrehajtani, amikor azok nincsenek hatással a memóriaolvasási kérésekre (a memóriaolvasás sokkal gyakoribb, mint az írás, így elkerülhető a processzor adatokra várakozása).

Ezek a funkciók szépen hangzanak, de kérdés, hogy valójában mennyit érnek hétköznapi használat során. A legjobb mód ennek kiderítésére az, ha az X38-at összehasonlítjuk egy olyan chipkészlettel, amely nem támogatja az FMA-t (például nForce 680i). Így is tettünk.

Az ICH9-es déli híd már nem újdonság a Prohardver! olvasói számára, az új, több USB és SATA portot, illetve natív gigabites hálózati vezérlőt támogató chip a már korosodó ICH7-et küldi nyugdíjba. Az ICH9-et a P35-ös chipkészlet bemutatása során ismerhettük meg közelebbről.

Az Intel Extreme Memory Profile, azaz XMP tekinthető az NVIDIA EPP-jére adott válasznak, a memóriamodul SPD adatmezőjének kiterjesztéséről van szó. Az XMP egyfajta útmutatást nyújt az alaplap számára a modul felparaméterezéséhez, kiolvashatja belőle, hogy adott órajelen milyen időzítésekre képes a szóban forgó modul, ezzel javítva a stabilitást. Az NVIDIA EPP-je nyílt szabvány, csak az erre felkészített DDR2 memóriamodulok kompatibilisek vele. Az Intel nem vette át a használatát, tehát az EPP-vel kiegészített DDR2-es memóriákat nem támogatják az X38-as alaplapok (ennyit a két cég közötti kooperációról). Ugyanakkor elképzelhető, hogy egyes memóriagyártók kínálatában megjelennek olyan modulok, melyek mindkét szabványt támogatják.

A végére maradt az Intel Extreme Tuning Utility, ami szintén tekinthető egyfajta válasznak az NVIDIA fejlesztéseire, azokon belül is az nTune szoftverre: egy Windows alatt használható monitorozó, finomhangoló és tuningprogramról van szó. Ismerve az Intel korábbi, a tuninggal kapcsolatosan kialakított álláspontját, az Extreme Tuning Utility megjelenése egy szemléletváltás kezdetét jelentheti.

A táblázatból jól látható, hogy az X38 a P35-től nem tér el lényegesen. Egyrészt a memóriavezérlő már hivatalosan is támogatja a DDR3-1333-as modulokat, ám ez nem jelent valós előnyt az X38 számára, hiszen a legtöbb P35-ös alaplap szintén képes a memóriát ezen a sebességen járatni. A legszembetűnőbb különbség a PCIe sávok számában és variálhatóságában érhető tetten, az X38 támogatja a CrossFire-t, míg a P35-ös alaplapokban, bár beüzemelhető a CrossFire, az egyik VGA csak négy PCIe sávon keresztül kommunikál a chipsettel. Hogy ez hátrány-e a P35 számára, tesztünkből kiderül. A 975X kiszolgálta az idejét, mára sok tekintetben korszerűtlenné vált, ezért az X38 megjelenése elkerülhetetlen volt.

Tesztünkben két X38-as lapkakészlettel szerelt alaplapot mutatunk be, melyeket egy extrém P35-össel hasonlítunk össze.

Asus P5E3 Deluxe WiFi-AP

Körítés [+]

Az X38-as alaplapok, ha mással nem is, árcédulájukkal biztosan kitűnnek a tömegből. Elsőként az Asus manapság kapható egyik legdrágább alaplapját vehettük szemügyre, a P5E3 Deluxe WiFi-AP-t. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a P5E3 Deluxe és a P5K3 Deluxe (P35) szinte megegyezik, a különbségek listája jóval rövidebb, mint az egyezőségeké. A P5E3 Deluxe-ot egy a csúcskategóriás Asus alaplapoknál megszokott, fogantyús dobozban kaptuk kézbe, amely egyik oldalán kinyitható, itt az Asus különböző fejlesztéseit népszerűsíti (Express Gate, Wi-Fi, EPU). A csomagban található egy driver CD, egy különböző programokat tartalmazó CD, leírások az alaplaphoz, a Wi-Fi-hez, a távirányítóhoz (AI Remote), maga a távirányító, két Wi-Fi antenna, két utólag felszerelhető chipsetventilátor, kábelek, hátoldali kivezetések és egy hátsó takarópanel, összességében nem csalódtunk az Asusban, a Deluxe alaplapok doboza mindig ki van tömve.

Asus P5E3 Deluxe WiFi-AP [+]

Maga az alaplap – bár bizarr dolog ezt kimondani – szép, ránézésre is jól sikerült. A P5E3 Deluxe a DDR3 memóriákat támogatja, és a Deluxe alaplapok szokásos védjegyeivel rendelkezik, úgymint a fekete nyák, a manapság oly divatos heat-pipe rendszer, összekötve a processzor körül megtalálható FET-eket, az északi és déli hidat, a kifordított SATA csatlakozók az alaplap szélén és a rengeteg további csatlakozó. A processzor feszültségellátása nyolcfázisú, nem is lehetne más egy Deluxe lapon. A P5E3 Deluxe összesen három PCIe x16-os foglalattal rendelkezik, de az alsó elektromosan csak x4-es. Az alaplapra integrált Wi-Fi AP-k már támogatják a 802.11n szabványtervezetet, azaz a nagyobb átviteli sebességet és az erősebb jelátvitelt. A túloldal nem tartogat túl sok meglepetést, itt találjuk a Stack Cool 2-t, amelynek köszönhetően a chipset állítólag 20%-kal alacsonyabb hőmérsékleten működhet.

Csatlakozók [+]

Hátoldali csatlakozókból sincs hiány, az Asus nem habozott teljes mértékben száműzni a soros és párhuzamos portokat, illetve az egér PS2-es portját, ezeknek a helyét beépítette sok-sok USB, eSATA és audiocsatlakozóval. Kétfajta SPDIF kimenet van, és itt megtaláljuk a nem kevesebb, mint két Wi-Fi-vezérlő csatlakozóját is, melyekre ráköthetjük az antennát. Ezzel kapcsolatban egy érdekességre lettünk figyelmesek, egyelőre számunkra ismeretlen okból a BIOS-ban egyszer feltűnt a Wi-Fi-vezérlők engedélyezésének és letiltásának opciója, máskor meg eltűnt.

BIOS

BIOS [+]

Az Asus P5E3 Deluxe a tuning terén minden kívánalomnak megfelel, nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen egy csúcskategóriás chipsettel szerelt csúcskategóriás és drága alaplapról van szó. Mint a táblázatból látható, a P5E3 szinte minden elképzelhető paraméter beállítására lehetőséget ad. Ha ezeket összehasonlítjuk a P35 chipsetes P5K3 Deluxe opcióival, akkor nem túl meglepő módon rengeteg azonosságot fedezhetünk fel, a két alaplap BIOS-a lényegében megegyezik. A hasonlóság rávetíthető a tuningban elért eredményeinkre is, a Core 2 Duo E6750-es processzorunkat 495 MHz-es FSB-ig, a Core 2 Quad Q6700-as processzorunkat pedig 485 MHz-ig sikerült tuningolni, valójában már nem a chipseten múlik a sikeres tuning, hanem a processzoron.

Mégis, van egy lényeges pont, melyben a P5E3 Deluxe WiFi-AP túllép elődjén, ez pedig az Express Gate megjelenése.

Asus Express Gate [+]

Az Express Gate nem más, mint egy mini Linux egy az alaplapon található flashmemóriára feltelepítve, némileg bekonfigurálva, és internetezésre, illetve skype-olásra felkészítve. Az alaplap bekapcsolását követően kiválasztható, hogy a BIOS-ba lépünk vagy elindítjuk a háttértárolón (HDD) található operációs rendszert, esetleg az Express Gate indítását választjuk. Ha utóbbira voksolunk, a mini operációs rendszer alig 5–10 másodperc alatt betöltődik, és működésre kész állapotba kerül (az internetkapcsolatot persze be kell konfigurálni, ehhez jól jönnek az alaplapra integrált hálózati vezérlők és a Wi-Fi). A legérdekesebb, hogy az Express Gate működéséhez nem kell merevlemez, ha az alapvető működéshez szükséges komponensek rendelkezésünkre állnak (CPU, memória, VGA), már működőképes. Lényegében egy otthoni média-PC kiépítésére ad lehetőséget. Ráadásul a böngésző használata semmilyen kockázattal nem jár, hiszen a rendszer nem a merevlemezre dolgozik.

Az alaplaphoz mellékelt CD-ről kíváncsiságból feltelepítettük az AI Suite nevezetű programot, mellyel Windows alól konfigurálhatjuk valamilyen szinten (feszültségek, órajelek stb. tekintetében) a számítógépet. Ennek számunkra jelen pillanatban leglényegesebb eleme az AI Gear, mely az alaplap EPU (Energy Processing Unit) nevezetű funkciójának vezérlésére ad lehetőséget. A reklámszöveg így szól: az EPU egy integrált, hardveralapú, energiamegtakarítást elősegítő IC, mellyel valós időben figyelhetjük és vezérelhetjük a CPU fogyasztását a VRM kihasználásának optimalizálása révén, így alacsony terhelést előidéző programok futtatása esetén rengeteg (58,6%) energiát takaríthatunk meg. Kipróbáltuk a programot. Egy Core 2 Duo E6750-es processzorral a rendszer alapjáraton 89 wattot evett. Ugyanekkora értéket mértünk az AI Geart high performance, azaz nagy teljesítmény módba kapcsolva. Medium Power Saving (közepes energiamegtakarítás) módban ez az érték 88 wattra csökkent, míg Max Power Saving módban elértük a 86 wattot. Csak kiegészítésképpen jegyezzük meg, hogy Turbo módba kapcsolva a számítógép újraindult. Az EPU hatását tehát nekünk egy átlagos PC esetében nem sikerült kimérnünk, talán az Asus mérnökeinek bizonyos körülmények között igen, de ez nem vigasztal minket. Mindenesetre az EPU jól hangzik, és ha a reklámszavak mögött valódi fejlesztés lapul, akkor dicséretes próbálkozás is egyben, a probléma viszont az, hogy manapság a VRM-mel és CPU-val ellentétben a legtöbb áramot fogyasztó alkatrész a VGA, márpedig a VGA-k fogyasztása egyre csak nő (de ez egy másik cikk témája is lehetne).

Specifikációk:

Gigabyte X38-DQ6

Az X38-asok sora még nem ért véget, ismerkedjünk meg a Gigabyte X38-DQ6-tal is. Nevéből nagyon egyszerűen levezethető, hogy milyen alaplapról van szó: X38-cal kezdődik, ami utal a chipsetre, és DQ6-tal végződik, ami utal a felszereltségre. A DQ6 hatféle különböző „Quad” jelzővel ellátott funkciót takar: Quad BIOS, Quad Cooling, Quad eSATA2, Quad Triple Phase, Quad-Core Optimized és a Quad DDR2 Slots. Mindenki döntse el önmaga, hogy értéket képviselő funkciókról van szó, vagy csak egyszerű reklámfogásról.

A csomagolás [+]

A Gigabyte X38-DQ6 nekünk azért tetszik, mert támogatja mindazon funkciókat, amelyeket az X38 chipset kínál, ugyanakkor nem túl csicsás, és ennek megfelelően nem is túl drága (mármint az X38-asok között). Az alaplap egy szép nagy dobozban, azon belül is egy átlátszó műanyagban található. Emellé becsomagolva, egy kartondobozkában találjuk meg a mellékelt kellékeket. A Gigabyte nem vitte túlzásba: az alaplap mellé jár egy driver CD, egy felhasználói kézikönyv, kábelek, hátoldali kivezetőpanelek (eSATA, illetve USB) és egy hátoldali takarópanel. Összehasonlítva az Asus P5E3 Deluxe-szal picit szegényesnek tűnik, de sose a mennyiséget vegyük figyelembe, hanem a minőséget és a használhatóságot.

Gigabyte X38-DQ6 [+]

A Gigabyte az Asushoz hasonlóan nem pepecselt sokat a már meglévő P35-ös design felújításával, ennek következtében – miután jobban szemügyre vesszük az X38-DQ6-ot – észrevehető, hogy az nagyban hasonlít a P35-DQ6-hoz, melyet már leteszteltünk egyszer. Persze külsőleg több ponton különbözik a két alaplap, de a funkciólista szinte teljesen megegyezik. Ha az Asus alaplapja kapcsán megjegyeztük, hogy szép, akkor az X38-DQ6-ról is illik véleményt mondani: ez az alaplap sem csúnya, bár a színösszeállítás (a Gigabyte alaplapokra jellemzően) inkább az áttekinthetőséget célozza meg, mint a szépséget.

Az X38-DQ6 felépítése jó lett, nagyban hasonlít az Asus P5E3 Deluxe-éra. A Gigabyte is beszállt a heat-pipe-fétis őrületbe, a Silent-Pipe néven ismert hűtés a FET-ektől kígyózik le egészen a déli hídig. A processzor feszültségellátása 12 fázisú (Quad Triple Phase), ez talán túlzásnak tűnhet, a P35-ös alaplapokon is úgy vettük észre, hogy hiába van nagyon sok tekercs, a processzor feszültsége ennek ellenére sem éri el a BIOS-ban megtalálható beállítás szintjét. Az X38-DQ6 egyik érdekessége, hogy DDR2-es, tehát összehasonlítva az Asus alaplapjával később kiderül, hogy a DDR3 használata jár-e valamifajta előnnyel. Az DQ6-on csak két PCIe x16-os foglalat található, cserébe több a PCIe x1 foglalat, és átgondoltabbnak is tűnik a bővítőhelyek elhelyezése.

Hátsó panel [+]

A hátoldalon immár a Gigabyte sem látta értelmét a soros és párhuzamos portok megtartásának (ennek ellenére a BIOS-ban még szerepelnek), viszont az egér PS2-es portja itt még megtalálható. Nem kevesebb, mint nyolc USB portot, két FireWire portot és két Ethernet aljzatot kínál fel az X38-DQ6, talán jobb lett volna, ha két USB helyére két eSATA portot tesznek (az egyik opcionális kivezetésre pedig USB-ket), úgy lett volna igazán univerzális ez a hátlap, de azért így sem panaszkodhatunk.

BIOS

BIOS [+]

Az X38-DQ6 a BIOS szintjén is 99%-osan megegyezik P35-ös testvérével, az órajelek és feszültségek beállításának intervalluma minden esetben kellően tág, és a lépésközök is elég picik a komoly finomhangoláshoz. Ellenben a memóriaosztók terén van némi különbség a két DQ6-os között, egyelőre nem igazán értjük, hogy mi értelme ennyi különféle beállításnak, viszont ez jó hír a fanatikusoknak, akiknek lesz mivel kísérletezniük...

Az X38-DQ6 tehát szinte minden tekintetben azonos a P35-DQ6-tal, így már meg sem lepődtünk, amikor a tuningban is hasonlóan szerepeltek. A Beachwood chipsetes verzióval a Core 2 Duo E6750-es processzorunkat 490 MHz-es FSB-ig, a Core 2 Quad Q6700-at pedig 485 MHz-es órajelig sikerült túlhajtani, mindezt 6-os szorzó mellett.

Specifikációk:

A kihívó: Asus Blitz Extreme (P35)

Utolsóként egy P35-ös alaplapot teszteltünk, méghozzá nem mást, mint a már-már legendás Blitz Extreme-et, tehát az X38-asok egy kellően komoly ellenfelet kaptak tőlünk. A Blitz Extreme egy ROG, azaz Republic of Gamers alaplap, komoly mértékben felturbózva BIOS-ügyileg, az alaplapon kiiktatták a P35-ös chipset CrossFire-rel kapcsolatos limitjét (CrossLinx), és a (szokásos) hőcsöves rendszert úgy alakították ki, hogy rákapcsolhassuk kedvenc vízhűtésünket (Fusion Block System) az északi hídon keresztül, ami természetesen a túlhajtók számára fontos lehet. Ezenkívül az alaplap mellé csomagoltak egy SupremeFX II nevezetű hangkártyát is, mely elvileg jobb minőségben képes megszólalni, mint az ICH9-es déli hídban található HDA vezérlő és az alaplapra integrált kodek együttese. A Blitz Extreme további meglepetéseket is tartogat számunkra, ezért lássuk közelebbről az alaplapot. Figyelem: a képeken és a videókon a Blitz Formula látható, de a két alaplap csak a támogatott memóriaszabványban tér el egymástól (Formula: DDR2, Extreme: DDR3), tehát ez nem befolyásol semmit a bemutató ezen részén.

Körítés [+]

A Blitz Extreme-et komoly gondossággal csomagolta be a gyártó, a füles dobozon belül egy az alaplap számára kialakított műanyag dobozban találjuk magát az alaplapot és a hangkártyát, ettől elkülönítve, egy papírdobozban pedig a mellékelt eszközöket. Ezen a téren komoly előrelépésnek lehetünk szemtanúi, főleg ha valaki hozzászokott az olcsóbb alaplapokhoz, ugyanis a Blitz Extreme-hez olyan kellékek járnak, amiket más alaplapokhoz nemigen kapunk. Először is a driver DVD-n (!) megtaláljuk a 3DMark06 teljes verzióját, ezen kívül egy STALKER DVD-vel leszünk gazdagabbak, noha teljes játékot inkább videokártyákhoz szokás adni. A szokásos kellékek mellett (leírás; hátsó takarópanel, amely fluoreszkál; IDE, SATA, tápkábelek; hátoldali kivezetések, ventilátorok) a Blitz Extreme-hez csomagoltak egy LCD Postert (kis LCD kijelző), illetve számos, vízhűtéseknél használt szerelvényt (bilincsek, csőadapter, kötegelő, hőszenzor), illetve 3 x 3 darab gumibakot, melyekkel megakadályozhatjuk, hogy az asztalon tesztelt alaplap csúszkáljon vagy összekaristolja az asztal felületét (nem mellékesen a gumi szigetelőként is működik). Alapjában véve ezek nem drága eszközök (leszámítva a STALKER-t), de hasznosak lehetnek.

Asus Blitz Extreme [+]

Maga az alaplap a korábban látott X38-asokhoz képest első látásra nem nyújt semmi különöset. Felépítése jónak mondható, szinte megegyezik P5E3 Deluxe-éval, leszámítva azt, hogy a memóriafoglalatok fentebb vannak, és eggyel kevesebb a PCIe x16-os bővítőhelyek száma. A Blitz Extreme-en – a P5E3 Deluxe-szal ellentétben – a heat-pipe csak a processzor egyik oldalát éri el, a foglalat felett egy különálló hűtőborda található, a memóriákkal szomszédos oldalon pedig nincs semmi, elvégre itt nincsenek MOSFET-ek. A Blitz Extreme DDR3-as memóriákat fogad, ezzel szemben a Blitz Formula (amelyről eddig nem esett szó) a DDR2-es memóriákat támogatja, a különbségek ennyiben ki is merülnek. Az alaplapon összesen két PCIe x16-os foglalat található, és bár a P35-ös chipset csak a csonka CrossFire-t támogatja (8+4 PCIe sáv), a Blitz Extreme képes a rendelkezésre álló tizenhat PCIe sávot két egyenlő részre osztani (8+8), méghozzá egy az alaplapra integrált vezérlőchip segítségével, melyet a heat-pipe rendszer végén található, CrossLinx feliratú blokk takar el. Így lényegében a Blitz Extreme majdnem annyit tud, mint egy X38-as alaplap, természetesen a PCIe 2.0 nem támogatott, és a chipset hivatalosan nem ismeri a DDR3-1333-as memóriákat sem, ettől függetlenül a Blitz Extreme megbirkózik azokkal is. Az alaplap jobb alsó felében számos LED található, melyek működés közben különböző színkódokat küldözgetve jelzik, hogy az alaplappal minden rendben van-e.

A CPU környéke és az MCH-n található hűtés [+]

A CPU feszültségellátása nyolcfázisú, az északi hídon látható hűtőblokkra (amely a hőcsövek által összeköttetésben van a déli híddal és a MOSFET-ekkel is) felszerelhetünk egy esetleges vízhűtést, és már kezdődhet is a rekorddöntögetés.

Külső hangkártya [+]

A Blitz Extreme mellé jár egy SupremeFX II nevezetű hangkártya is, ezt a legfelső PCIe x1-es foglalatban célszerű használni, működés közben kéken világít, és önálló kártya lévén (elvileg) szebben szól, mint az alaplapra integrált kodekek, mert a jelátvitel közben keletkező zajok mértéke alacsonyabb. A SupremeFX II-n AD1988B kodeket találunk, ahogy a felsőkategóriás Asus alaplapok legtöbbjén szintén ez a chip jut szerephez.

Világító gombok az alaplapon [+]

A Blitz Extreme tervezése során a mérnökök tényleg arra gondolhattak, hogy a felhasználó számára megpróbáljanak minél több mindent egyszerűen elérhetővé tenni. Erre utalnak az alaplap alján található bekapcsoló és reset gombok is, illetve a hátoldalon a különböző csatlakozók között megtalálható CLR CMOS gomb (amely szintén világít). Ezek csak picike változtatások, de amikor a tuningra kerül a sor, és a rengeteg BIOS-beállítás, resetelés, ki- és bekapcsolás, illetve CMOS-törlés viszi el az idő jelentős részét, akkor bizony jól jönnek ezek a kis kisegítő gombocskák.

A témához kapcsolódik a Blitz Extreme mellé csomagolt LCD Poster is, amely az alaplapra kötve lényegében folyamatosan tájékoztat minket az aktuális állapotokról. Az LCD Poster különlegessége, hogy csatlakozókábele igen hosszú, így egy számítógépházba beszerelt, véglegesen összerakott konfigurációt az asztal alatt tartva, az LCD Postert pedig az asztal tetejére helyezve is használható. Az LCD Poster működéséről készítettünk egy kis videót, ezt ide kattintva (jobb minőség) vagy fentebb lehet megtekinteni.

Csatlakozók [+]

A hátoldali csatlakozókat tekintve a Blitz Extreme kicsit szegényes, csak egy FireWire portot találtunk, és nincs eSATA sem. Az audioportok azért hiányoznak, mert külön hangkártyát mellékel a gyártó.

BIOS

BIOS [+]

Az eddig felsorolt extrák mellett a Blitz Extreme BIOS-a sokkhatást gyakorolt ránk, ez az a pont, melyben összes vetélytársát biztosan megveri. Ugyanakkor ha nem LN2 hűtést használ a tulajdonos, az egekig érő órajel- és feszültségintervallumoknak sok hasznát nem veszi, hiszen ép ésszel ki adna a DDR3 memóriának 3 V-ot vagy a processzornak 1,9 V-ot? Átlagfelhasználói szemmel a Blitz Extreme BIOS-a kicsit komplikált (ismeretlen fogalmak tárháza), és túlságosan magasra emelhetők a feszültségek, ami óvatlan kezekben problémákhoz is vezethet. Ugyanakkor gyakorlott tuningoló szempontjából ennél jobb már nem nagyon lehetne. Sajnos azt kell, hogy mondjuk, a tesztekhez használt processzoraink nem alkalmasak arra, hogy ehhez hasonló képességű alaplapokat hajtsunk ki velük, csak sejtésünk lehet arról, hogy a Blitz Extreme mire lehet képes megfelelően válogatott CPU-val, memóriával és hűtéssel. Átlagos alkatrészekkel (melyeket mindig is használunk) a Blitz Extreme sem volt jobb, mint a korábban bemutatott két X38-as alaplap. Bónuszként mellékelünk egy kis videót, amelyben azt örökítettük meg, ahogy a Blitz Extreme elindul (bejelentkezik a post képernyő).

Specifikációk:

Tesztek

Elvégeztünk néhány tesztet, melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenleg elérhető 333 MHz-es FSB-t támogató chipsetek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ebből az összehasonlításból kimaradt a 975X, hiszen az nem támogatja a 333 MHz-es FSB-t. Manuálisan be tudjuk állítani ezt az értéket, de ehhez csak DDR2-833-as memóriaórajelet lehet párosítani, márpedig így nem lenne sportszerű az összehasonlítás.

Ellenőriztük az FSB-t, az Asus alaplapok szokásukhoz híven kicsit eltértek a normától.

A legújabb Everest memóriaírás és -olvasás tesztjében a helyzet érdekesen alakult. Első helyen végzett az X38 DDR3-1333-mal párosítva, őt alig lemaradva követte az nForce 680i chipkészletes Abit, a P35-ös Blitz Extreme és a DDR2-es memóriával szerelt X38 volt a sereghajtó. Ez egyelőre egyetlen teszt, tehát ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.

Memóriamásolásban szintén az X38 volt a befutó, itt már a DDR2-es is jól szerepelt. Ugyanakkor az nForce 680i a sor végére került, ami meglepő lehet...

Annál is inkább, mert a memóriakésleltetési tesztben az nForce 680i szintén jól szerepelt, igaz, az X38-at DDR3-1333-as memóriával nem tudta befogni. A szintetikus Everest tesztek többsége szerint a DDR2-vel párosított X38 lassabb, mint a DDR3-as verzió.

A WinRAR és a többi tömörítő talán a leginkább memóriasebesség-függő program, amit átlagos PC-ken használhatunk manapság. Ebben Intel-fölény alakult ki, a sorrend a logikának megfelelően alakult. Az nForce 680i itt lassúcska volt, 20%-kal alacsonyabb eredményt értünk el vele, mint az X38-cal (talán az Intel chipsetekben munkálkodó OoO-végrehajtásnak köszönhető az eredmény).

A Cinebench kevésbé érzékeny a memóriára, ez meglátszik az eredményeken is.

A SuperPI viszont reagálni szokott a memóriát ért változtatásokra, a sorrend ennek megfelelően alakult, igaz, a különbségek nagyon minimálisak.

Játékokban ugyanez a helyzet, 2%-os különbséget mértünk ki a leggyorsabb X38-as és a leglassabb alaplapok között. Az X38 DDR2 memóriával mindenhol lassabb volt, mint DDR3-1333-mal, ami előrelépést jelent ahhoz képest, amit a P35-tel mértünk ki DDR2 versus DDR3 tesztünkben.

Fogyasztás, PCIe 2.0-teljesítmény, audiominőség

Tesztünk második felében a fogyasztással és a CrossFire-rel foglalkoztunk. A tesztkonfigurációban változások történtek, ezeket a grafikonokon is feltüntettük.

Először is lemértük az alaplapok fogyasztását kétmagos processzorral és egy videokártyával. Némileg meglepő eredmények születtek, ugyanis mint kiderült, a chipset típusa nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott alaplap kevesebbet fogyaszt egy másiknál. A két X38-as alaplap (Asus és Gigabyte) teljesen eltérő eredményt ért el, és ugyanez igaz a két P35-ösre is (Asus és Gigabyte). Talán a kavarodás az Asus P5E3 Deluxe-on található EPU-nak köszönhető, hiszen éppen azzal mértünk a várttól jóval alacsonyabb értéket.

Második fogyasztásos tesztünkben elsősorban a CrossFire-ös adatokra voltunk kíváncsiak, elvégre csúcskategóriás hardverekről van szó. Mint látható, a P35 és a 975X közel ugyanolyan mértékben terhelte le a hálózatot, az X38-as tesztrendszer viszont picit (+8%) többet fogyasztott, mint a 975X-szel szerelt PC. Mondhatni az előzetes várakozásoknak megfelelő értékeket kaptunk. Hogy erre mi a magyarázat? Az Intel dokumentációi alapján a 975X TDP-je (266 FSB/DDR2-667 esetén) 13,5 watt, a P35 TDP-je 16 watt (333 FSB/DDR3-1066 esetén), ezzel szemben az X38 TDP-je 26,5 watt (333 FSB/DDR3-1333 esetén). Ez a komplexebb memóriavezérlőnek és a dupla akkora PCIe-vezérlőnek (kétszer annyi PCIe sáv) köszönhető. A 975X-ös északi híd 86 mm², a P35 105 mm², az X38 pedig nem kevesebb, mint 186 mm², ami már egy jobbfajta processzor magméretével ér fel, igaz, a chipseteket még 90 nm-en gyártja az Intel.

Megvizsgáltuk, hogy az egyes chipkészletekkel a Radeon HD 2900 XT CrossFire (két VGA együtt) hogyan muzsikál. Ehhez négy játékot teszteltünk le 1920x1200-as felbontásban, 4x-es élsimítás mellett, hogy minél több adatot kelljen átmozgatni. Referenciaként bekerült a grafikonba egy egykártyás eredmény is. Ami azonnal szemet szúrt, az a P35 16+4 sávos, csonka CrossFire megvalósításának hátránya a többi lapkakészlettel szemben. A P35 lemaradása 8 és 24% között volt játéktól függően. Ezt a Gigabyte P35-ös alaplapjával mértük, ugyanis az Asus Blitz Extreme-en egyszerűen nem tudtuk bekapcsolni a CrossFire-t, az ATI meghajtóprogramja (Catalyst) nem ajánlotta fel. Pedig érdekes lett volna látni, hogy a Blitz Extreme-en szolgálatot teljesítő külső PCIe-vezérlő hogyan teljesít. Visszatérve az eredményekhez, az is jól látszik, hogy az X38 és a 975X között nagyon minimális a különbség, mérési hibának tudható be. Ez azért érdekes, mert az X38-ban a videokártyák nem kevesebb, mint négyszer nagyobb sávszélességgel gazdálkodhatnak, de akkor mi lehet a probléma?

A „titok” nyitja, hogy a használt videokártya (HD 2900 XT) PCIe 1.1-kompatibilis, tehát az alaplapon található PCIe csatlakozó hiába tudna több adatot átengedni, a videokártyán található csatoló ebben megakadályozza. Logikus, hogy ha a PCIe 2.0-ból profitálni szeretnénk, akkor PCIe 2.0-kompatibilis videokártyát kell használnunk. Mivel igencsak kíváncsi természetűek vagyunk, ezért a most bejelentett Radeon HD 3850 megérkezését követően az új csatolószabvánnyal kompatibilis videokártyát azonnal le is teszteltük. Az AMD azt állítja prezentációiban, hogy már egy kártyát használva is (tehát még csak CrossFire sem kell) 5–15%-os teljesítménynövekedésben lesz részünk a PCIe 2.0-nak köszönhetően. Tesztjeink nem ezt igazolják, ugyanis a PCIe 2.0 javára semmilyen előnyt nem tudtunk kimérni.

Végül Rightmark alatt leteszteltük az integrált hangkártyák analóg kimenetének hangminőségét. Az Asus alaplapokon található ADI kodek méréseink szerint meghálálja, ha külön nyákra építik, mert a Blitz Extreme-hez mellékelt SupremeFX II jobb hangminőséget produkált, mint az Asus P5E3 Deluxe integráltja. Ennek ellenére még a SupremeFX II sem tudta befogni Gigabyte X38-DQ6-ra integrált Realtek kodeket, legalábbis a Rightmark Audio Analyzer szerint. Utóbbi szinte olyan minőséget mutatott fel, mint egy X-Fi Extreme Audio.

Konklúzió

Az Intel X38 megjelenése elkerülhetetlen volt, hiszen a korosodó, egyre elavultabb 975X több szempontból sem volt már alkalmas a csúcskategóriás lapkakészlet szerepének betöltésére, gondoljunk a magasabb órajelű FSB-re, a DDR3-ra és a teljes szélességű CrossFire támogatásának hiányára. A PCI Express 2.0 megjelenése egyelőre nem jár látványos gyorsulással (sőt, semmilyennel), de a számítástechnika fejlődik, és az újabb és akár elméletben, akár gyakorlatban gyorsabb szabványok mindig leváltják a régieket, ha akarjuk, ha nem. A tesztek azt mutatták, hogy az X38 DDR3-1333-as memóriával, ha marginálisan is, de gyorsabb, mint a P35, emellett gyorsabb az nForce 680i SLI-nél is, igaz, utóbbi még mindig a DDR2-t támogatja, tehát várható, hogy az NVIDIA is hamarosan előrukkol valamivel. Az is látható volt, hogy az X38 mellé már tényleg érdemesebb DDR3 memóriát társítani, hiszen DDR2-es modulokkal nem bontakozott ki teljes potenciálja. Összességében az X38 jött, látott és győzött, viszont nem győzött meg minket arról, hogy mindenképpen X38-at kellene vennünk, ez pedig az X38 köré épülő alaplapok árának tulajdonítható.

Ha a vásárlás során szempont a 2x16 sávos CrossFire támogatása, akkor most már a 975X helyett érdemesebb az X38-at választani, de csak azért, mert jelen pillanatban nem létezik az X38-on kívül olyan chipkészlet Intel platformon, amely képes lenne erre. Érdekes, hogy az Intel platform továbbra is csak a CrossFire technológiát támogatja (pontosabban az NVIDIA még mindig nem engedélyezte az SLI-t az Intel chipkészletes alaplapokon), hiszen a CrossFire az AMD keze nyomát viseli magán. De ne feledjük, hogy minden egyes CrossFire-t támogató, Intel chipsetes alaplap eladása kétszeresen is az Intel számlájára hajtja a pénzt, hiszen az illető az Intel chipkészletes alaplap mellé Intel processzort fog venni, ugyanakkor a CrossFire, illetve az SLI, tehát összességében a kétkártyás konfigurációk száma elenyésző (az AMD-t nem ez fogja kihúzni a slamasztikából).

Heat-pipe-császárok [+]

A most bemutatott alaplapok összességében elnyerték tetszésünket, rosszat nemigen tudunk róluk mondani. Az Asus P5E3 Deluxe és a Gigabyte X38-DQ6 egyaránt nagyon tetszetős, előbbi enyhén felturbózott, luxuscikk benyomását kelti (amit befoghatunk média-PC szerepre is), míg a Gigabyte megoldása egyszerűbb (a szó jó értelmében), és ennek következménye, hogy picit olcsóbb is. Az Asus P5E3 Deluxe (WiFi-AP nélkül) a Wi-Fi-n kívül már az Express Gate opciót is nélkülözi, tehát ha filmnézős, netezgetős PC kiépítését tervezzük, akkor mindenképpen a WiFi-AP verziót kell választani. Az Asus Blitz Extreme az X38 megjelenésével nem számíthat túl sok vevőre, hiszen az alaplap olyan szintre van beárazva, ahol már X38-ast kaphatunk, ez pedig tudásban előrébb jár, ugyanakkor ha extrém tuningról van szó, akkor a Blitz Extreme tényleg az eddig látott (talán) legjobb választás. Ennek ellenére szerintünk érdemesebb az X38-as Maximus Extreme-be fektetni a pénzt, amely valószínűleg az X38 előnyeit és a Blitz Extreme tuningpotenciálját ötvözi, tehát esélyes az „ultimate” tuningalaplap címre is.

Intel X38 lapkakészlet Asus P5E3 Deluxe WiFi-AP Gigabyte X38-DQ6

fLeSs

Az Asus és Gigabyte alaplapokat az Expert Computer Kft.-től kaptuk tesztelésre.